Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-31 / 126. szám
MA Magányos A vásárok gyerekek Munkaidő hasznáról (2. oldal) (3. oldal) (5. oldal) Táppénz Hol kezdődik Csendes zsebpénzért a nap? hétköznapok (2. oldal) (3. oldal) (7. oldal) Kádár János felszólalása a KISZ X. kongresszusán Folytatja munkáját az ifjúkommunisták tanácskozása Az elfogadott napirendnek megfelelően szombaton reggel hat szekcióban folytatta tanácskozását a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség X. kongresszusa. Szűkebb hazájuk, az őket megválasztok véleményét tolmácsolva kiiiön- kiilön munkabizottságban elemezték a kongresszusi dokumentumokat a munkásfiatalok, a mezőgazdaságban dolgozó KISZ-esek, az értelmiségi fiatalok képviselői, a fegyveres erők és testületek ifjűkommunistái, a középiskolások és szakmunkástanulók, valamint az egyetemisták és főiskolások kongresszusi küldöttei. A KISZ X. kongresszusa első napján felszólalt Kádár János, az MSZMP KB első titkára. Az alábbiakban részletesen közöljük a felszólalást. Kádár János, az MSZMP KB első titkára beszél a KISZ X. kongresszusán. (Kelet~yarors- teiefotó) Kedves elvtársak! Először egy megtisztelő és szívesen vállalt kötelezettségemnek teszek eleget: átadom önöknek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét és jókívánságait. Köszöntöm a Kommunista Ifjúsági Szövetség X. kongresszusának küldötteit és meghívottait, a Lenini Kom- szomol és más külföldi testvérszervezetek, mozgalmak képviselőit. Üdvözlöm e jeles nap alkalmából a Kommunista Ifjúsági Szövetség egész tagságát, hazánk ifjúságát. A KISZ Központi Bizottság beszámolója, a benyújtott határozati javaslatok — miként az eddig elhangzott felszólalások is bizonyítják — jó alapot adnak a kongresszus munkájához. Bizonyos vagyok abban, hogy a tanácskozás betölti hivatását, új lendületet ad a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a magyar ifjúság munkájának, s hozájárul szocializmust építő népünk további előrehaladásához. Kedves elvtársak! Néhány gondolattal én is szeretnék a kongresszus napirendjén lévő kérdésekhez kapcsolódni. A nemzetközi helyzet — az enyhülés igen jó és hasznos időszaka után — az utóbbi években éleződött, s egyszerre vannak jelen az enyhülés eredményei és az új feszültségek. Az utóbbiak egyik fontos oka minden bizonnyal az a széles körű, mély, átfogó társadalmi, gazdasági-pénzügyi, valamint politikai-vezetési válság, amellyel a kapitalista rendszer küszködik. Ez még a legfejlettebb tőkés országokat is gyötri. Gazdasági fejlődésük üteme megtorpant, infláció, munkanélküliség és más negatív jelenségek jellemzik életüket. Kifejezésre jut ez kormányok és kormányzati rendszerek bukásában, katonai hatalomátvételekben, a közelmúlt fasiszta puccskísérleteiben és a merényletekben is. A terrorcselekmények megmutatják a világnak, az emberiségnek, milyen is a kapitalizmus igazi arca. Az imperializmus a fő oka annak is, hogy a világ különböző térségeiben az utóbbi években nem csökkent a válsággócok száma. A Közel-Keleten — gondoljanak csak a legutóbbi libanoni eseményekre — még dörögnek a fegyverek. Dél-Afrikában még dühöng a fasiszta, fajüldöző rendszer. Latin-Ame- rikában és Ázsiában is sok feszültség halmozódott fel. A kapitalisták megkísérelték, hogy a maguk módján és hasznára oldják meg a problémákat, de nem sikerült nekik, sőt azok tovább bonyolódtak, s ezek is kiélezték a nemzetközi helyzetet. A tőkések társadalmi rendszerük kibékíthetetlen belső ellentmondásaiból, megoldhatatlan problémáiból kapitalista kiutat keresnek, s úgy vélik, hogy azt a fegyverkezés fokozásában, a katonai erőfölény megszerzésében, a diktátum politikában fogják megtalálni. Ez a kiútkeresés megnyilvánul az utóbbi időben erősödött szovjetellenes- ségben, antikommunizmus- ban, a népek szabadságtörekvéseinek elnyomásában, a haladás erőivel szembeni harc fokozásában és a béke elleni támadásokban. A tőkés világ agresszív körei politikai, anyagi, sőt katonai eszközökkel segítik az indokínai népek elleni támadásokat, Afganisztán ellen hadüzenet nélküli háborút folytatnak, szítják a szabadságukért küzdő latin-amerikai népek, a nicaraguai, a salvadori nép elleni agresz- sziót. Odáig elmennek, hogy a haladó erők, a népek szabadságtörekvéseit is terrorizmusnak bélyegzik. Sokszor burkoltan, áttételesen és közvetve, máskor nyíltan lépnek fel Lengyelország szocialista rendszere és vívmányai ellen. A helyzet reális vizsgálata alapján állíthatjuk, hogy az imperialisták tervei, újabb keletű „mozgolódásai”, kampányai — bár nagy veszélyeket hordoznak — teljes kudarcra vannak ítélve. A tőkések arról álmodoznak, hogy mint egykoron, újra a világ urai lehetnek. De ez nem lehetséges többé, mert a világ megváltozott. Ez a változás történelmileg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével, az imperializmus világuralmának megszűntével kezdődött. A szovjet hatalom, a világ első szocialista országa minden megpróbáltatást kiállt, erőssé és legyőzhetetlen- né vált. A szocialista társadalmi rend világrendszer lett. Az utóbbi évtizedben egész sor újonnan felszabadult ország hirdette meg, hogy a szocializmus útján haladva kívánja megtalálni népe boldogulását. Ilyen a világ, és ezt mindenkinek a valóságnak megfelelően kell látnia: a világ- politika alapvető erőviszonyai a haladás és a béke javára változtak. De továbbra is küzdeni kell, most különösen szükség van a népek éberségére, országaink védelmi képességének erősítésére, a haladás és a béke minden hívének aktivitására. Az enyhülés eredményeit meg kell védeni, amelyek jelentős tényezői a világpolitikának. Ezek az eredmények annak is köszönhetők, hogy a haladás erői, a béke őszinte hívei mellé álltak olyan polgári politikusok, akik megértették: korunkban a különböző társadalmi rendszerek fennállása idején nincs más út, mint az országok békés egymás mellett élése. És az emberiség perspektívája nem is lehet más, mint a béke és a társadalmi haladás. Az imperialista vezető körök azonban kitérnek a tárgyalások elől és csökönyösen ragaszkodnak az amerikai rakéták Nyugat-Európába telepítésének tervéhez. Az Egyesült Államok elnöke a napokban azt mondotta, hogy tárgyalni szándékozik a Szovjetunióval, de az erő pozíciójából. Ez a szándék a világ valóságos helyzetének félreértésén alapszik. A Szovjetunióval, a szocialista országokkal az erő pozíciójából nem lehet tárgyalni, és nem diktálhat senki. Velük tárgyalni csak az egyenjogúság, a közös felelősség alapján és a megegyezés szándékával lehet. Ennek megértése szükség- szerű, ezt előbb-utóbb be is fogják látni. Az sem ártana, ha a nyugati világ vezetői jobban hasznosítanák a történelmi tapasztalatokat. Hiszen a második világháború óta az imperialisták többször meghirdették, hogy fel kell számolni, blokád alá kell venni a kommunista rendszereket, — de aztán mindig kénytelenek voltak rájönni, hogy a valóságos viszonyokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az imperialistáknak azt is tudomásul kell venniük, hogy a népek — s elsősorban a Szovjetunió és a többi szocialista ország népei — az elért vívmányokról nem mondanak le, azokból nem engednek. Az emberek, a nemzetek elvitathatatlan joga, hogy megszabaduljanak az elnyomástól, a kizsákmányolástól és a gyarmati rendszer maradványaitól. A népek addig nem nyugszanak, ameddig nem rendelkezhetnek saját sorsuk és hazájuk kincsei felett. Ez a világ fejlődése, az emberiség, az élet egyetlen útja, — más út nincs. Napjainkban — s ezt a magunk számára is mondanunk kell — a haladás, a béke minden hívének nagyobb aktivitására van szükség. Egyesítenünk kell erőinket, hogy az emberiséget megóvjuk a háborútól. Fontos, hogy a tőkés országok kormánykörei ugyanúgy politikai józanságot és felelősségtudatot tanút sítsanak, mint a szocialista országok vezető tényezői. Ebben a helyzetben a mi politikánk változatlan. Valljuk, hogy a nagy nemzetközi kérdések közül az első és a legfontosabb, amelyben az egész emberiség, a világ ösz- szes népe érdekelt: a világháború elkerülése. Ennek lehetősége adott, s ez nem más, mint a béke megszilárdítása, az enyhülés elmélyítése és kiterjesztése. A konkrét feladat a fegyverkezési verseny megfékezése, a békés egymás mellett élés és a kölcsönösen hasznos, gyümölcsöző kapcsolatok fejlesztése. El kell érni, hogy a nemzetközi politika fő eszköze minden vitás kérdésben a tárgyalás, valamint az érintett felek érdekeinek megfelelő megállapodás legyen. A szocialista országok becsületes, korrekt politikát folytatnak. Azt vallják, hogy az államok egyenlő biztonságát a fegyverzet alacsonyabb szintjén kell megvalósítani. Ez volt politikánk lényege eddig is és ez lesz a továbbiakban is. Nagyszerűen kifejezték ezt az SZKP XXVI. kongresszusán Brezsnyev elvtárs által előterjesztett széles körű tárgyalási javaslatok, s a legfontosabb nemzetközi kérdésekkel, a háborús veszély elhárításával kapcsolatos szovjet állásfoglalások. Különösen nagyra értékeljük, hogy az utóbbi időben durvább imperialista propaganda ellenére az SZKP kongresszusának hangvétele nyugodt, magabiztos, józan és mérsékelt volt, s ilyen hangú volt Brezsnyev elvtárs legutóbbi, grúziai beszéde is. A Varsói Szerződés többi tagállamának is vannak változatlanul érvényes és tárgyalást igénylő javaslataik. A széles közvélemény — nemcsak a szocialista, hanem a kapitalista országokban is — tudja, hogy az emberiség alapvető érdekét, a békét érintő kérdésekben most az Egyesült Államokon, a NA- TO-országokon, a kapitalista világ vezető tényezőin van a sor, nekik kell a Szovjetunió, a szocialista országok javaslataira méltó választ adniuk. Pártunk, kormányunk, valamint országunk közvéleménye melegen üdvözölte és teljes mértékben támogatja a szovjet javaslatokat. Hazánk a Varsói Szerződés országaival, a haladás és a béke ösz- szes erőivel együtt dolgozik és küzd ezeknek a javaslatoknak a megvalósításáért. Ennek szellemében lépnek fel képviselőink az Egyesült Nemzetek szervezetében, a madridi tanácskozáson, a bécsi tárgyalásokon és a kétoldalú kapcsolatokban is. Pártunk, kormányunk e célokért, ebben a szellemben végzi nemzeti.özi tevékenységét. Joggal mondhatjuk, hogy népünk teljes mértékben támogatja ezeket a külpolitikai célokat. Bízunk abban, hogy meg tudjuk akadályozni az új világháborút, a nemzetközi helyzetben folytatódik az enyhülés, és megőrizzük a békét. Kedves elvtársak! Szólni szeretnék néhány hazai kérdésről is. Belpolitikai helyzetünk kiegyensúlyozott, a párt és a nép összeforrott, együtt dolgozik, erősödik a szocialista nemzeti egység, társadalmunk politikai, gazdasági alapjai szilárdak. A gazdasági, kulturális építőmunkában jelentős eredményeket értünk el. Ezek jel*- lemzik belső helyzetünket, s ezt tudják barátaink, sőt, bizonyos mértékben a velünk szemben állók is. Rendszerünk szilárdságát több nagy társadalmi megmozdulás is bizonyítja. Elsőként említem a XII. kongresszus kedvező fogadtatását. Ezt követték az országgyűlési és tanácstagi választások, a szakszervezeti kongresszusok, a Hazafias Népfront kongresszusa, — és ez a mostani kongresszus is. Az itt felszólaló fiúk és lányok — csakúgy, mint a korábbi fórumok résztvevői — a valóságos helyzetről és tennivalókról szóltak, teljes felelősséggel és bizakodással. Ahhoz, hogy eredményesen dolgozhassunk, sok mindenre, egyebek közt anyagi eszközökre is szükség van. De a legfontosabb és legnagyobb erőnk a szilárd belpolitikai helyzet és a szocialista nemzeti egység. A legutóbbi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy egy országban szocializmust építeni, sikerrel előrehaladni csak akkor lehet, ha a társadalom erőit olyan forradalmi élcsapat vezeti, amelyet tudományos elmélet irányít, s amely valódi programot tud adni az ország népének; ha van olyan szilárd népi hatalom, amely érvényesíteni tudja a szocialista törvényességet és képes önmagát megvédeni; ha a tömegek támogatják a pártot és a népi hatalmat. S további fontos tényező, hogy dolgozni kell! Ez a fontos, s nem az elosztásra kell új szervezeteket kitalálni. Az elosztást persze mindenki szívesen vállalja magára, legyen az a párt Központi Bizottsága, a szakszervezet, a KISZ, vagy egy vállalatvezető. De elosztani csak azokat az anyagi és kulturális javakat lehet, amelyeket a nép létrehozott. Tehát: erős, jól vezető párt, szilárd népi hatalom, tömegtámogatás és munka. Ezek a tényezők a Magyar Népköztársaságban megvannak, működnek és tovább fognak erősödni! Most ilyenek a viszonyok nálunk. Ennek ellenére az utóbbi években, részben „önerőből”, részben nemzetközi hatások alapján többféle, kicsit kritikusabb nézetek is jelentkeznek. Ezzel kapcsolatban csatlakozom az előttem szólókhoz, Fejti elvtárshoz és a többiekhez, mert úgy igaz, hogy nekünk minden kendő- ' zés és mellébeszélés nélkül a valódi problémákat kell napirendre tűznünk. És ha valami javításra szorul, akkor cselekednünk kell. Ez a mi viszonyunk a hibákhoz, a hiányosságokhoz, fejlődésünk gondjaihoz. S szívesen veszünk minden olyan bírálatot, vitát, amely előbbre viszi ügyünket. Az ilyen építő szándékú viták és bírálatok mellett különböző helyeken és területeken pesz- szimista nézetekkel is találkozunk. Nemrégiben kezembe került egy előadássorozat a halálról. Ez a probléma tudományos — orvostudományi, pszichológiai, vagy filozófiai — szempontból érdekes. Szívesen hozzáírtam volna egy bekezdést arról, hogy én egész életemben az élet problémáival foglalkoztam. Tudom, vannak olyanok, akik állandóan a halálra készülnek. De az emberek többsége nem ilyen, hanem az élettel törődik, mint ahogy népünknek is az élet, az előrehaladás a fontos. A helyenként jelentkező pesszimista hangulatok miatt nem fölösleges vívmányainkról is szólni. Ez nem a hiányosságok elhallgatása. Azért beszélünk az eredményekről, mert tudnunk kell, mit értünk el azon az úton, amelyen népünk évtizedek óta halad. Hatalmas történelmi vívmányaink vannak. Magyar- országon, miután a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat a hitlerista megszállás alól, népi hatalom jött létre. Leraktuk a szocializmus alapjait, eljutottunk a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszába. Ez azt jelenti, hogy felszámoltuk a feudalizmust, a nagybirtok- rendszert, a kapitalizmust és mindent, ami azzal jár. Megszüntettük az embernek ember által való kizsákmányolását. Népünk bebizonyította, hogy a köztulajdonban lévő termelőeszközökkel, a közös gazdálkodással az iparban és a mezőgazdaságban hatalmas alkotásokra képes. Ugyan-1 ilyen történelmi vívmány a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának (Folytatás a 4. oldalon) . U Kelet magyarnrszág ^CXXVIII. évfolyam, 126. szám ARA: 1,80 FORINT 1981. május 31., vasárnap S
