Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. május 24. HAZAI TÁJAKON Aquincum romjai Külön települt a polgárváros, a katonai tábor és a katonaváros. Kőbőr, téglából, „díszes házakat emeltek. Vízvezetéket építettek, központi fűtést és vízöblítéses latrinát. A polgárvárost — római mintára — fallal vették körül. A centrumban a fórum, az államvallás szentélyeivel, vásárcsarnokkal, fürdőkkel. A főutcákat boltok, kézműves egyesületek és papi testületek székházai szegélyezték. tójául a későbbi Hadriánus császárt nevezte ki. Aquincumot Hadriánus római városjoggal ruházta fel, munici- pium rangjára emelte — a szabad születésű lakosság részére megkülönböztetett jogállást biztosított. 194-ben Septimus Severus császár még magasabb — colonia — rangra emelte a várost. Üj középületeket — fürdőket, szentélyeket építettek. A 228-ból származó víziorgona Budapest majd kétévezre- des elődje, Aquincum — ma rommező. Versek szólnak a sírkövekről, az elmúlást hirdetik. Hajdan volt dicsőséget, emberek, császárok és birodalmak pusztulását. A múzeum. Pacatus mester műhelyéből a vörös mázas edények, agyagmécsesek. Minerva istennő szobra, bronz igaveret, Jupitert ábrázoló bronzfigura, üvegfúvó, fazekaskemence, Mithras szentély. És itt őrzik az egyetlen római orgona eredeti alkatrészeit — 228-ból. A romkert. A polgárváros központja — a fórum, a bazilika, közfürdő és vásárcsarnok. Légfűtéses tornacsarnok, szennyvízlevezető. Mostanában áz' újjáépített, 'kiszélesít tett Szentendrei út mentén az aquaeductus — vízvezeték — néhány szép íve került felszínre. A faragott kőívekkel összefogott pillérsor tetején 4—5 kilométer hosszban futott hajdan a csővezeték. A mai Római fürdő gyógy- és ivóvizét szállította a városok, lakóházak és közfürdők számára. Néhány évtizedes virágzás. Aztán a barbár támadások, a római birodalom válsága, a hanyatlás jelei érződnek Aquincumiban is. S hiába erősítette meg a birodalom határait I. Valentinianus császár a IV. század 70-es éveiben őrtornyokkal, katonai táborokkal — a barbárok, Aquincumban a hunok, könnyen győzelmet arattak. A lakosság elvándorolt. Az egykori virágzó civilizációnak már nyoma is alig maradt, amikor az V. század első évtizedeiben hivatalosan is elhagyták Aquincumot a római közigazgatás képviselői. Aquincum épületei túlélték a római birodalom összeomlását. Az amphiteatrumba költözött a honfoglaló Árpád fejedelem családja. Zsigmond idején megújították a római falakat. Mátyás király római gyűjteményt rendezett be budai palotájában. 1778-ban a véletlen hozta felszínre a katonai tábor nagyobbik fürdőjének romjait az óbudai Flórián téren. Ekkor, 30 évvel Pompeji feltárása után, Mária Terézia megbízásából indította meg Schönwisner István egyetemi könyvtáros az azóta is tartó ásatást. A polgárváros módszeres feltárásához csak a múlt század nyolcvanas éveiben kezdtek hozzá. A rendezés, a régészeti munka mind a mai napig tart. Kádár Márta Film és történelem Bemutatták nálunk Az égő Barcelona című spanyol történelmi drámát. Antonio Ribas filmje nem számíthat százezrek érdeklődésére — különben is a stúdióhálózatban vetítik —, ahhoz a vizsgálódáshoz azonban, melyet a címben jelzett témakörben szeretnénk ezúttal folytatni, ideális dokumentációnak ígérkezik. De haladjunk sorjában. Amikor azt írom, hogy Az égő Barcel mán a jegyüzérek nem gazda ;szanak meg (az ilyesmi egv ébként olyan ritka manapság, mint a fehér holló), egyá talán nem kívánok rossz pontokat adományozni a rendezőnek. (Mindent a maga helyén.) Egyszerűen tény, hogy vannak nagy tömegekhez és szűkebb rétegekhez szóló művek. Ez még a film világában is természetes, noha az ideális állapot az lenne, hogy az alkotások minél több nézőt vonzzanak és késztessenek, gondolkozásra. Ribas forró események társadalmi hátterét elemzi epikusán hömpölygő (és helyenként — sajnos — lassan csordogáló) „meséjében”. Valójában persze szó sincs itt fikcióról, ellenkezőleg: dokumentumszerű hitelességgel élednek újjá a korabeli krónika lapjai. Idézzük fel — legalább nagy vonalakban — a cselekmény hátterét. 1898- ban az Egyesült Államok térdre kényszeríti a spanyol monarchiát — aminek az a velejárója, hogy Kubát, Pu- erto-Ricot és a Fülöp-szige- teket is át kell adni a világ csendőrének. Spanyolországban rengeni kezd a föld — a háborús vereségnek általában ilyen a következménye. Az égő Barcelona a személyiségek forrongása . tükrében érzékelteti bizonyos eszmék devalválódását és a radikális változtatás szükségességét. A gyújtózsinór sokáig ég, majd nemsokára robban a bomba is. 1909-ben általános sztrájk tör ki. A lehetőség — bizonyos körülmények folytán — nem érik valósággá. Hiába indulnának harcba a proletárok. Az anarchisták ragadják magukhoz az irányítást, majd példátlan megtorlás veszi kezdetét. A levert felkelést „Véres Hét” követi. A filmben a társadalmi egyensúly- vesztéssel párhuzamosan az egzisztenciák is összeomlanak. Ahogy ez már lenni szokott, a burzsoázia szentélyében, a családban is érvényüket vesztik a korábbi normák. A Palan-família élete mindennél hatásosabban példázza az osztályviszonyok változásait, a rendíthetetlennek tartott kötelékek' megla- zulását és a morális elbizonytalanodást. Röviden és velősen fogalmazva: a terror ismérveit. Lapozgatom Az égő Bar- celona külföldi kritikáit és olvasom az elragadtatott szu- perlatívuszokat. Sehogyan sem tudok velük egyetérteni. „Politikus film” — írja az egyik ítész. Ez kétségbevonhatatlan, csakhogy a „mit”-et a „hogyan”-tól nem szabad mechanikusan elválasztani. Márpedig a mű politikuma didaktikus és csak úgy zá- poroztatja a nézőkre a tényeket. Méghozzá válogatás nélkül. A zsúfoltság mindenképpen zavaró — kivált az európai szemnek, mivel, valljuk meg őszintén, mi azért nem vagyunk otthonosak a spanyol krónikában. Ez tehát az egyes számú bökkenő. Személyes közünk a tőlünk sok ezer kilométerre és az előttünk évszázadokkal élő emberekhez is lehet, de csak akkor, ha pontosan ismerjük a cselekedetek eredőit. Ribas- nál mindez vázlatos. Ugyancsak elmarasztalásképpen említem meg a pszichológiai motiváció elkapkodottságát. Hogy Az égő Barcelona — mint Miguel Bunuel Gentes említi — „Visconti-szerű” freskó lenne, melyben az egész nemzeti, népi problémakör egyetlen korszakba sűrítve jelenik meg”? Erősen kételkedem a megállapítás igazában. Ribast lehet Viscon- tihoz hasonlítani — mindketten rendezők —, tehetségük szintje és problémaérzékenységük, látványteremtő erejük jellege között azonban nagy a különbség. A néhány éve elhunyt olasz mester javára. Az is vitatható, hogy a kétrészes spanyol film valamennyi fontos kérdést megpendítene s szemléletében érvényesítené a valóságlátás dialektikáját. Éppen azért kárhoztatható a művész aspektusa, mert a tragikus színjátékot túlságosan átemeli a különös — a bizarr, a taszító — szférájába. Azzal, hogy előadtuk fenntartásainkat és feleltünk arra a kérdésre: milyen ne legyen a történelmi robbanásokat megörökítő film, az érem másik oldalát is felvillantottuk. Nézzük tehát: melyek az úgynevezett „történelmi filmmel” szembeni elvárásaink? Hely híján kénytelen vagyok kissé kategorikusan összegezni a legfőbb követelményeket. Remélem, egy-egy címszóra a későbbiekben még visszatérhetek a Kelet- Magyarország hasábjain ... Az első — a legelső — erény: a hitelesség. Ami az igazsággal egyenlő. Vigyázat, nem a részletek naturalista hűségére gondolok, hanem a társadalmi mozgásformák és nagy horderejű változások pontos megjelenítésére. De szelekcióval! A fontos mozzanatok' kiemelésével, a lényegtelen mellőzésével. A másik jellegzetesség: a közösségi és a személyes sors elválaszthatatlansága. Az „én” és a „mi” indulatainak gyökereit akkor is fel kell tárnia a művésznek, ha hadvezérről, és nemkülönben, amikor egyszerű közkatonáról van szó. Megemlítem továbbá a progresszív szemlélet érvényesítésének kötelességét. Köztudott, hogy a tényekkel is lehet manipulálni. A Pa- tyomkin páncélost az egyik reakciós forgalmazó úgy változtatta meg, hogy a film az elnyomók győzelmével fejeződik be. A közepe került a végére. Másfajta trükkökröt is tudunk. Rész és egész szembeállításáról. Itt abbahagyom, pedig meg kellene említenem még a művészi követelményeket: a cselekményvezetés, a konfliktusszövés, a jellemteremtés stb. eredetiségét. Enélkül általában sincs jó film, nemhogy hiteles lenyomat rég- és közelmúltról, hajdani emberekről, máig sugárzó történelmi változásokról. Hálás vagyok Antonio Ri- basnak — Az égő Barcelonát nem szeretem különösebben —, hogy mindezt a film apropóján elmondhattam. Veress József Köny v és szabad idő Ahogy elérkezik az igazán jó idő, egyre több család ül be kocsijába és kerekedik fel,, hogy kiránduljon, szétnézzen szép hazánkban vagy netán hétvégi telkén, vagy hobby- kertjében elvégezze az éppen esedékes munkákat. Az autózással egyre több a bajunk, belvárosban szinte lehetetlen parkolnunk, vitás eseteink vannak egymással és a közlekedési szabályok értelmezésével. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó egy rendkívül hasznos, mondhatni közérdekű könyvet adott ki A közlekedési jogról és alkalmazásáról mindenkinek címmel. Az alcím, kicsit ijesztő: Kresz és büntetőjog. Persze nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni, csupán arra például, hogy milyen távolságban szabad az úttest szélén közlekedő gyalogosok mellett elhaladni, szorosan jobbra tartva bármikor szabad lassan haladni, mit kell a szembejövő forgalom zavarásának tekinteni, vagy mikor mentesül valaki a büntetőjogi következmények alól. A gyakorlott autós rutinból vezet, s szinte alig értelmezi, inkább már beidegzésszerűen alkalmazza a közlekedési szabályokat. Olyan kérdések ezek, melyeket vajmi kevesen tudunk pontosan — arról nem is beszélve, hogy a büntetés- kiszabás mértékéről ily közérthető formában alig olvashattunk eddig. A kötet ajánlásához még csak annyit: jogászok írták, de nem jogászi nyelven. Kiránduláskor sok, számunkra ismeretlen növénynyel, virággal találkozunk, s be kell vallani, biológiai, botanikai ismereteink sokszor — különösen egy átlag „városi emberé” — eléggé hiányosak. Sok kiadást ért meg Jávorka—Csapody Erdő-mező virágai című könyve, e sikeres kötet bővült most általánosabbá; nemcsak virágok, de fás növények, cserjék, bokrok is helyet kaptak a kötetben — csoportosítva a „fellelés” helye, évszaka szerint is. Az ízléses kötetet Csapody Vera színes rajzai, valamint a növénynevek mutatója teszi értékessé. A kiskert sokak egyik legfőbb szórakozása, s idősebb korban talán éltető ereje is — még többeknek megélhetési forrás vagy jövedelemkiegészítés. Hiába készítjük elő a leggondosabban a talajt, öntözünk vagy ápoljuk gyümölcsfáinkat, a szőlőt vagy a zöldségféléket,, ha növényi kártevők támadják meg, veszélyben van a gondos gazda munkája. A Mező- gazdasági Könyvkiadó még a februári mezőgazdasági könyvhónapra jelentette meg Növényvédelem a kiskertben című gondos összeállítását — időszerűvé talán éppen a vi- rágbaborulás, lombosodás idején vált. A minden kérdésre pontos és gyakorlatias választ adó összeállítás kitér a növényi és állati kártevőkre, felismerésük módjára, s természetesen a védekezés stratégiájára és taktikájára. Közli a kistermelői felhasználásra engedélyezett növényvédő szerek névsorát és sok más hasznos tudnivalót. Külön sorolja fel az egyes gyümölcsös zöldségfélék kártevői ellen alkalmas és célszerű védekezési, megelőzési módszereket. KM Amikor Augustus császár az időszámításunk kezdete körüli években a római birodalom határát előretolta a Dunáig, az itt élő illír, kelta és eraviscus őslakosságot szét- telepítették, katonai ellenőrzés alá vonták. A megszállók — katonák — lassan keveredtek az őslakókkal. Az I. század végére itt, a határ mentén is roma- nizálódtak az egykori eraviscus falu lakói — .elsajátították a hódítók nyelvét, szokásait, vallását. (Bár még a III. században is, amikor a Gellérthegy lejtőin már régen az aquincumi birtokosok gyümölcsei zöldelltek — a lakosság visszajárt a hegytetőre és a benszülött isteneknek áldozott. A kultusz egyik jóspapja, T. Flavius Titianus augur az eraviscus közösség nevében állított itt fogadalmi oltárt). Traianus császár 103 és 107 között kettéosztotta Pannónia tartományt, s a keleti rész székhelyéül Aquincumot jelölte. S első császári helytarA romkert, háttérben a múzeum. Részlet a múzeumból. (MTI Fotó — KS)
