Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)

1981-06-30 / 151. szám

1981. június 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szabolcsi pedagógusok Felelősség, önbecsülés □ nemrég véget ért tanév tapasztalatai is azt sugallják: az iskolák nem lehetnek kü­lönálló szigetek a társada­lomban. Figyelembe kell venniük az igények válto­zását, de minden változta­tást jól meg kell vitatni, meg kell gondolni, mert azoknak évekre szóló hasz­nát, vagy kárát a gyerme­kek, a nevelők, a társada­lom érzik majd. Ez fogalmazódott meg a közelmúltban tartott me­gyei oktatás- és művelődés- politikai tanácskozáson is: a változás igényeihez való rugalmas, okos alkalmazko­dás és a bevált, hosszabb távra érvényes jó vonások továbbvitele, s persze kor­szerűsítése, megújítása. Akkor érzi magát a pe­dagógus bizonytalannak, ki­szolgáltatottnak — a tanterv­vel, a szakmai vezetéssel, a szülővel szemben —, ha nincs birtokában, vagy hiá­nyos a szakmai alap, a mód­szertani kulturáltság, vagy nem tud teljes szívvel azo­nosulni hivatásával. A megyében dolgozó több mint 8400 óvónő, általános iskolai tanító, tanár, közép­iskolai, szakközépiskolai, kollégiumi, kisegítő-, gyógy­pedagógiai intézeti nevelő, szakfelügyelő — a szakma többsége megfelelt az 1980'81-es tanévben is a leg­fontosabb követelmények­nek. Ebben szerepe van a nagyobb tudásnak is. Ma már 2 százalékra csökkent a képesítés nélkül tanító ne­velők száma. Gyarapodott a szakképzett pedagógusok szakmai, általános és poli­tikai műveltsége is. Naponta bebizonyosodik, hogy az iskola valamennyi fontos kérdésében nem egy illetékes van, az igazgató, aki természetesen első szá­mú felelőse az oktató-neve­lő munkának. Minden ne­velő illetékes. Legyen né­hány hónapja tanító, pálya­kezdő, vagy nyugdíj előtt álló tapasztalt pedagógus. Ahol nem egymaga az igaz­gató dönt — legfeljebb he­lyettese mégha '.gatásával — bér-, feljebbsorolás, juta­lom, kitüntetés és más ügyekben, ott valóban gaz­dának érzik magukat a ne­velők, felelősséget éreznek minden iránt. Kiderült ugyanis a peda­góguspályán dolgozóknál is, egyaránt élni kell a jo­gokkal és a kötelességek­kel. Amikor az iskolákban is mind több jogkört kap­nak a kis közösségek, a tan­tárgyi munkaközösségek. kertelés nélkül, egymásnak szemtől szembe kell meg­mondani, miért őt — és nem „őt” — javasolják na­gyobb jutalomra. Ilyenkor — akárcsak a termelésben a szocialista brigádoknál — nem lehet a „főnökre” mu­togatni, hogy ő adott kevés jutalmat. Érettség, önbecsülés dol­gában is erősödtek az utób­bi években a megyében dol­gozó nevelők. De még nem árt tovább finomítani a jól végett munka által elérhető önbecsülést. Igaz az a meg­állapítás: a nevelő akkor várhat elismerést a társa­dalomtól — a szülőktől, ta­nulóktól, a környezetétől —, ha önmagával szemben igé­nyes, teljesíti kötelességét, mégpedig nem szürkén, ru­tinból, hanem mindig meg­újulva. Megyénk pedagógusai az országos bérintézkedések hatására a korábbinál jobb kereseti viszonyok között élnek, dolgoznak. Nem si­került azonban a több éves elmaradást behozni. így a megyében egy nevelőre jutó átlagjövedelem még mindig alacsonyabb az országos át­lagnál. Ez a korábbi évek nagy különbségeiből adódik, s abból, hogy a megyében néhány évvel ezelőtt még magas vplt a képesítés nél­kül, viszonylag kis fizetéssel dolgozó nevelők aránya. Ez erősen rontot-ta a bérgaz­dálkodás főbb mutatóit, hátráltatta az előbbrejutást. Ezt az országos béremelés nem tudta kiegyenlíteni. Van azonban egy gond, amin évek óta nem sikerül javítani: ez pedig: az utób­bi évben is 12 milliós bér- maradvánnyal zárták az évet az oktatási intézmények. A megyei tanácsi oktatási szervek értékelése szerint az összeg felének „megtakarí­tásáról” nem az iskolák te­hetnek. De a másik feléről már igen. Ez a hatmillió fo­rint amit bérjavításra, ju­talmazásra, az életszínvonal javítására költhettek volna. N em tették. Érthetet­len miért, milyen akadályozó tényezői lehetnek az összegek oko­sabb, célszerűbb felhaszná­lásának. Erre sajnos, a me­gyei oktatáspolitikai tanács­kozáson sem kaptunk egy­értelmű választ. Pedig nagy szükség lenne rá. hogy az iskolák vezetői jól értsék és alkalmazzák helyileg is a bérgazdálkodás lényegét. Ne takarítsanak meg egyetlen fillért sem abból, ami a jó célra elkölthető. Páll Géza A Nyirmadsi Állami Gazdaság tiszaszalkai üzemegységében 960 hektár széna kaszálását befejezték. A lekaszált szénát Hesston típusú géppel 30 mázsás petrencékbe — préselt kis kazlakba — gyűjti Bakó Sándor. (Jávor László felvétele) I . Húszmilliós megtakarítás a papírgyárban Automatizált a nyag mozgatás A targonca úgy fogja meg a több mázsás papírtekercset, mint például az emberi kéz a seprűnyelet, majd játszi köny- nyedséggel viszi, forgatja, emeli, teszi a kívánt helyre. Gyorsan ürülnek a vagonok, telnek a raktárak. — Ez nem mindig volt így — mondja Marton Kornél, a nyíregyházi papírgyár tő- mérnöke. — Alaposan meg­vizsgáltuk. elemeztük a belső szállítási technológiát, s hoz­záláttunk a veszteségforrá­sok megszüntetéséhez. Eddig az alapanyag-fogadást és -tá­rolást tudtuk korszerűsíteni, de igyekszünk mielőbb vala­mennyi fázison javítani, mert évente mintegy 102 ezer tonna készárut gyártunk, s bizony, amíg a papírtekercsekből zsák, doboz és egyéb lesz, ad­dig az említett súlyt három- szor-négyszer kell megmoz­gatni, s ez még most is renge­teg. másutt hasznosítható munkaerőt és energiát emészt fel. — Több NSZK-gyártmányú Clark-típusú targoncát vásá­roltunk — veszi át a szót Ormos László szállításvezető, amelyekkel „finoman", sérü­lés nélkül rakhatók ki az alapanyagok. De a belső szál­lítási útvonalak pontos meg­tervezésével, kialakításával is sokat javult az anyagmozga­tás hatékonysága. Egy másik lényeges dolog: a gépparkun­kat. amennyire lehet, tipizál­juk. s ezáltal könnyebbé vá­lik az alkatrészbeszerzés, a gépek javítása, s így biztonsá­gosabb az üzemeltetésük. Például a korábbi 14 féle ma­sina helyett már csak 6 félét alkalmazunk. Nemrégen pe­dig építettünk egy rámpát, amely egyaránt alkalmas a K oszos is, zajos is a vá­róterem. Nem végál­lomás, csak átszálló­hely. Kiültem inkább a pád­ra nézni a vonatokat, az uta­sokat. Éppen beállt a gyors. Jött felém tetőtől talpig posz­tófeketében, botosán, háti­zsákkal a forró szél szik­kasztotta ember. — Szabad? — kérdezte. Levette hátizsákját. Fara­gott botját gonddal támasz­totta, leült. Előhúzta nagyala­kú parasztzsebkendőjét, ka­lapját megemelte és gyér ha­jától a homlokáig törülközött. Mindezt gonddal, kiszámított mozdulatokkal cselekedte. Ugyanígy matatott a hátizsák oldalzsebében. Kihúzta, meg­húzta az üveget, majd kéiges tenyerével szájon törölte a flaskát és kínálta: — Használja maga is. Két korty vitriol marcan­golta a gyomrom, de az ilyen szíves és közvetlen kínálást nem lehet elutasítani. Az üveg visszakerült a helyére, a bot a kézbe és a kéz fején megpihent a szegletes, aka­ratos áll. Nézte a vagonokat az öreg. Ügy mondta: — Messziről jöttem, na­gyon elfáradtam. Hátizsákkal — Honnan? — A múlt század végéről, 84 már az idő. Egyéb iránt Pestről. — Szép város. — Nagy. Az unokám lakik ott. Jelentős ember. Mérnök. Annak a lakásába úgy lehet felmenni, hogy az ember meg­áll egy ajtó előtt, hozzá sem kell nyúlni, az ajtó szétnyí­lik magától, aztán ugyanúgy becsukódik. — Lift. — Tudom én azt. Más is tudja, de nem jut hozzá. A várhoz sem, a Mátyás-temp­lomhoz se, a Hiltonhoz sem. Én mindenütt jártam. Vitt az unokám. Végre megláttam, hol esküdtek régen a kirá­lyok. Voltam a Nemzeti Mú­zeumban is, aztán a vásár- csarnokban. — A vásárcsarnokban? Mi­nek? — Hát, hogy mit eszik az a rengeteg nép. Van ott min­den. Az unokám felesége — kedves kis asszony — csak turkált a paprikában, váloga­tott a kopasztott csirkék kö­zött. Nem álltam szó nélkül. Minek csinálod ezt gyerme­kem? Azt mondta, miért ne csinálja, ha teheti. Na hi­szen, szép kis válasz. — Meddig volt Pesten? — Két hétig. De csak a dédunokám miatt. Nem volt szívem otthagyni. Ügy sze­rettünk együtt lenni. Végül is már nem bírtam Pestet. A pálinka sem olyan. Újra előkerült az üveg, hú­zott belőle az öreg, forgatta az ínyén a szeszt és kínált. — Kóstolja csak. Kortyoltam, ízleltem. — Na ugye, hogy nem olyan?! — Milyen? — Hát szatmári. Ezt Pesten vette az unokám, de nem sértettem vele, hogy miért nem maradok. Seres Ernő szovjet és a magyar vasúti ko­csik kirakásához. Milliók „úszhatnak el” il­letve maradhatnak meg a gyáron belüli korszerű, ta­karékos anyagmozgatással, raktározással. Az ésszerűsítés­sel a papírgyárban évente, mintegy 20 millió forintot ta­karítanak meg. — Az anyagmozgatás, rak­tározás fejlettsége, színvonala visszahat a termelésszervezés­re is — fejtegeti Gerhard András, a hullámüzem veze­tője. — Ugyanis az üzemen belüli megfelelő anyagmoz­gatás csökkenti a terület­igényt, az állásidőt, mérsékli a gyártási időt, sőt annak nyomán feleslegesen nagy árukészlet sem halmozódik fel és az anyagok kevésbé ká­rosodnak. Nem messze a gyártó csar­noktól olyan sátorponyva fe­szül, mint amilyennel a sóstói uszodát szokták lefedni. — Igen — feleli Marton Kornél. — De az csak az egyik, mert a párját eltakar­ja az épület. A két sűrített levegős sátorral 5600 négyzet- méterrel nőtt a korszerű anyagtárolásra alkalmas terü­let. És érdemes megjegyezni: így jobb lett a papír kondici- onáltsága, csökkent, illetve egyenletesebbé vált a nedves­ségtartalma, s ez a termelé­kenységet segíti, a végtermé­kek minőségének javulásáról nem is szólva. — A VI. ötéves tervben — az egységes termelési és anyagmozgatási koncepció el­vei alapján — nagy rekonst­rukciót tervezünk — folytat­ja a főmérnök. — Az üzem­ben számítógéppel vezérelt, automatikus anyagmozgatást szeretnénk megvalósítani. De ehhez a jelenlegi 40 százalé­kos helyett, a teljes alap­anyag-mennyiséget egység- csomagban kellene kapnunk. Tehát mindent elkövetünk, hogy a termelés műszaki szín­vonalához hűen, a lehető leg­jobban illeszkedjenek a belső szállítás körülményei, felté­telei. Örömmel nyugtázzuk: gyárunkban a legmodernebb technika alkalmazásához szükséges munkaerő és szelle­mi bázis adott. (cselényi) Bővítik az óvodát Pátro- hán. A tervek szerint még az idén hozzákezdenek a gyer­mekintézmény korszerűsíté­séhez, bővítéséhez a szabol­csi községben. A tanácsnak 400 ezer forintja van erre, a hiányzó összeget társadalmi munkával pótolják majd. A helybelieken kívül szerződést kötöttek a záhonyi átrakó- körzet egyik szocialista bri­gádjával, akik vállalták a szakipari munkák elvégzését. Ha a bővítés befejeződik, újabb huszonöt gyereknek tudnak helyet biztosítani az óvodában. Hunkában a bizalmi testület Hz igazgató partnere Tonnaszámra dagasztják a lisztet, apró, fehér gépek du­ruzsolnak, a kemencék egyen­letes meleggel töltik meg a helyiséget, a szomszéd csar­nokból friss kenyér illata árad. Ilyen a Mátészalkai Sü­tőipari Vállalat nyírbátori sütőüzeme belülről. Ebben a tiszteletre méltó, de a munka szempontjából cseppet sem könnyű környezetben dolgo­zik Baracsi Zoltán pék, aki a dagasztás mestere. Ezen a ne­héz munkahelyen mint szak- szervezeti bizalmi hat éve képviseli dolgozó társai érde­keit. Ki tudja járni... — Nálunk a bizalmi ki tud­ja járni, amit akar. Az egy éve tartott választások óta, ahogy megalakult a bizalmi testület, megnőtt a bizalmiak tekintélye. Néhány hónapja volt itt egy termelési tanács­kozás. Felszólaltam és kértem az igazgatót, hogy a liszt moz­gatását könnyítse meg. Nem szóltam hiába, négy nap múl­va a kézikocsit lecserélték egy hidraulikus targoncával. A tolókocsi már nincs az üzemben. Gyakori megrakása sok cipekedéssel járt. A tar­goncát a raklap alá tolja a dagasztómester és könnyed mozdulattal húsz zsák lisztet emel a magasba. Aztán mu­tatja a múzeumba illő prés­gépet, amelynek vaskarját ugyancsak nehéz megmozgat­ni. A bizalmi néhány hónap alatt két olyan ügyet intézett el, amely lényegesen meg­könnyíti az itteniek munká­ját. Bíznak is benne az em­berek. A vállalat mátészalkai köz­pontjában az előkerült meg­hívó arról tanúskodik, hogy fontos témák kerültek a leg­utóbbi testületi ülés elé. Na­pirenden volt az öt évre szóló kollektív szerződés tervezete, a törzsgárdaszabályzat terve­zete és az üzemi demokrácia fórumrendszerének tervezete is. Az írásos előterjesztés a törzsgárdatagok kötelessége­it is részletesen felsorolja. „A törzsgárdatag a munkahelyén köteles fegyelmezett és példa­mutató magatartást tanúsíta­ni.” Még egy idézet: „A törzs- gárdát agság egy évre fel­függeszthető két nap igazolat­lan hiányzás, vagy három esetben előforduló igazolat­lan késés esetén." A törzsgár- datagság előnyei tehát nem biztos, hogy a nyugdíjig szól­nak. Ne hagyjon kételyt A bizalmi testület elfogad­ta az üzemi demokrácia fó­rumrendszerének tervezetét is. Az írásos anyagból is ki­derül, hogy számos fóruma van az üzemi demokráciának a vállalatnál. Idézet a már el­fogadott anyagból: „A tájé­koztatás csak a szükséges mértékig terjedjen, de olyan színvonalon, hogy célját elér­je és a dolgozókban ne hagy­jon kételyt." Tömör, világos megfogalmazás. A vállalat­nak Nyírbátor mellett Szat- márban és Beregben számos üzeme van. A demokratikus fórumokra el is kell jutni. Ezért tartjuk helyénvalónak, hogy a bizalmiak döntésüknél ezt is megfogalmazták: „A résztvevők megjelenésének biztosítása az igazgató felada­ta.” Zsatku Mihály, a bizalmi testület elnöke: — A legutóbbi testületi ülé­sen is nagy volt az aktivitás, tizennyolcán szóltak hozzá. Minden ügynek pontot tet­tünk a végére, keserű szájíz­zel egyetlen bizalmi sem tá­vozott. Hiába nagy területen fekszik vállalatunk, állandó a kapcsolatom a bizalmiakkal. Ma a vállaji üzemünk bizal­mija telefonon érdeklődött a törzsgárdaszabályzat helyes értelmezése felől. Mondtam neki, hogy egy­két napon belül személyesen, szóban válaszolok neki. A kö­zelmúltban a fehérgyarmati üzem bizalmija az amatőr fo­cistáknak felszerelést kért, intéztünk is neki pénzt a fel­szerelésre. Az egyik helyi bi­zalmi a minap választói kéré­sét tolmácsolta, a pihenőnapok rendjének megváltoztatását kérték. Ezt a kérést el kellett utasítani a Munka Törvény- könyvének rendelkezése sze­rint. Á törzsgárda javára Csincsák Béláné szb-titkár: — A múlt évi választások előtt szakszervezeti tanács működött nálunk. Helyette van a bizalmi testület, amely szélesebb és demokratikusabb fórum. A választások óta több bizalmi és újdonságként négy főbizalmi erősíti a szak- szervezeti munkát. Jobb az információ áramlása, gyakor­lati hasznát látom annak is, hogy a testületi üléseken meghívottként az igazgató és a párttitkár is részt vesz. Olvasztó Miklós igazgató: — A testületi ülésen első kézből kapok információt. De visszafelé nézve is hasznosak ezek a fórumok, mert mint meghívott, ismertetem a fel­adatokat és egyben a bizalmi­akon keresztül mozgósítani is tudok e feladatok megvalósí­tására. A mostani testületi ülésen például egyik bizalmi felszólalt és más vállalatok jó példáit felsorolva kérte, hogy a törzsgárdát anyagilag is jobban becsüljük meg. Igazat adtam neki és ott helyben magam is azon vol­tam, hogy változtatni kell. Változott is a szabályzat, a 20 éves törzsgárdatag például az eddigi kétezer forint helyett négyezer forintot kap. Ez a példa is igazolja, hogy a bi­zalmiak kérését, javaslatát komolyan vesszük. Nábrádi Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents