Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-08 / 106. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. május 8. Kétszeres túljelentkezés a felsőoktatási intézményekbe Több mint 33 ezer fiatal jelentkezett a június 24-én kezdőcjő egyetemi és főiskolai felvételi vizsgákra. Akárcsak tavaly, kétszer annyian sze­retnék megkezdeni tanulmá­nyaikat a felsőoktatási intéz­ményekben, mint amennyien a nappali tagozaton az első évfolyamon tanulhatnak. A Tudományszervezési és Informatikai Intézetben el­készült statisztika szerint a tudományegyetemeken több mint 230 százalékos a jelent­kezés. Változatlanul legnép­szerűbbek a bölcsészettudo­mányi szakok. Ezekre az Eöt­vös Loránd Tudományegye­temen például ezernél is töb­ben, ötször annyian kérték felvételüket, mint amennyit felvehetnek. Csaknem ekkora az érdeklődés a jogi karok iránt: Budapesten 600-nál többen pályáznak a 180 hely­re, a Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetemen szervezett állam- és jogtudományi inté­zetben pedig több mint 330- an a 120 helyre. A természet- tudományi karokon viszont csak a fővárosban nagy a kü­lönbség a felvételizők és a helyek száma között. Az orvostudományi egyete­meken 2700-an készülnek a felvételi vizsgára, hat száza­lékkal kevesebben, mint ahá- nyan tavaly felvételiztek, de így is több mint kétszáz szá­zalékos a jelentkezés Buda­pesten, csakúgy, mint Debre­cenben, Pécsett. A mezőgaz­dasági egyetemekre és főisko­lákra csaknem ugyanannyi fiatal irányult, mint tavaly. A műszaki egyetemeken vi­szont tovább csökkent a je­lentkezők száma: tavaly-2900 volt, az idén 2800. A Miskol­ci Nehézipari Műszaki Egye­temre például kevesebben kérték felvételüket, mint amennyi hallgató az első év­folyamokon tanulhat. A mű­szaki főiskolákon viszont töb­ben felvételiznek a felvehe­tőknél. Kivétel a nehézipari műszaki egyetem duna­újvárosi kohó- és fémipari főiskolai kara, ahol csak 147-en pályáznak 190 helyre. A pedagógusképző főisko­lákon szintén népes a pályá­zók mezőnye, s ketten ver­senyeznek egy helyért. A ta­nár- és az óvónőképzőkbe kevesebben jelentkeztek, mint amennyien tavaly felvételiz­tek. A művészeti főiskolákra csaknem 2500-an nyújtották be kérelmüket, több mint hatszor annyian, mint ameny- nyi elsőévest várnak. A statisztikából kitűnik az is, hogy a felvételizők 55,8 százaléka nő. Ez a szám 2,5 százalékkal magasabb a tava­lyinál. Tévedett a brigád A VSZM kisvárdki 3. számú gyárában 147 dolgozó adott vért... Akció műtét előtt Országos ünnepségre indu­lunk megyénk vörös'kereszte- seinek képviselőivel. Sokféle beosztású, segítőkész ember ül a különibuszon, de bemu­tatkozásra alig van szükség. A fehérgyarmati fiatalember ismeri a 'kisvárdai főorvost, a nagykállói szemüveges asz- szony barátnőként üdvözli a tiszavasvári fiatalasszonyt. Társadalmi munkájuk már nemegyszer összehozta őket. Hatvanban állunk meg rövid pihenőre, ahol a Vöröskereszt városi titkárának vendégei vagyunk. Mily kicsi a világ, mondogatjuk, amikor kiderül, hogy a titkárt többen ismerik, csupán azért, mert Mátészal­kára nősült és a nagy fia a nyíregyházi tanárképző főis­kolán tanul. Ünnepélyes a Cíend„ ami­kor Budapestén az építők szakszervezetének kongresz- szusi termében elfoglalja he­lyét az elnökség, amelynek tagjai között láthatjuk Tömő Lajosnét, a Nyíregyházi Vas­ipari Szövetkezet Vöröske­reszt-vezetőségének titkárát. (A szövetkezetben ő alapítot­ta meg az alapszervezetet.) Mögötte ül egy népviseletbe öltözött palóc asszony, előtte egy honvéd ezredes. Talán ez a külsőség is fémjelzi a vö­röskeresztes munka sokrétű­ségét. A teremben nagy betűkkel írták ki a jelszót: „Emberség­gel a békéért". Az elnöki be­számoló így fogalmazza meg a Vöröskereszt helyét és sze­repét: „Minden megkülönböz­tetés nélküli, segíteni akará­son alapuló tömegszervezet”. Csupán még egy idézet a be­számolóból: „Kevesen tudják, hogy 1925-ben az ifjúsági Vö­röskereszt kezdeményezésére ünnepelték meg először az anyák napját”. Színfoltja az ünnepségnek, hogy kisdobo­sok és úttörők köszöntik a jelenlévőket. Az ünnepség után az elő­csarnokban a színes levelező­lapokkal és az alkalmi bélyeg­zéssel foglalatoskodunk. Sze­rencsénk van, mert megáll köztünk J. A. Adefarasin, a Vöröskereszt Társaságok Li­gájának elnöke és Sir Evelyn Shuckburgh, a Nemzetközi Vöröskereszt állandó bizott­ságának elnöke. Autogramot kérünk tőlük, természetesen a levelezőlapokra és a jubile­umi emléklapokra. Kovács Ferencné, a tiszavasvári ve­gyészeti gyár technikusa az egyik dedikált levelezőlapot mindjárt megcímzi és feladja munkahelyi kollektívájának. Hazafelé a buszon sok min­denről beszélgetünk. Szűcs Imréné, a Nyírségi Nyomda Vöröskereszt-vezetőségének titkára lehangolva mondja, hogy az egyik betűszedő nő a közelmúltban beteg lett, a fővárosi kórházban megope­rálnák, de húsz liter vér kel­lene hozzá. Igen ám, de AB RH negatív. S ilyen vére ke­vés embernek van. A nyír­egyházi nyomdászok közül hárman tudnak (és akarnak) ilyen vért adni. Ez egy liter. Szücsné még tizenkilenc liter vért gyűjt megyénkben a vö­röskeresztesek segítségével. Ha a gyűjtés sikerrel jár (biz­tosra lehet venni), a nyomda gépkocsija a fővárosba viszi az életmentő vért és megműt- hetik a munkásnőt. Baracsi László, a Vöröske­reszt Nyírbátori városi-járási Vezetőségének titkára azt mondja, nemrég Penészleken alkoholmentes napot rendez­tek, sikerrel. Ám elszomorí- tóan növekszik a járásban azoknak a nőknek a száma, akik az alkoholban keresnek valamiféle megnyugvást. Dr. Hagymási József, mátészalkai városi-járási főorvos kapcso­lódik a beszélgetésbe, akitől megtudjuk: náluk is vannak hasonló gondok. Más tapasz­talatok a kollektívák felelős­ségét hangsúlyozzák: a járás­ban az egyik alkoholistát hi­vatalos úton beutalták gyógy­kezelésre. A beutalt brigád­társai tiltakoztak ez ellen. De később, ha nehezen is, belát­ták, hogy a klkényszerített gyógykezelés közvetve nekik is hasznukra válik. E rövid epizódok csupán „ízelítőt” adtak a Vöröske­reszt közhasznú és szerteága­zó munkájából. Nábrádi Lajos Elmaradt a roham a TÜZÉP-en Sok áru, bő választék A TÜZÉP dolgozói eddig hiába várták az építők és építtetők — már megszokott — tavaszi rohamát. — Pedig most mind meny- nyiségben, mind választékban olyan bő az anyagkínálatünk, amilyen talán még soha nem volt — tájékoztat Marti- novszky István áruforgalmi osztályvezető. Különös gond­dal készültünk fel az építő­anyag-igények kielégítésére. De ez ideig a kereslet a várt­nál jóval szerényebb, s hova­tovább például cementtárolá­si gondjaink vannak. — Az áruforgalom csök­kent — folytatja Szilágyi Zol­tán főosztályvezető —, de |elinda, a szer­vezési osztály gépírónője — félhivatalosan az osz­tályvezető titkárnője — ki sem látszott a halom papírhegy mö­gül. Másolni valót adott a főnök és a lelkére kötötte, na­gyon igyekezzen. — Látják, hogy nem érek rá ... — hárította el az osz­tály munkatársait, akik diktálni sze­rettek volna a gépíró­nőnek, vagy másolni való jelentést, minősí­tést, levélfogalmaz­ványt hoztak. íratlan törvény az osztályon, amikor a főnök ad munkát a gépírónőnek, a többi­ek nem zavarhatják Melindát. Érthető is ez az elsőbbség, még­is az osztályvezető pa­pírmunkája a fonto­sabb. Határidős je­lentéseket, meghívó­kat, felszólalásokat és egyéb halaszthatatlan ügyeket kell legépel­ni... Melinda , azonban mostanában egyre több olyan másolni valót kap a főnökétől, amit ugyan igyekszik érő idejében éppen megkérik. De a főnök nem kérte meg, ha­nem rideg hangon utasította, ezt le kell írni, minden mást te­gyen félre... Melinda gépel pontosan írni, de nem ért. Ismeretlen, más természetű szö­veg ... Ez a mostani is ilyen. — Halad, halad? — nyitott be sűrűn a főnök és szemrehá­nyóan nézte, hogy Melinda éppen egy ci­garettát kotor elő és rágyújt. Kifelé menet megjegyezte: — Fon­tos, sürgős ... A gépírónő mások­nak is ír az osztályon különféle szövegeket, olykor kérvényeket, fellebezést, amire rá­— Végül is, a mun­kaidőm alatt mindegy -mit írok — morfondí­rozott félhangosan a gépírónő, amikor az osztály egyik benfen- tese benyitott. Melin­da alig vette észre és kopogott tovább az öreg írógépen. Akkor hagyta abba, amikor a háta mögött meg­szólalt a másik: — De hisz, ezek egyetemi tételek! Melinda egy pilla­natra felnézett, mint akinek hirtelen vilá­gosság gyűlt az agyá­ban. Aztán unottan tovább kopogott a gé­pén és közben magá­ban ezt mondta: — Nem elég, hogy a fia egyetemi tétele­it íratja velem a fő­nök, még hülyének is néz. Azt hiszi, nem jövök rá, hogy mit írok... A belső monológot a főnök hangja szakí­totta meg: — Látom, hogy za­varják. Tegye ki az ajtóra a szokásos táb­lát... Melinda kifejezéste­len szemmel nézett a főnökre. Felállt, hogy előkeresse a „Ne za­varj” táblát, s mintha csak e percen jutott volna eszébe, megkér­dezte: — Mikor lesznek az egyetemi vizsgák, osz­tályvezető kartárs? Soha ilyen gyorsan nem csukódott még az ajtó. Melinda vég­re egyedül maradt. A tételekkel... P. G. egyes cikkekből, például fa­lazóanyagokból — tömör ége­tett (kis méretű) agyagtéglá­ból, B 29-es, B 30-as kézi fa­lazóblokkokból, tufábeton kézi falazóelemekből — a korábbi­akhoz képest sokkal többet vásárolnak. Újabban pedig a gázszilikát termékeket kap­kodják, ami ezen anyag kitű­nő hőszigetelő képességének tulajdonítható. Sajnos hiánycikk a kályha- csempe, ami azért is kínos, mert helyesen (!) egyre töb­ben fűtenek, s fűtenének szi­lárd tüzelőanyaggal. A kály- hacsempe-ellátástoan gyors ja­vulást nem ígérhetnek. A töb­bi építőanyag bő választéka és mennyisége — nyilván a gyár­tók és szállítók teljesítőképes­ségétől függően — várhatóan tartós lesz. A TÜZÉP — amennyire te­heti — igyekszik csökkente­ni az építőipari beruházások kivitelezési költségeit. Ennek része például a Kavicsbánya Vállalat nyékládházi üzemé­vel, a Volán 5. számú Válla­lattal és a SZÁÉV-vel kötött együttműködési megállapodás, amelynek lényege: a TÜZÉP közút helyett vasúton szállít­tatja megyénkbe a kavicsot és Nyíregyházán, Mátészalkán, s később talán másutt is nagy mennyiségűt tárol. Bevált, de a szakemberek még több előnyt várnak a Síp utcai mintaterem, valamint megrendelőiroda működésétől. Ugyanis a lakosság egy részé­nél a megszokottság, a régi beidegződés nagy úr. Még mindig sokan mennek ki, s bóklásznak a telepeken, hol­ott, ha a Síp utcai mintate­remben kiválasztják a kívánt árut, s közlik miből mennyit és mikor kérik szállítani, a vállalat mindent elintéz. A Nyíregyházán már részben gyakorlattá vált házhoz szál­lítási szolgáltatást megyénk más városaiban is bevezetik. (cselényi) Üzemi lapokban olvastuk PülAMIGAZDASAÖ Gazdag programot fogadott el a gazdaság KlSZ-alapszer- vezete az 1981-es mozgalmi évre — közli a lap legfrissebb száma. Ebből idézünk néhány vállalást. Ebben a mozgalmi évben a fiatalok KlSZ-véd- nökséget vállalnak az ordasi baromfi- és a központi szarvasmarhatelep fölött. Is­kolai udvari^játékok és sport­eszközök készítését, a gazda­ság lakótelepén játszótér épí­tését vállalják társadalmi munkában. Háziipari és kép­zőművészeti kiállításokat szerveznek, művész-közönség találkozóval egybekötve. Sakk, asztalitenisz és kispá­lyás sportágakban házi- és községi bajnokságokat ren­deznek ÉPÍTŐK A vuqalas építkezéseknél a szociális ellátottság javítá­sára elkészült a dominó el­ven működő felvonulási épü­let prototípusa. Segítségével lehetővé válik, hogy az épít­kezési létszámtól függően ru­galmasan biztosítsák a fel­vonuláshoz szükséges lakó­épületeket. A vállalat Tünde utcai telepén a meglévő ha­gyományos lefejtőrendszer helyett félautomata által ve­zérelt rendszerrel végzik a cement vagonból törénő le­fejtését. Ezzel az eljárással a betonüzem a biztonságosabb lefejtés mellett éves szinten kb. 200 gépmunkaórát tud megtakarítani, és ki tudja kü­szöbölni az esetenként előfor­duló vagonállást — adja hí­rül az üzemi lap áprilisi szá­ma. Az üzemi lap legutóbbi szá­mában a szakszervezeti bizal­mi beszámolók tapasztala­tairól olvashatunk egy ter­jedelmes írást. Pontosabban: azt tudjuk meg, milyennek értékelik a vállalat dolgozói a bizalmiak munkáját. „A bi­zalmiak jelentős szerepet töl­tenek be az anyagi érdekelt­ség és ösztönzés, a munka szerinti elosztás megvalósítá­sában. Gondoskodnak a bérek és keresetek megfelelő diffe­renciálásáról, amely ez évben a bérfejlesztésnél is jól ér­vényesült.” A márki Kossuth Tsz tiborszállasi csirkekeltetö üzemében 12 tízezres keltetőgép dolgozik. (Elek Emil felvétele) r Életveszélyes rúgás Indíték: az alkohol Tizenhat éve kötött házasságot Greksza Mihály 36 éves nyíregy­házi fűtő a feleségével, Dániel Erzsébettel, de ez a házasság mintegy három éve megromlott, mert a felesége rászokott az ital­ra, olykor leittasodik, s a kony­hapénzt is pálinkára költi. Tulaj­donképpen Greksza sem vetette meg az itókát, munkája letelté­vel nemegyszer bekapott, s ha ittas lett, a feleségének a szom­szédok adtak menedéket. Tavaly a feleség már annyira ivott, hogy Greksza nem adta ha­za neki a fizetését. December 12- én a feleség éjszakai műszakból érkezett haza, s hozott magával két deci barackpálinkát. Kor­tyolt a pálinkából és lefeküdt aludni. Greksza daráltatni volt, s köz­ben bort ivott. Délután érkezett haza, s üzent a gyerekkel az asz- szonynak, hogy segítsen leszedni a kerékpárról darát. A gyere­kek mondták, hogy az anyjuk al­szik. Greksza felköltötte feleségét, látta, hogy erősen ittas, hiszen dülöngélt. Greksza erre idegességében többször pofon vágta az asszonyt, majd amikor az elvágódott, has­ba rúgta. Az asszony a padlón el­aludt. Éjszaka az asszony fájdal­makra panaszkodott, s reggelizés közben Greksza megkérdezte tő­le. hogy hívjon-e orvost. A fele­ség azt válaszolta, hogy csak a feje fáj. Délelőtt azonban az asszony ar­ra kérte a szomszédasszonyát, hogy értesítse az orvost. Kórház­ba szállították, mert a rúgás élet- veszélyes belső sérüléseket oko­zott, s csak a gondos orvosi ke­zelésnek köszönhető, hogy a csa­ládi dráma nem tragédiával vég­ződött, hanem az asszony felgyó­gyulásával. Grekszáné a bíróság előtt nem kívánt a férjére terhelő vallomást tenni, sőt kijelentette: kibékültek és az ügyben ő is hibás. A Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Rajka Sándor tanácsának ál­láspontja szerint ilyen súlyos sé­rülés okozása nem egyszerű csa­ládi ügy, ezért Grekszát egy év és két hónap börtönre büntette, egy évre eltiltotta a közügyektől, s alkoholizmusa miatt pedig el­rendelte kényszergyógyítását. Az ítélet jogerős. <k. i.> Az Esze Tamas Vadasztar- saság az elmúlt évben 597 fá­cánt, 11 őzt, 8 vaddisznót ér­tékesített — olvastuk az üze­mi lap áprilisi számában. Eredményes volt a dúvadirtás is. 32 róka, 109 kóbor kutya, 105 kóbor macska, 830 szürke­varjú, 826 szarka, negyven- három szajkó került puska­végre. Dúvadállományuk gazdag, köztük sok ezer forintot érő védett madarak, állatok is találhatók. A Dédai és Téb erdőben két kerecsen­sólyompár fészkelőhelyéről tudnak, de van 15 fészekalja holló, 8 vadmacska és 3 pár galambászhéja is.

Next

/
Thumbnails
Contents