Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-04 / 129. szám
1981. június 4. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Rutin és rugalmasság „TAVALY 300 EZER FORINT értékű anyagot takarítottunk meg, az összeg 30 százalékát kiosztottuk dolgozóink között. Hiába van valamelyik brigádnak megtakarítása, nem jár érte jutalom, ha a minőség kifogásolható. Ne vegyük mereven a munkaidő lejártát. Ha a helyzet úgy kívánja, maradjunk bent tovább.” A nagykállói Kallux Cipőipari Szövetkezet kommunistáinak taggyűlésén hangzottak el az idézett mondatok. A taggyűlésen a középüzem 48 kommunistája a két pártcsoport munkáját értékelte, önértékelés volt ez, feltárva a gondokat is. A szövetkezet exportál szinte valamennyi szocialista országba. A megnövekedett feladatok, a szigorúbb követelmények a szövetkezetre is vonatkoznak. Mind a két műszakban működik egy- egy pártcsoport. Tagjaik — az értékelés szerint — kez- deményezőek, néha egy kicsit termelésközpontú. Nyugodtan mondhatjuk, nem nagy hiba ez, hiszen a termelési eredmények határozzák meg az élet legtöbb területét. A takarékoskodók törekvése például azért is érthető, mivel a cipőgyártás alapanyagának többségét, a bőrt Argentínából hozzuk be. Néha az anyagellátás, vagy a szervezés hiányossága miatt akadozik a termelés, így jogos az idézett elvárás, hogy tudniillik nem kell mindig mereven venni a munkaidő végét. A szállítási határidő megtartása érdekében a párttagok esetenként szólhatnak a túlmunka, a túlóra mellett is. A párttitkár arra is figyelmeztetett: „A pártcsoportok tervezett munkája ne legyen merev és papírszerű. Rugalmasan alkalmazkodni kell a nem várt feladatokhoz is.” Mindkét pártcsoportvezető rendelkezik alkalmazkodóképességgel, mindketten fiatalok, lendületesek. Nemrég álltak csoportúk élére, így érthető, hogy kevés a rutinjuk és munkájuk eredményét sem tudják úgy „tálalni”, mint az idősebbek. De mindkét párt- csoport betöltötte és betölti funkcióját, jó információkkal szolgál a szövetkezet vezetőinek, segíti a műszakok termelését, a csoportok tagjai az emberi kapcsolatok ápolására is gondot fordítanak. IDÉN ÖT ÜJ PARTTAGGAL erősödött az alapszervezet. így érthető, egyik közeli feladat: megalakítani a harmadik pártcsoportot. A termelésben is lesz szervezeti változás, a második fél évben a technológia kisebb mértékben módosul. Az átállást segíteniük kell a párttagoknak. Szintén a közeli hónapokban 16 gyesen lévő kismama jön vissza dolgozni, nem lesz könnyű „elosztásuk”, munkába állításuk. A taggyűlésen az egyik párttag javaslata helyeslésre talált: „A szalag végén van néhány üres hely. Osszuk be őket ide, de úgy, hogy ne legyenek nagyon elkülönítve”. A mennyiséget illetően is nagyobb feladatok várnak a szövetkezetre, mint a múlt évben. A tavalyi 105 helyett idén 115 millió forint értékű terméket kell előállítani a nagykállóiak- nak. Plusz tízmillió. A taggyűlésen is megfogalmazódott, a két (majd három) pártcsoportnak egy a célja: a különböző határozatok szellemében segíteni a tervet, a hasznos elképzelések megvalósítását. N. L. Újdonságok, tervezés a „vasipariban" Trafó és kazán A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet két hatalmas, országos vállalathoz, a Villamos Berendezés és Készülék, valamint a Ganz Villamossági Művekhez kapcsolódik. A villamosenergia ellátását szolgáló tanszformá- tor alállomásokat készítik. Az eddigiek során a szövetkezetnél annyi és olyan termelési tapasztalat, illetve szellemi tőke halmozódott fel, amely lehetővé teszi, hogy az általa gyártott villamosipari berendezések műszaki fejlesztésében, korszerűsítésében tevékenyen részt vegyen. Mindez lehetővé teszi, hogy néhány teljesen új, saját termékkel jelentkezzen mind a hazai, mind a szocialista, továbbá tőkés piacokon. — Alakul egy tervezőcsoport — tájékoztat Hajdú László elnök. — A csoport feladata olyan gyártmányok komplett „kigondolása”, szellemi „megszülése” melyekkel sikerrel törhetnek be a műszakilag legmagasabb színvonalat képviselő külföldi piacokra is. Természetesen mindez a kooperációs partnereikkel együttműködve. A szövetkezet munkaellátottsága nem rossz, hiszen az idei 289 millió forint árbevételi tervéből már szinte a teljes összeg szerződésben rögzített, a hiányzót illetően pedig előrehaladott tárgyalásokat folytat. Hogy még biztosabb legyen a dolgában, termelési terve megvalósításában, átmenetileg kis teljesítményű kazánokat is gyárt. Cs. Gy. A Nyíregyházi Főiskolai Tangazdaság Ilona-tanyai gépjavító üzemében készítik a borsó- rendrevágó és cséplőgépet. (E. E. felv.) Csendes változás Nyírteleken Mikén!lesz a nyereség? Elmentünk a határba. Vittem magammal az iroda elől, a faliújságról egy nagy alakú franciakockás lap emlékét. Rengeteg számot írtak arra. Azt is, hogy Nyírteleken ebben az évben növénytermesztésből 27 millió, gyümölcsből 11 millió, állati termékből 29 millió lesz az árbevétel. Kérdés—felelet Ezek a milliók nekem keveset mondanak. Kérdeztem Kavalcsik Lászlót, a termelőszövetkezet párttitkárát, ki olvassa el a közszemlére bo- csájtott számokat. Azt mondta, sokan. De hát ezeket inkább meg kellene magyarázni. Például azt, hogy miként lesz a 6 millió forintos nyereség. — A beszélgetések sem maradnak el, a magyarázatok sem. -A tervet is megbeszéltük, voltak brigádgyűlések, munkahelyi elbeszélgetések és állandó most is a kérdezés, a felelet. — Ezek szerint a szövetkezeti tagokat érdekli a gazdálkodás számszaki, pénzügyi része? — Igen. — Értik is? — Gondolom ... Illetve, a leglényegesebb dolgokat biztosan megértik. Azt például mindenki tudja, hogyan lehet rosszul gazdálkodni, mert résztvevői, tanúi voltak. Hosz- szú évek során eredménytelen volt itt minden erőfeszítés. 1978-ban 16 millió forint volt a mérleghiány. Amikor új vezetése lett a tsz- nek, úgy határoztunk szép csendben, de ki kell lábalni a bajból. 1979-ben már csak 1 millió forint volt a mérleghiány, 1980-ban már 6 millió 100 ezer forint nyereséggel zártunk. Fut a gépkocsi és én próbálom elképzelni azt, ami történt, ami jó kerékvágásba vitte a gazdaságot. Nem ismerem, tehát megkérdezem, milyen ember az elnök. — Jó szakember. — És mint ember? A mellettem ülő harminckét éves párttitkár néz ki a határra, nyilván azon rágódik, mit mondjon. — Nem falubeli — mondja — és még nem is szabolcsi. Hajdúból jár át ide mindennap a saját gépkocsiján és nem kap kilométerpénzt. — Nem jár neki? — Nem. — Akkor miért csinálja? A párttitkár az utolsó kérAutomata gépsoron válogatják a Szovjetunióból érkező vékony tenyőrönköket az ÉRDÉRT tuzséri telepén. (GB) KÖNYVEK A „HOSSZÚ" HÁZBÁN (3.) „Okosodik belőle az ember...“ O stobaság lenne azt hinni, hogy a népművelés máról holnapra csodát tesz. Ami történelmileg a csodatevésre lehetőség volt, azt megtette korábban. Valójában az első parasztháztartásokba kerülő könyvek (és a brossúrák is) a művelődés forradalmai voltak. Á holnap olyan, mint a vonat: késhet, de előbb, vagy utóbb megérkezik. Valamikor zászlókra írt dogma volt, hogy megszüntetjük a különbséget a város és a falu között. A vonatok késhetnek, de a villamosítás falusi forradalmát éppen napjainkban követi a vezetékes víz, a közművesítés követelten szükséges forradalma, és követi, mert a dolgok összefüggenek, a könyvek forradalma is. Ki kell mondani, és erre éppen a sajtó iránti igény a bizonyíték, hogy a mai magyar faluban olyan tudásokra van szükség, amilyenekre korábban a nagyot álmodok sem gondoltak. Hetvenedik évéhez közelít az öregasszony, aki a szövetkezetben megjelent kertészeti, kistermelői tanácsokat összegyűjtve mutatta nekem. — Okosodik belőle az ember ... Nemcsak olvassa a nyugdíjas jogon kapott „Szövetkezetét”, hanem rendszeresen ki is próbálja a kertjében mindazt, amit olvasás közben megszeretett. — Tavaly, tudja milyen év volt, idegenek is jöttek megnézni a kertem. Nem mondom, nem sikerül minden, de valamikor megszólták azt, aki tápot adott az aprójószágnak. Most? Mindenki táppal nevel. Meg van az a tengersok permetező szer. Azokhoz már nem elég annyit tudni, amit fiatalon megtanult az ember, mert nagyobb kárt tehet, mint hasznot... * Jószerével beismerem, hogy rosszul kerestem a falusi házakban könyveket. Gyűjtögettem, hogy hol van verseskötet, keseredtem a hiányzó Petőfi- és József Attila-köte- tek miatt, hiányoltam a klasz- szikusokat, és ahol könyvet találtam, ott is rosszérzéssel számoltam össze a semmiképpen sem alapkönyvtárakba tartozó krimiket. Néztem a szépen berendezett szobák polcait, de eszembe sem jutott könyvet keresni a kamrákban, a házhoz ragasztott barkácsműhely polcán. Tény, hogy ezeket a könyveket, gyűjtött újságokat a házigazdáim sem számítják könyvnek. Az asztalos szerezámospol- cán hasznos szerszámként szerénykedett a famegmunkáló gépekről írt könyv, az autóhoz hozzátartozik az autóápolás irodalma, az almáshoz a gyümölcstermesztés, a fóliához a kertészkedés, az istállókhoz a háztáji állattartásról írt könyv. Nem mindenütt, nem minden családban, de legalább egy családtaghoz kötődőn a legtöbb családban igen. Természetesen tudom, hogy egy-egy szakkönyv, népszerű ismeretterjesztő kiadvány gazdasági haszna pontosan nem mérhető, azt is, hogy a könyvek sorsa vakszerencse is, értékük attól függ, hogy kinek a kezébe kerülnek, de a szakkönyveknek a háztartásokban való megjelenése, a műhely polcán történt helytalálása a szemlélet változása. És ez, bár számokkal mérhetetlen, konkrét gazdasági haszon. Gondoljuk el: mindez azon a tájon, ahol nemrég is a legtöbb írástudatlan ember élt, ahol a gyerekeket gyakran egy-két osztály elvégzése után már nem engedték iskolába, mert segíteniük kellett otthon, mindez ott, ahol az orvos félezer éves babonák ellen küzdött az emberek életéért. Itt az a néhány könyv, kimondom így, mert így hiszem, a most növő gyerekek lakásában már könyvtárrá lehet.-* Könyvek a hosszú házban. Hosszú házakat már alig találni, de könyveket igen. A régi bibliákat és a „szent” könyveket még, a többit már. Ha nem is találni meg a legjobbak házaiban az agrárproletár-moz- galom „tiltott” könyveit, de — és nemcsak az egykor „politikus” emberek gyerekeinek — az egykori kortársak, a gyerekek és az unokák polcain csendes forradalmát éli a szakkönyv. Jó volt-e végigírni ezt a riportot. Ügy érzem, hogy végiggondolni mindezt mindenképpen jó volt. És ha így van, akkor megírni is kötelező, és jóérzést hagyó feladat volt. Bartha Gábor Tűz után a Modellházban Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk 1981. május 27-i számában „Érdekeltségek” címszó alatt foglalkozott a Divat Ruházati Vállalat által üzemeltetett Modellház leégésével, a forgalom szüneteltetésével. Ezután szeretnék néhány pontos információt a cikk írójának és az újság olvasóinak szíves tudomására hozni. Vállalatunk a tűzeset után néhány óra leforgásával intézkedett a statikai szakvélemény beszerzésére, amelyet a NYlRTERV példás gyorsasággal meg is adott. A Sza- bolcs-Szatmár megyei Tanács ipari osztályának segítségével generál kivitelezőt találtunk az Üjfehértói Építő- és Faipari Szövetkezet személyében, akik a munka elvégzését augusztus elejére ígérték. Jelenleg a bontási munkák folynak. Időközben intézkedtünk a Dózsa Gy. u. 4. szám alatti helyiség átalakítására, melyben a forgalmazást május 15-én meg is kezdtük. A nyitást a rádió és a Kelet- Magyarország is leközölte. Említést érdemel, hogy a mintegy 18 napos szünetelés alatt, a vállalat szocialista brigádjai, kommunista műszak szervezésével biztosították az indításhoz szükséges árualapot. Bár a cikk szerzője kevésbé optimista, mi bízunk abban, hogy ősz előtt lesz ruha az üzletben. Holp János gazd. ig. h. A választékbővítés jegyében Karbantartás a húsiparnál Hidegburkoló, festő, kőműves, lakatos és szinte lehetetlen felsorolni minden szakmát, amelyek képviseletében mintegy 250 szakember a Szabolcs-Szatmár megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál az évi „szokásos” karbantartási és rekonstrukciós munkákon jelenleg sürgölődik. — Természetesen ez idő alatt — körülbelül két hétig szünetel a termelés — tájékoztat Zilahi László műszaki főosztályvezető. — Célunk: ismét egy évre biztosítani a folyamatos és higiénikus termelés feltételeit. Szinte az egész üzemet belülről újra festik, mázolják, valamint a megöregedett, elavult berendezéseket megjavítják, sőt igyekeznek a leendő meghibásodásukat is megelőzni. Kívül a térburkolatra aszfaltszőnyeget terítenek. Annak ellenére, hogy a jó előre, hálóterv . alapján precízen megtervezett munkák nagy részét a húsipari vállalat szakemberei végzik el, még így is a felújítási, karbantartási költségek ösz- szesen mintegy 8 millió forintba kerülnek. — Sajnos, bármennyire is fáradozunk, a termelés alapvetően jobb, korszerűbb feltételeit csakis az 1982-ben megkezdendő, s előreláthatóan 200 millió forintból megvalósítható beruházással teremthetjük meg — folytatja a főosztályvezető. — Az újonnan létesítendő üzemrészben a legmodernebb NSZK- és osztrák gépek majd lehetővé teszik, hogy a sertésvágó csarnok technológiáját jelentősen, a kor követelményeinek megfelelően megváltoztassuk, átalakítsuk. De azt hiszem, az jó hatással lesz az egész vállalat munkamódszereinek, munkakörülményeinek fejlesztésére is, a termelésnövekedésről nem is szólva, hiszen az említettek révén majdan évente 4900 tonna különböző húskészítményt fogunk gyártani. (cselényi) désre nem tud Válaszolni. Nem is gyötröm makacskodással. Az elnököt kellene faggatásra fogni, de hát ő nincs jelen és Nyírtelekre nem is ilyen elbeszélgetésért jöttünk. A Csaholcról segítségül érkezett traktorosokat leptük meg fényképezéssel, és kérdezgetéssel. Bérkeverés Amikor visszaértünk a tsz- központba, kértem a titkártól egy olyan franciakockás lapot, amelyre a nyírteleki Dózsa 1981. évi termelési tervét írták. Gondoltam, írok róla egy információt. Sajnos, nem tudok. Fennakadtam egy olyan tételen, amelynek az a szö- > vege, hogy „bérkeverés”. Ez vajon mi? Gondolom nem a ' berekét keverik,' de ákktír mit? ... Hagyjuk. Azt hiszem ez az egy Szó nem is annyira fontos. Seres Ernő
