Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-04 / 129. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 4. Kádár János fogadta a Libanoni Kommunista Párt főtitkárát Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán a KB székházában fogadta a küldöttség élén hazánkban tartózkodó Georges Haouit, a Libanoni Kommunista Párt főtitkárát. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón véleménycserét folytattak a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, a közel- keleti helyzetről, valamint a két párt kapcsolatáról. Kádár János, az MSZMP, a magyar nép szolidaritásáról biztosította a Libanoni Kommunista Pártot és minden libanoni hazafias" erőt a belső reakció és az izraeli beavatkozási kísérletek elleni harcában. A találkozón jelen volt Joseph Bouakl, a Libanoni Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja és Gye- nes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Lázár György fogadta az ENSZ-közgyűlés elnökét Lázár György, a Miniszter- gyűlésének elnökét, aki Púja tanács elnöke szerdán hivata- Frigyes külügyminiszter meg- lában fogadba Rüdiger von hívására tartózkodik Ma- Wechmart, az ENSZ 35. köz- gyarországon. Libanoni ingakudarc C gy látszik, még az amerikai intelem sem használ: Izrael változatlanul folytatja támadását libanoni területek ellen, a fa- langisták és az arabközi béke- fenntartó erők pedig heves harcban állnak egymással Bejrútban és Zahléban. Libanon több térsége továbbra is hadszíntér. A legfrissebb jelentések arról számolnak be, hogy a fővárosban találat érte az elnöki palotát, több középület kigyulladt, s nőt- tön-nő a halottak, sebesültek száma. A dolgok logikájából következett, hogy annak idején Camp David, az amerikai közvetítéssel létrejött izraeli- egyiptomi különbéke nem hozta meg a Közel-Kelet térségében az áhított békét. Még csak átmeneti megnyugvásnak sem tekinthető az egyezség. Ennek egyik — kétségkívül nagy aggodalomra okot adó — megnyilvánulási formája a libanoni konfliktus. Izrael mereven elutasít minden józan érvet, s már az sem használ, hogy Washington minduntalan önmérsékletre, visszafogottságra inti szövetségesét. A palesztin bázisok elleni tüzérségi és kommandótámadásokkal nem érte be Begin, hanem a korábbinál is nyíltabb katonai támogatásban részesítve a libanoni fa- langistákat, kiprovokálta az arabközi békefenntartó erők, mindenekelőtt a szíriai egységek ellen az általános támadást. Philip Habib, Reagan elnök különmegbízottja három hétig ingázott a közel- keleti országok között, közvetítő kísérlete azonban szemlátomást nem járt sikerrel. Eredménytelen maradt Haig amerikai külügyminiszter üzenete is, amelyben a szemben álló feleket a harcok beszüntetésére hívta föl. A hely. zet most már annyira elmérgesedett, hogy a szír fővárosban vasárnap — az 197üras negyedik arab—izraeli háború óta először — polgári védelmi gyakorlatot rendeztek, hivatkozva a bármikor várható izraeli támadásra. Bagdadban közben tanácskozik az iszlám külügyminiszterek értekezlete, a többi között azzal a céllal, hogy megoldást keressen a libanoni válságra. Foghíjas azonban a konferencia: más országok mellett Szíria sem küldte el képviselőjét, miután kapcsolatai a szomszédos országgal az iraki—iráni háború óta megromlottak. (Damaszkusz ugyanis Teheránt biztosította támogatásáról a konfliktusban.) Várhatóan ez a testület sem lesz képes arra, hogy az újabb közel-keleti háború veszélyével fenyegető libanoni feszültség ügyében kiutat találjon. T el Avivban előszeretettel hivatkoznak arra, hogy az izraeli katonai akciókat a Libanonba telepített szír légvédelmi rakéták váltották ki. Valójában a rohamosztagok és a légierő már jóval korábban megmegújuló támadásokat indított Libanon területe ellen, még mielőtt önvédelmi okokból a rakétákat odatelepítették volna. Az érv tehát sántít. S az a gyakorlat is tév- utakra, zsákutcába vezet, amelyet Washington követ: a válság megoldásáról szóló tárgyalásokból mind ez ideig kirekesztette a legilletékesebbeket, a palesztinokat. Philip Habib küszöbönálló újabb ingázása, közvetítési kísérlete csak akkor számíthat eredményre, ha Washington végre belátja: a palesztinokat nem lehet számításon kívül hagyni a Közel-Kelet bármely ügyében, a libanoni válság megoldásában sem. Gyapay Dénes Párbeszéd Párizsban A francia baloldal a közös kormányzás kérdéseiről tárgyal Aram napsugárból Napsugár-erőmű Szicíliában (Fotó: Stern — KS) A nyilatkozatból ítélve a francia kommunisták és szocialisták tárgyalásainak első, keddi napját puhatolózásnak tekinthetjük. Marchais úgy fogalmazott: „Célunk politikai megállapodásra jutni, amely kormányzási egyezményre vezet.” Lionel Jospin, a szocialisták vezetője kifejezésre juttatta megegyezési készségét, de szükségesnek vélte az FKP eddigi irányvonalának „mélyreható újraértékelését” és „biztosítékokat” követelt az FKP- tól. Kétségtelen, hogy a két baloldali párt eszmecseréi — amelyek szerdán szűkebb körű bizottságban folytatódtak — mindkét fél részéről sok bonyolult kérdést hoznak felszínre. Ami a belpolitikát illeti, a szocialisták bővebb információkat várnak a kommunisták államosítási programjáról, pénzügyi-gazdasági elképzeléseiről. Külpolitikai témák közül az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatok éppúgy szóba jönnek, mint a francia kommunisták és az SZKP viszonya, ami amúgy is a jobboldal állandó kedvenc vesszőparipája. A szocialisták minden valószínűség szerint az erő pozíciójából tárgyalnak, amihez minden feltételük adott: Mitterrand elfoglalta az államfői posztot, a közelgő választások pedig — legalábbis a közvélemény-kutatások így jelzik — jó esélyeket adnak nekik. Más kérdés, hogy a Marchais által kért közös kormányzásra aligha nyílik lehetőség. A szocialisták első titkára már híven érzékeltette fenntartását, mondván: kevésbé nagyratörő célokra kell összpontosítani a figyelmet, ami — párizsi értelmezésben — azt jelenti, hogy a választási megállapodás létrejön a baloldal két pártja között. Az adott lehetőségek között ez sem lebecsülendő. Közismert, hogy a két párt között évek óta sok fontos és lényeges kérdésben vita folyt. Az érintett témák között voltak olyanok is, amelyekben — elvi, ideológiai okokból — továbbra sincs lehetőség kompromisszumra. Az FKP ennek ellenére az elnökválasztás második fordulójában támogatta Mitterrand jelölését, s a győzelemhez kétségkívül a kommunista voksok is hozzájárultak. A Párizsban emlegetett „kemény szocialista feltételek” meglehet, csak feltevések, s hangoztatásuk inkább szól a közvéleménynek, mint a tárgyaló partnernek. Annyi azonban bizonyos, hogy a kommunisták és a szocialisták párbeszéde — függetlenül a kormányzási együttműködés létrejöttétől — történelmi fontosságú, s remélhetően nemcsak a francia politikában, hanem a nemzetközi életben is érezteti kedvező hatását. Üzembe helyezték az „Eu- relios”-t, az első kísérleti naperőművet, amelynek áramát közvetlenül a nyilvános hálózatba vezetik. Teljesítménye ugyan viszonylag csekély, mindössze 1000 kilowatt: mintegy 300 háztartás vagy 2000 villanyvasaló energia- szükségletét képes kielégíteni. Jelentősége azonban óriási: kezdete egy lehetséges új erőforrás rendszerbe fogott felhasználásának. Komputerek mozgatják a tükröket A naperőművet a szicíliai Adreno közelében, az Etna tövében fekvő pusztaságra telepítették. Olasz—francia— nyugatnémet koprodukció. Építése 25 millió márkába került. Egy labdarúgópálya nagyságú területet tükrökkel borítottak. A terület felén 110 lapos, a másik felén 74, enyhén parabolikus tükröt helyeztek el. A 184 tükör a nap sugarait egy 54 méter magas acéltoronyhoz közvetíti. Az így nyert hő egy erősen szigetelt csőrendszer vizét 510 fokos gőzzé hevíti. A keletkezett gőzzel egy szokványos turbinát hajtanak. A tükrök mindegyikébe egy kis komputert építettek be, amely követi a napsugarak útját és a tükröt minden 10. másodpercben elektromotor segítségével a nap állásához igazítja. Ha felhő takarja el a napot, egy 500 fokos hőtároló forró sóval fél órán át a szükséges hőfokon tartja a gőzt. Érdekesség, hogy a külső hőmérséklet alig befolyásolja az erőmű működését. Télen is csupán annyiban, hogy a nap sugarai ferdébben érkeznek. Biztonságos A biztonsági technika egyszerű: ha valamely hiba következtében a gőz túlhevülne, leállnak a tükrök. A felhe- vült csöveken nagy nyomással hideg víz áramlik keresztül. Tíz perc múlva a berendezés automatikusan kikapcsol, a nap továbbhaladt, de a tükrök leálltak. ötven kilométeres szélsebességig a tükrök sugarai még célba találnak. Vihar esetén a tükröket vízszintes helyzetbe eresztik le. Ha mindez ilyen egyszerű, felmerül a kérdés, miért nem hasznosítottuk eddig a napsugarakat. A válasz többrétű: egyrészt a nap éjszaka nem süt, másrészt a napsugarakban gazdag országok energia- igénye általában alacsony. És a harmadik ok: a napsugarakból nyert áram jelenleg még túl drága. Növekvő energia Mégis, a világ napsütötte tájain egymás után épülnek a különböző rendszerű kísérleti naperőművek. így a Szovjetunió közép-ázsiai pusztaságain, a spanyol tengerparton, a Pireneusokban Dél-Franciaországban, Japánban. Előreláthatólag kétszer akkora, 2000 kilowattos teljesítményűek lesznek, mint a most üzembe lépett adra- nói erőmű. A napsugár közvetett, tornyos felhasználása mellett más módszerekkel is kísérleteznek. így az Egyesült Államokban, Arizonában olyan erőművet terveztek, amely a fényt a napcellákban közvetlenül árammá alakítja át. Megjegyzendő: jelenleg ez a legdrágább módszer. A szicíliai naperőműben előállított áram ára mintegy húszszorosa egy átlagos atomerőműben termelt energiának. A kísérletezők azonban meg vannak győződve, hogy nagyobb méretekkel és technikai fejlesztéssel a költségek jelentősen csökkenthetők. És a nap sugárzása — a szénnel, olajjal és az uránnal szemben — örök időkre szól — mondják, s hozzáteszik: „kezdetben az atomenergiával termelt áram is sokkal-sok- kal többe került.” Gáti István A képen (jobbra háttal) Georges Marchais, az FKP főtitkára, vele szemben pedig a szocialista párt küldöttsége. (Kelet- Magyarország telefotó) Emberkereskedök 1. Az élethez pénz kell A thaiföldi gyárakban 900 000 gyermek dolgozik: ládákat cipelnek, fonalat fonnak, bádogot préselnek. Sokat a szülei adtak el. A rabszolgakereskedők Bangkokba viszik őket, ahol eltűnnek a gyárakban — bér és szabad idő nélkül. Reggeli négy óra. A helyszín a Bangkoktól északra fekvő központi buszpályaudvar. Két sáfránysárga ruhába burkolózott kéregető barát botladozik ki egy tömött távolsági buszból, a port verik le a csuhájukról. A be- tonpadon nyomorék szundikál. Ráncos öregember bevásárlótáskájában izgatott tyúk ver- des. Fakó fény világít a meztelen, lelógó körtékből. Szenny. Vizelet maró szaga. „Bi- raram, Haadya, Chantaburi” — hangzik fel egy rekedtes hang, amely a thaiföldi provinciákból érkező és induló kocsikat kiáltja ki, s elkeveredik a felforrósodott motorok monoton zajával. Hamarosan jönniük kell. A hamburgi Stern riporterei három gyereket várnak, akiket vételre kínáltak fel nekik. Látszatra beleegyeznek. Ez az egyetlen lehetőség, hogy be tudják bizonyítani azt, amit a thaiföldi kormány mindig tagad: nevezetesen a rabszolgakorra emlékeztető emberkeresekedel- me't. v Mangkorn, a tolmács veszi észre először a gyerekeket. Elöl a „közvetítő”, napszemüvegben és kalapban. Mögötte egy kislány szürke rongyokban, amely a fél hasát szabadon hagyja, hátára kötözve ruhásbatyú. Azután egy fekete, rövid hajú fiú, egyik kezében plesztikzacskót tart, a másikkal az álmot dörzsöli ki a szeméből. Mellette mezítlábas kisfiú baktat, még fiatalabb, mint az első. Mind a hárman leülnek egy betonpadra, szorosan egymás mellé kuporodva, megfélemlítve, tehetetlenül, iszonyúan elveszetten az emberek között a buszpályaudvar nyüzsgésében. Biraram tartományból származnak, a legszegényebb vidékek egyikéről. Thong Dum, a nagyobbik a két fiú közül, tizenkét éves. Érte 85 dollárt fizettek, ö az, akit az emberkereskedők „erősnek” neveznek. A tizenegy éves Boonlai 70 dollárba került. A vele egyidős Mont már 65 dollárért kapták. Szerencséjük volt, hogy megkapták. Egyébként másnak adták volna el őket. Thong Dumot egy üveggyárba, ahol nehéz ládákat kellett volna cipelnie. Boonlait egy cérnagyárba. Később bizonyára egy gyermekbordélyban végzi, amiket Bangkokban csak „teaházaknak” neveznek. Mont, aki túl gyenge, egy étterembe. Miután valamivel többet kínáltak értük, most visszavihetik őket a szüleiknek. A szülőknek, akik eladták a gyerekeiket, mert az élethez pénzre van szükségük. Következik: II. A napfényt se látják
