Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-12 / 109. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. május 12 Tornyospálcán ötven férőhelyes óvodát adtak át a napokban. A négymillió forintos beruházást a kisvárdai költségvetési üzem vitelezte ki. Nagy segítséget és sok társadalmi munkát végzett az ÁFÉSZ, a MÁV és az Öntödei Vállalat. Á gyermekek hétfőtől birtokukba vehetik a kényelmes és jól felszerelt óvodát. (Jávor L.) Tv-sorozat jövőnk titkairól Jövőnk titkai címmel 9 részes ismeretterjesztő sorozat vetítését kezdi meg május 13-án a televízió. Czeizel Endre genetikus ezúttal harmadik alkalommal vállalkozott arra, hogy szűkebb szakterülete, az emberi örökléstan eredményeiről és problézat a jövővel foglalkozik, korunk gondjainak ismeretében. Az előadások a genetika szakterületének problémáiból indulnak ki, s ezek jövőbeni megoldási kísérleteit vázolják fel. Az egyes részekben meghívott szakemberek vitatják meg az elEíső osztályba léphet... Érett-e az iskolára? Sikeresen teljesített tanév után azzal zárják le a tanulók bizonyítványát, hogy felsőbb osztályba léphet. Az iskolába lépőknél pedig azt mérlegelik, vajon alkalmas-e, érett-e a gyermek a - tanulmányok megkezdésére, azaz belépbet-e az első osztályba? Ennek feltételeiről érdeklődtünk az illetékesektől. Az úgynevezett iskolaérettségi vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy érdemes, hasznos volt bevezetni. Lényege, hogy azokat a gyermekeket, akik az adott évben augusztus 31-ig betöltik a hatodik életévüket, különböző szempontok szerint megvizsgálják, s az adottságaikról, képességeikről, fejlettségükről végzett megfigyelések eredményét összegezve döntenek. Értelmi képesség A vizsgálat gyermekorvosok és pedagógusok feladata, alkalmanként pedig, ha szükséges, pszichológus, vagy logopédus véleményét is kérik. Vannak ugyan számokban is kifejezhető mércék — ilyen például, hogy az az ideális, — ennek mérésétől azonban többnyire eltekintenek, mert annál sokkal fontosabb az értelmi képességek megfigyelése. • Követelmény például, hogy az általános iskolába lépő gyermek megfelelő számtani ismeretekkel rendelkezzen, a tízes számkörben biztonságos legyen. Bizonyos jelenségek között meg kell találnia az összefüggést, azokról folyamatosan és érthetően kell magát kifejeznie. Figyelik, hogy mozgása mennyire ösz- szerendezett. A rajzkészséget is megnézik: meghatározott alakokat felismerhetően le tud-e rajzolni. Igen fontos szempont: mennyire tudja a gyermek a figyelmét összpontosítani, s ennek a figyelemnek milyen a tartóssága. De azt is mérlegelik, képes-e betartani a gyermek azokat az elemi közösségi szabályokat, melyek a beilleszkedéshez szükségesek? Beszédhiba szétszórt figyelem máiról beszéljen a televízió nyilvánossága előtt. A hetente jelentkező soroNyertesek m szálkán „Ki nyer ma! Játék és muzsika 10 vérebén. Kapcsoljuk a mátészalkai Márka eszpresszót. Aki kérdez .. Aki pénteken, a rádió közkedvelt zenei ismeretterjesztő műsorában kérdezett, Némethy Attila: — Mi a műsorral megyünk oda, ahova hívnak, no és természetesen, ahol a feltételei adottak a játéknak. A házigazda, Szabó Géza üzletvezető: — Mi hívtuk a műsort, és jó érzéssel mondom, hogy megígérték: évenként eljönnek egyszer. — Miért üzlet ez a presz- szónak? — Nem üzlet, hiszen még zsúfolt „ház” esetén sem • ez a félóra jelent forgalmat, és nyilvánvaló, nem a mai vendégeink „isszák meg a raktárt”. Más dolog: nekünk ez reklám, és jó reklám, hiszen bizonyítja: egy presszó, egy bár nemcsak arra való, hogy ott megigyanak valamit, hanem a kulturált szórakozás egyik fóruma is lehet. Mi próbálkozunk, nemcsak ezzel a műsorral, mással is ... — Nincs-e ebben kockázat? Lesz-e elég vendég, elég játékos? Mindezek olyan kérdések, amiket előre tudni kellett, mintegy házigazdái kötelességként is. — Egy órával a műsor előtt egyetlen vendégünk volt, de tegnap is, ma is hívtak telefonon. Helyért. Vásáhangzottakat, és saját ta_ pasztalataikkal, ismereteikkel egészítik ki a témákat. rosnaményból egy főorvos, Csenger mellől egy főagronó- mus, Nyírbátorból néhány diák. Való igaz, hogy szerveztünk is, de inkább az esemény szervezte magát. Sokan kívülnekedtek, többen álltak. Kiderült, hogy több az érdeklődő, mint a hely, hogy a jó zenének éppen olyan varázsa van itt is, mint mindenütt. Mit mondjak? Elégedett és egy kicsit boldog is vagyok... * A „Ki nyer ma” műsorát sokan hallgatják. Kevesen ismerik viszont a játék előtti percek varázsát. Az élő műsor hangulata, még a sok századik is, a rádiósokra is hat. A nézőre inkább. Erdélyi József, a műsor mindenért felelőse, a rádió külső munkatársa, a játék karmestere csak annyit kért, hogy az adás alatt ne használjunk táskarádiókat. Csend lett. Ngm a rádiók kikapcsolása miatt, hanem mert suttogva kezdtünk beszélgetni. Valaki aggódott mellettem, hogy lesz-e, aki játszik? A jelentkezőkből kitelt volna a hónap összes játékosa. A sorsolás pillanatában bizonyára volt, aki bánta, hogy jelentkezett, és aki bánta, hogy nem jelentkezett. — Tizenkettes — mondta ha 6 éves korára eléri a gyermek a 114 centimétert, illetve a 14 és fél kilogrammot Székely Mihály, és valaki fel- sikoltott: — A Sári! Csók Lajosné tanár mondta később a játék megnyerése után: — Milyen volt? Jó is, nem is. Nagyon izgultam ... — Nem látszott magán. — Dehogynem, de aztán meghallottam a zenét és ... A versenyt már a rádióból hallotta, akit érdekelt. Erről csak annyit: öt kérdés, öt jó válasz, öt taps. Az ötödik az ugyancsak nyertes tartalék játékosnak, Sípos Istvánnak szólt. A játékot vezető Némethy Attila véleménye: — Jólesik, hogy számon tartották: 1972-ben volt itt utoljára a „Játék és muzsika”. Szívesen jövünk akár évenként is, beszéltünk róla ... * Ki nyert Mátészalkán az elmúlt hét péntek déli játékban? A versenyzők, hiszen még az Áfész is ajándékutalvánnyal kedveskedett a versenyzőknek. A közönség, mert hiszen izgult, a versenyzőkkel együtt játszott. A rádióhallgató, aki szereti ezt a műsort. És végül nyert Mátészalka is. Mindenki nyert, amíg tíz percig jókedvűen játszott, (bartha) Az iskolaérettségi vizsgálatok során évről évre kiderülnek bizonyos általánosítható tünetek. Pár éve még gyermekeink testi fejlettsége miatt aggódtunk, úgy tűnt, cse- nevészebbek, „puhábbak” a gyermekek, mint azelőtt voltak. Az óvodai testnevelő munka meghozta az eredményt, már nem fenyeget ez a veszély. Van azonban újabb gond helyette: évről évre nő a beszédhibás, illetve az ideggyenge gyermekek aránya. (Ezt már Nyíregyházán is észlelték.) A vizsgálatok azt mutatják; az egész pici kortól közösségben nevelkedő gyermekek — amellett, hogy az elemi közösségi szabályokat jobban ismerik — nehezebben tűrik a kötöttséget, türelmetlenebbek, nyugtalanabbak, figyelmük szét- szórtabb. Meglátszik, mennyi időt töltött együtt a szülő gyermekével — a beszédhibás gyermekek növekvő számából arra következtetnek, hogy sajnos elég keveset. Iskolaérettségükkel nincs hiba, legfeljebb sokkal több pedagógiai gondoskodást igényelnek. A problémás esetekben a gyermek a nevelési tanácsadóba kerül, ahol a megfelelő iskolai fokozatot javasolják, esetleg felmentik azzal, hogy járjon még egy évig óvodába. A következő lépcső az áttelepítő bizottság, itt a kisegítőiskolai, vagy intézeti elhelyezésről döntenek. Van persze arra is példa, hogy a szülő nem ért egyet a döntéssel, ilyenkor a budapesti gyógypedagógiai főiskola illetékes intézetéhez fellebbezhet. Óvodából jönnek Egyértelműen azt igazolják a vizsgálatok, hogy szükség van az óvodai nevelőmunkára. Ezért azokat az ötéves gyermekeket is felveszik, akik egyébként nem volnának jogosultak. Ha például az édesanya nem dolgozik, egy évet akkor is járhat a gyermek óvodába. Ezenkívül úgynevezett iskola-előkészítő tanfolyamok is működnek — elég jó szervezettséggel. Megnyugtatóan hangzik, hogy Nyíregyházán, ahol különösen sok iskolai gond jelentkezett az elmúlt években, 90 százalék fölött lesz a szeptemberi tanévkezdéskor azoknak a gyermekeknek az aránya, akik óvodába jártak. B. E. Játék és muzsika Aki kérdez: Némethy Attila (jobbra), aki válaszol: Csók Lajosné. (Csiky Antal felvétele) 3KÉPERNYŐ ELŐTT Visszalapozva a múlt heti műsorújságban, egyes produkciók részletezőbb értékelése helyett most inkább csak rövid megjegyzéseket tennék, időrendben haladva. Nem hihettem hogy a kedden indult spanyol filmsorozat, a Nád és mocsár egykor világszerte olvasott írója, Blasco Ibanez (1867—1928) olyan idillikus környezetábrázoló lett volna, mint ennek a tévés feldolgozásnak az első része mutatta be a valenciai, halászok világát. A képernyőn minden kissé „kiglancoltnak” tűnt. Egy remekül megformált jellem, az öreg Palomáé, és egy sajátos szokásrendbe való bepillantás előlegezheti talán a jobb bi- zadalmat a további folytatásokhoz. A héten véget ért Bűn c. dokumentumjáték filmsorozatról annyit, hogy doku- mentumfiimnek nem volt eléggé mély és egzakt, a feldolgozás módja pedig keresetten érdekességhajhásző volt, helyenként még az ízlésnormáinkat is áthágva a mindenáron érdekességre törekvési nagy buzgalomban. (Pl. a börtönbeli női homoszekszualitás többszöri firtatása, vagy egy kegyelmi kérvény elutasítása első emberi reakciójának élő egyenesben történt bemutatása.) Nem vitatom, hogy a sorozat célja — nyilván a bűntől való elrettentés és a bűnözők reszocializáció- jának elősegítése — jó volt, „csak” az eszközök s a majdnem negédeskedő riporteri hangnem tekintetében akad némi kifogásolni valóm Meg kell vallanom, hogy a szerdai magyar krimibő!, a Halói a pénztárban c. tévéjátékról talán azért nem tudok elismerőbben írni, mert a Fóti Andor által feldolgozott történetet már olvastam valahol. Így aztán kevesebb izgalmat, s amúgy sem váratlan meglepetést tartogatott számomra a nyomozás. Ám azt hiszem, hogy azok sem lepődhettek meg túlságosan a nyomozás fordulatain, akik a sztorival csak a képernyőn találkoztak. Ám így is azt írhatom, hogy a logikusan felépített, tisztes mesterségbeli tudással „megcsinált” tévéjáték ( a rendezője Bed- nai Nándor) semmivel sem volt rosszabb, mint bármelyik külföldi átlagkrimi. A múlt heti szórakoztató műsorok közül legjobban a szombati Szeszélyes évszakok tetszett. Egy-két egészen újszerű jelenet (pl. Galambos Szilveszter: Lugosi kontra Zombori, Tabi László: Csak egy forintot) és Szergej Kurepov: Víkend c. remek jelenetsora még a jól megszerkesztett, változatos és színvonalas magazinműsorból is kiemelkedett. Különösen az utóbbi, a némajáték jelezte a vidám műfaj tévés kifejezési lehetőségeit, felhasználva a némafilmek és a „mimes” bohóctréfák céltéveszthetet- len hatáselemeit. Hangulatos óra volt a képernyő előtt, a kitűnő Antal Imre nem kevésbé hangulatos, kedvcsináló műsorvezetésével. Merkovszky Pál A RÁDIÓ MELLETT Ezeken a hasábokon a legtöbbször komoly társadalmi mondanivalót hordozó műsorokról jelennek meg ismertető, értékelő írások. Pedig a nem politikai jellegű műsorok is épp olyan állandó figyelmet érdemelnének. Igaz viszont, hogy politika mindenben van, még az útinaplóban is. Abban például kultúrpolitika, amely az élet köznapi dolgainak a történelmi emlékeknek és a városképek hangulatának közvetítésével igyekszik hatni a hallgatóra, azzal a céllal, hogy ismereteket adjon, s hogy másokban is kedvet ébresz- szen az Utazáshoz, más tájak, más népek megismeréséhez. Ritka jó útinaplót hallottam a múlt héten. Olyan utazásról, amilyenre ebben a lázas tempójú korban nagy szüksége lenne minden utazni szeretőnek. Ezt a fajta utazást a két szerző —Bojár Iván és Gyenes György — bumlizásnak nevezi, jellemzője pedig az, hogy inkább kószálás, barangolás, semmint szoros program szerinti utazás. Van idő- gyakran meg-meg- állni, nézelődni, emberekkel szóbaelegyedni, s nem utolsósorban a tájra, a városok látnivalóira rácsodálkozni, Menetrend nélkül haladni. Csehországi barangolás, ezt az alcímet kapta ez a zenés útinapló, amelynek nemcsak az a nagy erénye, hogy kevésbé ismert, sőt egyáltalán nem reklámozott tájakat, városokat mutat be, villant fel, hanem az is (és ez a nagyobb!), hogy kiválóan ért a megragadó hangulatfestéshez. Légkört varázsol a rádiókészülék kö-. ré, megejt bennünket is az utazók által látottak varázsa. Azt hiszem Brno (Brünn) mellett kevesen gondolnánk arra, hogy Tre- bicsben, Teles vagy Tábor városában is találhatunk szépséges nézelődni valókat, nem beszélve arról a kimondhatatlan nevű helységről, ahol Rákóczi Feren- cünk kisdiákoskodott. Ebben a műsorban nem hallottam útikönyvközhelyeket, mint amilyeneket nemegyszer találni rádiós útinaplókban. Meg kellene tanulnunk újra bumlizni,- hogy olykor-olykor többet láthassunk, többet érezhes- sünk meg a jröttünk lévő világból. Molnár Ferenc ma is éppoly szórakoztató, mint volt a maga korában. A doktor úr című bohózata egyáltalán nem nagy igényű darabja a fényes sikerű szerzőnek, mégis a rá olyannyira jellemző leleményességgel írta meg a cselekményét, hogy még a darab végén is robbant egy poénpetárdát. A Madách Színházból — régebbi felvételről — adott közvetítés néhol ugyan kissé túlhajtott, de egészében véve könnyed és gunyoros játékot továbbított a hallgatóságnak. Le a zöldségárakkal! — hirdette a rádiókabaré. Olcsó szellemességgel hozzáfűzöm: le a kalappal e májusi bemutató előtt. Nem hiszem, hogy szabad lenne bármely szerzőjét vagy színészét, előadóját külön emlegetni, mert mindannyian megérdemelnék, ha lenne hozzá itt elegendő hely. Seregi István Rajzanak az éti csigák Szokatlanul nagy tömegű éti csiga megjelenésére számítanak az elkövetkező napokban a szakemberek Szabolcs-Szatmár megyében. A csigák eddig — a kedvezőtlen időjárás miatt — rejtekhelyükön voltak meghúzódva, de a felmelegedés hatására most szinte egyszerre fognak előbújni. Ez a gyűjtés szempontjából nagyon kedvező: egy ember akár fél mázsát is szedhet egy nap alatt. A várható csigainvázióra, az átvételre az egész megye területén, felkészültek az áfész-átvevő- helyek. Az idén elsősorban az olaszok vásárolnak nagyobb mennyiségű éti csigát.
