Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-10 / 108. szám

KELET-MAGYARORSZÁG

1981. május 10.

4

A HÉT — CÍMSZAVAKBAN

HÉTFŐ: Moszkvába érkezett Waldheim ENSZ-Iőtitkár — Nyilvánosságra hozták a kambodzsai választások eredményét

KEDD: Folytatta munkáját a madridi találkozó — Rómában végétért a NATO-kOlügyminiszterek kétnapos ülése, amelyen Haig amerikai külügyminiszter közölte, hogy az USA hajlandó tárgyalni az eurorakétákról — Belfastban éhség- sztrájkjának 66. napján meghalt Bobby Sands, az IRA tagja, brit parlamenti képviselő

SZERDA: Varsóban három törvénytervezetet hagyott jóvá a parlament, köztük az egyéni parasztok szakszervezeteiről szóló dokumentumot — Egy nappal a JKSZ KB ülése előtt, a koszovói helyzetről tárgyalt a Szerb Kommunisták Szövetségének Központi Bizottsága

CSÜTÖRTÖK: Reagan amerikai elnök Washingtonban Szuzuki japán kormányfővel tárgyalt — Több tízezres tiltakozó menet Bobby Sands temetésén

PÉNTEK: A TASZSZ nyilatkozatban elemezte a római NATO-ülés határozatát — Lemondott a svéd kormány — Líbia tiltakozott a USA-nál, diplomatáinak kiutasítása miatt

SZOMBAT: Megfigyelők szerint az utolsó pillanatig nyíltak az esélyek a vasárnapi franciaországi elnökválasztáson — Ismét veszélyes feszültség jeleit adták hírül a távirati irodák a vietnami—kínai határról — A szovjet külügyminiszter-helyettes után az amerikai elnök különmegbizottja tárgyalt Damaszkuszban a libanoni válságról

A hét három kérdése

Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára fogadta Kurt Waldheimet, az ENSZ főtitkárát, aki a héten hivatalos látogatáson tartózkodott a Szovjetunióban.

(Kelet-Magyarország telefotó)

Az ukrajnai emlékmúzeum avatásán

Brezsnyev beszéde Kijevben

O Történt-e előrelépés a kelet—nyugati kapcsolatokban?

Ha egyértelmű igennel nem is válaszolhatunk, de tény, hogy a héten bekövetkezett néhány esemény óvatos optimizmusra adhat okot. A háromhetes húsvéti szünet után ismét ülésező madridi értekezleten Iljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes kijelentette, hogy egészében haladás tapasztalható, még ha az lassú és egyenlőtlen is, s hangsúlyozta, hogy van lehetőség az álláspontok további közelítésére. Kastl NSZK- küldöttségvezető is elismerte a semleges országok tervezetének jelentőségét, amely — mint mondotta — lehetővé teszi a találkozó munkájának meggyorsítását. Eközben a NATO-külügyminiszterek római ülésén Haig amerikai külügyminiszter bejelentette, hogy még az év vége előtt tárgyalások kezdődhetnek a Szovjetunióval az európai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták korlátozásáról. A közlést üdvözölték ugyan az atlanti partnerek, de több nyugat-európai ország vezetői elégedetlenek azzal, hogy Washington nem azonnali tárgyalásokra mutatott készséget. Ezt a momentumot a moszkvai elemzők is kiemelték, s a Haig-bejelentés másik negatív vonásának azt minősítették, hogy továbbra sem világos: pontosan miről és milyen formában hajlandó az USA tárgyalni. A Pravda, majd a TASZSZ péntek esti nyilatkozata rámutatott, hogy a NATO tanácskozásán megerősítették az 1979-es rakétatelepítési határozatot, s ezzel bizonyságot tettek arról,

hogy a fegyverkezés megkezdett útján akarnak haladni.

Mindenfajta tárgyalási készség tényleges próbája csakis a gyakorlat lehet. A nemzetközi politikai érintkezésnek pedig rendkívül fontos eleme a bizalom. Ezt hangsúlyozta egyebek között moszkvai sajtóértekezletén Waldheim ENSZ-főtitkár, aki kijelentette, hogy vissza kell térni a nemzetközi megértés és együttműködés politikájához. A konkrét szovjet békekezdeményezéseket méltatva az ENSZ főtitkára elmondotta, hogy konzultálni kíván a Biztonsági Tanács tagjaival egy csúcsszintű BT-ülés megtartásának lehetőségéről.

©

Mi a tétje a vasárnapi nyugat-berlini választásnak?

Nem csupán az, hogy valóra válnak-e a kétmilliós városban 1963 óta ellenzékben lévő kereszténydemokraták reményei. Az utolsó előrejelzések szerint a CDU-nak reális esélye van a kormányra kerülésre, s csak az a kérdés, hogy relatív vagy abszolút többséget szerez-e a 135 tagú nyugat-berlini képviselőházban. Az előbbi esetben a mérleg nyelveként a jelenlegi koalícióban részt vevő liberálisok (FDP), illetve a mind hangsúlyosabb erőként jelentkező környezet- védők (zöldek) léphetnek föl.

A városban kialakult, hónapok óta tartó feszültség semmiképp sem a szociáldemokrata—liberális koalíciónak kedvez, A karácsony előtt kipattant építésügyi panama hátterében több SPD- szenátor „sárosnak” bizonyult, s amikor Stobbe polgármester januárban benyújtotta kormányának lemondását, már a helyére sebtiben Bonnból delegált, s tekintélyes politikusi múlttal rendelkező Vogel személye sem csillapíthatta le a kedélyeket. Végül az ellenzék kikényszerítette az idő előtti választásokat, felismerve, hogy a koalíció képtelen rendezni sorait.

Ezen a ponton válik a nyugat-berlini választás ügye nagypolitikai kérdéssé. A kereszténydemokraták ugyanis nyíltan abban reménykednek, hogy a nyugat-berlini szenátus elhódítása a bonni koalíciót is megingathatja. Az NSZK-t a liberálisokkal koalícióban kormányzó SPD-t valóban belső válságok marcangolják, a szociáldemokraták bel- és külpolitikai kérdésekben egyaránt megosztottak, az FDP pedig manapság sokkal kevésbé engedelmes és szilárd koalíciós partner, mint a korábbi években. A CDU tehát abban bízik, hogy a Nyugat-Berlinben végbemenő változások végső soron előrejelzésül szolgálhatnak 1983-ra, az NSZK-beli általános választásokra.

O

Puccsveszély fenyeget-e ismét Spanyolországban?

A legutóbbi napok fejleményei nem sok jóval bíztatnak. Miután a madridi kormány erélyes intézkedések egész sorát hozta a terebélyesedő terrorhullám megfékezésére, az indulatok nemhogy csillapodtak volna, inkább magasabbra csaptak. A GRAPO szélsőbaloldali terrorszervezet hétfőn Madridban és Barcelonában gyilkolt, a baszk szeparatistákat tömörítő ETA csütörtök délelőtt újabb merénylettel hívta föl magára a figyelmet. Egy motorkerékpárról két fiatalember bombát dobott arra a katonai gépkocsira, amelyben Valenzuela altábornagy és három kísérője utazott — a robbanás következtében az altábornagy súlyosan megsebesült, három társa meghalt.

Bizonyos, hogy ami ezekben a napokban Spanyolországban történik, az nem egyszerűen a terroristák válasza a kormány erélyes intézkedéseire. Carillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára alapos okkal figyelmeztetett arra, hogy a demokratikus rendszer elleni súlyos provokációkról van szó. Ezzel magyarázható, hogy a szenátus elnöke a kormányfő kérésére — útját megszakítva — hazatért svédországi látogatásáról, hogy előbbre hozzák a parlamenti vitát a rendkívüli és ostromállapot kihirdetését szabályozó törvénytervezetről.

A politikai élet azonban nemcsak a hatalom csúcsain élénkült meg Spanyolországban. A parlamentben képviselt négy legnagyobb párt felhívására pénteken déli 12 órakor két percre megállt az élet az országban. A jelképes munkabeszüntetés, amelyhez egyedül a fasiszta szervezetek nem csatlakoztak, hathatósan demonstrálta, hogy a spanyolok elítélik a terrorizmust, békét és nyugalmat akarnak, nem bombarobbanásokat. .Márcsak azért is, mert többségük tisztában van azzal, hogy a terrorizmus azoknak a jobboldali, s a hadseregben még mindig erőteljesen képviselt erőknek a kezére játszik, amelyek ürügyet keresnek a fasiszta katonai puccsra. Néhány hete, a parlament foglyul ejtésével ezek az erők bebizonyították, hogy nemcsak konspirálnak, cselekednek is. Legközelebb talán ügyesebb terv alapján ...

Kürti Gábor

Szombaton délelőtt Kijevben, az Ukrán SZSZK fővárosába érkezett Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, hogy részt vegyen a Nagy Honvédő Háború ukrajnai emlékmúzeum-komplexumának felavatásán. Vele együtt érkezett Dmitrij Usztyinov marsall, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, honvédelmi miniszter és Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára, aki a szovjet főváros küldöttségét vezeti az ünnepségen.

Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke mondott beszédet szombaton Kijevben, a Nagy Honvédő Háború emlékmű-komplexumának felavatásán.

Az ünnepi gyűlést pontban déli 12 órakor nyitotta meg Vlagyimir Scserbickij. Katonai tiszteletadással, páncélozott harci szállító járművön érkezett meg az emlékműkomplexumhoz az ismeretlen katona sírja fölötti örökmécsről a láng, amellyel a második világháború egyik híres veteránja, Lavrinyenkov repülőtábornak, a Szovjetunió kétszeres hőse lobbantotta lángra a fáklyát. Egyperces hallgatással emlékeztek meg a jelenlévők, köztük az ukrán területek, a hős városok küldöttségeinek tagjai, a honvédő háború veteránjai, a Szovjetunió honvédelmi minisztériuma küldöttségében részt vevő legendás hírű hadvezérek a Nagy Honvédő Háború hősi halottairól, a húszmillió szovjet áldozatról.

Ezt követően Leonyid Brezsnyev mondott beszédet.

Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke hangoztatta: — negyven évvel ezelőtt kezdődött meg a Nagy Honvédő Háború. Az idősebbek minden bizonnyal jól emlékeznek még 1941. június 22-nek ragyogó nyári napjára, arra a napra, amikor az imperializmus legsötétebb erői, a fasizmus a háború véres csapását mérték hazánkra. Nem titkolták céljukat: meg akarták semmisíteni a szocializmust. A szovjet nép azonban határozottan útját állta a fasiszta pestisnek. Lenini pártja köré tömörülve felkelt hazája, szabadsága, eszméi védelmére. A szovjet emberek helytállása, hősiessége megállította az események ilyen menetét.

— A fasizmus ellen vívott harcban nem voltunk egyedül. Emlékezünk hősi szövetségeseinkre, a partizánokra, sok ország ellenállásának a hőseire, emlékezünk a Hitler- ellenes koalícióban szövetségeseink katonáira. De nem feledkezhetünk meg arról, hogy a háború legsúlyosabb terhei a szovjet emberre hárultak. Hazánk húszmillió fiát és leányát vesztette el.

Brezsnyev szólt arról, hogy a most felavatott monumentális emlékmű a győztesek emlékműve, emlékezés azokra, akik az élet, a haza boldogsága nevében küzdöttek, azért harcoltak, hogy Európa és a többi földrész népeit megmentsék a fasiszta rabságtól.

— 1945 felejthetetlen, győztes tavaszán mi, frontharcosok hittük, hogy ez volt az utolsó világháború — folytatta. Hittük, hogy gyermekeink soha többé nem hallanak robbanásokat, a légiriadó ijesztő vijjogását, nem látják az emberek .vérét kiömleni, nem látják, hogyan pusztul el otthonuk pokoli tűzben. Ez a hit adott nekünk erőt az ellenséggel vívott döntő csatához, így hitte ezt sok millió ember országunkban és minden földrészen. Ebben a hitükben nem csalatkozhatnak. A szovjet ország minden tőle telhetőt megtett és megtesz ezért.

— Kommunista építőmunkánk további útját pontosan meghatározták az SZKP

XXVI. kongresszusának határozatai. De ahhoz, hogy valóra váltsuk elgondolásainkat, békére van szükségünk.

— A nemzetközi életben végbemenő események mindinkább arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a békét fenyegetik, mégpedig súlyosan, a békéért harcolni kell.

— Azok között, akik ma meghatározzák a tőkés országok politikáját, jó néhány józanul gondolkodó ember van. ök tudják, hogy napjainkban teljes értelmetlenség lenne az erőre, a háborúra támaszkodni a szocialista világgal kialakított kapcsolatokban, tudják, hogy csak egy értelmes út van, a békés egymás mellett élés, a kölcsönösen előnyös együttműködés útja — mondotta a többi között Leonyid Brezsnyev.

— Vannak azonban a tőkés világban olyan államférfiak is, akik a jelekből ítélve hozzászoktak ahhoz, hogy csak az erő és a diktátum kategóriáiban gondolkozzanak. Legfőbb politikai hitvallásuknak azt tekintik, hogy katonai fölényre tegyenek szert a Szovjetunióval szemben. A nemzetközi problémáknak tárgyalásokkal, kölcsönösen előnyös megállapodásokkal történő megoldása számukra szemmel láthatóan valahol a sor végén álló lehetőség — ha egyáltalán komolyan gondolnak erre.

— Gondolkozzanak csak: elképzelhető-e ennél iszonyatosabb álláspont, ennél cini- kusabb magatartás a népek sorsa, köztük a saját népük sorsa iránt, az emberek százmillióinak élete iránt? Hiszen közismert tény, hogy a hadviselés, a tömegpusztítás eszközei ma olyan erejűek, hogy alkalmazásuk megkérdőjelezné sok nép, sőt az egész mai civilizáció létét.

— Ezért ha ma visszaverjük a katonai kalandok kedvelőinek politikáját, kiállunk a béke megszilárdítása mellett, akkor az emberiség életének védelme mellett állunk ki, amellett, hogy megvédelmezzük mindazt a hatalmas értéket, amelyet az emberek évezredek során hoztak létre.

— Nem is szólok arról,

milyen ostobák azok a számítások, amelyek úgy vélik, hogy fenyegetésekkel, gazdasági blokáddal, vagy katonai agresszióval meg lehet akadályozni a szocialista országok fejlődését, vagy a népeknek a nemzeti szabadságért, a társadalmi igazságosságért vívott harcát. A második világháború és az azóta eltelt három és fél évtized világosan megmutatta: az ilyen

eszközök nemcsak hogy nem hozzák meg az imperialistáknak a várt hasznot, hanem éppen a remélttel ellentétes eredményekkel járnak. Úgy látszik azonban, nem mindenki tanult a leckéből.

— A Szovjetunió nem először hall különböző rágalmakat politikájáról, nem először hall fenyegetéseket.

— Bennünket nem lehet

fenyegetni. Erősek az idegeink, jó edzésen mentünk át. Mi nem a fegyverkezési verseny hívei, hanem ellenségei vagyunk. Jól tudnánk alkalmazni más célokra azokat az eszközöket, amelyeket a fegyverkezés elnyel. De ha rákényszerítenek bennünket, akkor gyors és hatékony választ tudunk adni a kardcsörtető imperializmus bármelyik kihívására. Első számú, legszentebb kötelességünk

ugyanis az, hogy biztosítsuk hazánk--' és szövetségeseink biztonságát, biztosítsuk a szovjet nép számára a szilárd békét.

— A háború utáni évek tapasztalata arról győz meg, hogy meg lehet akadályozni a háborút. Volt hidegháború, voltak veszélyes, sőt kritikus pillanatok, de az imperializmusnak nem sikerült szakadékba taszítani az emberiséget.

— Súlyunkkal, politikánkkal hatást tudtunk gyakorolni a nemzetközi légkörre, enyhíteni tudtuk azt. A nemzetközi kapcsolatokban egy egész évtized az enyhülés jegyében ment végbe. Ez a 70- es évek legértékesebb vívmánya, a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok, korunk minden józanul gondolkodó ereje állhatatos, közös erőfeszítésének gyümölcse.

— A béke legádázabb ellensége, a félelem és az előítélet, a hazugság és a gyűlölet. Az imperializmus ezeket ápolja és növeli a nemzetközi feszültséget.

— A jelenlegi körülmények között minden eddiginél nagyobb szükség van a körültekintésre, a józan mérlegelésre, s ezzel együtt a becsületes, bátor erőfeszítésekre a megegyezés, a nemzetközi bizalom jegyében.

— Az SZKP legutóbbi kongresszusa ismét megerősítette, hogy a Szovjetunió nemzetközi politikájának legfőbb célja a béke. A kongresszus által előterjesztett kezdeményezéseket az emberek a 80-as évek békeprogramjának nevezték el, s mi jól tudjuk, hogy az új háború prófétáinak veszélyes elgondolásai ellen, a tartós békéért vívott harcban a világ népei a mi oldalunkon állnak.

— A program meghatározása magától értetődően a munka kezdetét, nem pedig végét jelenti. Még előttünk áll az egész munka, az egész küzdelem. Nem tartunk igényt arra, hogy monopolizáljuk a béke megszilárdítását. A széles körű párbeszéd mellett vagyunk és minden építő eszme mindig megértésre talál nálunk.

— Bárhol is kerüljön sor tárgyalásokra, bármilyen problémáról legyen is szó azokon, számunkra a fő szempont mindig a béke és a békés együttműködés érdeke volt, s az lesz a jövőben is. Állást foglaltunk, s továbbra is állást foglalunk az imperialisták által létrehozott válságok, a háborús tűzfészkek felszámolásáért, a bejelentett és a hadüzenet nélküli háborúk megszűntetéséért.

— A nemzetközi helyzet lehet rosszabb, vagy jobb — de rendkívül fontos az, hogy ne térjünk le a helyes útról. Következetesen azért fogunk dolgozni, hogy csökkentsük a feszültséget, megőrizzük az enyhülést, biztosítsuk annak továbbfejlődését. Ezt tekintjük kulcskérdésnek.

— Elgondolásaink tiszták és nemesek. Erőnk nagy, de mi sohasem fogjuk azt a népek kárára felhasználni — mindig a békét szolgálta, s ezt szolgálja a jövőben is.

— Más államok szabadsá- • ga és biztonsága a mi szabadságunk és biztonságunk lényeges feltétele. Ugyanakkor azonban a szabadságunk és biztonságunk elengedhetetlen feltétele más országok szabad és független fejlődésének — jelentette ki többek között Leonyid Brezsnyev.

A nagy tetszéssel, lelkesedéssel fogadott beszéd után több felszólalás hangzott el: a háború egykori veteránjai, köztük Kirill Moszkalenko marsall, honvédelmi miniszr terhelyettes, Alekszej Fjodo- rov, a híres partizánparancsnok mellett a középnemzedék és a legfiatalabbak képviselői tettek hitet a béke mellett, ígérték meg, hogy továbbra is a Nagy Honvédő Háború hőseinek emlékéhez méltóan dolgoznak a szovjet haza felvirágzásáért, védelméért.

Az ünnepség végén a katonai alakulat díszmenetben vonult el a vendégek előtt. Az alakulat élén menetelő katonák a Nagy Honvédő Háború harcosainak öltözékét viselték: rohamsisakban, sátorlap- köpenyben vonultak el. A megnyitó után Leonyid Brezsnyev és az ünnepség vendégei megtekintették a múzeumot.

kTJ I fiTH1M “JaI ^I*í

■ i n a v

__I ■ I I I 111_A Á