Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-08 / 106. szám
1981. május 8. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Fejlesztés, helyben AMI MA KERESETT TERMEK, jövőre már középszerű lehet, a fejlesztés hosszabb távon nem maradhat el — állapították meg az MTESZ legutóbbi vb-ülésén, amikor egyebek között a műszaki értelmiség alkotó munkájáról szóltak. A megyei áttekintésből első pillantásra is kitűnik, hogy Szabolcs-Szatmár üzemei két nagyobb csoportra oszthatók: van, ahol a korszerű termékek ellenére is állandó a kutató-, fejlesztőmunka, rendre új termékekkel rukkolnak ki, s így tartják előkelő helyüket a hazai és az exportpiacon. Másutt a fejlesztés legfeljebb a technológiára korlátozódik, a központoktól, megrendelőktől kész terveket kapnak, a gyártás közben szerzett tapasztalatok, lehetőségek alig- alig érvényesülnek a továbbfejlesztésben. Mindez nemcsak a termékekre, hanem az egyes munkahelyeken dolgozó műszakiak lehetőségeire, alkotókészségére is kihat. Figyelemre méltó például, hogy az Alkaloida Vegyészeti Gyárban már tizennyolcán foglalkoznak gyártmányfejlesztő kutatással, önállóan vagy tudományos intézetekkel karöltve. Ennek eredménye, hogy csak az V. ötéves tervidőszak alatt tizenkét úi gyártmányt vezethettek be — amelyekre igen nagy szükség is volt, mert időközben kilenc termékük már korszerűtlenné vált. HASONLÓKÉPPEN NAGY JELENTŐSÉGET tulajdonítanak a fejlesztéseknek az Öntödei Vállalat kisvárdai gyárában, ahol az idén már négymillió forintot fordítanak kutatásra és ehhez feladattervet állítottak össze. Kisebb fajlagos súlyú radiátorokat szeretnének gyártani, javítani kívánják a gyártásszervezést, s szakembereik nagy lelkesedéssel foglalkoznak a fejlesztési feladatokkal. A Nyíregyházi Konzervgyár is jórészt saját mérnökeinek szaktudására alapozva hozott létre új termékeket, gyü- mölcspüréket, ízesebb kompotokat, s főként a helyi szellemi kapacitásra építve dolgozták ki a termeltetés számítógépes programozását. Rádiós és televíziós reklámokból is jól ismert a mátészalkai Szatmár Bútorgyár kollektívájának igyekezete: újabb és korszerűbb termékekkel pályáznak évről évre, a ma még kelendő bútoraik mellett már az újakat tervezik, hogy a kereslet csökkenésének, a piac jelzéseinek alapján időben felválthassák azokat. A jó példák azonban nem általánosak, sok gyáregységben a gyártás alacsony rangú részét végzik, s lehetőség sincs arra, hogy a gyártmányt, de még a saját gyártási folyamatot is fejlesszék. Ez jellemző például Fehérgyarmaton a Hódiköt, a Metri- pond gyárára, az újfehértói gyapjúfonóra, holott ez utóbbiban, a helyi igények már is szorítanak, többet tudnának nyújtani, ha lehetőségeik engednék. Hosszadalrhas, nehéz időszak az, amíg a fejlesztőmunka vagy annak legalább a lehetősége beérik, bízni is kell az új gyárak fejlődő, bontakozó műszaki értelmiségében. Jó, hogy más néhány gyáregység is kinőni látszik. A Csepeli Szerszámgépgyár például az idén már kísérletet tesz arra, hogy nyírbátori gyáránál nemcsak a termelés történik majd a megvásárolt licenc alapján, hanem a szabolcsi üzemben végzik a. gyártás- és gyártmánytervezést is, amelyhez a központi gyárral együtt teremtik meg a feltételeket. Ugyanilyen törekvések figyelhetők meg a HAFE nyíregyházi gyárában is, ahol exporttal hosszabb távra lekötötték ugyan a kapacitásokat, de két éve létrehozták saját tervezőcsoportjukat, amelyet már bővítenék, s újabb tervezőmunkákat vesznek át a központi gyártól. A KIALAKULÓ SZELLEMI BÁZIS, a jó szakmunkásállomány, az eddigi jó gyártási eredmények újabb, minőségében is magasabb munka lehetőségeit teremtik meg a megyében, s egyben igényes, alkotó feladatokat adnak az itt dolgozó műszaki értelmiségnek. Ez az igényes munka azonban nem jön magától, nem kínálják tálcán. Állandóan bizonyítani kell és kérni, igényelni az újabb feladatokat. Erre lehetőség van nemcsak a gyárkapun belül, hanem azon kívül is, hiszen a megye számára a tudományos egyesületek keretében készített elemző tanulmányok, javaslatok, gyártásfejlesztő eljárások kidolgozása, energiagazdálkodási problémák megoldása terén is számos elismerést szereztek. . AZ ALKOTÓ ESZMECSERÉK, közös munkák hozzájárulhatnak, hogy megyénk műszaki értelmisége még színvonalasabb munkát végezhessen, vehessen részt nemcsak a termelő-, hanem a fejlesztő- munkában is. M. S. Zsákszállító Fehérgyarmatról Zsákszállítókat készít a MEZŐGÉP fehérgyarmati gyáregysége. A képen Lak- ner János és Varga István a zsákszállító összeszerelése közben. (M. K. felv.) Ragály □ férfi az ablaknál nyugalmasan nézi a rohanó tájat. Számol. Tizenkilenc ... Huszonegy ... Huszonkettő ... Huszonhét... Nézik, mintha bolond lenne. A számolás ritmusában még egy rejtvény- nyi logika sincs. Nem is álljuk, valaki megkérdezi: — Mit tetszik számolni? — A fácánokat, a nyálakat, a vadkacsákat és az őzeket. Kicsi lány sikolt: — Ott is egy őz! — Harminckilenc — mormolja a férfi és ettől a pillanattól kezdve, minden szempár az ablakokra tapad, és a fülke utasai kórusban számolnak. Gyanúm, hogy olyan is van közöttük, aki csal, látja a láthatatlant és madárnak néz egy sárdarabot. — Nyolcvankilenc... — Kilencven... Közel a végállomás, hét ember izgul a százért. A bolondnak nézett férfi már régen csendesen alszik a sarokban, és most újra bolondnak nézik, mert elaludt egy ilyen izgalmas játék kellős közepén. (ta) „KÖNYVTÁRI ISKOLA" NAGYKÁLLÓBAN W Érettségiző munkások NEM A SZOMSZÉDBA, ANNÁL MESSZEBB MENTEK JÓ ÖTLETÉRT A NAGYKALLÓI KÖNYVTÁROSOK. EGÉSZEN PÉCSIG. OTT DOLGOZTAK KI UGYANIS A MODELLT ARRÓL, HOGYAN SEGÍTHETI A KÖNYVTÁR A FELNOTTOKTATÄST. A NAGYKÖZSÉGI KÖNYVTÁR GYORSAN PARTNERÉRE TALÁLT A KORÁNYI FRIGYES GIMNÁZIUMBAN. APRÓLÉKOS SZERVEZŐ MUNKA UTÁN 1976-BAN ALAKULT KI A KÖZÉPISKOLÁS DOLGOZÓKAT TÄMOGATÖ FORMA, AMIT EGYMÄS KÖZÖTT CSAK ÍGY BECÉZNEK: „KÖNYVTÁRI ISKOLA”. — A hetvenes évek közepén az üzemek nagykállói betelepülésével párhuzamosan egyre több munkás iratkozott be levelező tagozatra. Az ismeretek átadására, a hiányok pótlására a tanóra nem volt elegendő. Ezért örültünk,.amikor a könyvtár otthont adott konzultációinknak .----fejtegeti, Kertes János, a Korányi Frigyes Gimnázium igazgatóhelyettese, a levelező tagozat vezetője. Érettségi 3 év alatt Az általános gimnáziumi osztály mellett külön megszervezték a szakmunkások szakközépiskolai csoportját. Az utóbbiak szakmai ismereteik elmélyítése mellett gyarapítják általános műveltségüket, három év alatt leérettségiznek. — Hetente egy alkalommal öt órában tanítjuk a levele- zősöket. Az eltérő előképzettség, a rendszerint több műszakos munkarend, egyéb problémák ellensúlyozására ez az idő elégtelen. Pedig nagyon figyelnünk kell az elsősökre, mert ellenkező esetben sokan idő előtt abbahagyják a tanulást — folytatja Kertes János. Számokkal bizonyítja: elsőben a beiratkozottak egy- harmada, rosszabb esetben a fele kimarad az iskolából. Az idei tanévberi negyvenöt elsős szakmunkás kezdett, félévkor harmincötén maradtak. Az első osztály a vízválasztó. Másodikban már csak elvétve akad, aki tánulmá- nyait megszakítja. A tanórákon kívül hetente egy alkalommal találkoznak a könyvtárban konzultáción a tanulók, tanárok. Kötetlenül megbeszélhetik az órán felmerült kérdéseket. — Nyitottabbá vált az intézményünk azzal, hogy bekapcsolódtunk a felnőttoktatásba. A továbbtanulók megtalálják a kötelező irodalmat, a munkájukban hasznos szakkönyveket, az érdeklődésüknek megfelelő folyóiratokat. Közben észrevétlenül ol„Körmend: Élénk forgalmú járási székhely a Rába bal partján; helyi jellegű gazdasági központ, néhány szép műemlékkel.” — Az idézet a Panoráma Kiadó Magyarország útikönyvéből származik. A nyáron mindezt a valósággal néhány tucat vásáros- naményi és fehérgyarmati fiatal szembesítheti. Az említett három város ugyanis „egy cipőben” jár. Másik hat társukkal együtt 1979-et vallhatják a városi rang elnyerésének éveként. Vásárosna- ményi volt az ötlet, hogy a kilenc ifjú (és kis-) város fiataljai minden évben adjanak randevút egymásnak. — Azokat az élményeket, tapasztalatokat, amelyeket ott szereztek fiataljaink, továbbadták az ittenieknek — kezdi Horváth Tibor, a városi-járási KISZ-bizottság titkára. — A tájjelleg különbözősége lepett meg először bennünket — folytatja Bán Miklós, a KISZ-bizottság munkatársa. — Mások a népi hagyó-, mányok. Ott a hímzés megy, nálunk a fafaragás, a fazekas mesterség. A lányoknak tetszett a legjobban, nem győzték kéregetni a néniktől a keresztszemes mintákat. Dunántúli barangolások (4.) Kisvárosok kézfogása Körmend mint város, egy hétszáz éve már megszerzett rangot kapott vissza. Mindig is központja volt a környéknek, bizonyítja ezt a Vas megye egyik legszebb és legnagyobb műemlékegyüttese, a volt Batthyány várkastély, amely a hajdani nagy uradalom központja volt. — Ez az, amire büszkék vagyunk. Mert ennek révén nagyszerűek a művelődési adottságaink — magyarázza lelkesedéssel Horváth Tibor. — Persze rengeteg társadalmi munkát végeznek az itteniek. Hogy a volt lovardából csodaszép színházterem lett, az ugyancsak ennek az érdeme.» Fiatal a város lakóit illetően is. A Savaria Cipőgyár és az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár üzemeiben a munkások majd kétharmada fiatal. S a város 7100 foglalkoztatottjából 2100 a bejárók száma. Az adatokkal már Kercsmár Jenő, a városi tanács elnökhelyettese siet segítségre. — Ezért haladja meg az ötezret a lakásigénylők száma, ezért alig bírunk lépést tartani az igényekkel. Mindez akár a szabolcsi kisvárosok vezetőinek a szájából is elhangozhatna. Az üzemek szintén hasonlóak, amennyiben ezek sem önállóak, hanem valamelyik másutt székelő nagyvállalat gyáraként dolgoznak. Körmendet átszeli a 8-as számú Budapest és az ausztriai Graz közötti nemzetközi főútvonal. Az utas már várost talál, bármelyik oldalról érkezzen. Emeletes lakóházak, kis lakótelepek fogadják az idegent. — Tudatosan készültünk a városi rang elnyerésére — adja a magyarázatot a tanácselnök-helyettes. — Lehetőségünk volt a városközpont körül szanálni, s a régi házak helyett újakat építeni. A közvetlen városközpontot pedig OTP által értékesített házakhoz, mintsem családi kertes ház építésébe fogjanak. Ezért a 'város vezetői most azon szorgoskodnak, hogy fellendítsék az építőkedvet, megfelelő telekkel álljanak rendelkezésre. — Gazdag terveink vannak, hogy a középfokú központ szerepkörnek megfeleljünk — összegzi Kercsmár Jenő. — S ebben partnerre találunk a helyi üzemekben és a lakosságban. Százszemélyes óvodára volt pénzünk az egyik lakótelepen, kétszáz személyes lett belőle az összefogással. Tornateremre kaptunk pénzt, sportcsarnokunk lett az NB I-es kosárlabdacsapatnak. Az előző ötéves tervben a vállalatok anyagi támogatása 56 milliót tett ki, a társadalmi munka értéke közel hatvanmillió forint volt. Ha utazni kell, Körmend esik talán a legtávolabb Vá- sárosnaménytól és Fehérgyarmattól. Ami viszont az ötszáz kilométeres távolság ellenére is közös: olyan emberek élnek az ifjú városokban, akik még szebbé akarják varázsolni lakóhelyüket. Lányi Bolond a maga műemléki jellegével hozzuk helyre. — Természetesen nem célunk, hogy túl nagyra nőjön a város. A 12 ezer lakónak elég a kereskedelmi ellátás, a szolgáltatás, azonban azt szeretnénk, ha a járás 71 községében is mind több fiatal marad — kapcsolódik ehhez a gondolatkörhöz Horváth Tibor. Országosan is az elsők között vannak, hogy fiatal házasok otthona elnevezéssel harmint garzonlakást adtak át kötelező takarékossággal. Az ifjú házasok kapták ezeket, s öt éven belül — ahogy gyarapodik a család — OTP- s társasházhoz juthatnak. Szinte teljes a közművesí- tettség, alig van "utca, ahol ne lenne szilárd burkolatú az úttest. Talán ez is a városi létet helyezi előtérbe. Ami ugyanis a szatmári összehasonlításban meglepő, szívesebben fizetik még a fiatalok is a magasabb „beugrót” az vasóvá nevelődnek, igényük támad a folyamatos önművelődésre — magyarázza Dobó Istvánná könyvtáros. Kedvezménnyel, támogatással A tanulók többsége a cipőipari szövetkezetnél és a Magyar Posztógyár nagykállói gyáregységében dolgozik. A textilüzemben sok a fiatal, belőlük kell szakembereket nevelni. — Több helyen tanulnak ‘ tovább dolgozóink. Nemcsak , a helyi középiskolai levelezős oktatásban vesznek részt. Tízen például a nyíregyházi Kossuth szakközépiskolában fonó és szövő szakismereteket szereznek. Budapesti szakiskolába is járnak tőlünk — mondja Lőrinczi György, a nagykállói posztóüzem oktatási előadója. — Igyekszünk minden kedvezményt, támogatást megadni a továbbtanulóknak. Ügy látjuk, hogy a könyvtár és a gimnázium együttműködése nagy segítséget jelent az érettségizőknek. Tavaly érettségizett Schiff József szövődéi művezető. Az üzemmel együtt költözött le Budapestről Nagykállóba. Szocialista brigádjában nem egyedül tanul. Az alakulás óta nyolc brigádtag szerzett szakmunkás-bizonyítványt. A három év alatt Schiff József is tapasztalhatta, milyen nehéz a munka melletti tanulás. De azt is, mennyi' köny- nyítést jelentenek a könyvtári konzultációk. — Különösen a matematika- és -fizikapéldáknál volt nagyon hasznos a konzultáció. Kötetlenebb fcjrmában közösen jöttünk rá a megoldásokra. A tanárokat még" a lyukas órákon is megkereshettük, mindig önzetlenül segítettek. — Három műszakban dolgoztam. Érettségi után művezetőként a pénz is több. Nem bántam meg, hogy plusz terhet vállaltam. Bár őszintén megvallva, ha az üzemben nem noszogatnak, máig sem kezdem el az iskolát. Aki maga próbálta a munka melletti tanulást, csak tisztelettel szólhat a több tudásért nehézséget vállalókról. Elhatározásukban, az akadályok leküzdésében Nagy- kállóban nem maradnak támogatók nélkül. Reszler Gábor „Nem bántam meg..."
