Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-30 / 125. szám
1981. május 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Közérdekű bejelentés ALIGHA VAN OLYAN TÉMA, amelyet gyakrabban vizsgálnak meg népi ellenőrök, mint a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézését. Okát magyarázni sem kell, hiszen a közérdekű bejelentések, javaslatok a szocialista demokrácia kiszélesítésének egyik legjelentősebb fórumai, a szocialista törvényesség erősítésének eszközei. A népi ellenőrök 36 helyen — ipari, mezőgazdasági üzemben és szövetkezetben — jártak ezúttal, általános tapasztalatként állapíthatták meg, hogy az 1978-ban végzett vizsgálat óta javult a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézése, jobbá váltak a személyi és tárgyi feltételek. Hozzájárult ehhez, hogy a vállalatok, szövetkezetek felügyeletét, vagy érdek- védelmét ellátó hatóságok és szervezetek egységesen szabályozták a bejelentések intézésének módját. Ami szembetűnő, s egyben kedvező tapasztalat volt, hogy míg 1979-ben 315, addig 1980- ban 303 közérdekű bejelentés érkezett, s ezek közül mindössze 2 százalék volt névtelen. Mind a bejelentések, mind a panaszok többsége a szolgáltatással és áz áruellátással foglalkozott, de még mindig sokat, 10—15 százalékot tett ki a vezetői magatartást és a gazdasági tevékenységet kifogásoló bejelentések aránya. Milyennek találták a bejelentések intézésének feltételeit? A tiszabecsi tsz-ben például kifejezetten rossznak, mert jószerint senki nem foglalkozott vele, s mivel nyilvántartásba sem vették a bejelentéseket, így az intézkedések ellenőrzése is lehetetlenné vált. Nem megnyugtatóak a feltételek a beregdaró- ci, a nyírmadai, a tarpai és a vásárosnaményi termelőszövetkezetekben sem. A Nyírbátori ÁFÉSZ-nél sem készítenek nyilvántartást a bejelentésekről, a beadványok minősítése pedig több esetben helytelen, s az intézkedésekről sem rendelkeznek megfelelő információval, és áttekintéssel. A Kisvárdai ÁFÉSZ-nél előfordult, hogy a pult alóli árusítással kapcsolatos panaszok vizsgálatát nem folytatták le minden esetben és megfelelő időben. MEGFELELŐNEK TALÁLTÁK a népi ellenőrök a bejelentésekre tett intézkedések, a hibák kijavítására hozott döntések többségét, s olyan következtetést vonhattak le, hogy az elkövetett mulasztásokért a felelősségre vonás, vagy más szankció alkalmazása is arányban áll az elkövetett mulasztással. 1979ben 232, 80-ban 192 érdemi döntés született a közérdekű bejelentések nyomán folytatott vizsgálatok után, s ezek közül a felsőbb szervek csupán 15—16 intézkedést változtattak meg. Büntető- és szabálysértési eljárást nem kezdeményeztek, s ez azt jelentette, hogy a mulasztások kisebb jelentőségűek voltak, mint azt a korábbi évek vizsgálatai idején tapasztalták. Javult a bejelentések intézésének ideje: a közérdekű bejelentések 98 százalékát, a panaszok 95—97 százalékát intézték el 30 nap alatt, s ha nem sikerült ezt a határidőt tartani, minden esetben értesítették a bejelentőt a késedelem okáról, vagy az elintézés akadályairól. Elégedettek voltak többségében az intézkedéssel maguk a bejelentők is, s kedvező visszhangot váltott ki, amikor udvarias levélben köszönték meg a vállalatok, a szövetkezetek, a hozzájuk érkezett bejelentéseket, javaslatokat. ELŐFORDULT PÉLDÁUL a szamossályi Uj Élet Tsz- nél, a Fehérgyarmati Építőipari Szövetkezetnél, vagy a vásárosnaményi Vörös Csillag Tsz-nél, hogy a bejelentőket nem tájékoztatták a vizsgálat eredményéről, de Nyírbátorban az ÁFÉSZ-nél sem tudtak meggyőződni a népi ellenőrök a tájékoztatásról, az ügykezelés és az irattározás hiánvossáeai miatt. Nem vették jó néven a népi ellenőrök, hogy a megvizsgált vállalatok és szövetkezetek általában nem elemzik a bejelentések tartalmának és összetételének változásait, s az azokat előidéző okokat. Kivétel, jó példa természetesen itt is volt, például a nyíregyházi GELKA, a TIGÁZ megyei kirendeltsége, a Fehér- gyarmati Asztalos- és Faipari Szövetkezet, az ÉRDÉRT tu- zséri gyáregysége, a kisvárdai Öntöde Vállalat és az ÁFÉSZ, ahol a bejelentéseket előidéző okokat nemcsak feltárják, hanem a megszüntetésükhöz szükséges intézkedéseket is megteszik. UGYANCSAK A JÓ TAPASZTALATOK közé sorolható, hogy a nyíregyházi GELKA-nál és a TIGÁZ-ki- rendeltségen termelési tanácskozáson tájékoztatják a dolgozókat a bejelentések tartalmáról és az intézkedésekről, a fehérgyarmati és a vásárosnaményi járásban vizsgált hat termelőszövetkezetnél pedig közgyűlésen és küldöttgyűlésen adnak számot a vezetők a bejelentések kivizsgálásáról. B. J. Üzembővitések, fejlesztések ipari szövetkezeteinkben Előre gyártott csarnok Jót, de olcsón, takarékosan! Ez jellemzi a Szabolcs- Szatmár megyei ipari szövetkezetek közös erővel létrehozott műszaki irodájának törekvéseit. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium engedélyezte, hogy az úgynevezett „C” kategóriába tartozó — azaz kétemeletesnél nem magasabb épületek terveit is elkészíthessék. De emellett szaktanács- adással, tervezői művezetéssel is segítik a különböző létenyek között ténykedhessenek, illetve a nagy, de reális termékszerkezet-átalakítási terveiket megvalósíthassák, égetően szükségük van egy 400 négyzetméter területű üzemcsarnokra, azontúl szociális sítmények gyorsabb, pontosabb, szakszerűbb létrehozását. Nemcsak szövetkezeteknek dolgoznak, hanem esetenként külső megrendelést is elfogadnak, akkor, ha az építményt valamelyik tagszövetkezet fogja kivitelezni. Az idén mintegy 25 tervezési feladatot oldanak meg. A Nyíregyházi Elekterfém Szövetkezet kállósemjéni telepén a KEMÉV hamarosan épít egy 1100 négyzetméter alap- területű földszintes, Mezőpanel típusú előre gyártót elemekből álló üzemi épületet, melyben a szövetkezet dolgozói galvanizálni fognak. A munka rendkívül sürgős. A terveket mintegy 2 hónap alatt készítik el, s a kivitelezés várhatóan 5 millió forintba kerül. Szintén a műszaki iroda tervei alapján látnak hozzá a Nyíregyházi Fotó- és Mű- anyagipari Szövetkezet Szikla utcai telepén egy raktár építéséhez, amelybe előreláthatóan 3 millió forint értékű anyagot és munkát invesztálnak. A Nyírbátori Faipari Szövetkezet dolgozói a közelmúltban vehették birtokukba a munkakörülményeiket jelentősen javító kétszintes, modern szociális épületet. A jövőben pedig egy korszerű tanműhely létrehozásával a faipari szakember-utánpótlás feltételeit szeretnék megteremteni. A terveket a műszaki iroda készíti. Már tervezik a nagykállói KALLUX Cipőipari Szövetkezet üzemi épületének bővítését. De kinőtte „cipőjét” a Nagykállói Vasipari Szövetkezet is. Ahhoz, hogy az ott dolgozók az elkövetkezendőkben kielégítő körülméépületre, valamint az egész telep központi fűtésére alkalmas kazánház megépítésére. Nemrégen kezdték építeni a Tiszalöki Vegyesipari Szövetkezet raktárépületét. Ugyanitt, szintén a műszaki iroda rajzai alapján a közelmúltban lakatosműhelyt létesítettek. A rakamazi RAFA- FÉM Szövetkezet is üzemépület-bővítésre szánta magát, s azt körülbelül 1,5 milliós költséggel hajtja végre. A tervezők jó kapcsolatot alakítottak ki az iparcikk- és az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalattal is. Ennek, s a lakosság jobb áruval való ellátásának megoldása jegyében a műszakiak több bolt és ABC-áruház felújítási és bővítési munkálatainak tervezésében segítenek. (cselényi) BEREG, SZAMOS, KRASZNA Uj bútorok Mátészalkáról Az országosan is elismert olcsó árak mellett tovább bővíti termékeinek választékát a Szatmár Bútorgyár. A hatodik ötéves tervi gyártmány- fejlesztés során néhány bútortípus megszűnik ugyan, de helyette korszerűbb, a lakosság igényeinek is jobban megfelelő termékek kerülnek piacra. Például a korábban közkedvelt, de már „kifutott” Szatmár bútorcsalád szinte teljesen megszűnik. Jelenleg is már csak négy típusa — a Szatmár 5., a Szalka, a Sidó- nia és a Szeréna — „fut”. A Szatmár 6-nak már régóta csak a kárpitozott része megy, a Sidónia gyártása pedig ennek az évnek a második felében szűnik meg. A Szatmár 6 még megmarad olcsó, kommersz bútortípusnak. A Szerénát a Kraszna I. és a Kraszna II. váltja fel, amelynek az első szériái októberben kerülnek le a szalagról. A Krasznán kívül még számos új bútorcsaláddal is megismerkedhet majd a lakosság az elkövetkező években. Piacra kerülnek még a Bereg és a Szamos bútorcsalád új típusú termékei is. A szeptemberig futó Szilvia helyett a Bereg I. és a Bereg II. lép majd be. A Szamos két típussal jelentkezik. Egy már második hónapja fut, a másik típus az év második felében kerül ki a gyárból. A Szamos I. már sikert is aratott: a gyárból kikerült első tételt egy nap alatt elkapkodták. Januárban kezdték el gyártani az ugyancsak kárpitozott bútortípust, a BNV-n is bemutatott Pumát. Ebből havonta 80 garnitúra kerül a boltokba. Az új típusú bútorok — mind a corpusz, mind a kárpitozott kivitelben — a lakosság változó igényeinek jobban megfelel. Például a szekrénysorok magasabbak, tehát több a hasznosítható alapterület. Méretrendszerben is jobban variálhatók. Az ajtók nem élre, hanem közé záródnak. Több a polcos szekrény, de további polcos rendszer is kialakítható. Több célra is alkalmassá lehet tenni. Például alá lehet tolni a reka- miét, vagy a fotelt, így a kisebb szobájú lakásokban is jobban megfelel. A kárpitozott bútoroknál a választék is bővült. Például a heverő csak egyszemélyes volt, most már van padheve- rős ülő, amely fekhellyé is átalakítható, s ágyneműtartóval is el van látva. Ezenkívül — s ez sem lényegtelen —• könnyebben kezelhető, nyitózáró mechanizmussal szerelik a bútorokat. T. A. M a szombat van. Vasárnap ünnep. Két éve, hogy egy ugyanilyen szombaton a pályaudvaron találkoztam egy édesapával. A szabad szombatos vonaton még egy tömött bőröndnek is helyet kellett találnia, és ehhez az apa másik keze sem segíthetett. Meleg volt, és az ő kezében három fényes papírba bújtatott utasdesszert olvadozott a vasakhoz szokott ujjak szorításában. És mindenki megtudta, aki az éjszaka még műszakban dolgozott férfi mellett állt, hogy Évike kétéves múlt, de olyan okos, hogy az kész csoda, hogy Klári, az óvodás maga vásárolt, hogy Péter a hétéves biztosan labdarúgó lesz és mérnök, mert mindene a labda és a szerszám. A bőröndben könyv volt Évikének, játék Klárinak, labda Péternek. Kis emberek, barátocs- káim! Nektek írom, a felnőttek és a gyerekek aranyszívű írójával, Móra Ferenccel szólítván minden gyereket: hadd súgok meg én nektek egy titkot: (olyan igazit, amit tovább is adhattok magatok között, olyan óriásit, ami a csodákhoz is elég) nagyon szeret benneteket ez a felnőtt világ. Évák, Péterek, Klárik! Játék Engedjetek a ti ünnepeteken, a gyermeknapon játszani minket felnőtteket is. Játékunk az, hogy adunk, örömötök a mi örömünk. És bizony a hetenként hazatérő, a hajnalban elmenő édesanyák és édesapáknak is kell az öröm, a veletek való játék. És ha igaz is, hogy sokan nem érünk rá játszani olykor, hogy néha csak az ajándékot odaadni van időnk, gondoljatok arra az édesapára, ott a tömött vonaton, akiről írtam. A gyerekekhez szólt eddig a jegyzet. Nekik írtam, a holnapnak írtam a nemzetközi gyermeknap köszöntőjeként. A csokoládékról, a játékokról, rólunk felnőttekről, egy édesapáról, akiről megírhatnánk azt is, hogy egy három- gyermekes családban mit jelentenek a szociálpolitikai intézkedéseink, de az ünnep a gyermekeké, akik — hiszem —, szeretik a komoly szavakat is< Kisiskolás koromban sokszor játszottuk azt a butácska játékot: „Add tovább, szamár a végállomás!” És tovább is adtuk a hátba ütést, hogy rajtunk ne maradjon a szamárság. Hát akkor fiúk és lányok: adjátok tovább most ezt a kicsi titkot, mert szamár a végállomás, szamár, aki nem érti, hogy az év 365 napjából ez az egy egészen a tiétek, hogy nagyon sok fáradt kézben utazott ajándék csokoládé, hogy sokan gyűjtöttünk erre, mert hát a többi 364 nap is értetek való az évből. Szamárka a végállomás, aki nem tudja, hogy az ajándék, a csoki a jutalomkirándulás, az édesapával, édesanyával váló „csudi” izgis jó beszélgetés, az egyetlen napra eső sok öröm akkor a tiétek egészen, ha nyílt szívvel adtok belőle nekünk. Részt magatokból. ■p s most, az írás végén ráH jöttem valamire! Elég a komolyságból! Tiétek a vasárnap, nekünk a jókedvetekkel lesz szebb minden napunk. Pszt! Jaj, el ne rontsam! Nemzetközi gyermeknap van. Én a felnőtt csak betolakodtam ide közétek, mint porcelánboltba a kölyökelefánt. Bartha Gábor „Vendég” erőgép segít a tavaszi munkák befejezésében. A hajdúnánási üj Élet Termelőszövetkezet erőgépe kultivátorozással együtt végzi a vegyszeres gyomirtást Kétaj határában. (Jávor L. felv.) Hi a véleménye? Szinyei Bertalan, az Eger— Mátra-vidéki Borgazdasági Kombinát nyírségi üzemének vezetője n szőlőtermesztésről — Valamikor szép hagyományai voltak Szabolcs-Szat- már megyében a szőlőtermesztésnek. Különösen Sóstóhegyen, Napkor és Barabás körzetében, ahol kiváló bortermő helyek vannak, vagy inkább voltak, mert ma a megyét szőlőtermesztés szempontjából inaktívnak tekinthetjük. Sóstóhegyen például csak a borgazdaság képviseli a termesztést 40 hektárral. Napkoron megszüntették az ültetvényt: Barabáson- ' némi fejlődés tápásátáih'átó, a Le-1 nin Termelőszövetkezet a borgazdasággal közösen 50 hektáron telepített szőlőt, s ugyanitt a Nyírmadai Állami Gazdaságnak is van egy 35 hektáros területe. Ezen a vidéken kifogástalan a mikroklíma, jó évjáratokban a bor vetekszik a tokaj-hegyaljai- val. — Tíz évvel ezelőtt még 9500 hektár volt a megyei szőlőterület. Ez egy évtized alatt lecsökkent 5800-ra, s még további csökkenés várható. S ami a legelszomorí- tóbb, ennek a területnek mindössze az ötödé nagyüzemi. Kicsi az átlagtermés is. A kívánatos 8—10 tonna lenne hektáronként, ezzel szemben még a 2 tonnát sem érik el a nagyüzemekben. A fajta is a hagyományos ezerjó, piros szlanka, saszla, olaszriz- ling. Jóval több termés érhető el az ezerfürtűvel, a jubileum 75-tel, a kunbaráttal, a kunleánnyal, zalagyöngyével, az Eger csillagával. — A gazdaságtalan szőlő- termesztés egyik oka a fajtakérdésben keresendő. A másik, talán fontosabb, hogy a megyében nincsen olyan történelmi hagyománya a szőlőnek, mint a téli almának. Ez döntően bejátszik a területcsökkenésbe is, pedig inkább telepítésre és az ültetvények korszerűsítésére lenne szükség. Háromszáz hektár szőlő telepítését terveztük a megyében. Ez nem váltott ki osztatlan sikert, s a mai napig mindössze 50 hektár valósult meg ebből. S ha azt veszem, hogy a gazdaságos, jól gépesíthető szőlőtermesztéshez legalább 150—200 hektáros üzemi területre van szükség, akkor ettől még nagyon messze áll Szabolcs megye. — Ezelőtt hét évvel korszerűsítette a borgazdasági kombinát a sóstóhegyi szőlőfeldolgozó üzemét hatvanmillió forintos beruházással. Így jelenleg az évi feldolgozó kapacitás 5—6 ezer tonna. Ezzel szemben tavaly csak kétezer tonna szőlőt dolgoztunk fel. Befejezésül csak azt mondhatom, többet kellene törődniük a mezőgazdasági nagyüzemeknek a szőlővel. Sipos Béla
