Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-19 / 115. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. május 19. Kultúránk északi követe más nyelvű kötetek, folyóiratok, újságok. Egy másik helyiségben a muzsika kedvelői tallózhatnak több mint ezer lemez között, a komoly zenétől a népdalokon át a beatig. A nyelvi laborban audiovizuális eszközökkel egyszerre hatan tanulhatnak magyarul. Hamarosan saját filmgyűjteménye is lesz az intézetnek. Nem hiányzik a kényelmes társalgó, tanácskozószoba, koncert-, illetve előadóterem sem, sőt még kis konyha is van, ahol adandó alkalommal magyaros falatokat sütnek, főznek. Az otthonos légkört árasztó pasztellszínek, a falakat és a polcokat díszítő magyar képzőművészeti alkotások kellemes harmóniát teremtenek. A helsinki magyar központról elmondható, hogy régi' hagyományra, széles szellemi bázisra építheti munkáját — gondoljunk csak a két ország példamutatóan fejlődő kulturális és gazdasági kapcsolataira. A turisztikai érdeklődés felfelé ível: évente 20—30 ezer finn keresi fel Magyarországot. „Front- áttörés” tehát aligha vár az intézetre, dolga inkább az eddigi ismeretterjesztés, felvilágosítás gazdagítása. Ezt szolgálják a rendezvények. Gáti Tamás nemzetiszínű szalagos kartonborítót mutat. Ebbe fűzve terjesztik a havi műsort. Idén még öt koncertet szerveznek magyar művészekkel, főképpen a Bartók-év jegyében. Nem maradnak ki a programból a folklór műsorok. Ifjúsági, művészeti, gazdasági, külpolitikai kérdéA magyar kultúrközpont épülete Helsinkiben. (Fotó — Finn MTI) sekről terveznek előadásokat, s bizonyára érdeklődést keltenek a grafikai, fotóművészeti kiállítások, akárcsak az irodalmi műsorok, például a Déry-est. A propagálásban számítanak a rendkívül népszerű Finn—Magyar Társaságra, amelynek központja ugyanebben az épületben van. Egyes kiállításokat a fővároson kívül is bemutatnak majd. Támaszkodni szeretnének a magyar városokkal testvérvárosi kapcsolatot ápoló tizenöt finn városra. Tervezik, hogy felveszik a kapcsolatot a helsinki iskolákkal. Termeiket fölajánlják oktatási célokra, például arra, hogy egy-egy magyar tárgyú zeneórát, földrajzórát az intézet falai között tartsanak meg a tanárok. A Kodály Társaság máris jelentkezett. A Helsinkibe látogató magyar turistának sem haszontalan betérnie az intézetbe, sok Finnországra vonatkozó hasznos tanácsot kaphat. És azt sem érdektelen látnia, miként munkálkodnak kultúránk északi követei a két rokon nép közti ősi szálak szorosabbra fűzésén. L. Z. Japán tisztáldozat Ha egy világhatalom külügyminisztere távozik, azt általában behatóan kommentálják. Ito Maszajosi, a japán diplomácia vezetőjének lemondása azonban a látványos, nagy politikai skandalumok viszonylag ritka kategóriájába tartozik, ezért különös figyelmet keltett. Lássuk — legalábbis dióhéjban — az előzményeket. Washington már a Carter- doktrina megszületése pillanatában deklarálta azt a szándékát, hogy „globális nyomást” gyakorol legfontosabb szövetségeseire a korábbinál jóval nagyobb katonai és anyagi szerepvállalás elfogadtatása céljából. Reagan sok mindennel nem értett egyet elődje politikájában, de ezt a koncepciót nemcsak támogatta, hanem, ami legalább ilyen fontos: beiktatása percétől hozzálátott annak megvalósításához. Amerikai megbízottak utaztak a Távol-Kelet stratégiai-gazdasági kulcsországába, Japánba is, megkezdődött a minden korábbinál nagyobb nyomás, politikai befolyásolás időszaka. A felkelő nap országának helyzete azonban több szempontból is sajátos. A második világháború után — és ez a történelem iróná- ja — éppen az amerikai megszállók kényszerítettek olyan alkotmányt a szigetországra, amely korlátok közé szorítja a fegyverkezést. Amikor tehát a közelmúltban Szuzuki Zenko kormányfő Washingtonba látogatott, követelőző házigazdáinak joggal hivatkozhatott a japán alkotmányra, amelynek megváltoztatásához a jelenlegi közhangulat ismeretében a japán nép nem járulna hozzá”. Szuzuki ugyanis országa katonai szerepvállalásával kapcsolatban tett bizonyos ígéreteket, ám — ő, aki, mint láttuk, Washingtonban a közhangulatra hivatkozott — tapasztalhatta, mennyire joggal tette ezt: hazaérkezésekor Japán történetének egyik legnagyobb politikai vihara fogadta. Ito persze lemondott. A sakk nyelvén ezt hívják tisztáldozatnak — ami azonban gyakran nem biztosíték a végső győzelemhez. Változatlanul tovább tart a libanoni „rakétaválság” körüli diplomáciai tevékenység. Képünkön: sziriai katonai állás a libanoni Bekaa-völgyben. (Kelet-Magyarország telefotó) Az olasz szavazás eredménye Abortusz: igen! Az olasz belügyminisztérium hétfőn este közzétette az első részeredményeket a délután befejeződött népszavazásról. A részeredményekből végső következtetések nem vonhatók le, ám az előrejelzések szerint az arányok lényegesen már nem változnak. Az abortusztörvény, tehát a terhesség megszakításának 1978 óta létező törvényes lehetősége mellett foglalt állást a szavazók 70 százaléka, ellene pedig 30 százalékuk (a részeredmény 78 796 körzet közül, körülbelül ezernek az adataira támaszkodik). A végeredményre azonban csak kedd reggelre lehet számítani. A radikálisoknak az abortusz teljes liberalizálására irányuló indítványát a szavazók 88 százaléka elutasította. Hasonló arányban, körülbelül 86 százalékkal elutasították azt a referendumindítványt is, hogy hatálytalanítsák a közrend védelmével kapcsolatos szükségintézkedéseket, az egykori Cossiga- kormány antiterrorista intézkedéseit. Helmut Schmidt tárgyalásokat sürget, de az elmúlt napokban kétszer is kijelentette, hogy még esetleges lemondását is megkockáztatva kiáll a közepes hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítésének NATO-tervei mellett. Képünkön: a nyugatnémet kancellár a Ruhr-vidéken beszél. (Kelet-Magyarország telefotó) Forradalmi opera és folklór Rövid sétaútnyira Helsinki központjától, a Paasi- vuori utcában modern épület ötlik a finn fővárossal ismerkedő idegen szemébe. A kapunál réztábla: Magyar Kulturális és Tudományos Központ. Űj az épület és új az intézmény: tavaly november végén nyílt meg. Gáti Tamás igazgató a nyitás utáni napokról mesél. A vendéglátó örömével magyarázza, mit tudnak kínálni a látogatóknak. A háromezer kötetes könyvtár polcain sűrű rendben sorakoznak a történelmünket, kultúránk múltbéli és mai alkotásait, tudományos eredményeinket, mindennapi életünket, hazánk idegenforgalmi nevezetességeit, tájegységeink népművészetét bemutató magyar és működő makettet láttunk: gépkocsit, erő- és munkagépeket, rádiókat, s ezeken gyakorlatiasan lehet elsajátítani a technika kezelését. Ebből az iskolából egyébként a tanulók több mint fele jelentkezik egyetemre, főiskolára, s mint mondták, elvétve nem felel meg valaki a felvételin. A koreai iskolákban hagyományosan nagy gondot fordítanak a zenei nevelésre. A kislányok közül sokan gyönyörűen énekelnek és mesterien kezelnek valamilyen hangszert. Rövid ízelítőt kaptunk ebből az iskola énekkarának bemutatkozásával és szólistáinak szereplésével. Az arányokat jól érzékelteti, hogy a 900 fős iskolában a rögtönzött kis hangverseny végén a húsz énekes mellett már nyolcvan hangszeres is felállt a pódiumra, több mint tízféle instrumentumot megszólaltatva. A gyerekek barátsággal közeledtek a külföldi vendégekhez, orosz vagy angol nyelven lehetett velük néhány mondatot váltani — ezt a két nyelvet tanulják; többségük választ a kettő közül, de tervezik, hogy fokozatosan bevezetik mindkét nyelv kötelező tanulását. Szívesen 'mutatták be a kislányok, hogyan rajzolják a számunkra teljesen ismeretlen jelekét, milyen a koreai Phenjan, kulturális palota. a szocialista építést mutatta be — egy sokáig szétválasztott család életútján. A forradalmi opera a nyilvánvaló politikai töltet ellenére a külföldi számára elsősorban látványosság, hiszen az európai az adott érzékeny szituációt többnyire csak elmondásból, könyvből ismerheti, sok millió koreai család viszont átélte a megjelenített történelmi eseményeket. A színházban érdekesen oldották meg a szöveg ismertetését. A színpad két oldalán nagyméretű írásvetítőn jelenik meg a szöveg, a közönség összetételétől függően rendszerint koreai és még egy idegen .nyelven (többnyire oroszul vagy angolul). Néhány perc után a szem ezt megszokja, s jó figyelemmel lehet kísérni a színpad eseményeit és a szöveget is. A Kümgámszám dala egyébként sok érdekességet tartogatott számunkra a koreai folklórból is: dalokat, táncokat, egzotikus hangszereket, nemzeti viseleteket ismerhettünk meg, a gyorsan változó díszletek pedig az ország legszebb tájait idézték. Következik: A tartós házasság titka. Marik Sándor írás. A 15. században megalkotott nemzeti abc-t használják ma is (kevés módosítással), amely tíz magánhangzó 14 mássalhangzó jelből, valamint ezek összetételéből, ösz- szesen 40 írásjelből áll. Írás köZben a szavakat szótagakra bontják, s az egyes betűket egymás fölé írják, majd ezek mellé vízszintesen a következő szó tagot. Ebből adódik, hogy első pillantásra önálló jelekhez, s nem egymás melletti betűkhöz hasonlítanak a koreai szavak, szótagak. A függőleges és vízszintes egyidejű írás miatt különleges a koreai írógép. Négy- szer-ötször akkora a billentyűzete, mint a nálunk használatosaké. Nemcsak a negyven írásjelet tartalmazza ugyanis, hanem ezek gyakori kombinációit is, hogy a függőleges mozgást kiiktassák. Ezért aztán sokkal nehezebb a gépírás megtanulása, de a gyakorlottabbak ördöngős kézmozgással ugyanolyan gyorsan gépelnek, mint a latin-, vagy cirillbetűs gépeken dolgozók. Még a szép hangú, ügyesen zenélő diáklányok bemutatójának élménye alatt voltunk, amikor a Művészeti Színházba indultunk, ahol egy forradalmi opera volt műsoron; egyike az öt legjobb ilyen műnek. „A Kümgámszám dala” címet viseli, s hasonlóan más forradalmi operákhoz, elsődleges célja a politikai agitáció. A Kümgámszám dala is a japánellenes harcot és A phenjani Június 9. nevű középiskolába szólt a meghívás. Kilencszáz leány tanul ebben az intézményben, 12— 17 évesek. Az iskola nem a legújabbak közül való, de jól felszerelt. Sportpályája, szabadtéri tanuszodája van, tantermei pedig szakrendszerűek. Délután érkeztünk, ez már a szakkörök ideje. Kim Mon Dzuk igazgató adott rövid körképet a KNDK oktatási rendszeréről. — Koreában 1958-ban vezették be a hétéves kötelező oktatást (Ázsiában elsőként), s ezt egy évtizeddel később kilencéves, szintén kötelező politechnikai oktatási rendszerré fejlesztettük — mondta. — Ez is csak közbülső állomás volt: az 1972-ben kezdődött iskolareform célja, hogy megvalósítsuk a 11 éves általános középfokú oktatási rendszert. Ezt azt jelenti, hogy a gyerekek egyéves iskolaelőkészítőbe járnak, majd 10 osztályos iskolában tanulnak. A középiskolában nagy gondot fordítanak a forradalmi és történelmi hagyományok megismerésére, az ideológiai tantárgyakra, Kim ír Szén munBioiógiaóra a Június 9. középiskolában. (A szerző felvételei) kárnak tanulmányozására. A tantárgyak többsége azonban hasonlít a mi felosztásunkhoz, azzal a különbséggel, hogy az elektronika, a hírközlés, az egészségügyi ellátás alapismeretei az iskolákban nagyobb teret kapnak, mint nálunk, s a lányok is sokféle műszaki ismeretet sajátítanak el. Az iskolában sok Munkatársunk útibeszámolója Koreából (6.) Kommentár
