Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-19 / 115. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. május 19: Hová, merre vakációban? Fiatalok—hátizsákkal Lassan végéhez közeledik a tanév, nemsokára bezárulnak az iskolák kapui. A fiatalok előtt —, akik persze év közben is szívesen keresik fel hazánk városait, tájait —, kitárul a világ. Érthető, hogy az ifjúsági turizmus fontosságát a KISZ központi programjai is tükrözik, s szerepe, lehetőségeinek bővítése minden fórumon, így az ifjúsági szövetség mostani, X. kongresszusán is várhatóan megfelelő hangsúlyt. kap. Negyedszázada, 1956-ban alakult meg a fiatalok önálló utazási irodája, az Expressz. Tömegeket mozgatnak meg a különböző sportakciók, az Expressz ugyanis gazdája számos testedzési mozgalomnak, így az „Edzett Ifjúságért” programjainak. Igen sikeres például az „Aranyjelvényesek ótpróbája”, amely — átkeresztelve és megújítva, de váltpzatlan alapcélkitűzéssel — folytatja az 1980-as, emlékezetes „Aranyjelvényesek az olimpiára” akciósorozatot. Egyre nő a fiatalok érdeklődése a szomszédos és távolabbi államok, elsősorban a baráti szocialista országok iránt is. Tavaly több mint százezer magyar fiatal utazott az Expresszel külföldre, más országokból pedig 120 ezer hazánkba érkezőt fogadtak. Kétségtelenül imponáló számok. Mégis — amint azt az ifjúsági turizmus problémáiról nemrég rendezett kerek- asztal-megbeszélésen Völgyi István, az Expressz igazgatója elmondta —, fel kell figyelni néhány olyan tényre, ami a fiatalok utazási, üdülési szokásait, lehetőségeit is érinti. Hátizsákkal, hegyen-völgyön ... Elsősorban arról van szó, hogy — s ez persze nem az ifjabb nemzedékek országjárásának eddig tárgyalt fontosságát kérdőjelezi meg —, hogy a megváltozott gazdasági helyzet az ifjúsági turizmus szférájára kedvezőtlenül hat. Még akkor is, ha a felnőtt turizmustól eltérően a fiatalok érdeklődését sokkal inkább a kínált programok befolyásolják, nem pedig a nyújtott szállás, vagy étkezés színvonala, s ez lehetőséget ad az irodának arra, hogy megpróbálja árait mérsékeltebben emelni, illetve kiterjedtebben alkalmazni a különböző kedvezményeket. Ugyanakokr tisztában kell lenni azzal, hogy az Expressz „hőskorának” sokszor komfortot is nélkülöző sátortáborai ma már nem bizonyulnának megfelelőnek. Márpedig nyilvánvaló, hogy a belföldi turizmus alakulásának alapvető kérdése a megfelelő szálláskínálat biztosítása. A fiatalok számára valamelyest javulást hozott néhány éve az úgynevezett kollégiumi rendelet. Eszerint a nyáron üresen álló diákszállások férőhelyeire az Expressznek „elővételi joga” van, bár számos helyen az érdeklődők közvetlenül is fordulhatnak a kijelölt tanintézeti szálláshelyekhez. A rendelet 8—9 ezer kollégiumi helyet biztosít nyaranta. Ez mindenképpen nagy segítség, de további, eddig ki nem használt lehetőségeket —, például más oktatási szervezetek, így a KISZ-iskolák szálláskapacitását — is fel lehetne még tárni. Halált okozó testi sértés Hogy miért keletkezett egy évvel ezelőtt haragos viszony Nagy. Lajos, 44 éves Gégény tölgyestanyai lakos és Tóth József között, azt ma már bajos lenne kideríteni. — A tanyabeliek uszították egymásra a két férfit — mondta a minap megtartott tárgyaláson az egyik tanú, Vajda Pál. Ezen mulatozott a tanyai nép. Január 17-én a déli órákban Tóth és Nagy a tanyai fűszerboltban találkoztak. Nagy ittas volt (egyébként eléggé gyakran az), s amikor meglátta Tóthot, durván nekitámadt, egy kólásüveggel meg is ütötte volna, ha Daróczi Mária boltos, később pedig Holecskó András közbe nem lép, s meg nem fogják a kezét. Holecskó elhívta Tóthot a boltból, hogy a további esetleges tettlegességnek elejét vegye. Ök elindultak hazafelé. Nagy hamarosan utánuk ment és trágár szavakat kiabált Tóth után. Tóth visszafordult és haragosa felé közeledett. Puszta kézzel csapkodtak egymás felé, közben Nagy úgy nyakon ütötte Tóthot, hogy az hanyatt esett, Nagy pedig rá. Ezután is csépelte a földön, míg a jelenlévők le nem húzták róla. Tóth hazament, majd hamarosan visszatért a boltba, s elhanaszolta, hogy nagyon fáj a nyaka. Ismét hazatért innen és délután öt óra körül meghalt. Az orvosszakértő megállapította, hogy Tóth a verekedés során az arcán és nyakán csak könnyebb sérüléseket szenvedett, két bordája viszont eltört. Halála mechanikai fulladás miatt következett be, egy rendkívül ritka ok következtében: traümás gégevize- nyő lépett föl nála. A megtartott tárgyaláson a Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Rajka Sándor tanácsa megállapította, hogy Nagy nem akarta Tóth halálát, ő csupán testi sértést akart neki okozni, s a véletlenen múlt, hogy az mégis ilyen szomorú eredménnyel végződött. A bíróság Nagyot halált okozó testi sértés miatt három év és hat hónap börtönre büntette, két évre eltiltotta a közügyektől, és alkoholizmusa miatt elrendelte kényszergyó- gyítását. Az ítélet nem jogerős. <k) Példák az önművelésre Munkáskórusok Szabolcsban A munkáskórus-mozgalom helyzetéről, céljairól, a továbbfejlődés lehetőségeiről beszélgettünk Benkő Istvánnal, a SZOT kulturális, agitá- ciós és propagandaosztályának helyettes vezetőjével Záhonyban, a munkáskórusok megyei fesztiválján. — Miben látja a munkás- és ifjúmunkás kórusmozgalom jelentőségét napjainkban? — A legfontosabbnak azt tartom, hogy ezek a közösségek a művészeti öntevékenységgel fejlesztőén hatnak tagjaikra, akik igényesebbé válnak magánéletükben, nagyobb arányban tanulnak tovább munkahelyeiken. Ezáltal magasabb lesz az általános műveltségük is. Példát és ösztönzést is ad tehát a kórusmozgalom a széles értelemben vett önművelődésre. Napjainkban az a célunk, hogy a művészeti csoportok jobban kötődjenek a szakszervezeti mozgalomhoz, szorosabban működjenek együtt a közéletiség, a demokratizmus fejlesztésében. — Milyen feladatai vannak a művészeti öntevékeny csoportoknak? — A művészeti munka színvonalának állandó emelésén túl segítsék elő a jobb munkahelyi kötődést. Váljanak minél nyitottabbá. Ne önmaguknak énekeljenek, jjanem az adott munkahelyi kollektívának. A művészeti vezető sohase elégedjék meg csak a csoport tagjainak formálásával, hanem vegye ki a csoporttal együtt a részét a munkahelyi közművelődési feladatokból is. Ehhez a szak- szervezetektől minden lehető anyagi és erkölcsi támogatást megkapnak. — Hogyan értékeli megyénk munkáskórus-mozgal- mát? — Az eredményei jók. Különösen példaadó a szakmunkástanulók bevonása a kórusmozgalomba. Ennek bizonyítéka például az, hogy egy legutóbbi pályázati felhívás nyomán tíz ifjúmunkáskórus alakult az országban, ebből hat Szabolcs-Szatmár megyében. (rg) A héten: meleg idő E héten túlnyomóan napos időre számíthatunk, az Országos Meteorológiai Szolgálat középtávú előrejelző osztálya és az orvosmeteorológus csoport prognózisa szerint. A kora délutáni órákban az erős felmelegedés miatt gomoly- felhők keletkeznek, és néhány helyen rövid ideig tartó zápor, zivatar alakul ki. Az évszakhoz képest meleg idő várható: délután általában 22—27 fok. Ez lényegében azt jelenti, hogy olyasféle időjárási helyzetre, folyamatra nem kell számítanunk, amely gyors és erőteljes reakciókat kívánna a szervezettől. Az egyedüli terhelő hatású tényező a sok napsütés és az átlagosnál pár fokkal nagyobb hőmérséklet. Mátészalkai Dalos tavasz Baktalórántházán új, tetszetős kivitelezésű lakásokat épít a helyi ipari szövetkezet. Minősítő hangverseny Szabolcs-Szatmár kórusainak VIII. országos minősítő hangversenyére került sor a Dalos tavasz ’81 rendezvény- sorozatán belül Mátészalkán május 17-én, a Zalka Máté Művelődési Központban. A nagyecsedi, csengersimai, és a tiszalöki vegyes kar, valamint a Landini kamarakórus Ifjúságtörténeti vetélkedő A KISZ közelgő kongresszusának tiszteletére ifjúságtörténeti vetélkedőt hirdetett a szabolcs-szatmári MÉSZÖV. Az elődöntőkre két helyszínen;- Mátészalkán és Vásá- rosnaményban május 17-én került sor. A mátészalkai elődöntőből a Demecseri ÁFÉSZ, a Nyíregyházi ZÖLDÉRT és a Lakszöv. csapata, míg a vásárosnaményi csoportból a naményi, a baktalórántházi és a Fehérgyarmati ÁFÉSZ csapata került a május 31-én Ibrányban megrendezendő megyei döntőbe. lépett először a közönség elé. Délután a nyírkátai, nyírcsa- holyi vegyes kar, a csengersimai női a nyírmeggyesi ifjúmunkás- és a KPVDSZ- kórus mutatta be műsorát. Még virít... (Gaál Béla felvétele) A KÉPERNYŐ ELŐTT Ha bizonyos lennék benne, hogy a legérdekelteb- bek valóban nézik a Felkínálom — népgazdasági hasznosításra című időszakos műsort, akkor azt mondanám, hogy hasznossága vitathatatlan. Ám az összeállítást a késői órákban adják képernyőre, olyan időpontban, amikor már igen sokan elzárják a készüléket. Igaz, a műszaki és a gazdálkodást irányító értelmiségiek, akiknek ez a műsor elsősorban szól, feltehetően későn fekvők, de az már nem olyan biztos, hogy a szórakoztató fő műsorblokk után többségük hajlandó megnézni még ezt a gazdálkodáspolitikai adást is. Pedig igen jelentős, jól hasznosítható újítások, ötletek, találmányok kerülnek itt közszemlére. Mindany- nyiszor elcsodálkozom, hogy mekkora szellemi érték termelődik a mi társadalmunkban, de egyben bosszankodom is ezeknek az adásoknak a láttán, mert azt juttatja eszembe, hogy számos esetben mennyire nehezen válnak valósággá, a termelést, a gazdálkodást segítő, anyagi -hasznot hozó valósággá a szellemi energiák, a szellemi termékek. Ezért kell megbecsülnünk a televíziónak ezt a műsorát, amellyel közkinccsé teszi a hasznos újításokat, találmányokat. És ezért kellene ezt a műsort korábbi időpontban adni, akár azon az áron is, hogy a kettes programon lenne látható. Az ízlésről nem lehet vitatkozni — tartja egy ókori mondás. Ennek ellenére sokszor vitatkozunk róla, mert igenis lehet és kell vitatkozni róla. Több ilyen tartalmú műsort készített már a televízió is. Most például ízlések és pofonok címmel kezdett egy sorozatot. Mielőtt a kifogásomat elmondom, hadd szögezzem le: szükség van az ízlégt formáló, javító műsorokra. Mindenekelőtt olyanokra, amelyek elsősorban a jó, az az ízléses, a valódi szép bemutatásával, illetve felhasználásával nevelik, alakítják az emberek esztétikai értékítéletét. (Ez a televízió legkülönfélébb szórakoztató és egyéb műsoraira is vonatkozik, pontosabban vonatkoznia kellene, a témától a kosztümön át a díszletig és még más mindenig!) Nem hiszem azonban, hogy az olyan adások, amelyekben élő és a műsorban is bemutatott, megszólaltatott személyekhez kötve beszélnek az esztétikai színvonalról, és az ő ízlésükön demonstrálják az ízléstelenséget, a giccset — nem hiszem, hogy az ilyen műsorok hasznosak lennének. Nem szabad az embereket megsérteni, különösen a nyilvánosság előtt nem. Mint tették most ebben az Ízlések és pofonok című adásban. Az ízlésről folyó beszélgetésbe bejátszott filmekben a riporter, aki sejthetően azonos volt a műsorvezetővel, bizonyára még a felvételre került filmkockákon kívül sem mondta meg, nyilván tapintatból, sem a jó középkorú munkás házaspárnak, sem a szűcs mester- ségű hölgynek, hogy mindaz, amit a lakásukban a díszítés szándékával, céljával végbe vittek, aztöbb dologban ízléstelen. Az adásban azonban a műsorvezető a filmek bemutatása után kijelentette, hogy ezek bizony giccsek. Ez az eljárás felér egy becsületsértéssel. Több okból : a megbélyegzés a filmekben szereplő személyeket érte; több száz ezres nyilvánosság előtt hangzott el; orvtámadásként hatott. Seregi István ÍIradioMH A jótollú szovjet-észt író, Arái Liives a rutinos hang- játékszerző arzenáljának gazdag eszköztárát ismerhettük meg A sztaniolpapír című, a Rádiószínház bemutatójaként hétfőn sugárzott hangjátékából. Vonatkozik ez a rádiós lehetőségeket maximálisan kihasználó dramaturgiára, a tetszés szerint váltogatható helyszínű jelenetezésre a cselekmény- építésben csakúgy, mint a jelenetekbe „belehallgató”, á nekünk kommentáló narrátor szerepének a játékba való szerves beépítésére. (Ti. az ő szövege adta meg a játék alaptónusát és sava-borsát. Erről még lesz szó.) Sőt, szerzőnk merte vállalni annak a kockázatát is, hogy a rádiófelvétel — a realista igényű hangjátékoknál általában háttérben maradó — technikájába némileg beavassa a hallgatót. (A beszélő: „Hangmester, kérem a háttérzajokat!”) Nos, a rádiószerűség eny- nyi (s persze, nemcsak ennyi lehetne) méltatása után lássuk a produkció tartalmát, és próbáljam meg röviden összegezni a saját benyomásaimat. A téma ősrégi volt: a gyűlölködésből születő, helyesebben születhető szerelem, mivel a partnerekben a kölcsönös rokonszenv, a tetszés sokkal mélyebben rejtezik, mint ahogyan a felszíni megnyilvánulásaikból kezdetben látszik... Ezt a témát dolgozta föl Ardi Liives a mai Tallinn világába helyezve éppen a köznapisá- gában rendkívül életszerű történetet. Hősei, A nő (Béres Ilona pompás alakításában) és A férfi (Sinkó László kellő szuggesztivitással formálta meg) eyős egyéniségek, s bár egymáshoz valók, a halványabbra rajzolt A barátnő általi „hagyományos” összeismertetésük nyilván céltalan lett v. • *>?., nem beszélve arról, hogy ebből nem is kerekednék fordulatos komédia. így aztán A barátnő (Molnár Piroska javított a nem túl hálás szerepen) cselhez folyamodott, véletlen moziszomszédként hozva össze a későbbi szerelmeseket. Nem számított rosszul, mert A nő különös szokása, a szüntelen evés a filmvetítés alatt, sztaniolzörgéssel és folyamatos fecsegéssel súlyosbítva, székszomszédja, A férfi felháborodását válthatta csak ki — ami törvényszerűen be is következett. Persze, a nézőtéri botrány és további mulatságos, parázs veszekedések után a kölcsönös gyűlölködés fölé kerekedett a szerelem. A kimagyarázkodásra és az egymásra találásra, a súlyosan karambolozott taxiban (melynek A nő volt a vezetője) került sor, nem egészen stílszerűen. Ez a helyszín ugyanis nem illett az egyébként könnyedén ironikus és elegánsan szellemes, csevegő hangnemhez, ami az egész rádiójátékon végigvonult, s főképp a Bánffy György által kitünően előadott narrátorszövegből volt jól érzékelhető. Merkovszky Pál
