Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-18 / 141. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 18. Első a vendég Q gyre nagyobb feladatokat vállalnak megyénk vendéglátásában a szabolcs-szatmá- ri szövetkezetek, a kezelésükben lévő éttermek, bisztrók, italboltok több mint hatmilliárd forintot forgalmaztak az elmúlt ötéves tervidőszakban. Tavaly például a vendéglátó üzletek árbevétele megközelítette az 1,4 milliárd forintot, ami 40 százalékkal haladja meg az öt évvel ezelőttit. Különösen az ételforgalom és az üdítő italok értékesítése nőtt szembetűnően, az előbbiből másfélszer, az utóbbiból pedig kétszer annyit adtak el a múlt évben, mint a tervidőszak kezdetén. Túlságosan nagy elégedettségre azonban nincs ok, hiszen a forgalomban még mindig magasan a szeszes italok vezetnek, annak ellenére, hogy eladása a tervezettnél is kisebb ütemben növekedett. A feladat tehát adott. Akár az italok kárára is, de a vendéglátás színvonalának emelése mellett növelni kell az ételek forgalmát. A szövetkezetek a megyei szövetség jóváhagyásával már e szempontok alapján állították ösz- sze a VI. ötéves tervüket, amelyben az ételeknél 30—32 — ez jóval magasabb az országos átlagnál — míg a szeszes italoknál csak 20—22 százalékos növekedést írtak elő. Különösen nagy feladatok várnak az ÁFÉSZ-ekre a gyermek- és diákétkeztetésben, az elkövetkezendő időszakban sokkal többet kell majd vállalniuk a korábbi évekhez képest. Éppen ezért, ahol az iskolai konyhák állapota nem megfelelő, figyelembe véve az élettani sajátosságokat, célszerűbb az éttermekben főzni, s az iskolákban tálalni. A Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a vendéglátóhelyeken az olcsóbb ételek iránt fokozódik a kereslet. A kínálatot feltétlenül bővíteni kell az olcsóbb menükkel, kisadagokkal, zónaételekkel, de nem ártana az sem, ha az éttermek néhány tájjellegű ételspecialitást is szerepeltetnének az étlapon, nem beszélve a reggeli- és a vacsorakínálat gazdagításáról. Megyénkben jelenleg csaknem 250 üzlet árul hidegkonyhai termékeket. A szám elismerést érdemel, de a választék lehangoló. Két-három féle konzerv, fasírozott, s jó esetben kenyér... Érzékeny pontra tapintott hát a megyei elnökség, amikor fontos célként jelölte meg a hidegkonyhai tevékenység fejlesztését. H cukrászipari termékeknél viszont az elmúlt években jelentős előrelépés történt. Növekedett az eladott mennyiség, bővült a választék is, igaz, korántsem úgy, ahogy tervezték. Különösen a munkaigényes süteményekből volt hiány, de sokszor keresték hiába a vevők az előre csomagolt édesipari termékeket is. Ebben a tervciklusban a beruházási keret szűkítése miatt látványos fejlesztésekre nemigen lesz lehetőség, a meglévő összegeket elsősorban konyhák, cukrász-termelőüzemek építésére, korszerűsítésére fordítják majd. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy visszaesik majd a vendéglátó üzletek forgalma, hiszen jelentős tartalékokkal rendelkeznek megyénk szövetkezetei. Tévedés lenne ugyanis azt hinni, hogy a fejlődés csak anyagiakon múlik, jobb szervezéssel, kulturáltabb kiszolgálással minden bizonnyal eleget tudnak majd tenni a vendégek kívánságainak. B. G. Járőrrel a határon HOGYAN NESZEZ AZ ÖZ? %Ü*SZ XJ? Hole Attila határőr (jobb oldalon) szolgálatba indul. Dilemmák ai Érpatak körül (1.) „Szellemlolyó“ Téglástél Vencsellőig A jó gazda szemével tekint végig a határon Szabó László; látszik, szinte minden fát, bokrot ismer. A faluban ismerősként köszönti a szembejövőket. Akár községi vezetőnek, gazdasági szakembernek is tarthatnám, de az egyenruha elárulja: a fiatal főhadnagy a beregi Tiszahá- ton szolgálatot teljesítő egyik határőr őrs parancsnoka. — Nagyon fontos a jó kapcsolat a határvidék lakosságával — mondja —, mert a környék lakói nélkül sokkal nehezebben tudnánk ellátni a feladatunkat, az államhatár biztos őrizetét. Ezért aztán nem is zárkózunk be az őrs falai közé és nemcsak a hivatásos határőrök, hanem az itt szolgáló fiatalok is bekap- csalódnak a hozzánk tartozó községek társadalmi életébe. Erre sokféle lehetőség kínálkozik: párt- és KISZmunka, tanácstagi feladatok, az úttörőkkel kialakított kapcsolatok, s ahol lehetőség nyílik, közös kultúrcsoportok is. Szabó főhadnagy büszke az őrsre: az idén negyedszer nyerték el az élenjáró címet, s ez ritkaságszámba megy. Azt pedig, hogy nem akármilyen kollektíva szerezte meg egymás utáni években a kitüntetést, az jelzi: nem múlik el hónap, hogy be ne csengetne valaki az őrsre a régi katonák közül... Hók Attila határőrt éppen egy jókora fóliasátor alatt találjuk, remek paradicsomokat gondoz szabad idejében, neki is köszönhető, hogy a környéken: éppen a határőrök fő3 gyaszthattak elsőként primőröket a reggelihez. — Most éppen szabad időm van, de a régi szakmám kertész, így aztán a növények gondozásánál nincs jobb ki- kapcsolódás számomra — magyarázza a szokatlan elfoglaltság indítékait. — Lassanként megszokom az itteni életet: februárban vonultam be. Kicsit nehéz a távoliét, mert egy esztendeje nősültem, s éppen 24 évesen lettem katona. Hók határőr a forgalmas Nyíregyházáról érkezett a megye egyik legtávolabbi csücskébe, amelyről azt mondják, ebbe a faluba csak az megy, aki oda indult — átmenőforgalom nincs is.----Ez egy kicsit szokatlan volt — mondja —, de a csendet és a friss levegőt hamar meg lehet kedvelni. Az őrsön pedig gyorsan csiszolódnak az újonnan érkezők: mindenkinek megvan a feladata, ami programot ad egész napra. Én például a raktárt intézem, még a polgári életből van ilyen szakképzettségem is. És természetesen a járőr- szolgálat, ami egymagában is teljes embert kíván. Az első szolgálat minden katonaviselt ember számára emlékezetes, s fokozottan így van ez az államhatáron, ahol távol a társaktól, egyedül és mégis hibátlanul kell cselekedni. — Nekem szerencsém volt — emlékszik vissza a fiatal Boldi határőr gondosan ügyel a járőrkutya napi kiképzésére. határőr. — A Dráva mentén adtam az első éjszakai járőr- szolgálatot még a kiképzés során, s egy olyan „öreg katona” mellett, akinek már három elfogása volt. Hamar megtanultam, kapkodni sohasem szabad, másként neszez az őz, a vaddisznó, s néhány hét múlva csalhatatlanul állapítottuk meg, ha ember lépése alatt reccsent az ág... A szamosangyalosi Boldi Tihamér a Nyíregyházi Konzervgyár tyukodi gyárából érkezett tavaly januárban. A családban volt már idősebb rokon, aki a határon szolgált, így aztán a beilleszkedés csak napokat vett igénybe. Ráadásul a külső szemlélő számára különleges feladatot kapott: ő a járőrkutyák egyik gazdája az őrsön. — Nekem is újdonságot jelentett, bár falun nevelkedtem, nem voltak idegenek számomra az állatok — mondja az őrsön már tapasztalt határőrnek számító fiatalember. — Meglepetést okozott viszont, hogy komoly „kutyakiképzési tervet” kell végrehajtani, meghatározott étrendje, foglalkozási beosztása van a négylábú társaknak. A kiképzett kutya nagy érték: mindent észrevesz, komoly társ, ha fülel, biztosan érdemes körülnézni... Járjuk a példás rendben lévő őrs környezetét, a K1SZ- klubot, pihenőket, bemutatják az őrs történetét. Itt tudtam meg, hogy Szabó főhadnagy. másodszor lakója az őrsnek: öt évig innen járt iskolába, minthogy két évtizede éppen az édesapja volt itt a parancsnok. A családi hagyományt is ápolja tehát hivatásával. Ami persze nem mindig könnyű. Szabóék is éppen csak kitűzték az esküvő dátumát vagy 150 kilométerre innen, egy másik őrs falujában. Aztán jött a parancsnoki kinevezés, költözés az ifjú tanárnő feleséggel egy új környezetbe. Ahol még felelő- sebb vezetői beosztás, közéleti feladatok várták a fiatal határőr tisztet. A négyszeres élenjáró cím azt jelzi, az őrs és a parancsnok egymásra talált, jó kollektíva vigyázza az államhatárt szovjet fegyverbarátokkal, a Tisza mentén ... Marik Sándor A hídon állva, lehangoltan nézem a városon átrohanó Érpatak szennyes vizét, s közben a lapunkban is megjelent írás sorai jutnak eszembe: „Vadvirágos partjain ma kedves kis zugok húzódnak meg, felfedezésre váró kis mikrotájak, hol az ember minden baját elfelejtheti.” Micsoda kontraszt. A Bö- köny határában eredő, romantikus nyíri tájakon futó, hajdan halat is adó, a város „folyójaként” tisztelt patakban talán már a békák sem szívesen tanyáznak, vize még öntözésre is alkalmatlan. Nyitott szennycsatorna? Nem a természet véletlen játéka, hogy az Érpatak — hivatalosan VIII-as számú főfolyás — minősége az alsó szakaszon olykor eléri a nagyon szennyezett, IV. osztályú fokozatot is. Az első nagy szennyező a Hajdúsági Iparművek. Alkalmasint innen igen erős aktív ipari szennyvizet bocsátanak a patakba. Igaz, amikor erre sor kerül — nehogy kárt okozzon a halállományban és az egyéb élővilágban — lezárják előle az Oláh- és Nagy-réti tározókat. Ilyen állapotban jut el tehát az Érpatak Nyíregyházáig. Itt újabb öt kisebb üzem közvetlenül adagol még ipari szennyvizet a VIII-as főfolyásba! Közvetve — a szennyvízcsatorna-rendszeren keresztül — még további, napi 11—12 ezer köbméter szerves és szervetlen anyagokat tartalmazó ipari víz kerül az Érpatak alsó folyásába. Sajnos, az úgynevezett csapadékcsatornák vize is erősen szennyeződött. Részben azért, mert korábban — szennycsatorna hiánya miatt — ezekbe kötötték be a lefolyók nagy részét. Másrészt ezek a csapadékcsatornák még sok helyen a seprű szerepét kapják; nagy kiterjedésű, lakott területről gyűjtik össze a szeny- nyezett vizet. Például ennek következtében lett nyitott szennycsatorna az Igrice, amely a város végén ugyancsak az Érpatakba ömlik. Ellenőrzés nélkül Akadnak időszakos szeny- nyezők is. Ezért sok esetben a lakosság is felhívja az illetékesek figyelmét. Például' olajos szennyvízkiszivárgást észleltek esetenként a kisvasúti szerelőműhelyből, a takarmányfeldolgozó és a Zöldért-üzemből. Sajnos néhány, a főfolyás mellett lakó állattartó is megfeledkezik magáról: az istálló szennyét csövön vezeti a patakba. Nagy gond, hogy egyes, az Érpatak mellé települt üzemek — helytelenül értelmezve a telekhatárt — a vízfolyás felét magukénak tekintik. így sok szennyező anyag kerül ellenőrzés nélkül a vízbe. Végső soron Nyíregyháza a lakosságával együtt mintegy napi 23 ezer köbméter szennyvízzel gyarapítja a patak vizét, amelynek természetes vízhozama ennek a tizede sincs. Holott éppen a fordítottja lenne a jó, a halnak is megfelelő életfeltételeket biztosító biológiai egyensúly fenntartásához. Az Érpatak önmaga erre pedig már képtelen. A paf^ejterrnésze- tes vízhozama Nyíregyházánál mintössze 18 liter másodpercenként, s ennek minden litere általában 13—15 liter szennyvizet kap a várostól. Ezek után az sem véletlen, hogy a Nyíregyházán ilyen mértékben feldúsult „szellempatak” elszennyezi még a Tiszába ömlő Lónyai-csator- nát is. A körülbelül fele-fele arányú vízmennyiséggel, Kó- taj keleti részén találkozó két folyás szennyezettsége továbbra is igen nagy. Benne csak a békák verhetnek tanyát, s öntözésre sem lehet felhasználni. Kevés a természetes víz A gondok természetesen nem mai keletűek. A problémák gyökere pedig még régebbi. A baj oka elsősorban az, hogy nem szerencsés a város fekvése, nincs bő vizű befogadója a szennyvizeknek. A majdnem öt ven kilométer hosszú Érpatak vízgyűjtője ugyanis mindössze 343 négyzetkilométer, s az erről a területről szerzett természetes vízzel nem képes az ennek többszörösét jelentő szennyvizet megjavítani. Nem alakult szerencsésen a helyzet olyan formában sem, hogy az elmúlt évtizedekben a megye jelentős gazdasága és a lakosság 10 százaléka is ide koncentrálódott. Párosul ehhez az is, hogy még mindig sok helyen hiányozAz illetékes válaszol Megtérítik a különbözetet A Fórum rovat április 29-i számában „Nem az öt forintért” címmel tette szóvá egy levélíró, hogy április 25-én délután Nyíregyházáról Nyírbátorba utazva I. osztályú jegyet váltott, de a vonaton nem volt első osztályú kocsi. Hiába kért igazolást a kalauztól arról, hogy csak másod- osztályon utazhatott, az igaLottó és paróka Szökések után börtönben a fiatalkorú betörő zolást nem kapta meg. így i két jegy közti különbözete nem térítették meg részére Az eset kivizsgálása kapcsát megállapítottuk, hogy az em lített szerelvényből vasútüze mi okból az első osztályú ko csit kivették. Többszörös mu lasztás történt. Egyrészt ; nyíregyházi ügyeletes nem ér tesí tette a jegypénztáraka arról, hogy az I. osztályú ko esi nem lesz a szerelvényben másrészt a jegy vizsgáló i mulasztott, mivel a kért iga zolást nem adta ki. Mindké Rendezetlen családi körülmények között nevelkedett a 17 éves S. Imre: anyja elhagyta a családot, az apja két éve meghalt, de ő már 1968-ban állami gondozásba került. A közösséget S. Imre képtelen volt megszokni, az utóbbi időben pedig betöréses lopások miatt háromszor állt bíróság előtt és tavaly szeptemberben szabadult. Ezután a győri gyermekvédő intézetbe került, de két hét sem telt el, megszökött: Szabolcs, Szolnok és Borsod megyében csavargóit. A tiszaiöki üdülőtelepen három hétvégi házat tört fel, kisebb holmikat ellopott, másokat megrongált. Pár nap múlva a nyíregyházi Kelet Áruház mögött lévő pavilonok közül kettőt is feltört és többek között száz lottószelvényt vitt el. November elején már Cegléd környékén csavargott és mentében feltört két horgásztanyát. Pár nap múlva egy tiszaiöki ví- kendházba látogatott ismét, és feltörte a helyi fodrászü^zletet. (Itt a zsákmánya: száz forint és egy használt paróka.) Még ugyanazon a napon újságot is szeretett volna olvasni, benyomta az ablakot a pavilonon és folyóiratokat vitt el. Később egy kocsmába akart betörni, de megzavarták és elfutott. A tervét a tisza- dobi Táncsics Tsz kocsmájával valósította meg, innen 12 960 forintot vitt el. November 25-én benyomta a tokaji állomás büféajtaját, de a vasutasok tettenérték és átadták a rendőrségnek. Három nap őrizet után visszaszállították a győri intézetbe, de onnan ismét megszökött. December 9-én már az alsózsolcai iskolába tört be, magnetofont, zsebszámológépet vitt el. A felsőzsolcai állomáson kapták el, mert hetven forint aprópénzzel fizetett, gyanússá vált és elszámoltatták a nála lévő holmikról, azoknak pedig nem tudott megfelelő eredetre vonatkozó magyarázatot adni. A Nyíregyházi Megyei Bíróság a betörések miatt S. Imrét — mint különös visszaesőt — két év és két hónap szabadságvesztésre büntette, két évre eltiltotta a közügyektől, s kötelezte a károk — már amelyiket az Állami Biztosító nem térített meg * — megtérítésére. Az ítélet jogerős. 00 dolgozót felelősségre vontuk. A nyírbátori személyzetet pedig tájékoztattuk, hogy a nyilvánvalóan bizonyított hiányosságokat orvosolják — ha ezt elmulasztják, őket is felelősségre vonjuk más esetben. A levélíró, ha benyújtja menetjegyét, a nyírbátori állomásfőnök soron kívül intézkedik a különbözet visszafizetéséről. MÁV Igazgatósága Debrecen nak a csapadék- és szennyvízcsatornák, korlátolt a vízmű szennyvíztisztító kapacitása. Mindezek együttesen okozták azt, hogy az elmúlt tervidőszak közepén például az Érpatak szennyezettségi foka már a IV-es osztályt is elérte. Ez egyben meg is határozta a konkrétabb beavatkozást. Következik: Tenni sürgősen. Tóth Árpád
