Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)

1981-06-09 / 133. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 9. Bemutatkozik a „Viking" Honnan a Hímes neve? Tallózás a nyíregyházi rádió műsorában Az engedély nélküli üdülő­építkezésekről és a város tisztaságát ellenőrző, a szo­ciális segélyre szorulókat feltérképező csoport megala­kulásáról lesz szó a Közéleti kaleidoszkóp június 10-i adásában, melyben Ágoston István Hajdúszoboszlóra és városkörnyéki községébe, Ebesre látogat. A szomszé­dos megyében gyűjtötte anyagát Haskó József is a „Beszélgetés a népzenéről” című műsorhoz. A június U-én 17.30-kor kezdődő ze­nés riportban két hajdúsági népi énekes és a hajdúnánási Dózsa Tsz kiváló citerazene- kara mutatkozik be. Miért halad lassan az 1200- as Lada kiutalása a debre­ceni Merkur-telepen? — te­szi fel a kérdést a közleke­dési magazinban Horvát Pé­ter. A „Körben a keréken” június 12-én pénteken este fél hatkor kezdődik. Az „Ut­cák—terek—emléktáblák” so­rozat június 14-i adásában Margócsy József és Dienes Ö. István arról beszélget­nek, hogy honnan kapta a Hímes a nevét, hogyan épült ki Nyíregyházának ez a ré­sze. Űj izek, népszerű termé­kek „boszorkánykonyhájá­ba” vezeti el a hallgatókat a június 18-i Tudósműhely­ben Bálint Attila. A Debre­ceni Konzervgyár kutatói, fejlesztői beszélnek az új konzervekről, melyből egyre több kerül külföldi fogyasz­tó asztalára.' A- piacképesség megtartásában., .tehát ., nagy szerep jut az ínyencségek ki­találóinak. Ritka dolog, amikor szak­munkásképző intézet kórusá­nak önálló fellépésére kerül sor. A Zenei hó-naptár ott volt mikrofonjával "a közel­múltban a KPVDSZ-kórus önálló estjén. A VII. nyír- bélteki népzenei fesztivált Czövek Lajos, a zsűri elnöke értékeli. A június 18-án csü­törtökön 17 óra 35 perctől sugárzott zenei műsorban Haskó József bemutatja még a Panta Rhei együttes első nagylemezét is. A „Vendégségben” június 19-i adásában Várkonyi Zsu­zsa a Debreceni Üdítőipari Vállalat dolgozóival beszél­get. A zenei kívánságok köz­ben bemutatkozik a „Viking”, az új üdítő, amit Szabolcs- Szatmár, Hajdú-Bihar, Győr- Sopron és Borsod megye üdí­tőipari vállalatai gazdasági társulásban az idén kezde­nek gyártani. Két és fél de- cis üvegekben először málna, orange, citrom és szőlő, majd banán ízesítésű Viking kerül a boltokba. Befejezésül még egy zenei műsort említünk. Június 21- én vasárnap délelőtt „Az én slágereim” sorozatban Szől- lősi Gyulánál, a Hajdú-Bihar megyei Tanács elnökhelyet­tesénél Bálint Attila vendé­geskedik. Kínos dilemma Bolhaseregek zúdultak a világ egyik legrégibb képvi­selőházának, az izlandi Althi- gen-nek épületére. A kínzó jövevények miatt tanácsko­zásokat kellett felfüggeszte­ni, mert vakarózva tárgyalni, meglehetősen nehéz. Kide­rült a vész oka is: a tetőszer­kezetbe települt seregélyek hozták magukkal a bolhákat. Most viszont a megoldás mi­att fő az izlandi honatyák feje, hiszen a madarakat a természetvédelmi törvény ol­talmazza. Márpedig törvényt alkotni, kimondottan parla­menti ügy. Héptánecsoportok vetélkedője Kisvárdán Táncosokat, nézőket egy­aránt megviselő rekkenő hő­ségben tartották meg június 7-én Kisvárdán a megyei néptánccsoportok évenként hagyományos bemutatóját. Ezúttal négy kategóriában versenyeztek az együttesek. Az egész napos program után a következő eredmények születtek. Az első kategóriá­ban megosztott első helyet adtak a Szabolcs-Volán (Nyíregyháza) és a Kállai kettős (Nagykálló) táncegyüt­teseknek. A második kategó­ria győztese a nyíregyházi tanárképző főiskola tánccso­portja. A hagyományőrzők közül a nagyecsedi Fekete szemek táncegyüttes végzett az első helyen. Felvételün­kön: a Kállai kettős tánc- együttes. (László Gyula felv.) KIÁLLÍTÁS A BARKÁCSOLÓKNAK MINDENKI LEHET EZERMESTER „Mindenki lehet ezermes­ter.” Ezzel a címmel rendez kiállítást, az Ezermester és Úttörő Bolt Vállalat június első heteiben Miskolcon. A városi sportcsarnokban meg­tekinthető kiállításon teljes profiljával mutatkozik be a •vállalat. Feladatai közé ugyanis — olyan -közismer­tebb tevékenységei, mint a sport és turisztikai cikkek árusítása, és kölcsönzése, va­lamint úttörő-, és egyenruhá­zati cikkek árusítása mellett — a barkácsolók anyag- és eszközellátása is beletarto­zik. Ez utóbbira helyezték az idei bemutatón a rendezők a hangsúlyt. Nem véletlenül. A megnyitó előtt néhány nap­pal véget ért KISZ X. kong­resszusa hangsúlyosan fog­lalkozott a fiatalok életkö­rülményeivel, ezek között a lakáskérdéssel. E problémák megoldásából, igyekszik most kivenni a részét az Ezermester és Úttörő Bolt Vállalat is. Nemcsak bemu­tatják a barkácsgépeket, de jól felszerelt műhelyt is be­rendeztek a helyszínen. Bárki megnézheti működés közben a jó néhány fajta fűrészt, fú­rót, barkácsgépet, s ha kedvet és elegendő ügyességet érez magáhan, ki is próbálhatja azokat. „Tapétázzon ön is!" — hívja az öles falragasz a látogatót. Szakemberek se­gítségével a falburkolás ABC-je is elsajátítható. A szerszámok, eszközök mellett sok olyan anyag is felvonul a bemutatón, melyek a lakások felújítását, karban­tartását, esetleg tetőtér ki­alakítását végző, „amatőrök” munkáját könnyíti. Ilyenek a különféle falazó, burkoló, vágy térelválasztásra álkal- mas elemek. S ha a sportcsarnok 1200 négyzetméteres alapterületén sétálgató netán kedvet ka­pott a barkácsoláshoz, a helyszínen meg is vásárol­hatja az ezermesterkedéshez szükséges anyagokat, eszkö­zöket. Tizenötmillió forintos készlettel egyes cikkek 30—60 százalékos árengedményével várja a bolt a vevőket. A június 11-ig nyitva tartó „Mindenki lehet ezermester” kiállítás időtartama alatt pe­dig Szabolcs-Szatmár megye barkácsboltjaiban is a szo­kottnál nagyobb áruválaszté­kot kínál az Ezermester és Úttörő Bolt Vállalat. (csendes) Sportolók helyett a barkácsolók birtokolják a sportcsarno­kot. Rablás az erdőszélen Október 12-én délelőtt Sa­mu Kálmán 20 éves nyíregy­házi lakos a 4-es kocsmába indult élettársának testvéré­vel, a fiatalkorú Mocsár Gé­zával, hogy bort szerezzenek. A kocsmában pálinkát és sört ittak Szász Géza 27 éves nyíregyházi lakossal, aki út­közben csatlakozott hozzájuk. Ugyancsak pálinkát és sört ivott a kissé ittas állapotban lévő Ilcsik Mihály is. Dél körül valamennyien el­hagyták a kocsmát. Samuék követték Ilcsiket, sőt Samu Kálmán hívta magukhoz ebédelni. Ezt Ilcsik nem fo­gadta el, ment tovább haza­felé. Amikor be akart térni a Hunyadi utcára, Samu nem engedte, hanem elvezette az utca sarkán lévő kiserdő fe­lé. Amikor a fákhoz értek, Mocsár Géza arcul ütötte II- csiket, Szász a karját fogta, Samu pedig lecsatolta a kar­óráját. Ezután a zsebeit ku­tatták ki és elvették 800 fo­rintját. A pénz megszerzése után Samu meglökte Ilcsiket, aki a földre zuhant, Szász Géza pedig belerúgott. Ilcsik ek­korra eszméletlen állapotba került. Az óraszíjat egy lakás ud­varára dobták, a pénzből pe­dig íf Borsodi sörözőben foly­tatták az italozást. Amikor Ilcsik magához tért, Samuék keresésére in­dult. Meg is találta őket a sörözőben, a pénzéből még megvolt 420 forint, s előke­rült az óra is. Samuékat a Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Kiss La­jos tanácsa csoportosan elkö­vetett rablás miatt vonta fe­lelősségre. Samu Kálmánt a bíróság négy év fegyházra, Szász Gézát három év és két hónap börtönre, Mocsár Gé­zát pedig másfél év szabad­ságvesztésre büntette, melyet fiatalkorúak börtönében kell letölteni. A bíróság ezenkí­vül Samut négy, Szászt pe­dig három évre eltiltotta a közügyektől, s a vádlottakat kötelezte a kár megtérítésére. Az ítélet jogerős. (k) A KÉPERNYŐ Eiihi Bár a múlt heti kániku­lai műsorhétből bizonyára a szombati focinap hagyott a legmaradandóbb benyo­mást a tévénézők túlnyomó többségében, én szokásosan mégis megkísérlek néhány produkciót olvasóink emlé­kezetébe idézni. Mindenek­előtt megemlítésre érde­mesnek vélem a Mesterházi Lajos befejezetlen, vázlatos­ságában is helyenként fel­szikrázó írásából készített Szerencsétlen flótás c. tévé­filmet. A történet — miiit talán emlékeznek — két sí­kon futott. Az egyike, Jenő „illegális” kórházi dolgozó­vá való válása ötlet-telitalá­lat, remek szatíra íróilag, s az volt a tévés megjelení­tésben is. A másik, a sze­rencsétlen flótás Jenő tör­ténete, ami a hálapénzt el­fogadó főorvos fegyelmi vizsgálata során fejlett föl — és meg kell vallani, ez volt a terjedelmesebb rész — hellyel-közzel érzelmes tanmese jellegű, sőt egyes elemeiben melodramatikus volt. (Róza néni és Jenő ér­zelmi kapcsolatának tragi­kus motiválására gondolok.) A kétféle gondolati és stí­lusréteget a tévéjátékban se­hogyan sem tudta a drama­turg (Zahora Mária) és a rendező (Gaál Albert) vala­miféle egységbe ötvözni, s Jenő története, erkölcsi le- züllesztése (a szomjas ma­dár és más mechanikai öt­leteinek hasznosítása a nagymenő maszek Szikora mérnöknél) ráadásul árnya- latlan maradt. Elsikkadt a játék sava-borsa, a szatírá­ba hajló, kesernyés irónia, ami Jenő életének kisikla­tását állíthatta volna jóval élesebb reflektorfénybe. Régen láttam ennyire nya- katekerten, naiv ostobaság­gal bonyolított, zavaros ka­landfilmet, mint a vasár­nap esti Rocambole-1. A maga korában népszerű Ponsom Du Terrail francia regényíró (1829—1871), vagy inkább regénygyáros úri szélhámosának, Rocambole- nak a híres alakját támasz­tották fel a francia—olasz koprodukció szerzői száza­dunk elejére, sőt az a gya­núm, hogy a derék Ponsom Du Terrailnél sokkal ke­vésbé elhihető, „profi” mó­don ... Netán a nyár, az uborkaszezon a kalandfil­mek évadja a televízióban is? De ilyet azért mégsem kellene bemutatni, pláne a vasárnap esti főműsorban. Ám minden jó, ha jó a vége. A vasárnap esti bosz- szankodásomat öröm vál­totta fel Keresztury Dezső Zalaegerszeget bemutató műsora, a „Más lett a vi­lág pátriámban ...” láttán. Minden protokolláris for- maiságtól mentesen, lírai bensőséggel mutatott be ez a — igen, leírom — hangu­latos dokumentumfilm az egykori földszintes, közmű nélküli, kicsiny megyeszék­helynek a mához való felnö­vését, ritka arányossággal az ápolásra érdemes múlt­beli hagyományokat és a jelen eredményeit illetően. Lelkendezés és dicsekvés nélkül (pedig jócskán volna mivel), magától értetődő, természetes egyszerűséggel. A várost — szülöttjeként — szeretettel bemutató, kivá­ló költő, irodalomtörténész, esztéta Keresztúry akadé­mikus mellett hadd jegyez­zem még fel a szerkesztő Hauserné Borús Rózsa, az operatőr Marczali László és a rendező Eck T. Imre ne­vét, s gratuláljak a műsor­ban közreműködő helyi „ri­portalanyoknak” is. Merkovszky Pál A RÁDIÓ MELLETT Egy Baranya megyei ter­melőszövetkezetről szólt a Levettük a cégtáblát, avagy egy felszámolás anatómiá­ja című dokumentummű­sor a Jelenidőben legutób­bi adásában. Az ország túl­só felén történt tehát, hogy felszámoltak egy termelő­szövetkezetet, de ennek olyan tanulságai vannak, amelyeket mindenütt érde­mes megszívlelni. Vajda Zsuzsa riporter kitartóan és következetesen kérdezgette azokat, akik ennek a ritka­ságszámba menő ügynek, pontosabban: végkifejletnek az előzményeiről, hátteréről tudtak valami érdemlegeset mondani. Dicsérhető az a tapintatos szívóssága, amellyel egy-egy kellemet­len kérdését újra meg újra előhozta. Az ügynek az a lényege, hogy a komlói termelőszö­vetkezet vezetői még akkor is érdemen felüli bizalmat élveztek, amikor már nyil­vánvalóvá vált: jobban kel­lene ellenőrizni termelését, gazdálkodását, pénzügyeit, ügymenetét. Nem sikkasz­tásról volt szó, hanem ar­ról, hogy rosszul gazdál­kodtak, szervezetlenül; és meggondolatlanul túlmére­tezték a gazdaság megmen­tésére kezdett és folytatott utolsó vállalkozásukat — a birkatenyésztést — is. (Ez utóbbi méreteit a szövet­kezet vezetőségének jóvá­hagyása nélkül növelte meg aránytalanul a szűkebb ve­zetés.) A veszély súlyossá­gáról, annak méreteiről nem tájékoztatták őszintén sem a tagságot, sem a veze­tőséget, sem az ellenőrző bizottságot, Hanem éveken át ezzel-azzal (különféle cí­meken felvett hitelekkel, kölcsönökkel) takargatták a valóságot, az éves mérleget is manipulálták, leplezték a komoly bajokat. Végül is belebuktak. Olyan mérleghiányt okoz­tak, hogy már nem lehetett újabb nagy összeggel kise­gíteni, szanálni a szövetke­zetét, hanem ki kellett mon­dani a felszámolását. Ez igen sok újabb gonddal jár, a tagság egyedi emberi sor­sát kell megoldani. A végkifejletért nemcsak a tsz vezetősége hibás, ha­nem a szűkebb szakvezetés is, de hibás az ellenőrző bi­zottság is, mert — amikor a bajok, gondok már szapo­rábban jelentkeztek — nem kért fel (külső) szakembert szigorú ellenőrzés megejté- sére. A pártszervezet is ké­sőn figyelt fel, és akkor sem tanúsított kellő erélyt. Az egyik igen lényeges tanulság, hogy bár a terme­lőszövetkezetek ellenőrző bizottsága mindenütt fontos szerepű testület, azonban’ csak úgy tudja hivatását teljesíteni, ha nem elégszik meg rutinszerű vagy for­mális ellenőrzésekkel, ha­nem ha következetesen és gondosan felülvizsgálja (az általa megbízott szakembe­rek révén) a gazdálkodás és a pénzügyietek teljes egé­szét, összefüggéseit. Ennek a dunántúli termelőszövet­kezetnek keserű tanulságá­ból érdemes okulni minde­nütt. Ezért volt hasznos ez a műsor. Seregi István

Next

/
Thumbnails
Contents