Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-10 / 108. szám
\ 16 KELET-MAG YARORSZAG 1981. május 10. Fő szempont: a fanatikus győzni akarás! Kiválasztás angol mádra Temesvári Miklós liverpooli tanulmányi útjáról Ugyancsak meglepődött angliai tanulmányi útja során Temesvári Miklós, az NYVSSC NB 1-es labdarúgócsapatának vezető edzője, amikor az utánpótlás ki- választási módszeréről érdeklődött a viláig egyik legjobb klubjánál, az FC Liverpoolnál. Szinte nem akarta elhinni, hogy a többszörös BEK-, KEK- és UEFA Kupa-győztesnél nem sokat adnak a feltűnő tehetség ügyességére, testi felépítésére, technikai képzettségére. Az FC Liverpool világszerte ismert menedzserének, Bob Paisleynek más a fő szempontja, ő csak a nyerő típusú fiatalokat, a fanatikusan győzni akarókat igazolja le a klubjához! Hiába született labdazsong- lőmek valaki, ha akaratgyenge, nem kerülhet a „vörös ördögök" klubjához! Személyes példamutatás „Néhány módszert fontolóra veszek" Nincs drákói szigor Boskovics Jenő levele Tamperéből Űkolvívó EB—tanulságokkal A 24. ökölvívó Európa-bajnokságon még hátra van a 12 döntő mérkőzés, de máris mérleget lehet készíteni a Tamperében látottakról. 15 ország szerzett érmet, 8 nemzet képviselői kerültek a végküzdelembe. Ügy is lehetne minősíteni, hogy a Szovjetunió mérkőzik Európa válogatottja ellen, hiszen a szovjet ökölvívók 9 súlycsoportban küzdenek az európai elsőségért. Óriási szovjet fölényt mutatott ez az Európa-bajnokság, az egyhetes versengésben csak három ökölvívójuk esett ki. Minden jel arra mutat, hogy teljesen új bajnoklista alakul ki, elhullottak a „nagyágyúk” és hódítani kezdenek a szorítóban a fiatalok. Jellemző a „friss hajtásra”, hogy az EB-döntőbe került ökölvívók között két 20 esztendős is található, az átlagéletkor alig valamivel több, mint 23 esztendői!!. Bemard Restont, az Európai Amatőr Ökölvívó Szövetség elnöke többször is kijelentette, hogy az öreg kontinens lemaradt a földrészek közötti versenyben, csak az lehet a feladata, hogy visszaszerezze vezető szerepét. A tamperei Európa-bajnokságot, mint Európa nagy felvonulását, ezért is előzte meg különös érdeklődés. Röviden visszatekintve a múltra, kiderült, hogy a nagy változás jelei már a müncheni olimpián érzékelhetők voltak, a havannai világbajnokságon kidomborodtak, míg a montreáli és a moszkvai olimpián, nem különben a belgrádi világbajnokságon egyértelművé váltak. Moszkvában például a házigazdának számító Európa a 11 aranyból mindössze ötöt tudott megtartani, hatot elvittek más földrészek, illetőleg Kuba három öklözője. A moszkvai szorítóban született eredmények után Európa „pótvizsgára” készült a tamperei szorítóban. Nagy volt a kíváncsiság: ezen az EB-n felfedezhetők lesznek-e azok a jelek, amelyek alapján várható egy újabb, Európa számára kedvező fordulat? A 24. EB-re 170 ökölvívó vonult fel, nem maradt távol egyetlen olyan ország sem, amely valamit is számít ebben a sportágban. A versenyzők névsora viszont teljesen új helyzetet árult el. A több mint másfélszázas mezőnyben mindössze 39-en jelentették a korábbi EB képviselőit, a többi 131 újonc volt ilyen rangú versenyen. A sportágban vita nélkül vezető szerepet betöltő Kuba — Halle és Köln, vagyis a legutóbbi két EB után — nem küldött megfigyelőt Tamperébe, nem is veszített túlságosan sokat. Ha itt vannak, akkor sem kényszerültek volna komoly aggodalomra, mert Európa Moszkva utáni pótvizsgája nem sikerült jelesre. Természetesen lehet magyarázni: az ifjú tehetségeknek még túlságosan forró volt az EB légköre, idő szükséges beérés ükhöz, Tamperében legfeljebb csak oroszlánkörmeiket mutathatták meg. Ez is igaz lehetne, de az sem vitás, hogy az európai ökölvívás egén nem ragyognak új nagy csillagok. Nem jelentkeztek olyan ászok, akik belátható időn belül képesek lennének Stevensonhoz, Gomezhez vagy Martinezhez hasonló szuperbajnokok meg- leckéztetésére. Tampere után legfeljebb az mondható: Európa készül és bizakodik tovább, talán majd gyümölcsözik a nagy igyekezet. A szovjet ökölvívók uralták a tamperei szorítót, annak ellenére, hogy új legényekkel álltak elő. Különösen azok után erősen elgondolkoztató a tamperei 11 szovjet érem, hogy az ökölvívás nagymesterei Moszkvában az olimpián, vagyis hazai környezetben, de Kuba jelenlétében nem voltak képesek ennyire. Tehát a Szovjetunió óriási lépéssel áll egész Európa ökölvívása előtt és legalább így Kuba a szovjetek előtt. Milyen a különbség akkor például Kuba, valamint Jugoszlávia vagy Magyarország között? magyar ökölvívás nem jegyezheti fel Tamperét legnagyobb sikerei színhelyének. Az indulás előtt kilenc újonccal nem lett volna lebecsülendő a három bronzérem, de a sorsolás, illetőleg a kezdeti eredmények után ennél joggal többet lehetett volna várni. Kézben is voltak ezek a „plusz érmek”, de olyan bosszantó hibák miatt, mint a későn kezdett hajrá, rossz és félénk harcmodor, kevés ütés — elmaradtak. Egyértelmű feladat Papp László és segítőtársai előtt, hogy a következő időben a meglévő fiatal tehetségek és korszerű felfogásban öklözök előtt tárják ki a kaput. Az új szovjet fiatalok példája, nemkülönben a bolgárok előretörése, az új jelöltekkel mutatja az utat. Nyíregyháza mai műsora Asztalitenisz, NB III: Nyh. Víz- ügyi-MEDOSZ SE—MÉMTE, fér- fimérlcőzés Nyíregyházán, az ÉVISZ Vasvári utcai tornatermében, 11 órától. Atlétika: megyei felnőtt, ifjúsági és serdülő A kategóriás bajnokság a nyíregyházi stadionban, 10 órától. Kosárlabda, MNK: Nyh. Tanárképző Főiskola—Diósgyőri VTK, női mérkőzés a főiskola torna- csarnokában, 11,00 órától. Röplabda, NB II: NYVSSC— Mezőkövesd, női mérkőzés a nyíregyházi stadion játékcsamokában, 10.30 órától. T. Lombik—Bp. Harisnyagyár, női mérkőzés a tisza- vasvári gimnázium tornatermében, 12,30 órától. Sakk, OB II: Asztalos János SE —Bp. Utasellátó SC, csapatbajnoki találkozó a nyíregyházi Helyőrségi Művelődési Otthonban, 11 órától. Teke, NB II: Szabolcsi Építők SE—Somoskőújfalu, férfimérkőzés a nyíregyházi stadion tekecsarnokában. 11,00 órától. Előtte 7.30 órától SZÉSE II.—Debreceni Universitas, NB IU-as férfimérkőzés. Labdarúgás: NYVSSC—Újpesti Dózsa, NB I-es ifjúsági bajnoki mérkőzés az Erkel utcai pályán, 12,00 órától, v.: Koroknál József. Megyei II. osztály (kezdési Idő 10.30 óra): Nyh. Volán-Dózsa— Űjfehértó. Zalka Máté utcai pálya, v.: Virág (Súgta, Vári I.) NB-s serdülő- és ifjúsági mérkőzés: NYVSSC—Olefin SC, Es- kel utcai pálya, 10,00 és 11,30 óra, v.: Virág és Súgta. I y Keletmagyarorszag-f ■ f?' ;• 1 > Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon: 11-277, 11-425, 11-525, 11-846 Telexszám: megyében 344, megyén kívül 73 344. Postacím: Nyíregyháza, Pf.: 47. 4401 Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon hirdetésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003, Pf.: 25 Felelős kiadó: Midi Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hfrlapkézbesitő postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hóra 34,— forint, negyedévre 102,— forint, félévre 204,— forint, egy évre 400,— forint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI nyomda Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 050 HU ISSN 0133-2058 NB l-es edző (?) mérkőzés DMVSC—NYVSSC 2:1 (0:0) Nyíregyháza, 1600 néző, v.: Ma- róthi. DMVSC: Szűcs I. — Kiss, Szigeti, Szűcs J„ Fodor — Feledi, Menyhárt, Szíjgyártó (Garamvöl- gyl) — Bartha (Tímár), Kerekes, Jankovics. NYVSSC: Májer — Cséke, Szűcs, Szikszai, Szekrényes — Kléninger, Moldván, Lechner — Kovács (Gáspár), Borbély, Cze- czeli. Unalmas, eseménytelen játék jellemezte az első félidőt. A második játékrészben némileg javult a színvonal, ennek eredménye: Jankovics közelről megszerezte a vezetést, 1:0. Az 59. percben a vendégek térfelének közepén Kovács kiugrott, Szigeti azonban lerántotta a csatárt. Ma- róthi figyelmeztette a debreceni beállóst, aki ezután megsértette a játékvezetőt — a kiállítás sorsára jutott. A vendégek 10 emberrel folytatták a játékot. A 74. percben Kiss terítette le Czecze- lit. Megismétlődött az előbbi eset, Maróthl „figyelmeztetett”, Kiss „szövegelt” — ő is piros lapot kapott. Kilenc főre fogyatkoztak a vendégek. A 80. percben egyenlített az NYVSSC. Garamvölgyi nagy hibájából Moldván került helyzetbe, s a kifutó Szűcs I. hasa alatt lőtt a hálóba. 1:1. Meglepetésre a kilenc emberrel játszó DMVSC támadott. A 83. percben Szűcs J. Kerekeshez játszott, a csatár becsapta Gáspárt, majd Klénlngert, s 10 méterről laposan lőtt a jobb sarokba, 2:1. Kevés szépet láthatott a labdarúgásból a másfél ezres közönség. A várt küzdelem helyett tétnélküli játszadozás, amolyan alibifutball színhelye volt a városi stadion. (K. Gy.) Labdarúgó NB II Nagybátony következik A labdarúgó NB II ma délutáni fordulójában Nagy- bátonyban játssza soron következő bajnoki mérkőzését az Asztalos János SE csapata. A piros-fehérek a kiesés ellen harcoló Bányásszal mérkőznek 17,30 órától. A nyírtelekiek még szombaton elutaztak a Nógrád megyei bányászfaluba. — Tizenhat játékos várja a Bányász elleni találkozót — mondta az elutazás előtt Molnár Pál, az ASE edzője. Fister, aki legutóbb két sárga lapja miatt nem léphetett pályára, elfoglalja helyét a jobbszélen. A sérült Lengyel is felépült, de ő hosszú kihagyása után egyelőre csak a kispadon kap helyet. Néhány labdarúgónk, Petykó, Berecz és Hirka gyenge formában van, ezért kimaradnak az együttesből. így Nagy- bátonyban a tervek szerint az alábbi tizenegy kezd: Ambrusz — Fodor, Széki, Bencsik, Neumann — Orosz, Buzsik, Dóka — Fister, Bez- zegh, Magyar. A cserejátékosok: Fenyvesi, Lengyel, Or- lóczki, Hirka és Petykó. — A nagybátonyiak a legutóbbi fordulóban igen értékes pontot szereztek idegenben, a Miskolci VSC-től. Nyilván ellenünk is megtesznek majd mindent a sikerért, hiszen egy győzelemmel nagy lépést tehetnének a kiesés elkerülésére. Mi azonban reménykedünk, legalább egy döntetlent szeretnénk kiharcolni. — A Liverpool megbízásából 15 szakember járja hétről hétre az iskolai és az alacsonyabb bajnoki osztályú labdarúgó-mérkőzéseket, s figyeli a tehetségeket — kezdte élménybeszámolóját Temesvári Miklós. Egy-egy kiszemelt 16—17 éves fiatalt négyszer- ötször megnéznek, majd több jó vélemény után az ifik első számú szakvezetőjének, a „főcserkésznek” adják jelöltjük nevét. A teljhatalmú főnök aztán szintéin megtekinti négy-öt alkalommal a játétkost és csak aztán — ha ő is figyelemre méltónak tartja — szól Bob Paisleynek. A 62 éves szakember — aki 42 évet töltött eddig a Liverpoolnál, 17 évig volt játékos, majd edző és menedzser —, talán mondanom sem kell, szintén több esetben megnézi a jelöltet. Ha neki is tetszik, létrejön az igazolás. — Az FC Liverpoolnak — amely futballklub — négy labdarúgó- csapata van. Az A- és B-együt- tes, valamint egy 16 évesekből és egy 17 évesekből álló gárda játszik a vörös mezben. A legtehetségesebb fiatalok, szám szerint kilencen, a klub szerződött játékosai. Inasoknak hívják őket, 16, legfeljebb 17 évesek. Fizetésük 40 százalékát ők kapják kézhez, a fennmaradó 60 százalékot pedig a szülőknek küldi el a Liverpool. ök természetesen az első csapattal készülnek, de feladataik közé tartozik például az is, hogy az edzés, mérkőzés végén a menő labdarúgók ledobált felszereléseit összeszedjék, rendbe rakják. — A bajnoki mérkőzések utáni első foglalkozás egyébként meglehetősen rendhagyó, az inasok mérkőznek a tréningtelepen. Egyébként minden klubnak külön tréningtelepe van, a stadionban nincs edzés! Hogy kikkel mérkőznek? Alakul egy csapat, melynek tagja a 62 éves Paisley, a két 50 év körüli pályaedző, az első csapat kapusai, valamint a a 30-on jóval túl levő, visszavonulás előtt álló sztárok. Egy alkalommal én is játszottam ebben az „öregfiúik” gárdában. „Vérreme- nő” küzdelem volt, az inasok nem udvariaskodták velünk szemben; ha kellett durván fel is rúgtak bárkit. Mi idősebbek 7:5-re győztünk. És mint megtudtam, ez a jóval 40 feletti átlagéletkorú együttes mindig megveri az inasok csapatát! Bob Paisley így indoikolta ezeket a furcsa mérkőzéseket : „Először is hétről hátra bebizonyítsuk az inasoknak, hogy szinte még semmit sem tudnak az igazi labdarúgásból. Es megmutatjuk, hogy kell a klub színeiért harcolni, küzdeni, hajtani. Es láthatják azt is, hogy kell szeretni ezt a játékot. Egyfajta személyes példamutatás ez.” Sportrovatunk címére Londonból képeslapot küldött Temesvári Miklós: — Szeretettel üdvözlöm a Kelet-Magyarország sportrovatának olvasóit, csapatunk lelkes szurkolóit... — A klubhüség, a játék szere- tete és a fanatikus győzniakarás egyébként a Liverpool 1963 óta tartó ritka, bravúros sorozatának egyik motiválója. Ez a vélemény alakult ki bennem az angol klub— Meglepett az is, hogy menynyire kötetlenek az edzések. Ha a két pályaedző látja, hogy valamelyik gyakorlat „nem ízlik” a játékosoknak, immel-ámmal csinálják, azonnal vált, mást iktat a programba. Az edzésidőről pedig annyit, hogy körülbelül az egyharmadát edzik annak, amit a magyar labdarúgók. Egy évben csak két hétig van napi két edzés, az alapozás időszakában. A foglalkozásokat akkor előre meg is tervezik, de korántsem ragaszkodnak az eredeti elképzelésekhez, ha úgy kívánja a helyzet, mást gyakoroltatnak. — Olyan, hogy mérkőzés előtti taktikai értekezlet, bármennyire furcsán hangzik is, nincs. Londonban például a Tottemham elleni találkozót megelőzően vicceket meséltek az edzők az öltözőben. A játékosok fele talán hallgatta, a többiek közül néhányan a felszerelésükkel foglalatoskodtak, vagy éppen ki-be járkáltak izgalmukban. — A klub jó hírére fantasztikus, mennyire vigyáznak. Szinte már kínosan ügyeltek arra, hogy én például csak kellemes élményekkel távozhassak. Odaérkezé- sem után indultunk Münchenbe a Bayern elleni BEK-elődöntő visznál eltöltött 12 nap alatt — mondta Temesvári Miklós. — Egyébként elsősorban ez érdekelt engem, hogy lehet 18 éven át tartani a „tüzet", a lelkesedést a játékosokban? Mert nálunk, magyaroknál bizony ez a legnehezebb ... — Természetesen a profi labdarúgók mások. Ök tudják mit kell tenniük a sikerért. Jól kell játszani, mert különben nem jön a mérkőzésre a közönség és nincs pénz. így aztán nincsenek kötöttségek a játékosokkal szemben, utaztam a Liverpoollal Londonba, a Tottemham elleni bajnoki mérkőzésre. Meglepő volt az itthoni drákói szigor után, hogy szinte minden labdarúgó azt csinált, amit akart. A vonaton azt evett, amihez kedve volt, cigizhetett, kávézhatott. Vagy például nem volt kötelező másnap a reggeli, aztán az ebédnél, aki hamarabb befejezte, felállt, távozott, nem várta meg a többieket. Vagy ott volt McDermott esete. A skót válogatott a mérkőzés előtti estén lejött a szálloda bárjába és fél 11-ig társalgóit a lányokkal. Senki nem szólt neki! Bob Paisley erre az esetre azt mondta: „Mindenki tisztában van szervezete teherbíró képességével. És azzal is, hogy ennek megfelelően mit engedhet meg magának.” szavágójára. Felajánlották, hogy elvisznek magukkal, megszerzik a vízumot az NSZK nagykövetségén. Természetesen nem tehettem eleget kérésüknek. Erre felvették a kapcsolatot a másik liverpooli klubbal, az Evertonnal, hogy addig az ő edzéseiken szerezhessek tapasztalatokat. Ez Evertonnál — mondanom sem kell — nagy szeretettel fogadtak. Az első napon egy ember csak engem kísérgetett, mindent megmutatott a 70 ezres stadionban, ellátott egy zsák propagandaanyaggal, amely a klubról szólt. . — A mérkőzésekre egyébként kitünően szerkesztett program- füzetet adnak ki mindig. Abból a szurkolók mindent megtudhatnak, még azt Is, hogy száz évvel ezelőtt mit játszott, egymás ellen a két gárda, vagy éppen hány éves, hány kiló, nős-e, van-e gyereke a balhátvédnek. A nézőket a szó legszorosabb értelmében kiszol- szolgálják. A belépőjegyekre nagy-nagy gondot fordítanak. Jegy nélkül bejutni a pályára — lehetetlen. Elektromos berendezés számolja a kapukon belépőket és a jelzőberendezésen azonnal ki is írja, hogy hányán léptek be. A kezdés pillanatában tehát pontosan tudhatja bárki, mennyi a nézőszám. — Apropó, jegy. Bob Paisley menedzser tiszteletjegyével megnéztem Londonban az Anglia— Románia VB-selejtező-mérkőzést. Szinte nem akartam hinni a szememnek, annyira magabiztosak voltak a románok. Nyugodtan járkáltak a találkozó előtt, önbizalomtól sugárzott az arcuk. És ném estek pánikba a 90 perc során sem. Higgadtan, érezhető hidegvérrel játszottak. Egyetlen egy rossz passzuk volt az egész ösz- szecsapáson. Mészöly Kálmán, szövetségi kapitány, Mezei György segítőjével közel ült hozzám a díszpáholyban. Láttam, csalódottan állt fel a döntetlenre végződött meccs után. — Kétségtelen, jobb lett volna, ha az angolok nyernek. De azt nem szabad elfeledni, hogy Anglia válogatottja erősen tartalékos volt, nem beszélve arról, hogy a pályára lépettek között nem egy olyan játékos akadt, aki túl volt már az Idei 60 tétmérkőzésén is. Nagyra értékelem a románok helytállását, de úgy érzem, szerdán Budapesten legyőzzük őket. Még a végeredményre Is merek tippelni, 2:0-ra győzünk. — Az angliai tanulmányi utat követően néhány dolgot átértékelek majd magamban. Persze, a magyar labdarúgás más. Partnerek is kellenek, ahhoz, hogy például a jövőben kevesebb szigorú megkötés legyen a játékosokkal szemben. Mindenesetre, hasznos volt az út, a jegyzetfüzetemben felírt jónak tünő^ módszerek közül fontolóra veszek néhányat. Bagoly Dániel
