Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-09 / 107. szám
1981. május 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 SZÁKSZERVEZETI MUNKA Helyi program MEGÚJULT REMÉNYEK BARABÁSON „Jó lóra tettünk...“ Az alapszervezetek munkájára kell fordítani a fő figyelmet a következő években — hangzott el a szakszervezetek megyei tanácsának pénteken megtartott ülésén, ahol a szakszervezeti választásokat követő, öt évre szóló programot készítették. — Azt kívánják elérni, hogy tovább élénküljön a szakszervezeti csoportok élete, s még nagyobb rangot szeretnének adni a bizalmiaknak. Természetesen a legfontosabb tennivalók közé tartozik a gazdálkodást segítő szak- szervezeti munka, hiszen a különböző versenyek, a brigád- és újítómozgalom szinte mindenütt alapja a termelőmunkának; a 3800 szocialista brigád 45 ezer tagja önmagában is nagy erő, csakúgy, mint az újítómozgalomban tevékenykedő négy-, ötezer dolgozó. A szakszervezetek sajátos eszközeikkel közreműködnek az olyan fő célok megvalósításában; amelyek a vállalati termelés színvonalasabbá tételére, a munka- és üzem- szervezés fejlesztésére, az érdekeltség fokozására irányulnak, a gazdaságos és minőségi munkát szorgalmazzák. Már a megyei küldöttértekezleten is szóltak arról, hogy a szakszervezetek, elsősorban az SZMT tevékenységében kapjon az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt a területpolitikai munka, fejtsenek ki rendszeresebb és hatékonyabb együttműködést a tanácsi fejlesztési tervek, a hosszú távú fejlesztési programok előkészítésében, véleményezésében. Most erre is visszatért a szakszervezetek megyei tanácsa, programjába foglalva a területért érzett felelősséget. Időről időre át kell tekinteni az életszínvonal, az élet- és munkakörülmények fejlesztésének feladatait is, amelyek megvalósításáért a szak- szervezet különösen sokat tehet. Az SZMT most főként arra hívta fel a figyelmet, hogy a munkahelyeken még gondosabban foglalkozzanak a bérek és keresetek teljesítmény szerinti alakulásával; s mindenütt becsüljék meg a tartósan jól dolgozó, a munkáért felelősséget érző szakembereket. A statisztika szerint az Utóhbi tíz évben közel harmincezren költöztek el végleg Szabolcs-Szatmár megyéből. Közülük többen nem azért, mert helyben nem találtak jó munkát, barátokat, nem érezték jól magukat szűkebb szülőföldjükön. Egyszerűen azért változtattak lakóhelyet, mert a körülmények úgy hozták, másutt könnyebb volt a boldogulás a munkában, vagy a családi életben. — Ügy vállaltam el a fé- nyeslitkei szivattyúállomást, hogy a főnökeim tudták: ettől többet szeretnék, de egyelőre itt tanulom meg a szakmát — emlékezik Orosi Antal. Tíz évvel ezelőtt testére szabott munkát talált a Barátság II. olajvezeték építésénél, majd az üzemelő szivattyúállomás karbantartásánál a fiatal, kisvárdai születésű mérnök. — Ma is azt tartom, hogy fokozatosan kell megismerni a berendezéseket — vallja. A következő fokozat az volt, hogy az orenburgi gázvezeték építésében fog részt venni. Ennek érdekében volt tanulmányúton az Egyesült Államokban, hogy megismerkedjen a legújabb hegesztő Az alapszervezeti munka segítését, fellendítését szolgáló feladatok között az élen szerepelnek azok a tennivalók is, amelyek a szocialista életmód terjedését, a munkahelyi művelődés fejlesztését célozzák. Sok vállalatnál, intézménynél alakultak ki ennek feltételei; a lehetőségekkel a szakszervezet közreműködésével is jobban kell élni — közös programokra, szélesebb körű érdeklődésre számot tartó rendezvényekre van szükség. A társadalmi munkáról is sok szó esett az SZMT tegnapi ülésén. A szakszervezetek rendszeresen részt vesznek ezek szervezésében, s a következő években szeretnék kidolgozni a társadalmimun- ka-műszakok rendszerét. Javasolják, hogy évi kettőnél nem több alkalommal, jól körülhatárolt céllal — rendszerint a településfejlesztésért, vagy az üzemen belüli sport- és kulturális létesítmények kialakításáért, gazdagításáért — meghirdetett társadalmi munkát szervezzenek, amelyekre a mozgósítást a helyi fórumokra bízzák. A szakszervezeti program több évre szól, valóra váltása a következő napoktól kezdve főként az igényesebb munkát vállaló alapszervezetekre vár. technikával és technológiával. Közben viszont a nemzetközi egyezmény másként határozott. Nem a Kőolajvezetéképítő Vállalatra bízták a hatalmas munkát, hanem a hasonló csövek lefektetésénél már tapasztalatot szerzett szovjet szakemberekre. — Ügy hívom ezt magamban, hogy az „orenburgi kaland” — folytatja Orosi Antal. — Mégis hasznomra vált az a néhány hónap. Utána viszont visszakerültem eredeti cégemhez, a Gáz- és Olajszállító Vállalathoz. Kápolnás- nyéken kaptunk lakást, feladatul kaptám, hogy a fél Dunántúlon szervezzem meg a különböző szivattyúállomások és más berendezések karbantartását. A folytatás a vállalati központban, Siófokon következett. Előbb az új beruházások létesítményi osztályvezetője Fenállása óta soha sem zárt még veszteséges évet a barabási termelőszövetkezet. Kivéve 1980-at, de akkor aztán alaposan belenéztek a kútba, a veszteség meghaladta a 10 millió forintot. — Szegény embert az ág is húzza — mondja rezignáltan Sólymos Gábor általános elnökhelyettes. — Nem elég, hogy igen gyenge földeken gazdálkodunk, jött a legnagyobb ellenség, a belvíz is. Már három évvel ezelőtt is gondjaink voltak vele, deákkor valahogy még sikerült ki- evickélni a bajból. Azt hittük, több ilyen esztendő nem következhet. Az új elnök támasza Tévedtek. Sőt, tavalyelőtt és tavaly még rosszabb lett a helyzet. A rengeteg csapadékot nem bírta elnyelni a föld, nem bírták elvezetni a csatornák. A vízzel borított területek meg nőttek, csak nőttek. — Majd mindegyik ágazatunk veszteséggel zárta az évet — mondja Bajnay Sándor, a szövetkezet nemrég megválasztott elnöke. — Korábban mint főkönyvelő dolgozott Barabáson, innen ment el Mátészalkára, a Szamos menti Állami Gazdaság igazgatóhelyettesének. Most az év elején tért vissza elnöknek, elsősorban tőle várják, hogy kihúzza a szövetkezetét a bajból. — Nem túlságosan tiálátvolt, majd az idén március elsejétől a vállalati gépészeti osztály vezetője. — Most már vállalati szinten szervezem a karbantartást. Milliárdos értékekre vigyázunk, az ország folyékony és gázenergiájáért felelünk. S ami most is jólesik: gyakran eljutok haza, mert a fé- nyeslitkei szivattyúállomás, vagy újabban Beregdaróc mellett a Testvériség gázvezeték kompresszorállomása az iparág legnagyobb létesítményei közé tartozik. A most 35 éves fiatalember révbe jutott. Fejlődése töretlen volt, megbecsült embere szakmájának. Révbe jutott egy másik szabolcsi (még a nevében is az), Szabolcsi Sándor is. Zircen lakik, a helyi szakmunkás- képző intézet kollégiumának nevelője. lan feladat, amire vállalkozott? — Bízom a szövetkezet vezető garnitúrájában, a tagságban. A veszteség egyértelműen külső okokra vezethető vissza, így a régi vezetők- ra nyugodtan lehet számítani. Tapasztalt, sokat próbált szakemberekről van szó, a múlt év csak véletlen lehetett. De nézzük a múlt esztendő mérlegét. A szövetkezet egyik legfontosabb terményéből, a búzából a tervezettnél ezer tonnával takarított be kevesebbet, a rét-legelőnél öt-, a kukoricánál egy-, a máknál szintén egy-, a napraforgónál két és félmillió forint volt a kiesés. A lucernánál, a fűféléknél a magfogás lehetetlen volt, itt is több milliós érték ment tönkre. S még egyetlen szám: csak a biztosító által meg nem térített kár összege meghaladta a tízmillió forintot. Minden összejött — Alapvetően meghatározza a gazdálkodásunkat az állattenyésztés munkája — kapcsolódik be a beszélgetésbe Pásztor Miklós termelési elnökhelyettes. — De a legelők, rétek állapota az utóbbi három év alatt fokozatosan romlott, egyre kevesebb, s egyre gyengébb minőségű takarmányt tudtunk betakarítani. A szénát vásárolni kellett, lelassult a hízómarhák súlygyarapodása ..., szóval minden összejött. — Csak éppen cikcakkos volt az utam — említi. — Nyírbátorban érettségiztem 1959- ben, utána Pápán szereztem szerszámkészítő szakmunkás- bizonyítványt. Utána újra hazamentem, Nyírbélteken a művelődési házat vezettem. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel, aki a tüdőgondozó intézetben dolgozott. Az Alföldet javasolták neki, úgy került Zircről Nyírbéltekre. A végleges lakóhely megválasztásában végül a feleség döntött. Előbb . Nyíregyházára került, kevés reménye volt az ifjú jegyespárnak, hogy egyhamar lakást kapnak. Zirctől 15 kilométerre, Ba- konyoszlopon viszont felkínáltak a gyermekotthonban asz- szisztensi és szakoktatói állást. Majd hazaköltöztek a zirci családi házba. — Tanultam, megszereztem a főiskolai oklevelet — foly— Milyen reményekkel vágtak az idei esztendőnek? — Az ősszel kihasználva a jó időt, igyekeztünk mindent optimális időben elvetni, ez sikerült is — felel a növénytermesztési ágazat vezetője, Fábián Endre. — Búzából 600 hektárt vetettünk, de — jellemző az idei tavaszra is — több mint 200 hektárt kivitt belőle a víz. Viszont ami kikelt, gyönyörű, a tervezett 33 mázsás hektáronkénti hozam jóval többnek ígérkezik. Bíztató, hogy a tavaszi munkák tervszerűen folynak. Az őszi kalászosok zöme is szépen telelt,. s végeztek már a 620 hektárra emelkedett kukoricaterület vetésének jó részével is. — Nem akartunk mi ilyen sok tengerit vetni, de a szükség törvényt bont — folytatja ismét az elnök. — A kora tavasszal kipusztult kalászosokat igyekszünk ezzel pótolni, hisszük, jó lóra tettünk. — Mi a biztosíték arra, hogy az idén nem ismétlődik meg a múlt esztendő? Kir mihez ért... — A barabási, vámosatyai, meg a gelénesi tsz-tagok munkaszeretete. De belső szervezési változásokra is sor került az év elején. Átcsoportosítottuk az erőket, a megfelelő helyekre igyekeztük megtalálni a megfelelő embereket. A takarmányitermesztést például a főállattenyésztő irányítása alá helyezték, hiszen nála senki sem ismerheti jobban az ágazat igényeit. A szakosított telepen 320 tejelő tehenet, 300 hízómarhát tartanak, de van még mellettük háromezer anyajuh is, és természetesen a szaporulatuk. Az elnök szavaiból kiderül : Barabáson világosan látják, ezen a tájon az állat- tenyésztés áll a legnagyobb jövő előtt. E szerint igyékez- tek hat tenni. De ahhoz, hogy kilábaljanak a veszteségből, szükség van a technológiai fegyelem szigorítására, az előírások pontosabb betartására is. Nagy reményeket fűznek a beregi gazdaságban a melléküzemágak tevékenységéhez: a kőbánya, az építőipari brigád, a ládaüzem eredményes munkája jelentős segítséget nyújthat a veszteségek felszámolásához, az idei remények megvalósításához. tatja Szabolcsi Sándor. — És nem maradtam hűtlen itt sem a zenéhez. Több hangszeren játszom, tagja vagyok a munkás énekkarnak, tavaly még az NSZK-ba is eljutottunk. Igaz, olyan sikerünk nincs, mint a nyírbátori kórusnak, ezért kicsit irigykedem is az öcsémre. A Szabolcsi család többi tagja ugyanis megmaradt Nyírbátorban és környékén. Az öccs, Szabolcsi Miklós, a helyi zeneiskola igazgatója. — Sokat kirándulunk. A kislányom 13 éves, már szinte az egész országot bejárta velünk. De ha csak tehetem, meghagyok annyi szabadságot, hogy augusztusban hazamenjek, ott legyek a nyírbátori zenei napokon — mondja. Meglehet, hogy mindkettőjüknek szebb a mai környezete, hiszen van, aki irigyli azt, aki a Balaton partján, Siófokon él. Á másik a Bakony közepén talált otthonra, szintén kirándulók, üdülők ezrei keresik fel a műemléki környezetet. De ami szép: most is azt vallják, ha Szabolcsra gondolnak, hogy ott van az igazi otthon. Lányi Botond Mi a véleménye? Kantár Mária, a nyíregyházi játékbolt boltvezető- helyettese. n protekcióról — Azt tartják, hogy a kereskedelemben sem árt, ha van valakinek ismeretsége. De szerintem csak azt lehet eladni, ami a raktáron van. Nem mondom, aki benne dolgozik, van egy kis ismeretsége, talán könnyebben kap árut. Nem azért, mert neki félreteszik hetekre, hanem esetleg jobban kiszolgálják. Vagy szólnak neki, amikor áru érkezett. Ezt még protekciónak se tartom. Én például 1974 óta, amikor ez a bolt megnyitott, itt vagyok. Sok az ismerősöm, tudom, ha vásárolni akarok,. akkor kit kell megkérdeznem. — Igaz, sok tapasztalatom sincs azzal kapcsolatban, hogy mihez kell összeköttetés. Pedig már engem is ért ilyen szempontból csalódás. Amikor a kereskedelmi iskolába jelentkeztem, először nem vettek fel, hiába 4,5 volt az átlagom. Azt az értesítést kaptam, hogy helyhiány miatt nem tanulhatok. Csak a második évben jutottam be az iskolába, hiába jó volt a felvételim. Aztán ott láttam, hogy sokkal rosszabb bizonyítvánnyal is tanulnak, akiknek valamilyen ismerősük volt. Azzal biztattak, hogy másutt is így van, ebbe bele kell törődni. Lehet, hogy van benne valami, de szerintem mégsem ez a legjobb. Persze, amikor megszereztem a szakmunkás-bizonyítványt, utána egy évre már boltvezető-helyettes lettem. Mondhatnák, hogy azért, mert protekcióm volt. De semmi ilyesmi nem volt benne, hanem akkor nyílt a Nyírfa Áruház, kellett az ember, s az itteni főnököm bennem bízott, azért választott engem helyettesnek. — Az ügyintézésnél szokott még előfordulni, hogy valaki kapcsolatot keres. Esetleg nem azzal kezdi, hogy mit kell elintézni, hanem előbb ismerős után néz. Ebben csak az a rossz, hogy akkor a másik hátrébb szorul, neki később intézik el az ügyét. Szerencsére nekem nem sok hivatalos ügyem akadt, így nemigen ismerem, hogy mi szokott előfordulni. Ha valakinek családja van, akkor lesz több problémája az életben, akkor fordul elő, hogy jobban segítséget keres. Talán az a baj, hogy sokan ösz- szekeverik a segítségadást a protekcióval: Mert a segítséget legtöbbször önzetlenül adják, a protekciónál viszont a szívességet egy másik helyen — ahol a másik dolgozik — újabb szívességgel szokták viszonozni. Lányi Botond (m) A szövetkezetben jól halad a kukorica vetése. Balogh Géza Dunántúli barangolások (5.) Egyenes és vargabetűk
