Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)

1981-06-21 / 144. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

C

sörren a kompon a lánc; visszhangként veri vissza a partmeredély. Hidasunk fenekén víz dobol taktust, csobban a loccsan a vén tiszavíz: ház falán napfény kúszik a földre; díszek között szökken, játszik a sugár. Cikkek és cakkok üldözik egymást, fénycsipke verseng kőből csinálttal;

páncél a tőke, feszes a húr; dalt ver a húron a bőrkalapács. Lágypuha mollt vált csattanó dúr, összhangzó lesz a hangkavalkád;

vagon kereke is dalra fakad; döccen és kattan a sín vonalán. Ritmusa más, mint a muzsikáé, de muzsika annak, ki érti dalát;

mert taktusa van az autódudának, szív ütemét veri vonatkerék, a rend ritmusára sorol deszkarakat, s aki alkot, teremt harmóniát;

ütemre váltja éjjel a nappalt, tavasz a télt, nyár a tavaszt; életet váltja komor halál, de komor halált váltja új születés. Rendje van annak mi él, s rendet teremt aki él, mert csak ritmus, s összehangzó akarat tesz emberivé;

ki látja a szépet, oldja szemében, dal melegítse a szíveket át. Ki alkot, ősidők óta, ritmusra teszi, s őrzi a törvényt, a harmóniát. (B. L.)

Elek Emil képriportja

1981. június 21.