Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-09 / 133. szám
1981. június 9. kelet-magyarorszAg 3 Közérzetünk HA VALAKI HASZNOS és eredményes munkával javíthatja pénzügyi helyzetét, növelheti jövedelmét, mindennapi szóhasználattal: ha valaki pénzhez jut, vagy tudja, hogy miképpen juthat pénzhez, akkor annak a közérzetét általában jónak ítéljük meg. Legalábbis feltételezzük az illetőről, hogy oka van a jó közérzetre, sőt lassanként hajlamosak is vagyunk okozati összefüggést feltételezni az anyagi javak birtoklása és a jó közérzet között. Természetesen, eszünk ágában sincs azt a „logikát” követni, amely régen — többnyire a giccs különféle változataiban — azzal „etette” a szegényeket, hogy a gazdagok tulajdonképpen „szegények!” — és milyen boldogtalanok tudnak lenni, hiszen a pénz nem boldogít. ni/ékre is, amelyek éppúgy hozzátartoznak az életszínvonalhoz, mint a jövedelmek. Ne tagadjuk, persze, hogy meghatározó szerepe van azoknak a körülményeknek, amelyek között ma és előreláthatólag még a közeljövőben a szocialista építést folytatnunk kell. Bonyolultabbak a külgazdasági viszonyok, magasabb mércéket kell állítanunk saját, belső gazdasági munkánk, belpolitikai tevékenységünk elé, s mindezekhez járul — illetve velük szorosan összefügg az a világpolitikai széljárás, amely, mint tudjuk, s aggódva látjuk, manapság nem az enyhülésnek kedvez. Mindemellett, ahol a takarékos, beosztó, ésszerű, józan, emberileg is kiegyensúlyozott élethez megvannak az anyagi biztoMár a belső szakipari munkákat végzik a Mátészalka keleti városrészében épülő 74 lakásnál a helyi építőipari szövetkezet dolgozói. (Elek Emil felv.) Valóban nem. De azért csak legyen. És minél több, mindenkinek. Egyetlen —, de a szocialista társadalomban meghatározó — feltétellel: hogy a pénzhez és a több pénzhez ne kizsákmányolással, ne csalással, ne a társadalom vagy mások kárára, hanem a munka valódi értékének és társadalmi hasznosságának arányában lehessen hozzájutni. És mostanában, amikor ugyan a mi népünk még számtalan gonddal küszködik, amikor éppen fejlődése révén jutott el újabb és újabb problémák megoldásának feladataihoz, most, amikor a dolgozók általános életszínvonala a történelmünkben korábban ismeretlen szintre jutott el, most kezd mind többet eszünkbe jutni, most kap mind több nyilvános fórumon is hangot az az igény, hogy azért az életünket mégse mérhetjük csupán a pénzen. Hogy mégsem azért dolgozunk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy dolgozni tudjunk. Hogy az ember elsősorban nem fogyasztó, hanem alkotó lény, társadalmi lény. Élete minőségét nem az határozza meg elsősorban, hogy mit fogyaszt, hanem, hogy mit alkot. MINDEZ, ALIGHA HANGOZHATNÉK jól nyugati üzleti körökben; a tőke a fogyasztót igyekszik az ember személyiségéből „kiemelni” és „fejleszteni”, hogy a piacot, a divatot, az áligényeket és a presztizsfogyasztást is újratermelhesse. A mi világunkban ugyanekkor mind nagyobb hangsúly esik az életkörülmésítékok — s hazánk állampolgárainak túlnyomó többsége ezt elmondhatja —, ott az élet további fejlesztése, gazdagabbá tétele nem okvetlenül anyagi kérdés. Hogy környezetünkben például mekkora a tisztaság, a rend, hogy az emberi kapcsolatok menhyire épülnek- az egymás iránti tiszteletre, hogy a viselkedésnek, utazásnak, szórakozásnak milyen kultúráját tudjuk megteremteni és elterjeszteni — ez nagyrészt nem pénzkérdés. Hogy a megnőtt, s a közeljövőben még hosszabb tartalmú szabad időt mivel, s miként tölti öreg és fiatal, munkás vagy pedagógus, az egyáltalán nem mindegy, és egyáltalán nemcsak, és nem elsősorban pénzkérdés. Hogy meglévő értékeinket miként védjük, óvjuk, gondozzuk, hogy a közösség terei, utcái, épületei, parkjai, erdői és hegyei milyen állapotban maradnak, hogy az emberek közti napi érintkezés nyelve, stílusa milyen, mindez életünk minőségéhez tartozik. S AZ IS, HOGY MIKÉNT BÁNNÁK VELÜNK, amikor vásárlók vagyunk, vagy ügyfelek a hivatalban, vagy betegek a kórházban, orvosi várószobákban, utasok zsúfolt járműveken; vagyis hogy miként sikerül tudatosan, sokféle eszközzel és nagyon sok türelemmel, ügyszeretettel olyan társadalmi légkört kialakítani, amelynek az eddiginél kultúráltabb, emberibb közegében a dolgozó ember viszonva is javul az öt körülvevő világhoz, amelyet egyébként maga is épít. Mindez van, lehet és lesz is olyan fontos, mint a pénz. S legalább annvira meg kell küzdenünk érte. Cs. I. Látja milyen az ember? Az sohasem jó neki, ami van. Tavaly a szó szoros értelmében vízben úszott a téesz, most pedig csapadékért áhítozunk. Ezzel fogad Eperjesi Ferenc, a tiszaberceli Bessenyei Termelőszövetkezet főágazat- vezetője a paszabi majorban, s persze teljesen igaza van. Már megszokhattuk volna, ha eső kellene, aszály van, ha pedig földben a mag és a palánta, akkor éppen tizedmagával tűz a nap. Nem is kell messzire menni az emlékezésben, elég csak a tavalyi esős aratásra és az idei száraz áprilisra meg májusra gondolni. És 1981-ből még a nagyobb rész hátravan. A búzának a szemképződéshez vízre van szüksége, ugyanúgy mint a kukoricának, vagy a cukorrépának, s a széna is kevesebb lesz csapadék nélkül. Legalább befolyásolni Az időjárást szabályozni nem tudjuk, sajnos — mondja ironikusan a főágazat- vezető. — Ezért is volt az, hogy a korábbi években mindig jól zártunk, most pedig alap- és mérleghiányosak voltunk a nagy kiesések miatt. Persze ez nem csüg- geszt bennünket, megpróbáljuk legalább befolyásolni az időjárási tényezőket. Három gépünk a ki nem kelt kukoA képzeletbeli „hármas csengőszó” hamarosan annak a tanévnek a végét jelzi, amelyet Vass János tanító először töltött el a katedrán. 1980-ban végzett a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, a Tornyospálcai Általános Iskolában „léphetett először pályára”. Ha akadtak is még — saját bevallása szerint — a pedagógiai munkában kihagyott „helyzetek”, jól végzett munka után gyűjthet erőt a nyári szünidőben a folytatáshoz. — Nyírkarászi vagyok, de a szülőfalumban nem volt üres állás, ezért jöttem Tornyospálcára. Az igazgatóm már a tavaly júniusi évzáró tantestületi értekezletre meghívott, bemutatott. Ez meggyorsította a beilleszkedésemet. Második osztályban kezdett tanítani. Az írni, olvasni tudó nebulókat vezette még beljebb a tudás birodalmába. Míg a padban ülő buksi fejek, ragyogó szempárok gazdái napról napra újabb titkok magyarázatát ismerték meg, addig a fiatal pályakezdő átélte a tanítás örömét. a katedrán — Az osztályozást még nekem is tanulni kell. A másodikosok félévkor csak szöveges értékelést kaptak teljesít- ményükrőL Év végén kerülnek először érdemjegyek a bizonyítványba. A követelmény, az igényesség és a következetesség összhangját kell megtalálnom. A tornyospálcai iskolában minden technikai feltétel adott, amit a korszerű pedagógia elvár. A tantermek jól felszereltek, a főiskolai tanítási gyakorlatokon használt írásvetítő, lemezjátszó, magnetofon mindennapos munkaeszközzé vált. Vass János a tanító szak mellett rajz— pedagógia speciál kollégiumra is járt. — Hasznosíthatónak érzem az ott szerzett tudást. Húsz másodikos, harmadikos és negyedikes gyereknek rajzszakkört vezettem. Levélnyo- matot, montázst, makettet készítettünk. Egy-egy szépen sikerült munka szemléltetőeszköz lesz. Csudamód lekötötte a tanulókat a gipszöntés, a festés. A tanév végén a szakkör anyagából iskolai kiállítást rendezünk. A tanév végén búcsút vesz jelenlegi tanítványaitól. Kisfelmenő rendszer szerint szeptemberben elsősökkel kezdi a munkát. % (reszler) ricát öntözi, a negyedik a paradicsomtáblára szállítja a vizet. Nézze csak — mutat Eperjesi Ferenc a major kerítésén túlra, — azon a táblán május elején járt a vetőgép. A mag a mai napig csírázatlan maradt. Különben ott állt a télen a legtöbb víz, a talaj felszíne alatt harminc centiméterrel most is megtalálható. Csak éppen a felső réteg száradt ki, ahová a kukorica került. Hát csoda, hogy nem csírázik? Igen, a csoda az lenne, ha már növekedne a gyököcske és a rügyecske, de nem sokára megtörik a varázslat. A szórófejek egyenletesen permetezik a Tisza vizét, az pedig megteszi a hatását, fejlődésnek indulnak a magvak, szárba szökken a kukorica, hogy őszre aranylósárga'kukoricaszemekkel megrakott csöveket érleljen. Ez eddig minden évben így volt, az 1981-es esztendő sem lesz kivétel. Mesteri fogás Nem messze tőlünk, a félig rakott szénakazal tövénél megáll egy pótkocsis traktor. Vezetője egy mozdulattal kapcsol, s rövid időn belül földön a friss széna. Illata betölti a környéket, s mint valami mágnes, vonzza oda az embert. Közben az égbolton esőfelhők jelennek meg, s a távoli szél már az eső szagát hozza. A széna illata keveredik az esőével, és ez egy különlegesen finom, frissítő illatot eredményez. — Levegőben lóg az eső láha — jegyzi meg az egyik kazlazó. S tényleg, csak idő kérdése, mikor szakad ki az egyre szürkülő, sötétedő felhő. Most az egyszer senki sem bánná, ha bőrig áznánk. Szinte érezzük az égi áldás hűsítő közeledését, a kazal tetején, vagy négy méter magasságban pedig szinte láthatóan jobb kedvvel készíti az ötvenkét éves Balázs János a szarvát, a kazal sarkát. Az előbb egy fiatal tsz-tag próbálkozott meg vele, de neki nem ment. — Nem olyan könnyű az — jegyzi meg a magasban Balázs János. — Apám tanított meg erre — s mintha csak igazolni akarná tanítóját, villájával nagyot vesz a szénából, egyet csavarim rajta, s máris úgy áll szarva, mintha odaragasztot ták volna. Mesteri fogás volt — Most nem lesz hiány a szénából —- mondja Ivor Dénes párttitkár. — Tavaly öt kazal volt egész évben, most az első kaszálásból majdnem ennyi lett. Mindennel fontosabb Közben megered az eső, s mind jobban, nagyobb szemekben hull. A téesz terepjáró gépkocsijában keresünk menedéket, ott folytatjuk a beszélgetést. — A tervek szerint elvetettünk mindent — mondja Hajnal József belső ellenőr — így a növénytermesztés teljes egészében kiszolgálhatja az állattenyésztést, mert nálunk a termelési érték háromnegyedét az állattenyésztési ágazat adja. Lesz szemes és szálas takarmány a sertéseknek, szarvasmarháknak és juhoknak. Még egy pár percig beszélgetünk az állattenyésztésről, arról, hogy 1350 tonna sertést adtak le, meg arról, hogy négy és fél ezer tonna kukorica kell egy évre. Amikor elköszönünk, még esik az eső, amolyan nyári zápor áztatja a földet. Kezet rázunk, s szinte egyszerre mondjuk: — Mindennél fontosabb, hogy esik az eső. Sípos Béla A vihar miatt késtek a vonatok A záporok, zivatarok a hétvégén kisebb-nagyobb zavart okoztak a vasúti közlekedésben. Vasárnap este másfél, két órás késéssel érkeztek meg Nyíregyházára Budapest felől a gyors és személyvonatok. A Nyíregyházáról menetrendszerűen indított szerelvények is csak nagy késéssel érkeztek meg Debrecenbe, mert Apafa környékén a zivatar megrongálta a vasúti villamos fővezetéket. A villámcsapás és beázás miatt a biztosító berendezések, a váltók nem működtek, és hálózatkimaradás akasztotta meg a közlekedést. A záhonyi—kisvárdai, valamint a nyíregyházi vasúti körzetben is adott villámcsapás munkát a vasúti felsővezetékek karbantartóinak. A hibákat megyénk területén sikerült rövid időn belül kijavítani.--------------------------------------— Kihagyott lehetőség N em vagyok híve annak, hogy ötre hatra értekezzünk. Még inkább nem szeretem, ha a tanácskozást, megbeszélést csak azért rendezik, mert szerepel a munkatervben, amikor is a terv és nem a tartalom a fontos. Ezzel szemben szeretem azokat a megbeszéléseket, összejöveteleket, amelyeken hasznos, sokakat érintő politikai, szakmai, gazdasági információk hangzanak el. Legutóbb a megye szakosított tehenészeti telepeinek vezetőit (26 van) és a nagyobb tehenészettel rendelkező termelő- szövetkezetek főállattenyésztőit hívták koordinációs tanácskozásra. Sokat ígérő volt a téma. Nem szeretném a szakembereket jobban érdeklő és érintő témákkal terhelni az olvasót, ezért csak egyetlen dolgot említek, amiről szó volt. Világszerte csökken a tehénlétszám, és ez alól mi sem vagyunk kivétel. Keresik, kutatják, tehát annak módját, hogy a marhahús iránti igényt kevesebb állatlétszámmal is kielégítsék. Ez sokféleképpen lehetséges, de a legcélravezetőbb út az intenzív takarmányozáson kívül a hizlalás gazdaságossága. Van olyan anyag, amellyel az intenzitás fokozható, a gazdaságosság javítható. Eltekintve a szakszerű magyarázattól: kutatók és szakemberek állítják, a Rumenzin R premix jelenleg a világon a legelterjedtebben alkalmazott takarmánymegtakarító és növekedést elősegítő anyag a marhahizlalásban. A Rumenzin nálunk, mint GTB-kon- centrátum kerül majd forgalomba. Az eddigi tapasztalatok szerint 10— 15 százalékos abraktakarmányt lehet általa megtakarítani. Ez a 10— 15 százalék egy nagyobb f telepen is millió forinto- I kát ér. A bevezetőben említett tanácskozás tehát nem szócséplés, nem üresjárat, időpocsékolás, de értékes információcsere volt. Ami megdöbbentő; a meghívottak mindösz- sze 10 százaléka volt jelen, pontosabban öt termelőszövetkezet szakembere. Ezért is mondta az egyik előadó: „Nálunk az igénytelenség olyan perspektíva, amelyhez fogható az egész világon nincs.” Van ebben a megállapításban némi túlzás, de a részvétlenség sajnos valamit jelez. Megyénk gazdaságai elismerésre méltó eredményeket értek el a hús- és tejtermelésben, de ez nem elég. Ettől többre is képesek vagyunk. Feltéve, ha nem szalajtjuk el a lehetőségeket. Mint például egy tartalmas, sokat mondó tanácskozást. Seres Ernő Megjött az eső Gondok, remények Tiszabercelen Első év
