Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-05 / 103. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. május 5. A MOM mátészalkai gyaraban legrugoszelepekel készítenek. Ebből az exportra kerülő termékből most ötezer darabot szállítanak NSZK megrendelésre. (Jávor László felvétele) Számítógép „süti" a kenyeret Naponta 170 főre főznek a Fémmunkás balkányi üzemének új üzemi konyhájában. Az üzem mellett négy tsz-t: a geszte- rédi, a nagykállói Virágzó Föld, a balkányi és a bökönyi termelőszövetkezetet látja el ebéddel. Képünkön: Antal Géza, Molnár Lászlóné és Nagy Jánosné készíti a finom ebédet. (Gaál Béla felvétele) Á közellenség □ halálokok között hazánkban és a nagyvilágban a második helyen állnak a rákos, daganatos megbetegedések. Nem véletlen az a megkülönböztetett érdeklődés, amit irántuk tanúsítanak. Nem is tagadjuk: félelmetes közellenséget látnak ebben az emberek, de az sem vitás, a részeredmények ellenére a szaktekintélyek, teamek, kutatóintézetek tudósai sem nyugodtak. A daganatos megbetegedések száma nő, megyénkben is. Míg pár évvel ezelőtt százezer lakosra 160 előfordulás jutott évente, ez a szám mostanra megközelíti a kétszázat. Világszerte, de az országon belül is egyre több olyan tanácskozásra kerül sor, melyen a kutatók, gyógyítók cserélik ki tapasztalataikat, egyeztetik véleményüket, keresik a továbblépés útjait. Legutóbb Szabolcs-Szatmárban, közelebbről Mátészalkán gyűltek össze professzorok, egyetemi tanárok, hogy őszintén szóljanak erről a betegségről. Miért volt szükség arra, hogy a Debreceni Akadémiai Bizottság kihelyezett konferenciát tartson — kérdezhetnők. Megvan ennek az oka. Ma talán már kevés, hogy csak az jusson szóhoz és ismerethez, aki egy intézetben, laboratóriumban dolgozik. Kell, hogy a körzetben, kórházban és rendelőben dolgozó egészségügyi is képet kapjon sikerről, gondról egyaránt. A tudományos ülés tehát az egészségügyiek magas színvonalú tanácskozása volt. A résztvevő képet kaphatott a nemzetközi méretű együttműködésről, a nagyon kicsi lépésekről, melyek fokozatosan közelítik meg a daganatos megbetegedések okait. Itt nem voltak szenzációk, s a talán még annak mondható eredmény, a bizonyos rákfajták gyógyszeres gyógyításának részleges sikere is az óvatos lehetőségek világában maradt. És mégis, aki végighallgatta a tudományos referátumokat, kapott némi reményt és vigaszt. A legtöbb és a legszebb az, hogy látható az az erőfeszítés, amely nem a véletlent, nem a később csalókának minősülig csodát vonultatja fel a közellenség felleni küzdelemben. Ma már mindenfelé a legjobbak vállalják a tudományos munkát. Őszinte örömmel konstatálhattuk, hogy ebben a mezőnyben megyénk is képviselteti magát, mégpedig nemzetközi szintű tudóssal, széles körben érdeklődésre számot tartó megfigyelésekkel. De vajon elég-e a kutatás, a búvárkodás, a laboratórium, klinika és kórház munkája? Elég-e, ha az orvos erejét megfeszítve megkísérli, hogy gyógyszerrel, késsel, vagy sugárral mentse a menthetőt? A tanácskozás is meggyőzött arról: mindez kevés akkor, ha nem válik széleskörűvé a megelőzés, a feltárás. A jól szervezett rákszűrés, az onkológiai hálózat megteremtése, az egész lakosságot átfogó figyelés nélkülözhetetlen. Az idejében felfedezett daganatos megbetegedés legyőzése nem lehetetlen feladat. A kezdeti stádiumban lévő kór egyes esetekben gyógyítható. Szükség van tehát arra, hogy orvos és egészségnevelő városon és falun egyaránt ráébressze az embereket arra: a ráktól nem félni kell, a rák ellen cselekedni kell. □ z elmúlt esztendőkben Szabolcs-Szatmár megyében az egészségügyi hálózat fejlődésével szinkronban, lépések történtek arra is, hogy módszeresebb legyen a rákszűrés, megfelelő személyi és tárgyi feltételek legyenek ahhoz, hogy a nemre, korra tekintettel nem lévő betegséget felfedjék, s megfelelően kezeljék. Biztos, hogy a Debreceni Akadémiai Bizottság nemzetközi szaktekintélyeket felvonultató tudományos tanácskozása újabb lendületet ad ehhez a munkához, s az újra megismert követelményeknek megfelelő intézkedésekre serkenti az egészségügy szervezőit és irányítóit. B. L. Áz első alkalom ■■ ó ideje befejeződött I már Nyíregyházán a déli új városnegyed egy részében — a Szamuely tértől délre — az építkezés, a beköltözés. A házak közötti területek nagy része azonban még ma is meglehetősen siralmas látványt nyújt: vasdarabok, törmelék, gödrök ékesítik a terepet. A beruházási vállalatnál megtudhattuk: pénz hiányában a parkosítás ugyan nem kezdődik el az idén — gyepet, virágot, játszóteret terveznek ide —, ám a tereprendezést elvégzik. Nem ígérnek gyors munkát: június végéig szándékoznak befejezni. Az itt lakók — mint ezt a háromnapos ünnep is bizonyította — nem akarnak addig várni. Legalábbis ami lakóházuk közvetlen környékét illeti. Ásót, lapátot, gereb- lyét markolók tucatjai láttak munkához a napokban, és facsemeték, bokrok, virágágyak jelzik, hogy nem hiába munkálkodtak. Talán ez volt az első alkalom sok új lakó számára, hogy szót váltson szomszédaival... A jelek szerint nem kellett sok biztatás a munkára — annál inkább biztatást jelent ez a beruházási vállalatnak. (tarnavölgyi) Lesz elég alföldi, burgonyás Véglegessé vált, hogy új, korszerű kenyérgyár épül Nyíregyházán. A kiviteli tervdokumentációt a SZÖV- TERV készíti, amit következő év januárban ad át. A várhatóan 150 millió forintba kerülő modern létesítmény generálkivitelezője a KE- MÉV. A gyár az előzetes számítások szrint 16 óra műszakidő alatt 48 tonna egy ki- ltíg'rafhmos kenyér sütésére lesz képes, amiből 16 tonnát tesz majd ki a burgonyás- és alföldi kenyér. Ezt a termelési eredményt eddig, a vállalat 7 nyíregyházi sütőüzeme tudta csak megközelítően hozni. A gyár technikai felszereltsége szinte egyedülálló lesz az országban azzal, hogy a gépek és technológiai berendezések működtetése a legújabb mikroprocesszoros rendszerrel kerül megoldásra. S ez a megoldás márcsgk azért Is gazdaságot-IL^ mivell nerfí drágább, mint anagyo- mányös feíés vezérlés. így számítógépes programozással történik az alapanyagok adagolásától a sütés befejez- téig a technológiai folyamat. Ez azt jelenti: zárt rendszerben történik a folyamatos termelés, emberi kéz érintése nélkül. Tisztázódott az előzetes tárgyalásokon, hogy a vezérgépek jelentős része lengyel importból kerülnek beszerelésre. A három alagutas kemence fűtése pedig gázzal történik. Űj lesz a megyében az ömlesztett lisztszállítás és silós tárolás, valamint, hogy a termékek 50 százaléka konténeres megoldással kerül kiszállításra. Az új gyár az Orosi úton, a tejüzem szomszédságában épül 3 hektár területen, amiből 3 ezer 300 négyzetméter kerül beépítésre. Építés utáni átadásra a tervprogram szerint: 1984. augusztus 20. A próbatermelés utáni teljes üzembe helyezés még az évben, november 7. után kezdődik. A korszerű kenyérgyár termelésbe állításával egyenletesebb lesz a kenyér minősége. De jelentősen megjavul a süteményellátás is, mivel a mostani Martinovics téri üzemet teljesen süteményes üzemmé alakítja át a vállalat. (a. b.) A féltékeny Karderái Rátámadt az asszonyra Hét éve él élettársi viszonyban Karderái János 54 éves nagyhalászi segédmunkás Balázs Istvánnéval, s van egy kétéves lányuk is, de Karderái féltékeny természete miatt kezdettől voltak közöttük nézeteltérések. Tavaly augusztus 6-án Ba- lázsné följelentette az ügyészségen élettársát, mert megsebesítette a térdén. A feljelentés kiegészítésére a körzeti megbízott beidézte mind a kettőt, így Karderái megtudta, hogy az élettársa följelentette. E napon mégis együtt iszogattak a helyi presszóban este hétig. Ezután elváltak útjaik, de a féltékeny Karderái keresni kezdte Balázsnét. Fél tíz tájban találta meg, s miközben együtt tartottak hazafelé, előbb arcul ütötte, majd hajánál fogva a földre rántotta és összerugdosta. Később — bánván, amit tett —, fölállította az asz- szonyt, hazakísérte, orvost is akart hívni, de erről Balázs- né lebeszélte. Az asszonyt másnap szállították kórházba, ahol súlyos belső sérüléseivel — melyek potenciális életveszélyt jelentettek. — megműtötték, s ezután tíz napig az intenzív osztályon feküdt. A Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Benőcs Endre tanácsa Karderált az életveszélyt okozó testi sértés miatt egy év és hat hónap börtönre büntette és két évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet nem jogerős. 00 □képernyő ELŐTT Sarkadi Imre drámáinak 1974-ben kiadott gyűjteményes kötetében lehet olvasni azt a Párbaj című, beJ fejezetien darabot, amelyből Dévényi Róbert forgatókönyve alapján Szönyi G. Sándor rendezett tévéjátékot, Viadal címmel. Izgalmas olvasmány ez a befejezetlen dráma. Látni lehet, sőt érezni, miként küzdött Sarkadi Imre azért, hogy a legpontosabban, a legvilágosabban mondja el azt, mi zajlott 1953—54-ben a magyar faluban, hogyan látták a jelent és a jövőt, a szövetkezet akkori jelenét és jövőjét a parasztok, milyen hibák súlyosbították a helyzetet, milyen rossz beidegződések fékezték a hibás politikai felfogás és gyakorlat gyorsabb megváltoztatását falun. Sarkadi egy-egy felvonást két változatban is megírt. Ez nemcsak írói gondosságát, hanem éppúgy politikai felelősségtudatát is jelzi. Ugyanez a* felelősségtudat érvényesül a tévéjátékban is. A legjobban úgy, hogy hű a Sarkadi mondanivalójához. Deme Gábor dramaturg és a forgató- könyv írója mindig azt a szövegváltozatot választotta, amelyik politikusabb és kifejezőbb, jó meggondolással húztak is a szövegből. Ez nem rontotta a dráma hitelét. Jó korrajzot ad a tévéjáték. Az ötvenes évek első felének legégetőbb falusi gondjairól szól. Ehhez három színész járul hozzá a maga mesterségének magas színvonalon való művelésével. Szirtes Ádám, mint Varga János, Kovács János, mint Pótor András tanácselnök és Horváth Sándor, mint Bállá ügyész. Ez a tévéjáték azt is bizonyítja, hogy érdemes a jelentős írók befejezetlenül maradt drámáival törődni, televízióra alkalmazni. A Hatvanhat című műsort ezúttal is a szavazógépes stúdióban készítették. Mint emlékeznek rá az olvasók, most a bérezésről, az ösztönzésről, a végzett munka szerinti javadalmazásról, a fiatalok érvényesülési lehetőségeiről szóló kérdésekre adott választ a meghívott kompetens vendég. Jó ez a gépi szavazás, mert a titkossága lehetővé teszi a teljes őszinteséget. Hátránya, hogy csak igennel és nemmel (illetvemég: tartózkodással) lehet szavazni, pontosabban nem is ez, hanem az az igazi hátránya, hogy gyakran olyan kérdéseket tesznek fel (tesz fel az élet), amelyre nem lehet csak igennel vagy csak nemmel válaszolni, s így a szavazás előtt a kérdéseket illetve a problémát át kell fogalmazni, s mindez olykor nehézkessé teszi a műsorban a mini közvélemény-kutatást. Az tény, hogy sokat lehet tanulni ezekből az adásokból, mert nagy felkészültségű válaszadó vendégek állják bennük a kérdezők „ostromát”, a válaszaikkal, válaszaikban bő érvekkel, példákkal. Seregi István □rádió MELLETT Dénes Gábor (szerkesztő) és Túr ián György rendező kellemesen és színvonalasan szórakoztató irodalmi magazinműsort készítettek a májusi ünnepre. Sokféle ... a májusról címmel. A Rádiószínház rangos bemutatóval jelentkezett szombaton kora este. A magyar rádiójáték és rádió- dráma-irodalom nesztora, a sokoldalú Hegedűs Géza történelmi játékát. Az ágyban szerzett erődítményt hallhattuk pompás előadásban, melynek kimunkálásában szintén a műfaj „élő klasszikusának” számító Cserés Miklós dr. rendező jeleskedett, Kopányi György dramaturgi „bábáskodásával”. A híres-nevezetes 1664. évi murányvári ostromot, mikor is Wesselényi Ferenc királyhű füleki várkapitány (a 20 évvel későbbi, róla elnevezett Habs- burg-ellenes összeesküvés vezéralakja) merész, kockázatos vállalkozással a független Erdély-párti Szécsi Mária várúrnő ágyában késztette megadásra a várat is, igen sokan feldolgozták, versben és színdarabban is, főleg az eset anekdotikus jellege miatt. Többek között a barokkos költő Gyöngyösi István (A Marssal társalkodó Murányi Vénusz-tör- ténet rímbeszedője), de Petőfi. Arany, Tompa Mihály is megverselte, s Kisfaludy Károly, Dóczi Lajos, Móricz Zsigmond írt róla színdarabot. Nem meglepő tehát, hogy a történelmi kuriózumok iránt igen fogékony Hegedűs Géza is feliratkozott a rangos listára, s ami a fő, játékával tudott újat mondani. Nem is csak azzal a drámaírói leleményével, hogy Wesselényi és Szécsi Mária ifjúkori szerelmesek voltak az ominózus ostrom előtt két évtizeddel, hanem sokkal inkább azzal, hogy „a két király közt, egy hazáért”, a független nemzeti eszme képviselőinek állította be a szerelmespárt, akik egyébként — az író egyik cikke szerint — „magánéletükben, mindketten link kalandorok voltak.” A verses drámai feldolgozás báját, az ízléses, finom erotikái mértéktartását mindenképpen dicsérhetem, csakúgy mint a mondandóban és formailag egyaránt mesteri dikciókat és a drámai ütköztetéseket. Még akkor is, ha a szerzőt mintha időnként magával ragadta volna az igen gördülékeny, csengő-bongóan rímes szómágia, s egyese hangképsorok kissé elnyújtottnak tűntek. Óhatatlanul Heltai Jenő immár klasszikussá, érlelődött verses drámája, A néma levente jutott eszembe hasonló jellegű alkotásként Hegedűs Géza történelmi játékának hallatán. A darab feltétlenül megérdemelné a színpadra alkalmas je- lenetezést és az annak megfelelő szcenirozást. Végül igazságtalan lenne megfeledkezni legalább a főszereplőkről : Béres Ilonáról (Szécsi Mária), Bánffy Györgyről (Wesselényi Ferenc) és Kádas Márton öreg végvári vitéz alakítójáról, Szabó Gyuláról, már csak azért, is, mert a legszebben beszélő színészeink közé tartoznak, amit most is bizonyítottak. Ez a rádióprodukciókban bizony nem utolsó követelmény, különösen verses darabokban. Merkovszky Pál
