Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-09 / 107. szám

Ünnepség a Győzelem Napján Tovább... □ irágeső, orgonaíüzér, búcsúcsók. Fénye- sedik a lányok sze­me, megbúvik benne a ki­törni készülő öröm, meg a visszafojtott könny is. Fe­szesebbé válik a fiúk tar­tása, az ünnepre készült öltönyök ráncai kisimul­nak. Csak a torkokban marad meg a szorítás, mert indulni kell, tovább, tovább... Ma reggelre ünnepi ru­hába öltöztek a középis­kolák, szorgos kezek jó korán feldíszítették á tan­termeket, a padokat, a fo­lyosókat, a kedves helye­ket, ahol négy év telt el, a tanárokkal, az osztály­társakkal, a barátokkal jó- ban-rosszban. Virágpom­pával fogadta a szárnyra bocsájtó iskola a vén diá­kot, aki ma elballag a kedves padok közül. Aki már tizennyolc éves, átéli a ma ifjúból felnőt­té érő diákok örömét, bá­natát, izgalmát. Mert mindez együtt van jelen a ballagás szertartásában. Öröm: kitárul az élet ka­puja, a felnőttek csodála­tos világa, melyben helye Van a friss, új, alkotó szellemnek, mely várja az újabb és újabb munkás­kezeket, mely tovább viszi az elődök álmait, terveit, céljait, és megvalósítja azokat. De bánat is, mert ter­hekkel nehéz az élet, jön­nek az idegőrlő hétköz­napok, az olykor robotnak tűnő munka fáradalmai, a családi fészek megterem­tésének, a gyermekek fel­nevelésének gyötrelmes és gyönyörű feladatai. És jönnek az izgalmas válasz­tások: a jó vagy a rossz, a hasznos, a praktikus, vagy az emberi között. S valóban akk~:' dől majd el, mi mindenre készített fel a család mellett a jó öreg iskola, mennyi tu­dást adott, mennyi harcra edzett meg, miféle emberi tartásra adott elegendő energiát? 0 virágfüzérek alatt újabb nemzedék bal­lag, s megfogadja: öt, tíz, tizenöt év múlva meg még később újra ta­lálkoznak, hogy beszámol­hassanak egymásnak, ho­gyan is állták az élet vi­harait, miféle szelek térí­tették el őket, vagy ho­gyan sikerült véghez vin­ni az eredeti elképzelést. Marsallbot helyett a ta­risznyákba pogácsa, fény­kép, aprópénz került, s a kis batyut vállára veszi az iskolától búcsúzó diák. Ma a ballagókat köszöntik szerte az országban — megyénkben is több mint kétezer-négyszáz végzős gimnazistát és szakközép- iskolást. Ezekkel a sorok­kal is őket üdvözöljük, szép és gazdag „utat” kí­vánva ... * Baraksó Erzsébet Jármiban átadták a Minisztertanács Vörös Zászlaját Kiváló: az Állami Biztosító megyei igazgatósága Czimbalmos Béla, a TÓT főtitkára átadja a Minisztertanács Vörös Zászlóját Major József tsz-elnöknek. Az V. ötéves terv idősza­kában végzett eredményes munka elismeréseként a Mi­nisztertanács Vörös Zászlóját kapta a jármi Alkotmány Termelőszövetkezet. Az ün­nepi küldöttgyűlést pénteken délután tartották a szövetke­zet központjában, amelyen részt vett Czimbalmos Béla, a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának főtitkára, Gulácsi Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Pénzes János megyei tanácselnök. A kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó termelő- szövetkezet az utóbbi öt év­ben háromszor nyerte el a kiváló címet. Három község — Jármi, Papos és őr — hatá­rában 3300 hektáron gazdál­kodik, minden évben jelen­tősen növelve a termelést. A közös gazdaság fő profilja a gyümölcstermesztés, ahol évente ötezer tonna almát termelnek. Hagyományos és modern körülmények között foglalkoznak a sertés- és juh­tenyésztéssel, s az állatte­nyésztés 53 milliós termelé­sében az export 12,5 millió­val részesedik. Az utóbbi öt évben a ter­melés kétszeresére nőtt a szövetkezetben. Az 1975-ös 78 millióval szemben tavaly 164 millió forint árbevételt értek el. A jövőt alapozzák meg a rekonstrukciókkal. Száz hek­táron téli almát, 35 hektáron meggyet telepítettek, 120 hek­tár az új erdőtelepítés, míg 200 hektáron intenzív gyep- gazdálkodást folytatnak. A kertészetben megoldották a paradicsomszüret teljes gépe­sítését. Az eredmények eléré­sében nagy része van a tsz 13 szocialista brigádjának. A tagok tavaly félmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek a gyermekintézmé­nyek javára. Az ünnepi küldöttgyűlésen a Minisztertanács nevében Czimbalmos Béla köszöntöt­te a résztvevőket. A szövetkezet a legnagyobb állami kitüntetések egyiké­nek jutott a birtokába — mondta. — Az ország 1500 mezőgazdasági üzeme közül összesen 14 kapott ilyen ma­gas elismerést. Szabolcs- Szatmár megyében nagyon nehéz természeti, földrajzi és közgazdasági körülmények között kellett azokat a felté­teleket megteremteni, ame­lyek a magyar mezőgazdasá­got sok szempontból a világ élvonalába emelik. Ez a ki­(Folytatás a 4. oldalon) A béke és barátság hónapja megyei rendezvénysorozatá­nak nyitó eseményére, a Győ­zelem Napja alkalmából meg­rendezett hagyományos me­gyei ünnepségre került sor május 8-án, pénteken Kis­várdán. A rendezvényre szov­jet testvérmegyénkből, Uk­rajna Kárpátontúli területé­ről politikai delegáció érke­zett, amelyet M. M. Szeme- nyuk, az Ukrán Kommunista Párt területi bizottságának titkára vezetett. A Szabolcs megyei politikai delegáció ve­zetője Ekler György, a me­gyei, pártbizottság titkára volt. Szovjet .vendégeinket a dé­li órákban ünnepélyesen fo­gadták Záhonyban. Ezt kö­vetően Kisvárdán megkoszo­rúzták a szovjet hősi emlék­művet a megye, a város, a járás párt-, állami és társa­dalmi szervezeteinek képvi­selői, a fegyveres testületek és az MSZBT-tagcsoportok, va­lamint a szovjet delegáció tagjai. Délután a művelődési köz­pontban megrendezett nagy­gyűlésen a magyar és a szov­jet himnusz elhangzása után Szeifert Gyula, a megyei nép­frontbizottság elnöke kö­szöntötte a megjelenteket, köztük Kraszarm Ivanovics Ivanovot, a Szovjetunió deb­receni főkonzulját. Cservé­nyük László, a párt megyei végrehajtó bizottságának tagja, a nyíregyházi tanár­képző főiskola főigazgatója ünnepi beszédében a többi között hangsúlyozta: — Nagy örömünkre szol­gál, hogy szép hagyománya­inkat folytatva ismét együtt emlékezhetünk szovjet test­vérmegyénk képviselőivel a béke első napjára, a nagy győzelem hőseire, együtt erő­síthetjük meg elhatározásun­A nagygyűlés résztvevői. kát, hogy híven a hősök em­lékéhez, minden tőlünk tel­hetőt megteszünk a szocialis­ta építőmunka békés feltéte­leinek biztosításáért, a nem­zetközi feszültség csökkenté­séért, az országok és népek közti bizalom erősítéséért. — Vannak, akik az esemé­nyeket csak a történelem- könyvek lapjairól ismerik, hiszen harminchat év nemze- déknyi idő. Vannak, akik gyermekként, ifjúként élték át a háború borzalmait, félve bújva anyjukhoz, távol lévő édesapjuk után várva értet­lenül nézték mindazt, ami kö­rülöttük zajlik. Az idősebbek pedig személyes élményként, harcba kényszerített katona­ként, vagy úgy élték át a vi­lágháborút, mint gyermekük, férjük életéért aggódó asz- szonyok, kedvesüket vissza­váró lányok. — A tények azonban mind­annyiunk számára megdöb­bentőek: a II. világháború 50 millió áldozatot követelt. Harminckétmillió katona esett el a frontokon, tizen­nyolcmillió ember pedig a bambázásoknak, a koncentrá­ciós táboroknak, a szülőföld­jén, hazáján átvonuló hadmű­veleteknek lett az áldozata. E háború öt évig, nyolc hóna­pig és hét napig tartott. — Ha arra gondolunk, hogy napjainkban ennyi idő alatt mennyit változik a vi­lág, hogy egy ötéves terv alatt a szocialista országok­ban mennyi új gyár, új lakó­telep és hatalmas, az embe­rek javát szolgáló létesítmény épül fel, azt is érzékelni tud­juk, hogy a szenvedés, a drá­ga emberi élet pusztulása mellett az emberiség általá­nos fejlődését is mennyire megállították ezek az évek. -A harc azonban nem volt hiábavaló. Ez a győzelem védelmezte meg a megtáma­dott Szovjetunió népeit, hoz­ta meg a szabadságot sok or­szág, köztük a mi hazánk lakosságának is, adta meg számunkra az emberi méltó­ságot, a néphatalom megte­remtésének lehetőségét. — A felszabadult élet haj­nalára visszagondolva kegye­lettel, őszinte tisztelettel, mély hálával hajthatjuk meg fejünket a húszmillió szovjet ember emléke előtt. Az el­esett szovjet katonák vére a mi hazánk földjét is áztatta, megalapozva és megpecsé­telve ezzel azt a mély, meg­bonthatatlan ' barátságot, amely népünk között har­minchat évvel ezelőtt létre­jött, s amely azóta csak szi­lárdabb, egységesebb lett. — Harminchat év alatt a Szovjetunió hatalmas gazda­sági és katonai erővel, óriási politikai és erkölcsi tekintély- lyel bíró ország lett, amely­re mindenkor bizton számít­hatnak a haladásukért, a nemzeti függetlenségért, a békéért küzdő népek. A szo­cializmus, amely futótűzként terjedt tovább Európa egy je­lentős részén, erőt adott azok­nak a népeknek is, amelyek más földrészeken folytatták küzdelmüket az elnyomás el­len. — A népek haladásának útja azonban a második vi­lágháború befejezése után sem volt zökkenőmentes, az enyhülés útjába ma is hatal­mas erők tornyosulnak. A világ békéjére növekvő ve­szélyt jelentenek a katonai erőegyensúly megbontására irányuló imperialista törek­vések. Ilyen viszonyok köze­pette különös jelentősége van a Szovjetunió és a szocialista országok együttes állásfog­(Folytatás a 4. oldalon) Centenáriumi ünnepség Nyíregyházán Elismerés ötvenezer vöröslceresztes aktívának A Magyar Vöröskereszt megyei vezetősége május 8- án Nyíregyházán rendezte meg centenáriumi ünnepsé­gét. Az eseményen részt vett Szűcs Imre, a megyei párt- bizottság osztályvezetője, dr. Magyar János, a megyei ta­nács osztályvezetője, dr. Pin- czés László, a Magyar Vörös- kereszt országos végrehajtó bizottságának tagja. Ünnepi beszédet mondott dr. Márton Mihály, a Vörös- kereszt megyei vezetőségé­nek elnöke. Méltatta az ala­pítók munkáját, elmondta, hogy a rövid idő alatt világ­méretűvé vált tömegmoz­galomnak nagy próbákat kel­lett kiállni. Különösen a két világháború alatt volt sok munkájuk a vöröskereszte­seknek. De békeidőben is enyhítettek a rászorulók fáj­dalmán, csillapították a ka­tasztrófa sújtotta területek la­kóinak éhségét. A vietnami és a kambodzsai nép megse­gítésére például hazánk és megyénk lakói is összefog­tak. A Magyar Vöröskereszt jól illeszkedik bele a nem­zetközi mozgalom tevékeny­ségébe. A centenáriumi ünnepség résztvevői. (G. B.) Bő negyedszázada fejlődött mozgalommá a térítés nélkü­li véradás. Szabolcs-Szatmár megyében az úgynevezett spontán igények kielégítésére 31 készenléti véradóbrigádot hoztak létre. Megyénkben el­készült a donorok alapszer­vezeti szintű nyilvántartása. A véradás térítésmentes, de a véradók erkölcsi elismeré­sére kellő gondot fordítanak a megye illetékesei. A Tiszta udvar, rendes ház mozgal­mat is a Vöröskereszt indí­totta útjára. Ez a mozgalom alapját képezte a később ki­bontakozó környezetvédelmi akcióknak. A Hazafias Nép­fronttal közösen megyénkben is eredményesek a szinte évente meghirdetett tisztasá­gi akciók. Egy ilyen akciónak köszönhető, hogy tisztábbak, rendezettebbek lettek a tsz- majorok. A megyei vezetőség elnöke beszéde további részében méltatta a tömegszervezet sokrétű munkáját. Hangsú­lyozta, hogy a tanácsok és a tömegszervezetek minden se­gítséget megadnak az ered­ményes munkához. Végül a vezetőség nevében megkö­szönte megyénk csaknem öt­venezer vöröskeresztes aktí­vájának áldozatkész munká­ját. Az ünnepségen kitüntetések átadására is sor került. Cen­tenáriumi Emlékérmet ka­pott Berek Lajos, Dakó Jó­zsef, dr. Magyar János, Papp Kerekes Istvánná, Perecsényi Jenőné és Pénzes József. A Vöröskeresztes Munkáért ki­tüntetés arany fokozatát kap­ta Batári Kálmánná, Biró Miklós, dr. Nagyné Deme Lí­via és Szabó Ferenc. n béke- és barátsági hénap nyitánya megyénkben XXXVIII. évfolyam, 107. szám ÄRA: 1,40 FORINT 1981. május 9., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents