Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-19 / 115. szám
1981. május 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Fogékonyság az új iránt Beszélgetés Ádám György akadémikussal, a TIT elnökével Megyénkben járt Ádám György akadé- nőkétől. Kérdéseink a TIT megújulására, a mikus, a Tudományos Ismeretterjesztő Tár- korszerű ismeretterjesztés iránti igények kihány kérdésre választ kérni az idén fennállá- elégésének gondjaira, tennivalóira vonat- sának 140. évfordulóját ünneplő társulat el- koztak. Soha nem tapasztalt mértékben gyarapodnak, halmozódnak napjainkban a tudományos ismeretek. Milyen részt vállal ezek közvetítéséből a társulat, mint a legrégebbi, de ma már nem egyedüli ismeretterjesztő szervezet. — Valóban az utóbbi két évtizedben már nem csak a társulatunk vesz részt ismeretterjesztésben. Ügy is mondhatnánk, felnőtt mellettünk egy sor szakmai, tudományos egyesület, szervezet, amely szintén vállal ismeret- terjesztő munkát. Azt gondolom azonban, a társulat azáltal, hogy szinte minden tudományágat tömörítő, értelmiségi szervezet, olyan lehetőség, amely továbbra is sajátos szerepet és jelentőséget ad a TIT munkájának. Éppen az Akadémia legutóbbi közgyűlésén is hangsúlyozták, hogy erősíteni szükséges az egyes tudományágak közötti kapcsolatokat. Nem hiszem tehát, hogy profilt kellene változtatni a társulatnak, de a megújulás útjait, módjait keresnünk kell, hogy kielégíthessük a lakosság művelődési, ismeretszerzési igényeit. Mégpedig minél vonzóbban és színvonalasabban. Milyen módszerekkel, formákkal dolgozhat a legkorszerűbben a TIT? Melyik ismeretszerzési formát kellene előnyben részesíteni? — Előfordul, hogy divatba jönnek a módszerek, amelyek a hagyományos előadásos, tanfolyami formák helyett az audiovizuális, azaz a látáshallás élményére épülő ismeretszerzést részesítik kizárólagosan előnyben. Nem gondolom, hogy ennek nincs meg egy-egy adott témában a jelentősége, haszna, de az élőbeszédet, ahol vitatkozni lehet, vissza lehet kérdezni, ami tulajdonképpen a TIT-ren- dezvények nagy-nagy előnye minden más ismeretformálással szemben, nem szabad elhanyagolni, vagy háttérbe szorítani. Ezt a személyes kapcsolatot, vitapartneri viszonyt semmi más nem pótolhatja, sem a tévé, sem a rádió, sem a könyvek, folyóiratok. Ezért nem kell félnünk attól, hogy a különböző művelődési ismeretközlő eszközök elveszik a társulatunk kenyerét. Megfelelőnek tartja-e az arányokat az általános, mindenkinek szóló tudományos ismeretek és az úgynevezett praktikus, gyorsan felhasználható ismeretek között? — Mi részben a praktikus ismeretek terjesztéséből élünk, gondolok itt a társulat költségvetési forrásaira, ugyanakkor szorgalmaznunk kell, amit a tudományok fejlődéséből fontosnak tartunk, hogy azt minél többen megismerjék. Nem akarjuk megszüntetni a különböző praktikus ismereteket nyújtó tanfolyamokat, de nem maradhatunk le a korszerű,, tudományos ismeretek továbbadásáról sem. Még akkor sem, ha netán azokat a lakosságnak csak egyes rétegeihez, csoportjaihoz tudjuk eljuttatni. Két lábon kell állnunk. Nagyon sok múlik a TIT-előadók felkészültségén, a közönséggel való kapcsolat- teremtés képességén! Hogyan sikerül tájékozódni a közönség érdeklődéséről, igényeiről? Nem félő-e, hogy olykor íróasztalnál születnek a TIT- programok, tématervek? — Ügy vélem, nagyon oda kell figyelnünk, hogy minden esetben a lakosság valódi igényeit elégítsük ki. S igyekez-. zünk minél szélesebb körben megismerni azokat a kérdéseket, témákat, amelyek leginkább foglalkoztatják az embereket. Fontos, hogy a helyi sajátosságokról — a termelési, kulturális és egyéb adottságokról, a lakosság iskolázottságának helyzetéről se feledkezzünk meg. Ezek ismeretében keressük az igények kielégítésének módját. Nem hinném, hogy íróasztal mellett születnének a TIT- programok, de nem árt még jobban figyelnünk a valóságos igényekre, az érdeklődés alakulására, és azok vonzó formában való kielégítésére. Mennyiben van összhang, munkamegosztás, a TIT és a többi ismeretterjesztő, művelődési szervezet között? — Amilyen optimistán válaszolhattam az eddigi kérdésekre, annyira gondterhelten tudok választ adni a munka- megosztásra vonatkozóan. Sajnos, nincs munkamegosztás. Spontán módon alakultak ki a munkakapcsolatok a különböző testvérszervezetekkel, intézményekkel. A személyes kapcsolatok általában jók, de sokan csinálják ugyanazt, így maradnak területek, amelyekkel viszont egyikük sem foglalkozik. Példának említeném, az egészségügyi ismeretterjesztést, talán mert közel áll hozzám, orvos ' vagyok. Sokan végzik: mégis messze elmarad a lakosság alapvető egészségügyi kulturáltsága a követelményektől. Úgy gondolom, egyik legsürgősebb tennivalónk lesz egyeztetni a különböző szervezetekkel, egyesületekkel a munkamegosztást, előbbre lépni az összhang megteremtésében ... Mennyiben kívánatos megyei jellegűvé tenni a TIT munkáját — különös tekintettel a lakosság ösz- szetételére, iskolázottságára, településszerkezetre, hagyományokra és így tovább? — Most vagyok először Szabolcs-Szatmárban. Kedvező meglepetés számomra az az érzékenység és fogékonyság, ahogyan a TIT megyei vezetői reagálnak a helyi szükségletekre. Jártam egy kiváló tsz-ben is, a jármi Alkotmány Tsz-ben, ahol évek óta nagy figyelmet fordítanak a dolgozók ismereteinek bővítésére. Ezt nagyon jó útnak találom. Az ipari, az értelmiségi munkaterületek mellett el kell jutnunk a falusi lakossághoz, a kisebb települések lakóihoz is. Erről személyes tapasztalatokat is szerezhettem. Olykor úgy tűnik, kissé elnehezül a TIT testületi élete, sok az előterjesztés, a papír, az ülés. Miért? — Ez bizony a társulat belső életének egyik gondja, s ahol ez túlzott méreteket ölt, jó végiggondolni, miből kellene kevesebb. Amint a TIT megyei vezetői is elmondták, olykor az előzetesen készített és az elnökségi tagoknak, szakosztályi vezetőknek kiküldött írásos előterjesztések inkább azt a 'célt szolgálnák, hogy élőszóban csak a leglényegesebbről beszéljenek, amikor az sorra kerül. Törekednünk kell továbbra is arra, hogy a TIT munkamódszereit is megújítsuk ... Ennek egyik legfontosabb eleme az is, hogy szélesítsük a társulat bázisát, több fiatalt hívjunk sorainkba. Egyik fő programunk kell, hogy legyen a fiatalítás, amely reményt ad arra, hogy több aktív, a közért munkálkodó értelmiségi — agrár, műszaki, orvos —, és a még kívülmaradó nagyszámú pedagógus — is helyet, elfoglaltságot találjon a társulat különböző szakosztályaiban. — Eddig is ismertem a központi tevékenységem révén a szabolcsi TIT-munkát. Úgy tartom számon, mint a jók közé tartozó TIT-szervezetet, amely komoly és hatékony munkát végez a lakosság körében. Erről személyesen is meggyőződhettem itt-tartóz- kodásom alatt. Min lehetne javítani? Javítani a munkán mindig lehet és kell is. Amiről az imént szóltunk, Szabolcsra is érvényes: tovább szükséges bővíteni a TIT társadalmi bázisát, újabb orvosok, agrárszakemberek, műszakiak és pedagógusok számára kell vonzóbbá tenni ezt a fontos közéleti tevékenységet. Hogyan sikerül összeegyeztetni napi munkájában fontos hivatásának gyakorlását a TIT országos elnöki teendőinek ellátásával? — Nehezen tudom összeegyeztetni. Csak a munkaidő kiterjesztésével lehet a szakmai, oktatási és kutatási tevékenység mellett a nagyon megtisztelő, de nem túl köny- nyű társadalmi feladatot is ellátni. Több akadémiai bizottságnak is elnöke, vagy tagja vagyok, *le fő közéleti munkám a TIT-elnöki teendők ellátása. Bízom benne, hogy az idén esedékes 140. évfordulónk a társulat megújulását, felfrissülését is magával hozza majd, s hozzájárul a színvonalas ismeretterjesztő tevékenység széles körű kibontakoztatásához megye- és országszerte. Páll Géza S zabadulnék tőle, de nem sikerül. Mellettem éppen csak felparázslik az ingerültség, akarom, nem akarom hallom a vitát anya és lánya között. És azóta eszembe jut újra meg újra, mert hát egy ilyen vita parányi dráma is a szülő és a gyerek között. Törésvonal egy majdani kapcsolaton. „Kérlek anya, ne nevelj !” fi tizenéves kislány pipacsvörösen elfordul, az anya, ő sem öreg még, nagyot sóhajt, és néz ránk szenvedőn, mintegy tanúnak téve minket: nehéz manapság szülőnek lenni. Komikus ingerültséggel tudom: az anyának és a gyereknek egyenértékű igaza van, csak éppen közös illemviselkedés-kó- dexe, pontosabban kultúrája nincs. A kislány, aki bejáró diákként naponta társai között utazik, most a szülői szem elé kényszerült, a szülő, aki jószerével csak esténként látja a gyermekét otthon, most társai között, mellett látja. Számára természetellenes idegen, a gyermeknek természetes közegben. Szabadulnék a véletlen A nyíregyházi papírgyárban mérettől függően napi 8—10 ezer darab különleges nagyméretű kartondobozt készítenek a ZH—56 típusú félautomata fűzőgéppel. (Elek Emil felv.) Primőrök fólia alól Hobbi, haszon A városszéli kiskertekben, a falusi házak udvarain megszokott látvány a fóliasátor. Rengeteg primőr zöldségfélére van szükség, melyek jó része a kiskertekben terem. A Nyíregyházi ÁFÉSZ 1976- ban alakított zöldségtermesztő szakcsoportot. Tagjai közül 23-an foglalkoznak fólia alatti növénytermesztéssel. Miért? Irány Jósaváros — Hobbi és keresetkiegészítés — válaszol Maráz Vince Nagycserkeszen, aki két évtizede termeszt primőröket. „Civilben” az ÁFÉSZ ellenőre már negyedszázada. Hűségéért a napokban kapott aranygyűrűt. — Évek óta mindig február 25-én rakjuk az első trágya alapú melegágyat fóliával takart üvegtető alá — kalauzol végig üde zöld birodalmán. — Nincs szükség fűtésre, a trágya elég meleget ad. A palánták itt még akkor sem fagynak meg, ha kinn mínusz húszfokos hideg van. A gazda telkén 1500 négyzetméteren emelkedik fóliasátor. Innen a jósavárosi ABC-be kerül a friss áru. Az idén több ezer csomó retket értékesített itt Maráz Vince, hamarosan 1500 zsenge karalábét szállít az áruháznak. A paprika és a paradicsom már virágzik. A palántákból 30— 40 ezret a szakcsoport tagjainak ad el a cserkészi kistermelő. hallott vita emlékétől, de nem sikerül, mert újra és újra felidézi bennem az emlékét egy-egy új történés, újabban meglesett mikrodráma. Előbb vagy utóbb eljutok addig, hogy kimondom: aggasztó, hogy mennyire nem ismerjük egymást. Nem szeretem a nemzedék szót, már csak gzért Csernik János, a szövetkezet felsősimái felvásárlója egyelőre még tanulja a fólia alatti zöldségtermesztést. Három éve foglalkozik primőrökkel. Jelenleg 250 négyzet- méteren termel retket, salátát, paradicsomot. — Nem jó ez a föld, mert a paprika nem terem meg benne. De a paradicsom, a saláta bevált. Tavaly csak a retekből visszatérült a fólia Választék, minőség Az ÁFÉSZ amennyire tudja, segíti a szakcsoportot. A fólia vásárlásához 40 százalékos kedvezményt ad. Tapasztalatcseréket, előadásokat rendez. Megszervezték az értékesítést is: a tavaszi csemegék az ÁFÉSZ boltjaiban kerülnek pultra. A tagok — nem számítva a saját fogyasztást — ma már mintegy félmillió forint értékű friss árut adnak át idényenként az üzleteknek. Paprikát, retket, paradicsomot, salátát, uborkát, hagymát. — Bővítjük a választékot, javítjuk a minőséget — fogalmazza meg a primőrtermesztés célját Bartha Sándor, a szakcsoport elnöke. Ebben igaza van, bár választékbővítésről igazán akkor lehetne beszélni, ha különlegességeket is termelnének — mint a törökparadicsom, a kelbimbó, a póréhagyma, vagy a patisszon. — Ezeket kevesen ismerik, ezért legfeljebb saját magunknak ültetünk ilyeneket — folytatja az elnök. — Árusításuk kockázat a kereskedelemnek, ezért nem is igen kötnek rájuk szerződést. Egyébként aki csak a haszonért akarja erre a mesterségre adni a fejét, jobb ha bele sem kezd. Bartha Sándor nyugdíjasként fogott kertműveléshez. Borbányai telkén olaj- és maga készítette fűrészporos kályha fűti a fóliasátrakat. Nem kapnak belőle... — Nőnek a költségek: drága a növényvédő szer, a műtrágya, a fóliákat évenként cserélni kell. És sok a munka. Van olyan vetőmag, amihez nem lehet hozzájutni. Például a korai, édes szentesi kosszarvú paprikáéhoz. Tavaly nagy nehezen szereztem három palántát. Ezekből gyűjtöttem magot, termés csak jövőre lesz belőle. Nincs rövid hatásidejű gombaölő szer sem. Nagyüzemekben használnak ilyet, de kistermelők nem kapnak belőle, mert mérgező. Ha hosszú hatásidejűvel dolgozom, 2—3 hétig nem szedhetek a termésből. A fóliasátrak párás melegében egészséges palánták fejlődnek. Kora tavasztól késő őszig keményen megdolgoztatják a termelőket. Mégis megéri velük foglalkozni. Bartha Sándor elmondta: — Ez a munka értelmet adott a napjaimnak, visszaadta az egészségemet is. Egész évben friss zöldségekkel látom el a családot. S ha meggazdagodni nem is fogok, de egy kis zsebpénz mindig kikerül belőle. Házi Zsuzsa évvel ezelőtt is megszólták a bejáró diákok szabadosságát az idősebbek. Nem felejtem a vitát, mert izgat az édesanya igazsága. Voltaképpen nem akart rosszat, olyan gyereket akart maga mellett, akit mi, véletlen útitársak majd megcsodálunk, hogy milyen jólnevelt, milyen okos, milyen Anya és lánya sem, mert ilyen alapon számolni kellene a fél és negyed nemzedékek, néhány évnyi korosztálykülönbségek más és más normarendszerével is. Valójában nem nemzedékek, szülők és gyerekek nem értik, nem ismerik egymást, hanem az egy nemzedéken belüli különféle korosztályok sem. A kislány ott a vonaton természetesen nem lehetett olyan, amilyen az édesanyja volt a valamikori vonatokon, és az édesanya naiv természetességgel felejtette el, hogy húsz helyes. Izgat persze az édesanya önzése is, mert mindezt a maga dicsőségére szerette volna, a mohósága is, mert olyasmit várt volna el, amiért semmit, de semmit nem tett. Ö a kirakatban akart nevelni, a kirakatért. Nem felejtem a vitát, mert bosszant a kislány ingerültsége, és aggódóvá tesznek a lehetséges mentségei: ő szegény otthonról ismeri a szülőt, ott pedig legfeljebb bizonyos szintű számonkéréshez szokott, neveléshez alig. Ő az otthoni szülőt ismeri, a mások között viselkedőt már nem. Tőle valami olyant várnak, amit máskor sohasem kérnek. A mama és a lánya leszálltak. A kocsiban, lévén többnyire idősebbek voltunk, elszidták körülöttem a szabados, modern mai fiatalokat. Tudom persze, hogy lehettek volna fiatalok is a kocsiban, és akkor a háta mögött kinevették volna a mamát. H ol az igazság? A két ember kicsi igazán túl se itt, se ott. mert sem az idős a fiatalról, sem a fiatal az idősebbről nem. tud eleget az ítélethez. Mit tehetek a történethez? Nem sokat, ha csak egy félve fogalmazott tanácsot nem: meg kellene értenünk végre, hogy a viselkedési norma- rendszerek egymásból valók, hogy a legújabb feltételeit is mi, idősebbek teremtettük meg. És éppen ezért: az idősebbeknek kellene fiatalodniuk, legalább a megértés szintjéig, hogy a fiatalabbak hasznos felnőtté öregedhessenek. Bartha Gábor