Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. május 31. o Milliói: Egy mondat a gyermekekről , de akár négy mondatot is érdemelnének, mert négy gyermekem van, tételesen: Miklós, Balázs, Ádám és Bence, külön-külön mesélhetnék róluk, egymásnak akár, vagy akárkinek, s mégsem mesélek, mert gyereket magának csinál az ember, társadalmilag ez a legbonyolultabban szabályozható egyéni, családi, közösségi tett, lám, hiába sújt saját anyagi helyzetem, én már maradok őbennük boldog, mert elmúlhatnak a verseim, a mondataim, rámomolhat barlangom, lakásom, de ők nem múlhatnak el, nem egyezem bele, miattuk nem vívok fegyveres békeharcot, miattuk lesem a TV-HÁBORÜT, s az árakat, miattuk kérdezem vándorutamból föltekintve: hová menetelnek négy fiaim, s hová juthatnak el egyáltalán, s velem vagy nélkülem — én ezt a világot akartam s ha rájuk mégis ezt hagyom, így, változatlanul, négy szempár vádol, kenyeret kér, szeretetet esd, szabadságot követel, önfegyelmet remél e négy gyermeki szempár, mit feleljek, hogy megtettem mindent? hogy miattuk nem tettem semmit? ez itt a kérdés, BARÁTAIM! ftew tomtftrunr- ú 4* fataímtzéam v& flöxnmr- fce vyt. rv*tnmiá ctrtá fauC vfyt c&amtf. ZS tt itt fublllfOWfUU?' AftJtU* Itpiftlftfe Ac Á&mtettorf ttfa 44 zyUc ftmivitor ana imnmt ttumff Uu*ta?S& kp mmamat* Anonymus és a Nyír Nagyon kicsi lehet azoknak a száma — ha ugyan vannak —, akik végigmentek az Ér­patak mentén egész hosszában. De azok szá­ma se nagy, akik egyáltalán ismerik futá­sát, hogy melyik úton, hol találkoznak vele. Valaha pedig az életet jelentette a partján sorakozó falvak füzérének. A meredek par­tokon ereszkedtek le korsóval a lányok, vi­zet adott a jószágnak, otthont a vadmadarak- , nak, halával táplálta az embert, s őrölte szá­mára a mindennapi kenyérnek valót. Vad­virágos partjain ma kedves kis zugok húzód­nak meg, felfedezésre váró kis mikrotájak, hol az ember minden baját elfelejtheti. Hajdúhadháztól keletre a Pálinkás dűlő fölötti rétről indul a mai VIII. számú főfo­lyás, a régi patak megfegyelmezett utóda. Bököny, Geszteréd mellett elhaladva Kis- micskénél átfolyik egy régi tórendszer ma­radványán, hogy aztán a régi és új 4-es szá­mú út között beérkezzen a városba. Hímes­nél átbúvik a kisvasút, majd a nyírszöllősi út hídja alatt. Kótaj keleti szélén látni ismét, s kevéssel azután beomlik a Lónyai-csatornába. Ügy látszik azonban, hogy a csatorna innentől kezdve az Ér medrét követi, legalábbis a Rétköz széléig. Az Övencsellő feletti torkola­ti szakasznak már semmi köze Nyíregyháza „folyótjához. A későbbiek megértéséhez azonban még egy dolgot kell megfigyelnünk. Az Érpatak a tőle pár kilométerrel nyugatra haladó IX. sz. főfolyás vizét magába véve innét az utol­só folyóvíz a Tiszáig. A kettő között ma is ritka a településhálózat, s a középkorban méginkább az volt „De Nyr” — Anonymus Gesta Hungarorum című, 1200 körül írt művének 22. fejezete a fenti címet viseli. (Címképünkön.) Olvasása annyiban csalódást okoz, hogy tulajdonkép­pen semmit se mond, már az első két sorban el is intézi, amire a címben utalna: „Tétény pedig, meg a fia, Horka, a nyíri részeken átlovagolva, nagyszámú népet hódítottak meg a Nyír erdeitől egészen az Omsó-érig.” Még az sem világos ebben a passzusban, hogy tu­lajdonképpen mit is értsünk a „nyíri részek”, „Nyír erdei” kifejezések alatt. Ugyanez áll a másutt előforduló „nyíri határ” és maga „Nyír” alatt Mindenesetre az eddigi magyarázat, hogy tulajdonképpen Nyír egy nagy erdőségnek a neve, nem kielégítő. Biztos azonban, hogy valami földrajzi egység. Értelmének megfej­téséhez a címben szereplő „Nyír” szó látszik a legegyszerűbb kiindulásnak. Nem lehet vi­tás, hogy itt egy területről van szó, a Nyír­ség értelmében használatos, ahogy a XVII. sz-ban Gyöngyösinél, vagy ahogy a borso­diak ma is mondják, pl. a „nyíri vonat”-ról beszélve. A „nyíri részek” jelentése látszatra nem okoz problémát. Valójában mégis meglepő, hogy a gesztaíró a „partes” (részek) szót min­dig településeknél használja (kivéve a me- szesi kaput). Ez pedig azt jelenti, hogy ez esetben egy helységnek a neve, éspedig az 1215-ben a Váradi Regestrumban is említett Nyír falunak a neve. Vagyis a nyíri részek említésekor a régi Nyíregyháza környékéről van szó. Ami a „nyíri határt” és a „Nyír erdeit” illeti, ezek értelmét magából a szövegből há­mozhatjuk ki. Első esetben arról van szó, hogy Mén-Marót engedje át a „Szamos folyó­tól a nyíri határig és a meszesi kapuig terje­dő földet”. A második esetben pedig — a már idézett részben — Tétényék a „Nyír er­deitől az Omsó-érig” terjedő területet hódí­tották meg. Tekintve, hogy a szabolcsi föld­vártól indultak el, a szóbanforgó terület megszerzésének a kiindulópontja Szabolcstól számít Ez esetben pedig a nyíri határ tulaj­donképpen a Tisza határvonalát jelzi, az a Nyír határa. Ez alkalommal tehát a szó is­mét bővebb értelmében, a Nyírség jelentés­ben jön elő. Nem mondható azonban ugyanez a Nyír erdejével kapcsolatban. A II. József-féle tér­kép a Rakamaz—Balsa vonaltól délre hatal­mas összefüggő erdőséget jelez. Azt is tud­juk, hogy az Árpád-korban a Nyírség nagy részét őshonos erdők borították. Felmerül az a gyanú, hogy a Nyír erdeje vajon nem an­nak a hatalmas erdőnek a neve, amely a Ti­sza és az Érpatak közti, nagyjából a Horto- bágyig lakatlan terület borította? A Nyír nem annak a vízfolyásnak lenne a neve, amely az egyik oldalról határolta ezt az er­dőt? Ez a sejtés a Gesta 21. fejezetének egy részletében megerősödik: „Akkor Tas az urá­nak, Árpád vezérnek meghódolt nép kérésére a Nyír és Tisza között vásárt rendelt. Ennek a vásárhelynek a maga nevét adta, úgyhogy mindmostanáig Tas vásárának hívják.” En­nek a földrajzi meghatározásnak csak ak­kor van értelme, ha azt a területet, amely­nek Nyírtass a központja, a Tisza és egy má­sik folyó, vagyis a Nyír határolja. Térképen ellenőrizhetjük, hogy az egykori Tasvására valóban a Tisza és az Érpatak vonalától csaknem azonos távolságra van. Még egy oldalról kap fényt az Érpatak és a Nyír azonossági problémája, nem ritka ugyanis helységeknél az a névadás, amikor egy patak ad nevet a mellette fekvő telepü­lésnek. Maga Anonymus a következő példák­kal szolgál, melyek mindegyike egy-egy fo­lyó és a mellette fekvő településnek a neve: Bodrog (Bács megye), Csesztreg, Eger, Han­god, Nyárád, Nyitra, Ostoros, Tolcsva, Tor­mos (Nyitra megye), Túr (Szolnok megye), Verőce (Nógrád). Néhány példát Szabolcsból is hozzá lehet fűzni. A Nagykálló mellett el­folyó patak neve még a XVII. században, mint ezt egy holland krónika említi, ugyan­csak Kalló volt. A Beszterec mellett elfolyó Tisza-ág neve Sebesdek volt, ami a szláv név szó szerinti visszaadása. Ma a pataknak tulajdonképpen neve sincs, csak egy köznév, a neve elveszett, kiment a használatból, azonban nem kevesebbről van szó, mint hogy bizonyosnak látszik, eredeti­leg a Nyír a vízfolyás neve volt. A Nyír pa­tak adott nevet a mellette lévő Nyír nevű falunak, s így tehát Nyíregyházának is. Ké­sőbb, talán a több hasonló mocsaras tórend­szereket alkotó vízfolyásokkal való összeté­veszthetőség, talán a sok nyírfaerdő miatt jelentésbővülés történt a Nyírség értelmé­ben. Ez a folyamat pedig nagyjából Anony­mus idejében mehetett végbe, a szót ezért használja többféle értelemben, és ezért nem voltak nyíri utalásai egyértelműen világosak. Koroknay Gyula Kutatóműhelyek — A megyei könyvtár Könyv a világ bármely pandáról Gunyorosan grafomániának nevezik azt, amit a tudomá­nyos kutatók publikálási kényszernek éreznek. A „tu­dományos hírnévhez” leg­alább évi négy megjelenés kell folyóiratokban, könyvek­ben, mert különben a szakma „veszteséglistájára” kerül az illető. így a tudományos pub­likációk özöne jelenik meg a világon, amiben eligazodni szinte már lehetetlen. A könyvtár — számos doku­mentum tárháza — könnyen áttekintethetetlen könyvrak­tárrá válik. Hogy ez ne így legyen, ab­ban óriási a könyvtárosok fe­lelőssége. Hiszen csak jó fel- készültséggel lehetnek part­nerei az olvasóknak, a kuta­tóknak, az érdeklődőkhöz a közbenjárásukkal juthatnak el a mindennapi munkához, a tájékozódáshoz, tanuláshoz és szórakozáshoz nélkülözhe­tetlen információk. S csak a könyvtárban dolgozók jó munkájával válhat a biblio­téka a tudományos munka otthonává. A tudományos könyvtár cím megszerzésére tett első sikertelen próbálkozás nem törte le a munkakedvet a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárban. Ellenkezőleg, további kitartásra — a könyvtárosi szakképzettség emelésére, a módszertani munka színvonalasabbá téte­lére — ösztönöz. Jelenleg harminckét szakalkalmazott könyvtárosból huszonketten egyetemet, főiskolát végeztek. A közeljövőben isrriét hár­man szerzik meg a felsőfokú végzettséget. A korszerű követelmények­nek eleget tenni — ezt a ré­gi Benczúr téri épületben csak tervezgették. A néhány éve birtokba vett új, több­szintes épületben lehet pers­pektívákban gondolkozni — vallják a megyei könyvtár­ban. Szabadpolcokon szak­részlegenként helyezték el a könyveket, folyóiratokat. Kü­lön-külön csoportosítva bön­gészheti az olvasó a termé­szettudományok, a társada­lomtudományok, az irodalom- tudomány és a művészetek könyvanyagát. A tájékoztató — referens :— részlegben ide­gen nyelvű lexikonok is sora­koznak a polcokon. A zenei részlegben zenével foglalkozó szakkönyvek, szak- folyóiratok, hanglemezek, és hangszalagok között válogat­hat az olvasó. S még nem szóltunk a helyismereti rész­legről. Mit is gyűjt tehát a könyvtár? Közművelődési könyvtár­ként elsődlegesen a teljes magyar könyvtermést, a leg­fontosabb folyóiratokat és az idegen nyelvű szakkönyvek közül az átfogó és kézikönyv jellegű műveket. Nemcsak a könyveket szerzik be, de a hanglemezek mellett mikro­filmeket is. Az utóbbiakkal a könyv- és folyóiratállo­mány hiányait igyekeznek pótolni. A könyvtári különgyűjte- mények között talán a leg­fiatalabb a Szervezési és Ve­zetéstudományi Társaság do­kumentum együttese. Brosú­rák, konferencia jelentések között tallózhat többek kö­zött az irányítás, szervezés kérdésköre iránt érdeklődő. Ha már a szakjellegű gyűjte­ményeknél tartunk, ezután rögtön meg kell említeni a helyismereti gyűjteményt, amely a helytörténettel fog­lalkozók számára nélkülözhe­tetlen. Hiszen az Országos Széchényi Könyvtártól sem várható el az, hogy minden megyénkre vonatkozó doku­mentumot beszerezzen. Ebben a részlegben a könyvektől az aprónyomtatványokon át a legújabban gyűjtött hely- ismereti hangdokumentumo­kig sok minden megtalálha­tó. (Csak érdekességként em­lítjük meg, hogy a helyisme­reti részlegben meghallgatha­tó az 1979-es Móricz évfor­duló országos tanácskozásá­nak valamennyi előadása, .több Nyíregyházán bemuta­tott film vitája, például a ,,Magyarok”-é.) A pedagógiai irodalom be­szerzését, kölcsönzését is ma­gára vállalta a megyei könyv­tár a pedagógiai továbbkép- «■ zési kabinet könyvtárának működési nehézségei miatt. A pedagógiai tudományokat ku­tatók sem kerülhetik el tehát a könyvtárat. Amiről eddig szóltunk, az az éremnek csak az egyik ol­dala, a könyvtár szolgáltatá­sainak egy része. Nem ritka az a vendég, aki olyan mű­vek után érdeklődik, ame­lyek nincsenek a könyvtár birtokában. A könyvtárközi kölcsönzés útján kérik meg az ilyen könyvet. Lehetőség van arra is, hogy a világ bár­mely könyvtárában őrzött kiadványt díjmentesen meg­rendeljék. A folyóiratok cik­keit csak fénymásolatban tudják beszerezni, ami némi költséggel jár. Ilyen módon kérhetők mikrofilmek is, me­lyek a mikrofilm-leolvasó ké­szülékkel a kutatók rendel­kezésére állnak. A könyvtárközi kölcsönzés egyben jelzi is a könyvtári munka minőségét. A könyv­tár által kért kötetek száma évek óta nő. 1977-ben még csak 157 könyvet jegyeztek elő az olvasók, a 80-as évek­re ez a szám állandóan meg­haladja a kétszázat. Teendő a közvetítő tevékenység javítá­sában természetesen még van. A nagy országos szakkönyv­tárak szolgáltatásait megkell ismertetni szélesebb réte­gekkel is. Elébe kell menni az igényeknek, a bizonytalan, lappangó kérdéseket erősíteni kell. Ezt a munkát segítik a különböző rendezvények, me­lyeken eddig például siker­rel szerepelt az Országos Mű­szaki Könyvtár, az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ. Ter­vezik az Országgyűlési Könyvtár bemutatkozását is. A tudományos munkákat szolgálják azzal is, hogy ál­landó sajtó- és irodalomfi­gyeléssel általános és szak­bibliográfiákat állítanak ösz- sze a megyei könyvtárban. Időről időre jelennek meg a „Bibliográfiai füzetek” és a „Szabolcs-Szatmár megye iro­dalma” című helyismereti tá­jékoztatók. Az előbbi sorozat 14. füzeteként József Atti­la verselemzések bibliográ­fiája látott napvilágot, amit az érettségire, felvételire ké­szülők haszonnal forgathat­nak. Reszler Gábor Vizsgára készülők, könyvet böngészők a megyei könyvtár­ban. (Jávor László felv.) Alvó kislány. Halápy János rajza.

Next

/
Thumbnails
Contents