Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)

1981-06-21 / 144. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 21. A HÉT — CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: A francia választások első fordulója baloldali többséget s nagyarányú szocialista előretörést jelez — A Palme-bi- zottság befejezi moszkvai tanácskozásait — Az afrikai kül­ügyminiszterek értekezlete KEDD: Nothomb belga külügyminiszter moszkvai tárgyalásai — A Fülöp-szigeteken az elnökválasztás meghosszabbítja Mar­cos mandátumát — A japán kormányfő folytatja nyugat­európai körútját SZERDA: Haig amerikai külügyminiszter pekingi megbeszélései, az amerikai diplomácia vezetője a kínai fővárosban a román külügyminiszterrel is találkozott — Reagan első sajtóérte­kezlete a merénylet után CSÜTÖRTÖK: Leonyid Brezsnyev magas kitüntetésben részesíti Romesh Chandrát, a BVT elnökét — A lengyel kormány a kritikus gazdasági helyzetről tárgyal, és intézkedéseket he­lyez kilátásba a rend megerősítése érdekében — Az ASEAN manilai értekezlete elutasítja az indokínai államok békekez­deményezéseit — A genfi leszerelési bizottság ülése PÉNTEK: A Biztonsági Tanács hétpontos határozatban ítéli el Izrael támadását a Tammuz atomerőmű ellen — Fokozódó feszültség Salvadorban SZOMBAT: Iránban folytatódik a belpolitikai harc, a parlament a Baniszadr elnök elleni vádak megvitatását tűzi napirend­jére — Az OPEC miniszteri konferenciáján az ecuadori fő­városban Á hét három kérdése pedig a Biztonsági Tanács az az egyedüli ENSZ-testület, amelynek erre felhatalmazá­sa van. Ily módon igen éles elvi ál­lásfoglalás született, de gya­korlati kötelezettségek nélkül. Washington ugyanis a szank­ciók megvétózásával fenyege­tett, s ezért folytak az előze­tes, egyeztető tárgyalások. Az Egyesült Államok ezzel együtt kínos választás elé került: a Begin-kormány még ezt az amerikai magatartást is ne­hezményezi, az arab államok — köztük a középen, vagy at­tól jobbra elhelyezkedők is — kevésnek tartják. A hírek szerint az amerikaiak még ennyit sem akartak vállalni, de az Izraelt támogató wa­shingtoni nyilatkozatok rend­kívül negatív arab vissz­hangja nyomán, a szóbeli el­ítélésről nem mondhatták le. o let—nyugati kapcsolatokban? Milyen új fejlemények ilyen ellenrakéta-övezetet épít történtek a héten a ke- ki. A moszkvai eszmecserék bebizonyították, hogy kölcsö­nösen lépni kell a viták tár­gyalásos rendezése érdeké­ben, s erre adódik lehetőség. A Szovjetunió kész az építő jellegű megbeszélésekre. Ha­sonló nézeteket vall több NA- TO-hatalom és befolyásos nyugati személyiségek növek­vő köre — eredményes tár­gyalások azonban nehezen képzelhetők el az Egyesült Államok részvétele nélkül. Elsősorban Washington fele­lőssége tehát, hogy ne szapo­rodjék az elszalasztott alkal­mak száma... Hogyan alakul az iráni belpolitikai helyzet? Egy elszalasztott lehetőség évfordulójáról írhattak a hé­ten a kommentátorok. Két esztendővel ezelőtt, Bécsben aláírták a második SALT megálapodást, amelyet hét esztendőn keresztül három amerikai kormányzat készített elő, ám végülis maga Wa­shington futtatott zátonyra. A hivatalos amerikai meg­nyilatkozások változatlanul nem sok okot adnak a túlzott bizakodásra. Reagan elnök, aki az emlékezetes merénylet óta most először tartott saj­tóértekezletet, a fegyverkezés fokozásának szükségességé­ről beszélt. Weinberger had­ügyminiszter az eddigi „más­fél háborús” amerikai doktrí­nát (miszerint az Egyesült Államoknak fel kell készül­ni rá, hogy egyszerre vívjon egy nukleáris összecsapást, s egy helyi háborút) két hábo­rúra bővítette, mivel megint- csak a fegyverkezési hajszát kívánja éleszteni. Madrid­ban, Genfben és Bécsben — a héten mindhárom tárgyalási fórumon tartottak rutinjelle­gű üléseket — az amerikai küldöttek különösképpen ne­gatív álláspontra helyezked­tek. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a kelet—nyugati vi­Milyen körülmények szony s ezen belül a kiemel­kedően fontos szovjet—ame­rikai kapcsolatrendszer „ke­mény magvát” ma mindenek­előtt a katonai enyhülés kér­dései képezik. Csak a fegy­verkezési hajsza korlátozásá­val és szabályozásával (majd a fokozatos leszerelési intéz­kedésekkel) lehet megakadá­lyozni a nemzetközi helyzet további romlását, a feszültség mértéktelen növekedését. Moszkvában ezért tesznek új és új erőfeszítéseket az éssze­rű párbeszéd fokozására, re­ális tárgyalási alapot képező javaslatok előterjesztésére. A héten a szovjet főváros­ban járt annak az atlanti or­szágnak, Belgiumnak a kül­ügyminisztere, ahol a NATO központja működik, s beható tárgyalások folytak többek között az eurorakéták kérdé­séről. Ugyancsak Moszkvá­ban ülésezett a tekintélyes nemzetközi Palme-bizottság, amelynek névadó elnökét Le­onyid Brezsnyev is fogadta. A szovjet államfő a SALT-fo- lyamat folytatásának szüksé­gességéről szólt, s ezzel — bi­zonyos véleménykülönbségek ellenére — alapjában a bi­zottság tagjai is egyetértettek. Terítékre került a rakétael­hárító rendszerek kérdése is, jövőre lejár ugyanis az első SALT-megállapodásban rög­zített, majd tovább módosí­tott egyezség: mind a Szov­jetunió, mind az Egyesült Államok csupán egy-egy Lehet, hogy az elnök meg­kezdi rendes évi száműzeté­sét? — ironizált egy tudósí­tó a teheráni hírek, a Bani- szadr-rejtély nyomán. Nehéz lenne bármit is előrejelezni, hiszen a jelentések változat­lanul ellentmondóak, és iga­zában egyetlen bizonyosság van: a súlyos belső harc. Ügy tűnik, véget ért Irán­ban egy kényes egyensúlyi helyzet az úgynevezett isz­lám fundamentalisták, a val­lásos konzervatív erők, vala­mint a nemzeti burzsoázia és szövetségesei között. Khomei­ni imám, aki egyszerre volt a mérleg nyelve, de korlát­lan tekintélyű döntőbíró is, az iszlám csoportosulások ja­vára látszik dönteni, noha nem tudni, azok győzelme teljes vagy részleges lesz-e. (A gyakorlati kérdés, hogy melyik erő biztosíthatja in­kább az iráni fordulat követ­kezetes véghezvitelét, nehe­zen válaszolható meg, ugyan­is a front mindkét oldalán ta­pasztalhatók pozitív és nega­tív jelenségek.) A hírek, érthetően, Bani­szadr személyére összponto­sítanak, de igazából olyan problémák kerülhetnek elő­térbe, mint Irán jövendő bél­és külpolitikája; az öbölhá­ború további sorsa; a belpo­litikái erőközpontok, így a hadsereg várható mozgása. Egyelőre több kérdőjellel, mint hiteles válasszal... Réti Ervin SB® Pintér István: es®»»«« A »kémfejedelem tündöklése és bukása 9. Közben tekintélyes magán- vagyont gyűjtött, s igazgató- sági tagja lett egy egész sor olyan cégnek, amelyek az­előtt az orosz kapitalizmus­sal állottak kapcsolatban. Fontos nemzetközi összeköt­tetésekre tett szert, és szemé­lyes barátai közé számította Winston Churchillt, Max Hoffmann tábornokot és Wal- leniust, a finn vezérkar fő­nökét is. Az angol kém fanatikus gyűlölete Szovjet-Oroszország ellen nem csökkent. Nem tud­ta elfelejteni, hogy élete első kudarcát ott szenvedte el. A bolsevizmus megsemmisítése életének fő célja volt. Szen­vedélyes érdeklődés ébredt fel benne Napóleon iránt, aki Oroszországot majdnem meg­hódította, és ez az érdeklődés a világ leglelkesebb Napóleon­ereklye gyűjtőjévé tette. Gyűjteményének értéke sok tíz ezer dollárra emelkedett. A korzikai diktátor személyi­sége elbűvölte. — Egy korzikai tüzér had­nagy kioltotta a francia for­Hz agresszor bűnhődése A fasiszta tömörülés a szovjet- német arcvonalon vesztett el 13 millió főből 10 milliót, több mint 70 ezer repülőgépet (70 százalék), mintegy 50 ezer páncélos és tá­madó járművet (kb 75 százalék), 167 ezer tüzérségi löveget (74 százalék) és több mint 2500 kü­lönböző hadihajót. Súlyos vesz­teséget szenvedtek Németország szövetségesei is. N egyven évvel ezelőtt, 1941. június 22-én kez­dődött a hitleri fasiz­mus hitszegő, hadüzenet nél­küli támadása a Szovjetunió ellen. Ez a bűnös akció állt a német imperializmus hódító elképzeléseinek, világuralmi terveinek a középpontjában. A náci párt és a hadvezetés által kidolgozott stratégiának megfelelően a fasiszták a kö­vetkező módon kívánták el­érni céljukat. Először meg akarták fosztani függetlensé­güktől a kis európai országo­kat. Azután csapást kívántak mérni Franciaországra és Angliára, hogy birtokukba vegyék egész Nyugat-Európát, megteremtve ezzel a Szovjet­unió megsemmisítésének dön­tő stratégiai és gazdasági fel­tételeit. Majd megtervezték a Szovjetunió szétzúzását, ami a legfontosabb feltétele volt a óriási erejű katonai gépezetet hoztak létre. A nyugati kormá­nyok felelőtlen poltikája miatt megosztott antifasiszta erőkkel a fasiszták a hirhedt „Berlin—Ró­ma—Tokió) tengelyt állították szembe, amelyhez több olyan ki­sebb európai ország is csatlako­zott, ahol fasisztabarát rezsimek voltak uralmon. A Lengyelország váratlan lerohanásával kirobbantott második világháborúban a fasiszták kezdetben nagy si­kereket értek el. Gyakorlati­lag felszámoltak és megszáll­tak majdnem minden európai államot. Ázsiában a japán hadsereg már készülődött a „legyőzhetetlen” Wermacht- tal való találkozásra, valahol India középső részén. Ügy tűnt, hogy nincs erő, amely szembeszállhatna a támadók­kal, akiknek az erejét csak Sztálingrád. Az Allomás-tér, a német után. fasizmus teljes európai ural­mának, egyúttal megvalósí­totta volna az alapvető célt — a szocializmus országának a megsemmisítését. Végül, a hó­dító tervek része volt a né­fasiszta légierő bombázása így kezdődött. A fasiszták szov­jet városokat bombáztak. pánnak és megsemmisítő csa­pást mért az ellenséges had­erők fő csoportjára, ami el­döntötte a háború kimenete­lét az ázsiai hadszíntéren is. „Az amerikai nép nem fe­lejtheti el, hogy nem állt messze a katasztrófától. Ha a Szovjetunió nem lett volna képes megvédeni magát, a né­metek elfoglalhatták volna Nagy-Britanniát, Afrikát és katonai elvonulási területre tehettek volna szert Latin- Amerikában” — írta E. Steti- nius, az Egyesült Államok volt külügyminisztere. Erre szerencsére nem került sor. És csak azért nem, mert a szovjet nép 20 millió fiának és lányának élete árán lever­te az agresszort. A szocializ­mus megmutatta hallatlan életképességét és óriási fölé­nyét. Eisenhower tábornok az met gyarmati uralom megte­remtése, területszerzés Afri­kában, a Közel- és Közép-Ke­leten, a világ más térségei­ben és Amerika leigázása. „Ha Németország megnyeri a háborút, a világ legnagyobb ha­talmává válik ... E célért érdemes kockáztatni” — jelentette ki Go­ring 1938-ban, a német iparmág­nások egy csoportjával folytatott beszélgetése során. E terv meg­valósítása érdekében a fasiszták Eeningrád blokád alatt, 1913. USA kongresszusa előtt ezt mondta: „A Vörös Hadsereg hadjáratai... a legfontosabb szerepet játszották Németor­szág vereségében.” így végződött. Porba hullanak a hitlerista zászlók. E zek a történelmi esemé­nyek ma is éberségre, a háborúellenes erők mozgósításának jelentőségére intenek, különösen most, ami­radalom égő parazsát — mon­dogatta. — Miért ne válhat­na egy angol kém, aki annyi erőt vonultathat fel maga mellett, Moszkva urává? Berlinben is járt Reilly, az ottani fehér emigránsokat próbálta megszervezni. Ott is­merkedett meg 1922 decembe­rében a híres Pepita Boba- dillával, más néven Mrs. Charmbersszel, egy sikeres angol drámaíró özvegyével. A hölgy, londoni operettcsil­lag, a berlini Adlon-szálló- ban szállt meg, ugyancsak ott vett ki lakosztályt Reilly is. Az operettprimadonna bele­szeretett a kémbonvivánba, és az ismeretségnek házasság is lett a vége. 1923. május 18- án Londonban a Covent Gar­den kerület Henriette Street-i anyakönyvvezetői hivatalá­ban tartották az esküvőt. A házasságkötésnél George Hill kapitány, a vőlegény moszk­vai cinkosa volt az egyik tanú. (Folytatjuk) növelték a bekebelezett álla­mok tartalékai. 1941. június 22-én hajnalban a hitleristák meglepetésszerűen, 190 hadosztállyal, több mint 43000 páncélossal, mintegy 5000 harci repülőgéppel, összesen 5,5 millió katonával rátámadtak a Szovjet­unióra. Nyugaton nem kételked­tek abban, hogy e rettenetes erő megsemmisítő csapást mér a Szovjetunióra. De a szovjet nép helytállt. A háború kezdeti balsikereit leküzdve a Szovjetunió ke­resztülhúzta az ellenség „vil­lámháborús” terveit, öt hó­nappal a támadás után a moszkvai csatában a néme­tek elszenvedték első hatal­mas vereségüket. Azután a szovjet csapatok a sztálin­grádi csatában megsemmisí­tették a Wermacht válogatott erőit, győztek a kurszki csa­tában, és számos, ezt követő hadműveletben. 1944 végére a szovjet fegyveres erők meg­tisztították az ország terüle­tét a betolakodóktól, majd Európa számos országát sza­badították fel a fasiszta el­nyomás alól. Végül 1945. má­jus 9-én kitűzték a győzelmi lobogót Berlinben. A Szovjet­unió, szövetségi kötelezettsé­geihez híven, hadat üzent Ja­Emlékezés a hősökre. A breszti erőd védői tiszteletére emelt em­lékmű. kor ismét háborús veszély fe­nyegeti a világot, amely min­den eddiginél rettenetesebb, nukleáris konfliktus lehetősé­gét rejti magában. A béke erői azonban képesek meg­akadályozni a háborút, elven­ni a háborús kalandorok ked­vét. Ennek biztosítéka a szo­cialista közösség, a Szovjet­unió ereje. Szvjatoszláv Kozlov rKTH ■ ff "Li >i •] p * I i * V I ■ I I t T I I ___A A O Milyen körülmények között született meg a Biztonsági Tanács határo­zata? Napokon át tárgyalt a Biz­tonsági Tanács a Tammuz atomerőműre ledobott izrae­li bombák ügyéről, s még na­gyobb volt az aktivitás a szín­falak mögött, a nemhivatalos konzultációk során. így szü­letett meg az a hétpontos ha­tározat, amely magán viseli a kompromisszumos alkudozás jegyeit. A döntés egyértelműen el­ítéli az izraeli katonai táma­dást, támogatja Irak jóváté- teli igényét, elismeri Bagdad jogát az atomerő békés fel- használására, viszont felszó­lítja Izraelt: helyezze nuk­leáris berendezéseit a nem­zetközi atomerő-ügynökség ellenőrzése alá. A határozat gyengesége, hogy nem ír elő kötelező büntető szankciókat,

Next

/
Thumbnails
Contents