Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-05 / 103. szám
1981. május 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Határszemlék zekben a napokban kezdődtek megye- I szerte a határszemlék. A határjárásokon nem az ültetvények, vete- mények állapotát vizsgálják, ez abból is kitűnik, hogy a munkát irányítók, szervezők, a városi-járási földhivatalok: a szemlék célja a termőföldek maradéktalan hasznosítása, védelme. A mátészalkai földhivatal a múlt héten példásan készítette elő ezt a munkát. A községi tanácsok és a mezőgazdasági nagyüzemek illetékesei mellett ott voltak a tanácskozáson a KPM, a MÁV és a vízügyi szervek képviselői is. A résztvevők névsorából arra is következtethetünk, hogy az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítanak az utak, árkok, csatornák környékének hasznosítására. Természetesen a fő figyelem a nagyüzemek és a kistermelők tulajdonában lévő földek hasznosítására irányul. A határszemléket már április közepén meg kellett volna kezdeni, de a múlt évi időjárás következtében kialakult helyzet — nagy belvizek és szántatlan területek — miatt engedélyezték a későbbi határszemléket. A szemlebizottságok még így is, mintegy 8 ezer hektár területet találtak, amelyen a belvíz eddig megakadályozta a művelést. Az ilyen területek gazdáinak is felhívják a figyelmét, ahogy a talaj állapota megengedi, vegyék művelésbe, vessék be rövid tenyészidejű kukoricával, vagy egyéb takarmánnyal. Ezekről a területekről még így is nagyobb termést nyerhetnek, mint a kalászosok utáni másodvetésből. Ahogy a mátészalkai értekezleten is meghatározták, nem a büntetés a cél, hanem a minden arra alkalmas terület művelésbevétele. A határszemléket egyszerre, egységes elvek alapján végzik a mezőgazdasági nagyüzemek, kistermelők és egyéb használók területén. Vizsgálják a zártkerteket és a beépítetlen belterületeket is. Nagy gonddal vizsgálják a fordulók, a táblaszegélyek hasznosítását. A vízügyi és közlekedési érdekek sérelme nélkül a legmesszebbmenőkig ta- karékosodni kell az utak és a csatornák mentén is a termőfölddel. Szigorral szorgalmazzák az engedély nélküli szeméttelepek megszüntetését, a faluszéleken, a volt vályoggödrök környékének hasznosítását, gyomtalanítását. A talajvédő gyepekre, ahol célszerű, fásítási javaslatot tesznek a szemlebizottságok. Ö hol nem a belvíz, vagy más elfogadható ok miatt találnak műveletlen területet, ott a használó nagyüzemet és kistermelőket felszólítják záros határidőn belüli művelésre. Ha ennek a nagyüzem nem tesz. eleget, a föld aranykorona-értékének ezerszeresére büntetik, a kistermelők földjére pedig a helyi tanács állami tulaj- donbavételi javaslatot tesz. Szigorúak tehát a szankciók, de a haszon nem a büntetésből, hanem művelésből származhat. Ezért még a bizottságok szemléje előtt elsőrendű érdeke minden földhasználónak a parlagterületek megszüntetése. Cs. B. Nyereség minden óra Vegyi üzem az árok szélén Ellátásra, exportra Felújítják az ÁFÉSZ-ek ipari üzemeit Hajnaltól estig a szabadban. (Gaál Béla felvétele) A kép állít meg. Nyírmada határában, egy dűlőút mellett az árok partján tartály-, kanna-, edényhadsereg. Tartálykocsi a víztároló, grammokat is mér a mérleg. Hátrább tűz nyoma, szalonnát sütöttek ott, bizonyságául, hogy a munkanap itt telik el a szabadban. Új anyagok A „vegykonyhában” folyékony gyomirtókeverék és lombtrágya készül. Két gépet szolgált ki a „kisüzem”, Biró Miklós és Dóka István, később Szőnyi István traktoros a szélcsendes időt dicsérte. Mondták: — Nyereség minden óra... Ketten növényvédő szakmunkások. — Tanfolyamot végeztünk, és azóta folyamatosan tanulunk. __ 9 — Minden év, majdhogynem minden hónap új anyagokát hoz. Ezeket ismerni kell. A mezőgazdaságról még mindig sokan hiszik, hogy ahhoz elég a tapasztalat, pedig a puszta tapasztalatból megélni olyan lenne, mintha mérlegelés nélkül marokkal szórnánk a vegyszert... Folyamatosan épül Bal- kányban a szennyvíz- csatorna. A több közületet bekötő szárnyvezeték rövid, szakaszos árkolás- sal készül. Képünkön zsaluzzák a négy méter mély, balesetveszélyes árkot. Kivitelező a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság. (G. B.) Kiégne a vetés — Elég, ha egy helyre valamiből több kerül. Kiég a vetés. Ha egy tartálynyi anyag lenne rossz, rámenne egy kis tábla föld ... Szenvedélyesen, szívesen magyarázzák a „vegykonyha” titkait. Dóka István például Miskolcról jött haza: — Ehhez sem kell kevesebb tudás, mint amennyi Diósgyőrben a szakmához kellett. Biró Miklós tódítja: — A munka talán még nehezebb is. A vegyszerek miatt csak itt kint dolgozhatunk. Hajnaltól estig. Ha süt a nap, ha nem fúj a szél... — Megérte-e hazajönni? Mosolyogják a kérdést és mondják, hogy nézzük meg a zöldellő vetést. Parányi „vegykonyha11 A parányi „vegykonyha” mögöttünk marad. A magunk kérdését mosolyogjuk, mert körülöttünk a tavaszi határ, a vetés, a táblákon dolgozó gépek bizonyítják: üzemben, gyárban, földön, vagy árkok partján is érdemes volt együtt tanulni, okosodni a korral. (bartha) Élelmiszer-ipari könnyűipari, építőipari tevékenységükkel évente mintegy 238 millió forint értékű árut állítanak elő a Szabolcs-Szatmár megyei Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek. De az ipari vertikumból a teljes árbevételüknek csupán a 3 százaléka származik. Megyénkben négy helyen — Tiszadobon, Kisvárdán, Vásárosnaményban és Fehérgyarmaton — van ÁFÉSZ- működtetésű húsüzem. Tavaly összesen hétszázharminc tonna sertéshúst dolgoztak fel. A füstölt, nyers, illetve főtt hússal, szalonnakészítményekkel, felvágottakkal, füstölt, továbbá főtt kolbászokkal, sajtokkal, májasokkal, hurkával; körülbelül 30 féle termékükkel elsősorban a megye lakosságának ellátásához járultak hozzá. A készítményeik keresettek, mert jó minőségűek „házias” ízűek. — A húsüzemeink műszaki állapota kielégítő — tájékoztat Barth István a MÉSZÖV főelőadója. — Azonban a jövőben jelentősen szeretnénk növelni az iparilag magasabb fokon feldolgozott áruk arányát. Emellett sokkal több cikket kívánunk előre csomagoltan értékesíteni. Mindezt csak a vásárosnamé- nyi, a fehérgyarmati és a kis- várdai üzemünk felújítása révén valósíthatjuk meg, melyet várhatóan 1983-ig végrehajtunk. Kedvezőtlenebb a lakosság alapellátását szolgáló sütőüzemek helyzete, melyekben évente 5900 mázsa kenyeret, valamint 3 millió darab péksüteményt gyártanak. Hogy a jövőben is megfeleljenek a követelményeknek, az anyagi lehetőségek függvényében a VI. ötéves tervben felújítják a nagyhalászi, a vajai és tiszaszalkai egységet. A raka- mazi üzemet már korábban korszerűsítették, a nagyecse- dit pedig jelenleg teszik alkalmassá a több. a jobb minőségű termékek előállítására. Egv úi beruházás: az idén Nyírbátorban a MÉSZÖV jelentős anyagi támogatásával építtetnek egy üzemet, amelyben 80 dolgozó foglalkoztatásával 1982-től évente 300 tonna, jelenleg hiánycikknek számító kekszet, ostyát és egyéb édesipari töltött termékeket fognak készíteni. A megye ÁFÉSZ-ei 16 szikvízgyártó üzemet működtetnek, melyekben évente 2 ezer hektoliter szikvizet állítanak elő. Az éttermeknek, vendéglátóegységeknek, gyáraknak többnyire ballonokban szállítják. Ezek az üzemek is, csakúgy, mint a nyolc szeszfőzde, mostoha körülmények között dolgoznak. 1981-ben az új fehértói és a nagyecsedi főzdét újítják fel, de amint a pénztárca engedi a többit is korszerűsítik. Kiemelkedik a Nagykállói ÁFÉSZ könnyűipari tevékenysége, mert egyrészt bőrönd-, táska- és paplankészítő üzemmel rendelkezik, másrészt az ő termékeinek nagy része a tőkés piacokon talál gazdára. Angol gépekkel, angol megrendelésre évente több tíz ezer bőröndöt, nyugatnémet igénylésre pedig 188 ezer fényképezőgép-tokot gyártanak. Azontúl rengeteg női divattáskát és autóstáskát adnak el Magyarországon is. A paplanüzem termelését fokozni szeretnék. Jelenleg havonta csaknem 12 ezer darab konfekcionált paplant készítenek, melyek töltőanyaga vatta, de van amelyiknek textil, sőt pehely. A legnagyobb vásárlójuk a Skála Áruház. A kállóiak termelés- fejlesztési terveinek megvalósításához szükséges egy modern üzemcsarnok — már építik. (cselényi) Nagy teljesítményű daruval rakják át a Szovjetunióból érkező fenyőrönköket az eperjeskei átrakó pályaudvaron. (G. B. felv.) Dunántúli barangolások (1.) Burgonya Keszthelyről — Nézze ezt a képet, Tudja, kit ábrázol? Teichmann Vilmost, a magyar burgonyakutatás nagy emberét. Ha felnézek az íróasztalomtól, akkor őt látom magam előtt, akinek nagy tisztelője voltam, aki mindig bátorított. Az ő Kisvárdán elért sikerei, a gülbaba, a rózsa ösztönöztek arra, hogy új fajtákat nemesítsek ki. Aki mondja: dr. Sárvári István, a Keszthelyi Agrár- tudományi Egyetem burgonyakutatási tudományos osztályvezetője. Ö az az ember, aki megszállottként kutatta annak a titkát, miért romlik a magyar burgonya, hogyan lehet adott területen többet termő fajtákat nemesíteni, olyanokat, amelyeket nem támadják meg a betegségek. Egyike azoknak a ma már sikeresnek elkönyvelt „nehéz emberek”-nek, akik életüket, tudományos munkásságukat tették fel egy cél érdekében. Munkatársaival együtt számtalan támadást kellett megérnie, idő kellett, amíg a kézzelfogható eredmények mindenképpen őt igazolták. — Sokszor mondták: miért nem veszem fel a harcot? Én inkább a munkát választottam. Csak a megfelelő feltételeket kértem, s így a kutatásra fordítottuk az energiát, nem hitvány vitákban vettünk részt, hanem eredményeket értünk el. Az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet adatai önmagukért beszélnek: az importált holland és lengyel fajták ott vannak valahol a középmezőnyben, a hektáronként 310 mázsát elérő nyírségivel együtt. A győztes, a Ke—27 jelű (vagyis Keszthelyen nemesített) a maga 520 mázsás termésével kiugrik a mezőnyből. — És ami nagy szó — emeli ki dr. Sárvári István —, olyan, a termesztőt érintő feltételeket sikerült kielégíteni, mint a burgonyavésznek nevezett fitoftóra ellenállóképességet. A falon, Teichmann Vilmos arcképe alatt, egy térkép függ. Kis, piros karikák jelzik, hogy a keszthelyi intézet fajtáival hol folytatnak kísérletet. A legtöbb Szabolcsban található: 14 karika mutatja, hogy ennyi gazdaságban folynak az üzemi kísérletek Tímártól Pátrohán át, Tornyospálcáig. — Igen jólesett, amikor dr. Borús József mutatta a szignál legelső üzemi termesztését Tornyospálcán — lelkesedik a tudós. — Majdnem abba a táblába került, ahol valamikor a gülbaba kezdte el pályafutását. Igaz, hogy tavaly víznyomás érte őket, de ha ezt leszámítjuk, akkor 500 mázsán felüli eredményt értek el hektáronként, mégpedig öntözés nélkül. A kutatók közvetlen kapcsolatot tartanak az egyes üzemekkel. Szabó Norbert Pátroháról éppen ottjártunk- kor telefonált. — Csak földrajzilag esik távol Keszthely Szabolcstól, de nem ezt kell nézni — szól a magyarázat. — Ez is, az is Magyarországon van. S az eredmények szintén hazánkon belül maradnak. A magyar rózsa és a szignál az annyira reklámozott holland desireétől kétszerte többet térem. A nemesítők pedig még a választékra is gondolnak. Az egyik fajta kemény húsú, a másik rostosabb. Van fehér és piros héjú, van, aki a gömbölyűt szereti, mások a hosszúkás alakú krumplira esküsznek. A tudomány számára mindennek a nemesítése nem akadály. — De az sem mindegy, hogy milyen a jövedelmezőség — állítja dr. Sárvári István. — A tímári tsz például az általunk adott technológiával csak 238 mázsás átlagot ért el a rossz tavalyi évben. Igaz, hogy a vetőgumó értéke egymaga 70—80 ezer forintot tett ki, de amit ők termeltek — szintén vetőgumót —, annak mázsájáért 1440 forintot kaphattak. Könnyen kiszámítható, hogy százezres haszon lehet egy hektár földön. Nagy szó, hogy a kutatók ma már nyugodt lélekkel állíthatják: hazánkban megoldották a burgonyatermesztés sokáig vajúdó kérdését. A keszthelyi fajtákból 1984—85- re annyi lesz, hogy a teljes népgazdasági igényt fedezi, még exportra is jut. — Mi, kutatók, önfenntartók vagyunk, ami szintén nagy szó — jegyzi meg dr. Sárvári István. — Sőt minden évben másfél millió forintot adunk a szabolcsi intézetnek is. A hagyományos termelő tájnak, Teichmann Vilmosnak a tisztelete ez, s még azt sem kérdezzük, mikor állítanak elő új fajtát. E sorokat olvasva biztosan lesznek olyan szabolcsiak, akik megkérdezik, hol marad a helyi kutatás, mi lett az örökséggel. Az eredmény azoknál a gazdaságoknál van, akik bíztak a hazai fajtákban. Lányi Botond
