Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-23 / 119. szám
1981. május 23. KELET-MAGYARORSZÁG 7 K orunk betegsége a közúti baleset, amelyek számát minden lehetséges eszközzel csökkenteni kell. Ezt szabta feladatul az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács legutóbbi plénuma is. Nem volna szerencsés az erőfeszítést úgy fokozni, hogy még többet beszélni róla, s tenni semmivel többet. A balesetek okainak feltárása, a diagnózis mellé a terápiának, a gyógykezelésnek kell felzárkóznia. Ahogy a közlekedési bíró látja 99 Betegség” és gyógyméd Aki eddig csak vezetett, s csak élvezte a gépkocsizás örömeit, a még fel nem fedett szabályszegések tudatával, s még azt sem tudja, mi egy defekt úgy, hogy a pótgumi is lyukas, vagy mi az, ha kilyukad a benzintartály és elfogyott a valuta, honnan is tudhatná, hogy annak a számtalan szabálytalan előzésnek, figyelmetlen balra kanyarodásnak, félreérthető irányjelzésnek, a sebesség vad túllépésének és egyáltalán: a közlekedő partnerek semmibevevésének egyszer egy jóvátehetetlen és visszavonhatatlan tragédia lesz az eredménye. Ne áltassuk magunkat Ezt kell időben megakadályoznunk, nem pedig utólag konstatálnunk, mondván, ■hogy hát igen, az ilyen vezetésnek csak ez lehet a vége. Ne áltassuk a gépjárművezetők lelkiismeretét a jogosítvány megszerzése utáni boldog beteljesülés ábrándjaival. így azt hiszik, a jogosítvánnyal együtt az immunitást is megszerezték a közúti balesetekkel szemben. A megyei közlekedésbiztonsági tanácsnak a Kelet-Magyaror- szág hasábjain szerény lehetőségek között eddig megjelent oktató cikkei kizárólag ezen cél szolgálatában állottak. A következőkben — így a sebességről szólva is — ezt tesszük, nem kérve elnézést azoktól, akik más állásponton vannak. A közlekedés azonos egyfajta helyváltoztatással, amelynek szoros tartozéka a sebesség. Ez utóbbinak mértéke szüli arányosan a közúti balesetek számát. A balesetek megszüntetésének abszurd módja a mozgás kiiktatása volna, amely azonban épp annyira lehetetlen, mint maga a gondolat. Komoly eredményt mégis csak a mozgáshoz tartozó sebességből kiindulva lehet elérni. Gyorsaság és biztonság A közlekedés gyorsasága és biztonsága egymásnak nem ellentmondó fogalmak. A veszélyhelyzetek kiküszöbölésének nem a sebesség minden áron való csökkentése a helyes útja. Sőt, tapasztalati tény, hogy a lassú közlekedésnek is megvannak a maga sajátos veszélyei, amellett, hogy kötelezővé tétele a modern élet követelményeivel ellenkezik. Alig vitatható, hogy a baleseteknek csak kisebb százaléka adódik az abszolút sebesség túllépéséből, annál több a relatív sebesség meghaladásából. A sebességek mértékére, nagyságára vonatkozó ellenőrzések sajnos, kizárólag az abszolút sebességek betartatását célozzák. Ez pedig nemcsak nem elég, hanem nagyon is kevés. Az a tény, hogy a járművek egy része lakott területen belül a 60 kilométer/óra, illetve jó részük lakott területen kívül a 80 kilométer/óta sebesség abszolút határát 10 —20, esetleg 30 százalékkal túllépi, számottevő balesettöbbletet nem eredményez. Szembetűnő azonban azoknak a baleseteknek száma, amelyeket a megengedett abszolút sebesség határán belül, de a relatív sebességet jóval meghaladóan közlekedő járművek okoznak. Éjszakai robogás A legsúlyosabb kimenetelű balesetek zöme a sötétedés beállta után, az éjszakai napszakban következik be, éspedig nem az abszolút sebesség említett 10—20, vagy 30 százalékos, hanem a relatív sebesség 50—100, sőt nem ritkán 150 vagy még ennél is több százalékos túllépése következtében. Az előbbieket a radarok sokasága vigyázza, az utóbbiakat csak a balesetek utáni szorgos vizsgálat konstatálja. Manapság a felelősségre vonás legkisebb veszélye nélkül roboghat éjszaka, lakott területen kívül bárki, akár egymással szemben is, tompított világítással és 80 kilométer/óra sebességgel, a Tra- fipax-szal és egyéb sebesség- mérő eszközökkel felszerelt ellenőrzők szeme láttára. Indoka: az abszolút sebességet nem lépte túl. Pedig a súlyos és halálos kimenetelű balesetek sötétben, pontosabban az említett vakvezetés miatt következnek be. Ezzel Néhány szem eső, csúszós út, hirtelen fékezés, s az iménti járművezető a mentő utasa lesz... szemben viszont az abszolút sebességet viszonylag nem nagy mértékben túllépők a felelősségre vonást nem úsz- szák meg. Lakott területen belül a közvilágítással csak gyengén, vagy el nem látott útszakaszokon is hasonló a helyzet. Gyalog, kerékpáron, szekéren Anélkül, hogy az abszolút sebesség betartása ellenőrzésének szükségességét és helyességét bárki vitathatná, nem teszi helyesen az, aki a sebesség túllépéséből eredő veszélyeket a ma szokványos, mondhatni divatos radarozá- si módszerrel véli megoldani, vagy tekinti éppen megoldottnak. Ez esetben az így ellenőrzés alá kerülő járművek kisebb számával szemben a többség zavartalanul termelheti a súlyos és halálos kimenetelű balesetek tömegét. E balesetek döntő részét éjszaka, lakott területen kívül, de belül is, az úttest menetirány szerinti jobb oldalán haladó gyalogos, a kerékpárját ki nem világító személy, vagy az ilyet toló gyalogos és az ugyanígy közlekedő lófogatú jármű okozza. Minthogy a sebesség a sötétedés után is mérhető — úgy mint nappal —, s mert az is megállapítható, hogy a figyelt jármű tompított, vagy reflektorfénnyel közleke- dik-e, akkor az a nyilvánvaló következtetés is levonható, hogy az adott jármű a tompított világításhoz képest sebességét 50—100, vagy éppen 150 százalékosan túllépte. E körülmény ma, sajnos csak a baleset bekövetkezte után, az utólagos szakértői számítások során válik ismertté. Mi is az a vakvezetés? Ha éjszaka tömegesen történnének a relatív sebesség betartására vonatkozó mérések — legalább annyi mint nappal —, s azokat szigorú bírságolások és jogosítványbevonások kísérnék, akkor lehetne remélni a járművezetők — tapasztalat szerint kb. 90 százalékát kitevő, vakon vezetők — ránevelését, sőt rákényszerítését a látási viszonyaiknak megfelelő sebesség megválasztására, illetve betartására. Mindaddig, míg technikailag nem megoldott sötétben a relatív sebesség ellenőrzése, addig azoktól, akik eddig sem törődtek még saját biztonságukkal sem, a jövőben sem várható más, mint a „vakvezetés” és annak minden következménye. Ma a technika csodáinak világában a megoldandó feladat szinte törpének tűnik, érthetetlennek pedig az, hogy a legsúlyosabb balesetek ily vaskos oka évről évre csak regisztráltassák, a kiküszöbölés érdekében való ténykedés nélkül. Ha nappal az abszolút sebességi határ alatt, de relatíve száguldozok előtt a felelősségre vonás kapuja nyitva van, miért lenne ugyan zárva az éjszaka relatív értelemben száguldozok előtt, akiken aztán igazán nem múlik, hogy valakit vagy valakiket elgázolnak, vagy sem. E tekintetben kivétel nincs, csak sorrend. Dr. Demeter Ferenc közlekedési bíró Nyíregyházán sok baleset a főút zsúfoltsága miatt fordul elő. Az épülő 4-es főút nem a város központján halad majd keresztül, így kiiktatja az átmenő forgalmat a megyeszékhely központjából. »Életek menthetők A KPM Közúti Igazgatóság útüzemeltetői szerepénél fogva elsőrendű feladatának tekinti a megye országos köz- úthálózata biztonságának fokozását. Az igazgatóság kezelésében lévő közel 2100 kilométeres úthálózat fontos feltétele a motorizációs fejlődés diktálta egyre növekvő forgalom zavartalanságának, biztonságának. Az elmúlt öt év alatt átlagban 30 százalékkal nőtt a forgalom mértéke útjainkon. A megnövekedett forgalom számára — a korlátozott pénzügyi lehetőségek között is — biztosítani kellett a megfelelő útpályát, műtárgyakat és korszerű jelzés- rendszert. Balesetelemzés A forgalom biztonságát alapvetően befolyásolják a jól megtervezett és kihelyezett közúti jelzések. Megyénk országos közútjain évek óta korszerű fényvisszaverő kivitelű jelzőtáblák találhatók. Több mint 1500 kilométeres úthosszúságban láthatók a ma már nélkülözhetetlen útburkolati jelek. A közúti jelzések, jelzőberendezések létesítése, fenntartása több mint 78 millió forintba került az V. ötéves tervidőszak folyamán. A közúti közlekedés sajnálatos velejárója a közúti baleset. A közlekedési szakemberek legfontosabb feladata ennek az egyáltalán nem törvényszerű jelenségnek a csökkentése. A balesetek csökkentése érdekében a közúti igazgatóságon komoly balesetelemző munkát végeznek. Ennek során felkutatják a baleseti gócpontokat, a veszélyes útszakaszokat. Évek óta tapasztalt jelenség, hogy megfelelő útpályán, kifogástalan közúti jelzések mellett is találhatók baleset-halmo- zódási pontok. Ilyen esetekben valamilyen közvetett tényezőben keresendő az ok. Például az évek óta jelentős számmal bekövetkező gyalogos-baleseteknél a várakozó járművek mögül való kilépés, a rosszul látható gyalogosátkelőhely, vagy a külsőségi útszakaszok rossz optikai vezetése. az idejében nem észlelhető veszélyes ív, mindmind baleseti veszélyforrást rejt magában. Nátriumlámpák Az ilyen esetekben alkalmazott preventív intézkedések emberéleteket menthetnek meg, tragédiák sora előzhető meg. A gyalogosátkelőhelyek külön megvilágításával potenciálisan csökken az átkelőhelyeken bekövetkező éjszakai gyalogoselütés veszélye. (Azokon az átkelőhelyeken, ahol a sárga fényű nátriumlámpák világítanak, gyalogosbaleset még eddig nem következett be!) Jelenleg a megyében 24 gyalogos-átkelőhelyet sikerült nátriumlámpás megvilágítással ellátni, a VI. ötéves terv folyamán fokozatosan készül a többi átkelőhely megvilágítása is. Nagyon fontos, hogy a gyalogosok — elsősorban saját érdekükben — a megvilágított sávon menjenek át, mert ellenkező esetben fokozott veszélynek teszik ki magukat. Ugyancsak hatásos intézkedés volt a gyalogos-átkelőhelyeknél és iskolák előtti útszakaszokon bevezetett megállási tilalom, ezáltal csökkent az álló járművek mögül kilépő gyalogosok, gyermekek elütése. A főúthálózat teljes hosz- szán és az alsóbb rendű utak nagy részén a veszélyesnek minősített útkanyarulatok- ban elhelyezett fekete-fehér sávos táblák nagymértékben csökkentették a pályaelhagyás miatt bekövetkezett balesetek számát. Hasonlóan hatásos balesetcsökkentő hatása volt a nagy forgalmú 4- es, 41-es számú főúton az útkereszteződések előtt bevezetett előzési tilalmaknak. (Mintegy 20 százalékkal csökkent az útkereszteződésekben a balesetek száma.) Utak a kerékpárnak A megyénkre különösen jellemző a heterogén jármű- forgalom, hiszen még Nyíregyházán is számottevő lovasfogat-, traktor- és kerékpárforgalommal kell számolni. Ezek a lassú járművek a kis sebességi adottságaiknál, nehézkes helyváltoztatási képességüknél fogva akadályozzák a forgalmat, növekszik az őket előző gépjárművek előzési gyakorisága, ezáltal bővül a baleseti konfliktus lehetősége. A 4-es és 41-es főutak egyes szakaszairól évekkel ezelőtt a lassú járműveket kitiltották, az intézkedésnek számottevő balesetcsökkentő hatása volt, sajnos további útszakaszokon erre nem kerülhetett sor a lassú járművek közlekedéséhez szükséges párhuzamos utak hiánya miatt. A balesetveszélynek leginkább kitett közlekedési eszköz a kerékpár. A kerékpáros közlekedés hazánkban is emelkedő tendenciát mutat, ezért a jövőben fokozottan számolni kell jelenlétével. A megyében leginkább Nyíregyházán jelent gondot a kerékpáros közlekedés biztonságos megoldása. Elsősorban a nagyforgalmú utak városi bevezető szakaszain lenne célszerű a kerékpárutak (vagy gyalogos-kerékpáros vegyes utak) megépítése. Ugyanakkor forgalomszabályozási eszközökkel ki kell jelölni a város ipari, kereskedelmi és lakótelepi részeit összekötő, kerékpározásra alkalmas útvonalat. Városi zöldhullám Megyénk városait még korántsem jellemzik olyan forgalmi értékek, melyeknél az utak kapacitásának kimerüléséről lehetne beszélni. Ennek ellenére csúcsforgalmi időszakban már nem zavarmentes a közlekedés a megyeszékhelyen. A jelzőlámpás csomópontok a korábban meghatározott fix programjaikkal nem igazodnak a megnövekedett forgalomhoz. Ezt a problémát oldja majd meg az év második, felére tervezett fázismódosítások, csomó- pontbővítések végrehajtása. Jelzőlámpa-telepítésre is sor kerül a Vasvári Pál utca— Északi körút kereszteződésében, valamint az épülő 4. sz. út—Vöröshadsereg és Bocskai úti kereszteződésében. Ezek a jelzőlámpás csomópontok lesznek a láncszemei a majdani Nagykörút összehangolt („zöldhullámú”) lámparendszerének. A gyermekbalesetek mindig különösen megrázó, tragikus eseménynek számítanak. Annak ellenére, hogy az iskolákban, óvodákban fokozott figyelmet fordítanak a közlekedési ismeretek oktatására, a múlt évek nagy számú gyermekbalesetei arra intenek, hogy minden lehetséges eszközt meg kell ragadni a gyermekek veszélyeztetettségének csökkentésére. Iskolák, játszóterek környékén újra fel kell „fedezni” és elhelyezni a lánc-, vagy me- revvas-korlátokat, melyekkel megakadályozhatok a gyermekek meggondolatlan úttestre lépése. A közúti jelzések mindennapos kísérői utazásainknak, egy-egy hiányzó jelzés emberéletet követelhet. Mégis, példák sokaságával bizonyítható, hogy hány esetben szerelik le, fordítják el felelőtlen emberiek a közúti jelzőtáblákat. Az útburkolati jelek festése idején türelmetlen gépkocsivezetők hajtanak rá a frissen felfestett felezővonalra, ezzel komoly anyagi károkat okoznak a népgazdaságnak és saját maguknak. (A festőgépek kezelői azonnali feljelentést tesznek ilyen esetben.) Éjszakai vezetés közben nagy segítség az út szélét jelző vezetőoszlop, a figyelmetlen járművezetők (főleg a széles mezőgazdasági gépekkel) néha mégis szinte learatják a vezetőoszlopok sorát. Ilyen és hasonló felelőtlenségek, szándékos rongálások az anyagi káron túl, balesetek előidézői is lehetnek. A közlekedés biztonsága közügy, mindenki ügye, mindannyian szeretnénk épségben hazaérni, ezért kell a közlekedési szakembereknek jól, hivatástudattal dolgozni, a közlekedőknek pedig óvni és védeni mindazt, ami biztonságunk érdekét szolgálja. Hegedűs Csaba osztályvezető
