Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. május 24. H ,Megmozgatni a fantáziát!...“ Sci-fi és Orfeusz — Kérem, írjon ezekbe a kötetekbe néhány ajánló sort a könyvtár olvasóinak — nyújtották Zsoldos Péternek saját könyveit Nyíregyházán, a megyei könyvtárban. Az író ránézett a már-már rojtosra olvasott könyvekre, és elmosolyodott. — Látják, ez a legnagyobb elismerés egy Írónak: ha ilyen állapotban látja viszont a köteteit, nem pedig szűzen, hófehér lapokkal... Május elején a megyei gyermekkönyvhónap alkalmából tartott a megyében több író-olvasó találkozót Zsoldos Péter, aki a legtermékenyebb magyar tudományos-fantasztikus regényíró. Ez idáig négy kötete jelent meg, nem is egy kiadásban — ám a könyvesboltokban hiába keresünk egyet is. Egykettőre elfogyott mindegyik. — Tizenévesekkel találkozott, és a sci-firől beszélgetett velük. Milyen kérdéseket kapott? — Igen széles skálájú kérdéseket. Lehetséges-e távoli csillagokba utazni, van-e élet más bolygókon, lehetséges-e az időutazás, és így tovább. A tudományos-fantasztikus irodalom által rendre fölvetett kérdések ezek — igencsak érdeklik a fiatalokat. Hogy aztán mit válaszoltam? Igyekeztem a tudományok mai állása szerint beszélni — hiszen nyilvánvalóan nem tudhat többet egy sci-fi író, mint a csillagászok, fizikusok, matematikusok, pszichológusok népes tábora. — A műfaj nevében ott van a „tudományos” jelző is... — Ez alapkövetelménynek számít — legalábbis ami a műfaj magam szerinti felfogását jelenti. Igyekszem mindig tájékozódni a legfrissebb tudományos eredményekről, persze csak egy bizonyos szintig. Nem szándékom teljesen elrugaszkodni a mai talajról — bár egészen azon állni sem. Hiszen a másik jelző : a fantasztikus ... Ezt tartom egyébként a legdöntőbbnek. Megmozgatni a fantáziát! És ... úgy vélem, ez a fiataloknál a legkönnyebb. Vallom, hogy ennek a műfajnak ez a legfontosabb szerepe. A mai fiatalok — 19 évvel a kétezeredik év előtt — olyan tudományos-technikai légkörben nőnek fel, ami pár évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen volt. S olyan gondokkal találkoznak nap mint nap — életét dolgozta fel a Portré négy ülésben című könyvében. Miért vállalkozott ilyen témájú írásra is? — A fő szakmám tulajdonképpen a zene. A Zeneakadémián végeztem, főfoglalkozásom ma is a zene a Magyar Rádiónál, emellett írok. Úgy éreztem, érdemes belemélyedni ennek a maga korában meg nem értett, ám roppant tehetséges orosz zeneszerzőnek az életébe, munkásságásaj tóban, tévében, filmen — melyek égetőek korunkban. — Hogyan fogadták könyveit — és általában a sci-fit — a kritikusok? — Egyáltalán beszélnek róla? — Nem! Egyetlen sci-fi kötetemről sem jelent meg egy sor sem. Ez nálunk lényegégen a műfaj lebecsülése ... De hát, ez a kritikusok asztala. Az enyém az otthoni íróasztalom, ahol következő könyvemet írom. S amelyről nem is olyan régen került a kiadóhoz egy újabb sci-fi. — Tavaly jelent meg egy hasonló kötete: Musszorgszkij ba. Már csak azért is, mivel ez idáig senki nem írt róla könyvet... A fogadtatása azt igazolta, hogy megérte az a négy esztendő, amit rászántam! — Ki a következő zenész? — A következő könyvemet a nagy mitológiai alaknak, Orfeusznak szánom. Ez a — véleményem szerint valóban élt — híres dalnok a legendák szerint a Rhodope-hegység- ben született, s itt is halt meg. Hiszem, hogy tudok róla közelebbi adatokat is szerezni : mi is lehetett az alapja varázsos lantjátékának, egyéniségének, szerelmének, alvilági útjának ... T. Gy. — Jó napot kívánok, szeretném, ha... — Jó ember, nem látja, hogy dolgom van? Azt hiszi, hogy csak úgy bejön, aztán már szövegelhet is? Ez, kérem, hivatal, ahol hivatali rend van. Tessék a sorára várni, s amikor a sorára kerül, akkor röviden, tömören, világosan elmondani, hogy mit akar az ügyfél... Világos? — Igen, kérem. Világos. De szeretném ... — Ez, kérem, hivatal. Hát nem érti? Hivatal! Itt nem szeretni kell, azt az ágyban kell, uram. Itt ügyet kell intézni, s az ügy intézésének megvan a maga rendje. Először is meg kell várnia, míg sor kerül magára __ Aztán, amikor a sorára került, akkor röviden, tömören, világosan elmondani, hogy mit akar az ügyfél. Világos? — Igen, kérem. Teljesen világos. De csak azt szeretném ... — Bennünket itt egyáltalán nem érdekel, jó uram, hogy mit szeretne, meg mit nem szeretne ... Jogállamban élünk, ahol nem szeretni kell, hanem a törvény rendelkezéseit, a hatályos jogszabályokat ismerni. IsCsak azt... merni! Ez a fő. S ahol ismerik ezeket a hatályos jogszabályokat, ott hivatali rend van... itt hivatali rend van. ahol az ügyfélnek meg kell várnia, míg sor kerül rá, s ha sor került rá, akkor röviden, tömören, világosan elmondani, mit is akar az ügyfél... Világos? — Igenis, kérem szépen, de én csak azt szeretné ... — Hallja, de nehéz felfogású ügyfélnek tetszik magának lenni! Az ilyen ügyfelek teszik tönkre a hivatal rendjét, márpedig a hivatal nélkül semmilyen másfajta rend nincs. Megmondtam már, megvárni, míg sorra kerül, s aztán röviden, tömören, világosan elmondani, hogy mit akar az ügyfél ... Világos? — Tökéletesen, kérem szépen, de csak azt szer ... — Nem érdekel, hogy mit szeretne, mit nem.. .Itt rend van. Még magának is, uram. Még magának is rend és sorrend van, amelyben ki kell várnia, míg elmondhatja, hogy mit akar, de akkor is csak tömören, világosan és főleg röviden ... — De csak azt sze ... — Az engem még különben sem érdekel, most még öt perc van hátra a hivatalos idő megkezdéséig ... — Attól még megmondhatja, hogy öt perc múlva ebadóügyben hová menjek ... — A mindenit, hát miért nem ezzel kezdi, jó ember? Csak feltart itt engem? Borzalom, hogy milyen ügyfelek vannak. Még itt sincs a munkaidő, s már feltart, pedig nem is itt van a ku- tyaadó-intézés, hanem egy emelettel feljebb. Miért nem beszél világosan, tömören, mi? — De kérem, hiszen én éppen azt szeret... — Úristen, már megint kezdi... Itt nem szeretni kell kérem, mondtam már, ez hivatal... Szeretni az ágyban kell, itt az ügyeit kell intéznie ... — Itt? — Nem. Egy emelettel feljebb, kedves ügyfél, de én most csak azt szeret... halló ... hát miért nem hallgatja végig? Gyurkó Géza Hofi meg Hofi megint fantasztikus ... Hofi megint megsértett egy nézőt... Hofi megint otthagyta az előadást... Hofi megint aranylemezt kapott... Valahogy így vagyunk mi Hofival. Lemezeit elkapkodjuk, műsorát, ha kapunk rá jegyet, megnézzük és szíves-örömest hallgatjuk, továbbadjuk a róla keringő pletykákat, a botránnyal felérő sztorikat. Az utóbbiak közül csupán a két legtöbb port felvertet: elvette egy fényképezgető néző masináját előadás közben a Mikroszkópon, egy vállalati rendezvényt, ahová fellépni hívták, faképnél hagyott, mert valaki fényképezni merészelte, majd a gázsit postán visszaküldte. A napokban szabolcsi vendégszereplésekor beszélgettünk. — Tudjuk, sok mindenre, sok mindenkire allergiás. Na de éppen a fényképezőgépre, a fotózásra? — A Mikroszkópon van egy kis tábla a falon. A szöveg: magnófelvételt készíteni, fényképezni — és most jön két jó szó — nem lehet. Több okból. Külhonba szakadt drága magyarjaink titokban magnóra vették a műsoromat. Aztán merő véletlenségből Amerikában megjelent egy Hofi-lemez. Ami ugye közönséges lopás. De ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy egy-két szó, vagy félmondat kihagyásával a szöveg elferdítve pereg az orsón, s erre is jócskán volt példa. Ennyit a magnózási tilalomról. Akkor most a fotózásról. Két évig játszottam régi műsoromat, a Bolondot. Komlós János még a Mikroszkóp Színpad saját céljaira — lásd kirakat — sem engedte ezt a jelmezemet lefényképezni. Aki látta a műsort, megérti. Pizsama, tele kitüntetéssel, szöveg nélkül — ez teljes mértékben félremagyarázható. Annak pedig mi értelme! — Azon a bizonyos vállalati rendezvényen is jelmezben lépett a színpadra? — Természetesen. Jelmezemet mindenhová viszem. — Az említett esetnél tudhatta az illető, hogy önt tilos fényképezni? — Nem, ezért is kértem meg, hogy ne fényképezzen. Mire újra villant a vaku. Szóltam másodszor, harmadszor, végül a rendezők segítségét kértem, de így sem hagyta abba. Ekkor távoztam. — Elképzelhető, hogy a fényképész azt gondolta: Hofi csak viccel... — Én nem így szoktam viccelni! — Állítólag félezer néző érezte magát becsapva. önnek nem kínos egy ilyen incidens? Nem lehetett volna ezt másképpen elintézni? — Bizonyára lehetett volna — de nem nekem. Néhány esztendeje Győrött is lejöttem a színpadról. És a jövőben is ezt fogom tenni, ha nem találom a légkört megfelelőnek, vagy valamilyen hasonló inzultus ér. Nem szeretek magyarázkodni, de ... — A szóban forgó műsoromat a Mikroszkópon több mint négyszázszor játszottam, a különböző előadásokon csaknem mégegyszer ennyit. Igaz, ezeken az előadásokon nem történt semmi olyan, amiről az újságokban érdemes-lett volna írni. Érdekes, nem? — Mi újságírók erre azt szoktuk mondani, ha egy kutya megharap egy embert, az nem érdekes, de ha egy ember egy kutyát, az már cseva, az már sztori ... — Ha már a kutyákat emlegette, én is mondanék velük kapcsolatban valamit. Ha a falu végén egy kutya elvakkantja magát, a falu összes kutyája elkezd ugatni. Nem szabad haragudni rájuk, ilyenek a kutyák. Akkor lenne baj, ha a karaván kezdene ugatni és a kutyák haladni. — Ezt mire érti? — Amire parancsolja! Ja, majd elfelejtettem! Szóval itt van ez a személyiségi jog. Ha én nem akarom, engem nem lehet lefényképezni. A Kék fényben a gyilkost, ha nem engedi, nem fényképezhetik le. S ugye, én még nem is vagyok gyilkos. — Ami azt illeti: poénjai sokszor gyilkos erejűek. — Köszönöm. Azonban hadd mondjak valamit. A politikai kabaré, nem hiszem, hogy tévedek, ideológiai fegyver. Nos, legmagasabb szintű vezetőinktől én azt várom, mind gyakrabban töltsék be a fegyveremet, hogy hová lőjek. — Nem panaszkodhat, talál eleget... — Szeretném még jobban kihasználni a lö vegei met. — Milyen változást hozott életében Komlós János halála? — Nagyon mélyen érintett. Halála óta egyre többen vannak, akik beleszólnak, hogy mit ne mondjak ... — önt egy időben fenntartás nélkül dicsérte mindenki, közönség, kritika. Az utóbbi időben viszont — a tucatnyi szabolcsi fellépésén is tapasztalni lehetett — megoszlott a tábora: vannak Hoflrhívijk és vannak ellenzők, akik nem. szeretik Hofit. — Ez így van jól. Rózsahegyi Kálmán nekem azt mondta egyszer: fiam, ha mindenki szeretni fog, menj vissza porcelánfestőnek. Ha viszont már sokan utálnak, vagy valaki. — Láthatunk még valaha egy szelidebb, lá- gyabb Hofit? — Amíg lesz mondanivalóm, nem. Persze - nekem is kell egy kis kikapcsolódás. Imádok például slágereket énekelni. Készülök is egy ilyen lemezre. — Nem fél a kifáradástól? Nem tart a témaszegénységtől ? — Amíg van emberi butaság, sötétség, aljasság, témám is lesz. A kifáradástól mindenkinek tartania kell. Ezért vigyázok magamra. Kétévenként csinálok új műsort. Csak a Mikroszkópra koncentrálok, ez az otthonom. — Mennyi ideig készült legújabb műsorára? — Évet? Félévet? Nem tudom. — Milyen érzés volt elbúcsúzni a régitől, a Bolondtól? — Nogyan rossz. Megsirattam, ami még nem fordult elő velem. Rendkívül közel állt hozzám ez a figura, soha olyan jól nem éreztem magamat, mint ebben a szerepben. — Figura, szerep. .. Egyik sem pontos meghatározás, hiszen az ön műfaja meghatározhatatlan. Segítene? — Minek ezt meghatározni. Egyszer felléptem egy gyárban. Készülődtem haza. amikor hallom, hogy az egyik takarítónő azt mondja a másiknak: „Te Zsuzsi, nálunk volt a Hofi!” Hát ez az. Nem azt mondta, hogy Hofi Géza művész úr, csak így: Hofi. Ennél többet én nem kaphatok a közönségtől. Pauwlik György KM Folyópart Gávánál. Krutilla József tusrajza
