Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-10 / 108. szám
1981 május 10. KELET-MAG YARORSZÁG 3 Dupla büntetés? Amíg a döntés megszületik... a három névtelen levél Napkorról érkezett. Száz termelőszövetkezeti tagra hivatkozva keresi vélt igazát egy ember úgy, hogy közben vádol is. Íme a sorai: „1980-ban több mint száz dolgozónak volt fegyelmije, kinek-kinek milyen okból és munkabércsökkentés volt a büntetésük három hónapig... Most februárban fizették a zárszámadási prémiumot és akinek csak fegyelmi-, je volt a múlt évben, mindenkinek levonták ennek a prémiumnak a 40 százalékát is. Erre szeretnék választ kapni, hogy ez jogos volt-e vagy nem?” Ha itt befejezte volna a levelét a kedves olvasónk, akkor a vonatkozó jogszabályok szerint (Tsztv. 75—78 paragrafus, Tszr. 100—105. paragrafus, Mt. 55. paragrafus stb.) azt kell válaszolni: a termelőszövetkezet vezetősége helyesen járt el, hiszen a rendeletek a kiszabható fegyelmi büntetések közül esetenként együttesen több szankciót is lehetővé tesznek. Amit a termelőszövetkezetben a fegyelmi jogkörrel felruházottak tettek, az hem a termelőszövetkezeti törvény, avagy a munkatörvény önkényes értelmezése. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert levélírónknak ellenkező a meggyőződése. Ezt írja: „Azt tudjuk, a tsz magának szab törvényt, de ez azért nagyon sérelmes, hogy egy bűntettért kétszer fizessen a dolgozó..., holott az irodákban kellene jobban megkövetelni a munkaidő betartását és a munka- fegyelmet, mert ott sokkal lazább, mint kint a különböző munkaterületeken.” A napkori Kossuth, de egyetlen termelőszövetkezet sem szabhat önmagának törvényt. Alapszabályt készít, amit a termelőszövetkezet tagjai jóváhagynak. Ez Sem térhet el a törvényadta lehetőségektől. A fegyelmezés, bérezés, jutalmazás, részesedés mind-mind olyan dolog, amelyek törvények, rendeletek szerint kötelező érvényű normák. A fegyelmi eljárás fő célja ezért is nem a büntetés, hanem a nevelés. Olyan kollektív akaratot juttat érvényre, amelynek alapja a rend, végső soron a megtévedt dolgozók helyes útra vezetése. A törvény nem ismer kivételezést. A jog gyakorlói sem tehetik, hogy beosztások vagy munkahelyek szerint bírálják el a cselekedetet. Mint névtelen megkeresőnk írta, a tsz-irűdán sokkal lazább a munkafegyelem, mint más területeken. Honnan tudja? A szövetkezeti gazdálkodásban több éve a napkoriak élen járnak. Az érdem közös. Ágazatonként, munkahelyenként ki-ki hozzájárult ahhoz, hogy a gazdálkodás jövedelmező, hogy a termelőszövetkezet többször is elnyerte a kiváló címet. Ezzel nem azt akarjuk igazolni, hogy az irodán nem történt, vagy nem történhet fegyelemsértés. Ismerve, a termelőszövetkezet vezetési stílusát, tudott, hogy az irodákban sem tűrik el a lazaságokat. Visszatérve a sérelemhez. A fegyelmi számát pontosítani szükséges annyiban, hogy nem több mint száz dolgozóról van szó, inkább csak megközelíti a kilencvenet. Vétségként a szövetkezeti tujajdon károsításától az ittasságig sok minden előfordult. Különösen a munkahelyen fogyasztott italozás; avagy az ittás munkábaállás volt nagymértékű. Ez arra utal: sokan vannak, akik ha eltulajdonítanak valamit, vagy megisznak néhány deci bort vagy pálinkát, még nem érzik tettük igazi súlyát. Vannak akik úgy vélekednek: ahol százmilliós értékben van anyag és gép, milliós értékekben termény és termés,- ott mit számít néhány száz forint? M i lenne, ha mindenki így gondolkodna? Éppen az egyének, a családok látnák legnagyobb kárát. Szerencsére a tagok többsége nem a közös tulajdon apasztására, de. következetes gyarapítására törekszik, a filléreket is megbecsüli és ezt másoktól is megköveteli. Az italozásról — a nagy magyar átokról — annyit: a szeszt egyszer és mindenkorra száműzni kell a mezőgazda- sági munkahelyekről, mert az gátolja a munkát, rontja a minőséget és baleseteket okozhat. Lenne még néhány érv arra, hogy a büntetés jogos és kiérdemelt volt. Ehelyett néhány szót a sürgető levél ürügyén. Mivel az első panaszos névtelenül jött, nem válaszoltunk. De a névtelen makacsul sürget: „Kénytelen voltam újra tollat ragadni, hogy megtudjuk az igazságot.” Tudja meg: amit írtunk, az az igazság, ha az érintettek nem fogadják el annak, még akkor is. Vannak viszont fórumok, ahol bárki jogorvoslást kaphat, ezek a döntőbizottságok, felügyeleti szervek, végső soron a bíróság, örültünk azért a leveleknek, mert megtudtuk belőle, hogy Napkoron nemcsak gazdálkodni tudnak. Ahhoz is van erő,, hogy a megtévedteket neveljék, jó útra tereljék. Seres Ernő „Melta“ helyzetek — Összeütközés? Nem, ilyenre nem emlékszünk — néz egymásra igazgató, párt- titkár, szb-titkár Nyírteleken, a MEZŐGÉP gyáregységében, mikor a döntések születéséről érdeklődöm. Kitüntetett üzem — kétszeres kiváló cím birtokosa az itt dolgozó kollektíva —, a 212 ember 116 millió forint értékű munkát végez az idén, s a minőségről nemcsak itthon, hanem a baráti országokban, sőt az NSZK és Franciaország piacán is véleményt mondanak, hiszen termékeik egy része külföldre kerül. Tisztelni / egymás véleményét — Gondok nélkül, könnyen jöttek tehát a sikerek? — kérdezem beszélgető partnereimet. — Ezt azért utólag sem mondhatjuk — fogalmaz Po- mázi Gyula párttitkár —, de az összhang nemcsak egyszerűen bólogatást vagy asztalverést jelenthet, hanem jó együttműködést, egymás véleményének tiszteletét. . — Szóbeszédből még sohasem lett pénz, bármilyen erős is az ember hangja — fűzi tovább a gondolatsort Raska Zoltán szakszervezeti titkár. — Mielőtt bólintanánk egymás javaslatára, vagy éppen mást kérnénk, alaposan meg- hányjuk-vetjük a dolgot, én például legtöbbször a bizalminál kezdem, mielőtt egy megbeszélésre megyek a vezetőhöz. Nagy Sándor gyáregység- igazgató korábbi időkre tereli a szót, amikor üzemük a nagy változások korát élte, s új volt minden vezető — egy évtizede már ennek. — Amikor igazgató lettem, persze, hogy megfordult a fejemben, vajon kikkel fogok nap mint nap együtt dolgozni. Egyet nem tudtam volna tartósan elviselni, azt, hogy a munkatársaim, vagy a társadalmi vezetők mindig, mindenre igent mondjanak, örü- lük, hogy igényes, szakmai munkájuk révén is megbecsült emberek a társadalmi vezetők, akik maguk is értik, tudják, meddig nyújtózkodhatunk, mert nem az igazgatón múlik csupán, hogy aláírhat-e mondjuk egymillió forintot valamilyen célra. Talán ezért ritka nálunk az „összeütközés”. A meleg helyzetek persze, Szállításhoz készítik elő Nyírteleken az új tartálykocsikat. csak az első pillanatban tűnnek távolinak, ahogy beszélgetünk, szinte mindenkinek jut eszébe egy-egy „kemény dió”, ami többnyire a termékszerkezet-váltáshoz, átszervezésekhez kapcsolódik. „Egymást is meg kellett győzni" — Emlékeztek, hányszor kezdtünk neki az átcsoportosításnak, míg mindenki egyetértett? — kérdezi Nagy Sándor. — Például amíg a mezőgazdasági gépszerelő Zeíei Jánosból lakatos csoportvezető lett? Vagy amíg a két üzemvezető helyett egy vehette át az irányítást? Az adminisztráció 54-ről 35 főre csökkent? Ugyancsak emlékeznek ezekre a hetekre mindnyájan, de főképpen Raska Zoltán, hiszen a munkások közül nagyon sokan éppen a szakszervezetnél álltak meg: szerelő vagyok, most menjek lakatosnak vagy hegesztőnek? — Egymást is meg kellett győzni — mondja a szakszervezeti titkár —, hogy jól választunk, az új termékek távlatban is kifizetődőek lesznek, lehet velük keresni, érdemes még szakmát is váltani. — Persze most is ott vibrál az emberekben, mi lesz, ha „nem sikerül be” az új termék — folytatja Pomázi Gyula. — Itt van például a Hesston szállítókocsi, amit főként nyugati piacra gyártunk, ez a második évünk vele. Még az idei tervezésnél is sokszor megfordult a fejünkben, ha nem is szóltunk róla, vállaljunk az idén többet belőle? Mi lesz, ha valami mégsem tetszik a vevőnek? Aztán nemrégiben megkaptuk az első száz kocsiról a visszajelzést, elégedettek a munkánk(Jávor László felvétele) kai. Így már örömmel hajtunk rá... Külön téma a félautomata hegesztőké, ez derül ki a következő negyedórában. Nyilvánvaló, hogy-a gazdasági vezetők mindent megtettek a termelékenyebbb, korszerűbb eljárások meghonosításáért, így került a gyárba a félautomata hegesztőberendezés is. De már az első vezetői megbeszélésen ott volt a probléma, Hogy az emberek nem akarnak dolgozni vele. Egy sxakmával ma n*m lehet megélni — Bizonyítani hívtunk szovjet hegesztőt a gázvezeték-építésről, nyíregyházi nagyvállalat szakemberét, aki az NSZK-ban dolgozott sokáig ilyen készülékkel, de a mieink csak nem akarták elfogadni — magyarázza Raska Zoltán. A poént már Pomázi Gyula teszi hozzá: — tartályok hegesztésére vettük, de sokszor előfordul, hogy az egyméteres sima hegesztéshez is inkább valami tartóállványt szerkesztenek, hogy a gépen hegeszthessenek, mért abban a röntgen sem talál kifogást ... — Nemrégen az volt a téma nálunk, hogy egy szakmával ma már nem lehet megélni —mondja az igazgató. — Cseppet sem bántott, hogy nem én javasoltam, hanem a pártszervezettől származott az elgondolás, segítsünk a második szakma megszerzésében, s az sem esett rosszul, hogy a szakszervezettől egyre-másra kapom a javaslatot, megérett a helyzet a minőségi bérezés rendszerének kidolgozására... Ilyesmire aztán végképp nem mondhatom, hogy nekem csak bólogatnak... Marik Sándor Dunántúli barangolások (6.) Atomerőmű születik — Ilyen még a magyar építőipar történetében nem volt — erősködik Bognár Lajos. — Viszonylag kis területen egyszerre tízezer ember dolgozik. A gyárépítő büszkesége szól a 22. számú Állami Építőipari Vállalat főépítésvezetőjéből. Egyike azoknak, aki az ország számos erőművének megszületésénél bábáskodott. A csúcs az atomerőmű, a paksi építkezés. — Jöjjön velem, ismerkedjen a méretekkel — invitál. — Csak ha látja, akkor hiszi el, micsoda emberfeletti munka folyik itt. Ne riasszuk el az olvasókat számok tucatjaival, öt éve folyó, milliárdos építkezésnél ez szinte természetes. A hatalmas vasszerkezetek, a méteres falak, a biztonsági berendezések tucatjai mutatják, hogy nem akármilyen építkezés folyik itt. A 22-esek csak tavaly majd százezernyi tonna betont dolgoztak be. (Egy kisebb fajta hegynek felel meg ez a mennyiség.) Lépcsőn fel és lépcsőn le megyünk. Egyszer a talajszint alatt vagyunk méterekkel, másszor a készülő blokk tetejéről tárul elénk a körpanoráma. A főépítés-vezető mindenütt ismerős, számtalan munkást személyesen ismer. — Pedig kellettek új emberek, mert sürgette a kormány az építkezést, nemzetközi méretekben szép eredmény, amit elértünk. S az építőknek igen sok újítása gyorsította meg a munkát. Az egyik ilyen újítás, hogy a vasbeton falak vázszerkezetét előre összeállítják, a helyszínen már csak az illesztés és a betonozás van hátra. Pakettüzemnek hívják azt a részleget, ahol ez a munka folyik. S a KISZ felhívására fiatalok jelentkeztek, hogy egy időre felcseréljék régi munkahelyüket az erőmű építésével. Köztük van Rócz Mihály is Nyíregyházáról, aki a Hajtóművek és Festőberendezések Gyárának hegesztője. — Ott van nekem most is a munkakönyvem a HAFÉ- nál — jegyzi meg. — Tordai Istvánnal együtt jöttünk ide novemberben, de nem bántuk meg. Pedig korántsem könnyű a munka. A betonvasakat milliméter pontossággal kell illeszteni, a súlyuk akkora, hogy daruval emelgetik. — Ideadják a rajzot, s előre tudjuk, hogy milyen részeket kérnek — folytatja. — De akármilyen a tervszerűség, megesik, hogy túlórára maradunk, mert sürgetnek bennünket. Pedig eleinte a dekádrend- szert és a kétműszakos termelést is elég volt megszokni. Nem tartanak szabadnapot, hanem tíz napon át egyfolytában dolgoznak, napi II órán át. S csak a négy szabadnapon lehet hazautazni. — Nem szégyelljük azt sem, hogy többet keresünk, könnyebben élünk — mondja Rácz Mihály. — Én például úgy tervezem, hogy mire megnősülök, akkorra Nyíregyházán állni fog a házam. Mint ahogy a most induló házépítéssel lesz valóban szatmári illetőségű, pontosabban mátészalkai, Dévai Zoltán építésvezető. — A feleségem, Kovács Erzsébet való Szálkára. Ott vettünk telket, ott kezdjük el az építkezést, tehát ha maradok is ennél a vállalatnál — márpedig miért nem maradnék, itt kezdtem, 16 éve vagyok gyárépítő —, akkor is szatmári lakos leszek. A Gagarin Hőerőmű, Le- ninváros, Albertirsa voltak az állomáshelyei. A felesége is vele tartott, a gyerekkel pedig megesett, hogy két-három évente cserélt iskolát. — Jobban szeretnék azokról a szabolcsiakról beszélni, akik évek óta velünk dolgoznak. Az építésvezetőséghez tartozó 28 brigádban vannak jó páran, akik a régi gárdához tartoznak. Jó munkások, lehet rájuk számítani. És azokat a KEMÉV-eseket se hagyjam ki, akik vendégmunkásként egy negyedévig a kezem alatt dolgoztak. Volt egy vasbetonszerelő brigád, Lucskai Zoltán vezetésével, akik olyan felkészültséget mutattak, mintha mindig nagy építkezésen dolgoztak volna. A „vendégmunkások” közvetve egykori igazgatójuk irányítása alá kerültek. Mert az atomerőmű generál építője, a 22-es vállalat élén az a Tóth Kálmán áll, akire mint az árvízi újjáépítés kormánybiztosára, majd a KEMÉV igazgatójára gondolnak soka'n szívesen. — Higgye el, a gyárépítés sikere a legszebb — bizonygatja Dévai Zoltán. — Aki ezt megérzi, az szereti, nem tudja abbahagyni ezt a munkát. Lányi Bolond Fűtés után UGYANCSAK ELHÚZÓDOTT a fűtési szezon — s ennélfogva a szokottnál tovább bosszankodtak azok, akiket bánt a sok füst és korom Nyíregyházán, a városközpontban. Mert igaz ugyan, hogy a távfűtés áldásait egyre több helyen élvezik, de vannak olyan helyek, mint a bíróság, a társadalombiztosítási központ, a Zrínyi gimnázium, ahol reggelente fekete füst gomolyog az égnek. A környezetszennyezés megszüntetésére, a levegő tisztaságának védelmére már 1971-ben tervet készítettek a VÁTI szakemberei. A városi tanácson pedig rendszeresen ellenőrzik az intézkedési terv végrehajtását. Erdős András városi főtanácsos kapásból sorol néhány olyan helyet, ahol a fűtési mód változtatásával, vagy a távfűtésbe való bekapcsolással megszűntek a panaszok. Így a megyei és városi tanácsok épületei, az Irodaház, a Krúdy mozi, a vasútállomás felvételi épülete, a posta, a nemzeti bank, a LutHer-ház hosz- szabb-rövidebb idő óta már nem szennyezi a levegőt. Legújabban pedig a színházat kötötték rá a távfűtési vezetékre. Mondhatjuk, hogy örülünk a kedvező változásoknak, de még van mit tenni. Ám nem árt tudni, hogy ezzel az érintettek is tisztában vannak. A bíróságnál már megrendelték a tanulmánytervet a fűtés korszerűsítésére. A Centrum Áruháznál a tetőtéren gázfűtéses kazánt helyeznek el — hogy a jó példákat említsük. Ám az anyagi lehetőségek, a kivitelezés módja is sokszor határt szab a jó elképzelések megvalósításának. A példák azt mutatják, hogy rövidesen a téli időszakban sem a kémények füstje fogja rongálni a város levegőjét. A KÖRNYEZETVÉDELEM egyébként nem csak intelmekből áll. Minden évben vizsgálják a levegő tisztaságát, s a szennyezők figyelmeztetést kapnak, bírságot fizetnek. A gyakorlatban évente 18—20 felszólítást küldenek ki azoknak az üzemeknek, amelyek megsértik az előírásokat, s 4—5 esetben bírságra is sor kerül. Hogy ezeknek foganatja van, azt bizonyítja az új fűtési rendszerek építése, vagy a kémények magasítása, egyáltalán a figyelem. L. B. A MEZŐGÉP baktalórántházi gyáregységében felszerelvé- nyezve gyártják a kétszáz literes bojlereket. A felvételen: Nagy István a palástot állítja össze. (Jávor László felvétele)
