Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)

1981-06-21 / 144. szám

1981. június 21. ^ KM VASÁRNAPI MELLÉKLET ...az egész sereg minden ágyújával...“ A kisvárdai vár hadikrinikája Felsö-Tiszántúl egyetlen megmaradt középkori világi épülete a kisvárdai vár. A közelmúltban tudományos ülésen idézték fel építésének és katonai szerepének történetét. En­nek apropóján elevenítjük fel az erősség több évszázados múltjának néhány epizódját. Szabolcs és Szatmár vár­megyék területén számos erő­dített helyről tudunk, — Ecsed, Nyírbátor, Vámosatya, Ibrány, Csenger, Vaja, Kálló, Hadad, Szatmár —, legtöbb­jük azonban nyom nélkül el­tűnt. Hírmondónak csak a várdai vár maradt. Létét egy 1827-es határozat óvta meg, mely megtiltotta az épületro­mok további bontását, a vár területének beépítését, illetve mezőgazdasági művelés alá vételét. A kisvárdai vár története a XITI^-XVI.' században szoro­san összefonódott a környé­ken birtokos Várday családé­val. A családtagok megyei, sőt országos méltóságokat is betöltötték. Az első komoly építkezésről adatszerűén 1465- től tudunk. De Éri István ré­gész több éves ásatással bi­zonyította, hogy már a bronz-, korban állt ott erődítmény, valószínűleg földvár. Erődí­tett szállása azon a helyen már korábban a Várdayaknak is lehetett. Zsigmond király 1400-ból fennmaradt oklevele említi a Várdayaknak adott „építési engedélyt”, amely le­hetővé tette, hogy akár Vár­dán, akár más birtokukon kőből vagy fából erődítményt, kastélyt emeljenek. Várday István érsek buzdítja levelei­ben rokonait az építkezésre, ami nem az ő saját érdekéből fontos, hanem „ti és minden örököstök, utódotok látják közös és örökletes hasznát.” Az 1470-es évekre — ha családi huzavona árán is — elkészült a vár magját képe­ző, romjaiban ma is fennma­radt déli épületszárny, vala­mint az ettől északra eső ud­vart körülkerítő vastag, ma­gas téglafal. A fal észak- nyugati és északkeleti sarkán egy-egy kerek alaprajzú to­ronnyal, és a kettő között a bejárati kapuval. Még a kö­vetkező évtizedekben is tart az építkezés. A mohácsi vészt megelőző években a védelmi rendszer kiépítésére, a fala­kat körülvevő földből, fából emelt külső vár emelésére utalnak a családi levelezések. A három részre szakadt or­szágban, a királyi Magyaror­szág és Erdély között a felső­tiszántúli vidék többször volt harcok színtere. így megnőtt a kisvárdai vár hadi jelentő­sbe:-A Várdayak kezdetben János király hűségén voltak, majd a harmincas évek vé­gén már Várday Mihályt Ferdinánd pártján találjuk. Vár da tehát németpárti volt. A születő erdélyi fejedelem­ség védelmét szem előtt tartó Fráter György 1544-ben stra­tégiai jelentősége miatt elfog­lalta a várat. A Várday-csa- lád tagjai kiszorultak a vá­rosban lévő házukba. Várday Mihály évekig kilincselt a vár visszaadásáért, amire csak 1551-ben, a két ország­rész egyesítéséről folytatott tárgyalás eredményeként ke­rülhetett sor. János Zsigmond fejedelem­mé választásával állandósult az erdélyi fejedelemség kü­lönválása. Várday Mihály to­vábbra is kitartott a Habs­burgok mellett, ezért az erdé­lyi fejedelem hadvezére, Bát- hori István — a későbbi len­gyel király — 1558 elején megostromolja a várat. Az év végén pedig Balassa Meny­hértet küldték seregekkel a vár elfoglalására. Az ostrom mind a két esetben a védők felmentésével végződött: Te- lekessy Imre kassai főkapi­tány segítségül jött serege futamította meg az ellensé­get. Röviddel a második ostrom után Székely Antal és hada vette át a császár utasításá­ra a vár védelmét. A család tehát kénytelen volt újra el­hagyni ősi fészkét. Székely 1563-ban kivonult a várból, tokaji kapitány lett. A visz- szaköltözött Várdayakat újabb ostrom fenyegette 1564- ben. Az ostromlókat ekkor maga János Zsigmond vezet­te. Hadad, Szatmár, Nyírbá­tor, Ecsed visszafoglalása után „az egész sereg minden ágyújával Kisvárda ostromá­ra indult...” írta Istvánffy Miklós humanista történetíró. Megadásra nem, csak semle­gességre lehetett a várat vé­dő Várday Miklóst rávenni. Ez a fejedelemnek elég volt. Seregeivel eredeti célja, To­kaj'.vára alá vonulhatott. Ez a három ostrom volt a vár hadi történetének legne­vezetesebb eseménye. Nem sokkal később a bécsi hadita­nács tervbe vette a vár kor­szerűsítését. A család is ki­bővítette 1565—70 között a már szűknek bizonyult palo­tát. A XVII. század elejétől a vár fokozatosan elvesztette hadi jelentőségét. Az újabb építési periódus az 1630-40- es években is ezt mutatja. A felújítás a lakályosabbá té­telt célozta. A lakószobákba díszes cserépkályhákat rakat­tak. Az utolsó ostromot a Rá- kóczi-szabadságharc alatt ér­ték meg az öreg falak. II. Rákóczi Ferenc maroknyi se­regével 1703 júliusában ost­romolni kezdte az erősséget. Néhány hét alatt megadták magukat a falak közé szorult, szegénylegényektől rettegő nemesek. A szabadságharc alatt utánpótlási központ és gyülekezőhely lett az erősség. Rákóczi négyszer járt a vár­ban. Ott tartotta meg 1711 ja­nuárjában utolsó hadiszemlé­jét is. A hamarosan leáldozott szabadságharccal együtt vég­leg eltűnt a várdai vár di­csősége is. R. G. A kisvárdai vár a XVII. század elején. (Ledentu rajza nyomán készítette Jurcsák László) BENCZE JÓZSEF: I * * . Mákszedés Anyám a csenevész aggastyán mákkirályt lefejezi késsel, koronát ráncigái. Ópiumos nyárban bóbiskol a széken; vére megszenteli varázsló hitével. Apám Mikor villanyt kaptunk ő lámpának vélte, s elfújni ráhajolt pislákolva, félve. ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT „Képviselőválasztás“ Szabolcsban ötven éve, 1931 júniusában országgyűlési képviselővá­lasztást tartottak Magyaror­szágon. Hogy milyen körül­mények között, arra már a mai fiatalok nem emlékez­nek, hiszen ha a nagyapák mesélnek is egy-két dologról, ezek olyan hihetetlennek tűn­nek, hogy azt hiszik: meg­annyi szenvedélyes politikai túlzás. Pedig még a hihetet­leneknél is furcsább dolgok fordultak elő akkoriban, meg öt év múlva, az 1935-ös vá­lasztásokon is. Ezekből idé­zünk fel néhányat. Most hu­morosnak tűnik mindez, ami akkor véres — néha valóban embervérrel folyó — valóság volt. Géppuska és petíció E sorok írója akkoriban ott volt, amikor a cigándi ellen­zéki szavazók ellen géppus­kát szereltek fel a reformá­tus templomtoronyra. A nyil­vános szavazás rendje ugyan­is az volt, hogy két sorba áll­tak a választók. Az egyikbe a kormánypárti jelöltre névvel ellátott szavazócéduláikat le­adok, a másik sorba az ellen­zékiek. Dr. Wágner Károly főváro­si ügyvéd nagyon népszerű volt, hosszú volt a rá szava­zók sora. Ezeket tehát körül­vették csendőrkordonnal, s nehogy kitörést próbáljanak, erre való volt a rájuk meredő géppuska... Láng Boldizsár, Bethlen miniszterelnök ultipartnere meg is nyerte a szavazást, de olyan hatalmas petíció indult meg ellene — aláírások tö­megével, hogy a kormánypárt jobbnak látta meghívni a vesztes, de a petíciót aligha­nem megnyerő Wágner ügy­véd urat és nagyon elegánsan megkérdezték tőle, mennyire rúgtak a választási költségei. Mondott egy nagy összeget. Ennek a dupláját eléje szám­lálták. És a szavát kérték, hogy ő nem írja alá a petíci­ót. Ezt meg is tette... Még cselesebben járt el dr. Erdőhegyi Lajos, Szabolcs megye főispánja. Mindenáron meg akarta választatni dr. Nánássy Andort, a megyei ta­karékpénztár igazgatóját. A kormánypárti jelölt azonban a gazdasági válság csúcsán sem mint ember, sem a fog­lalkozása miatt nem nagyon volt népszerű a megyében. Tartós szabadságra kellett küldenie tehát az egyik szó- fogadatlan szolgabírót, meg a nagykállói főjegyzőt. Már az úgynevezett ajánlóíveknél megkeresték azokat, akik az ellenzéki jelölt jelöltségét ja­vasolták aláírásukkal, és alá­íratták velük a kormánypár­ti jelölőlistát is. így aztán mindkét aláírásuk érvényte­len lett... Segédjegyző az illemhelyen Igenám, de a nagykállói se­gédjegyző sem akart Nánássy kortese lenni. A főispán erre a mellékhelyiségek tisztogatá­sát adta szigorú utasítással feladatának ... Ugyanitt a tanfelügyelő a tanítókat meg­fenyegette az állásvesztéssel, ha nem engedelmeskednek. A leventeoktató nyilvánosan megszégyenítette azoknak a szülőknek a gyermekeit, akik valamilyen szerepet vállaltak az ellenzéki Kisgazdapártban. Most ne ragaszkodjunk az egészen különös 1931-es vá­lasztás dolgaihoz. Ugyanis Szabolcsban szinte nem is volt „választás”. A június vé­gi szavazáson a legtöbb kerü­letben ügyes csalók elérték, hogy már a jelölésnél nem volt elég aláíró az ellenzék jelöltjének. A június 28-i eredményhirdetés előtt már a legtöbb kerületben át is vet­ték mandátumukat azok, akik ellen nem is tudott elég alá­írással ellenjelöltet állítani az ellenzék. A két falunak is odaígért föld Tarpán Bajcsy-Zsilinszky Endre kormánypárti ellenfe­le a kerület összes kocsmái­ban — meg a korteseknél, paplakokban, a községi írnok lakásán, a jegyzőknél, a fő­korteseknél — ingyen itatta az embereket... Volt más is. Gergelyffy András, később nyilas állam­titkár 1939-ben a bökönyi községházára összehívott het­ven embernek azt ígérte, hogy a Hajdúhadházon lévő 150 holdját még ősszel felosztja a bökönyiek közt. De már ak­kor meghazudtolta magát, mert másnap ugyanezt ígér­te a geszterédieknek is. Éj ennek híre ment... Talán a legügyesebb Orosz Sándor székelyi földbirtokos Dankó nevű gazdasági intéző­je volt. A választás előtti es­tén felrendelte a gazdasági irodába az összes cselédet és mindazokat, akiknek a gazda­ságtól harmados földjük volt. Ezekkel aztán a zugban szer­zett szavazólapokra ott, még este beírata a keresztet a dr. Ságvári Elek neve feletti koc­kába. Másnap aztán az egész csomagot magával vitte és betette, ahová kellett. A nyíregyházi „Dohánybe­váltó Hivatalban” dolgozó több száz munkást és mun­kásnőt — a törvényes mun­kaszüneti nap ellenére —, be­hívták dolgozni, és egész nap benn tartották, így hát nem mehettek el szavazni. Nyil­ván tudták, hogy ha elmehet­nek, kire szavaztak volna ... GNZ. Trencsényi Imre: A kispad Sivár gyerekkora lehetett annak az építésznek, aki úgy tudta megtervezni ezt a la­kótelepet, hogy még a víz­szintes vonalak is csak de­rékszögben találkozhassanak. A népszokás alakít ugyan valamelyest a „tájon”, de az is ... Egy hússzor húsz mé­teres négyzetben adva van egy homokozó, egy vaslétra — no ez körszelet alakú —, meg egy betonasztal kétszer két betonpadlábbal, ezeken oly­kor deszka is van. A felsorolt objektumokat némi gyep sze­gélyezi, ezen taposhatja ki a lakosság a maga szabad ösvé­nyeit. Az ösvények egyébként azért mennek keresztben, mert egyikük az iskolától és az óvodától a kapusorhoz ve­zet, másikuk a piactól a kricsmi irányába. A kő — illetőleg beton — pad ilyen­formán a népek országútja mentén dacol az idővel — meg-megújuló deszkái jóvol­tából. Hol kismamák mered­nek innét a nirvánába, hol közepesen ápolt fiatalok tá­masztják meg a lábukat, mi­közben az első gitárakkordo­kat» próbálgatják, hol pedig — még lakótelepi viszonylat­ban is! — ismeretlen vándo­rok tarisznyáznak párizsis- papírjukba süppedve. Magam csak olyankor időzöm itt va­lamicskét, amikor még új­donság a tavaszi napsugár, és már tudom, hogy rossz a lift. A lift azért eléggé gyak­ran rossz, a lakótelepi ember alkalmazkodása is eléggé fej­lett már. Ha egyszer szeren­csében hazajutott, nemigen megy már le aznap az utcá­ra, hacsak nem elengedhetet­lenül szükséges ... De az is micsoda fogalom, hogy „el­engedhetetlenül szükséges”?! Ha az ember rendesen bevá­sárolt, eszébe sem juthat már semmi. Hisz mindent meg­vett, amit látott. Amire pe­dig nem volt pénz a zsebében, arra odahaza sincs. A kultú­ra dróton jön, a szomszéd pa­pucsban — ha jön. Ha ásítás közben ki is tudnánk nyúj­tózkodni, egészen kényelme­sen élnénk... Egyik nap hozom haza a lányom az óvodából. Vala­miért nem akaródzott még fölmennie. Nem bánom, hadd ugrándozzon, amíg a fiú is megjön az iskolából. Órámra pillantok — mert az ember mindig az órájára pillant, amikor a gyerekei kérnek valamit. Ez ugyanolyan szo­kás, mint hogy a határidő- naplónkért nyúlunk, amikor a barátunk jelzi, hogy jó vol­na összefutni. Órámra pillan­tok hát, leterítem az újságo­mat a kispadra, és nézelőd­ni kezdek. Alig emelem föl a fejem, a piac felőli ösvényen (háttal ülök a kricsminek), felbukkan az ember. „Csak ez ide ne ül­RÚZSA ENDRE: Láng Imára kulcsolt kézzel a sötétség sátrat tart fölém — irmagom ne tépjék. Világhuzatba ütve társtalan, kibontom tőből lobogó-magam. Asszonyágyékok édes hasítéka engem kiáltoz — kelyhem lenni, még ma Engemet ír az egyenes gerinc, a férfié, ha már regénye sincs. Önnön fényembe zárva, tettenérten, csírát ütöttem minden éj szívében! Híd a Tárnán. Denke László festménye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents