Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-09 / 83. szám

1981. április 9. KELET-MAQYARORSZÁG 7 A kertbarátmozgalom eseményei Borverseny Vásárosnaményban A szorgos kora tavaszi mun­kálkodás mellett is marad idő ar­ra, hogy a kertbarátklubokba tö­mörült kiskerttulajdonosok ösz- szejöjjenek időnként a munká­juk könnyítését szolgáló megbe­széléseikre. A napokban is volt ilyen össze­jövetel a vásárosnaményi műve­lődési központban, ahol Széles Csaba főiskolai adjunktus, a megyei kertbarátok és kiste- nyésztők társadalmi szövetségé­nek elnöke tartott hasznos eliga­zítást a szakszerű és gazdaságo­san végezhető növényvédelmi tennivalókról. Ugyanakkor is­mertette azokat a lehetőségeket, amelyek kihasználásával a drága külföldi vegyszereket a hazai ipar olcsóbb és hatásos termékeivel célravezetőén pótolni lehet. A pécsi színészek közreműkö­désével tartott színvonalas műsor mellett még egy eseménye is volt a vásárosnaményi összejövetel­nek: a kistermelők borainak ver­senye. Az ötfős szakzsüri 19 féle kistermelői bort bírált el és az első helyezést Gere Lajosnak ítél­te oda. Második Fintor Pál, har­madik pedig Fejes Sándor bora lett. Rajtuk kívül még hat helye­zett kapott jutalmat. * Ugyancsak hasznos összejövetel volt március utolsó napján Kis­várdán, ahol a kertbarátklubok vezetői találkoztak. Ott hangzott el, hogy a kisvárdai járás terü­letén működő tíz klub közül a fényeslitkei és a nyírlövői klubok érték el a legszebb eredménye­ket. amelyek országosan is fi­gyelemre méltóak. Szemcsák La­josnak! a járási eredményeket méltató ismertetője után további klubok megalakításáról döntöt­tek. Varga Ferenc, a megyei szö­vetség szervező titkára a nyír­egyházi központi kertbarátklub munkájának ismertetésével és a mintaalapszabály közreadásával nyújtott ehhez segítséget. Veszélyes lombkártevők: a gyapjaslepke Nagyturcsik György, a SZAVICSAV vízvezeték-szerelője igen csak hasznosan tölti szabad idejét. Nyíregyházán, a Pazonyi út 12. alatti „farmján” már második éve foglalkozik nyúltenyésztéssel, mint a nyúltenyésztő szakcsoport tagja. Tizenhárom anyától fialásonként 60—70 darab a szaporulat. A 2,4—3 hónapos nyulakat az AFESZ-en keresztül értékesíti a kisvárdai HUNNIACOOP-nak. Módszere nem különleges: saját készítésű öntisztítós ketreceiben ragyogó a tiszta­ság, rendszeresen és szakszerűen etet és az állatok orvosi felügye­letéről is gondoskodik. (Jávor László felv.) Az idei évben is számolnunk kell gyümölcsöseink egyik legve­szélyesebb lombkártevőjével, a gyapjaslepkével. Az erdészeti ha­szonfák mellett igen kedvelt táp­növénye az alma, körte, cseresz­nye, meggy stb. Nagyszámú elő­fordulása különösen azokban a kertekben várható, amelyeket er­Vetünk, palántázunk Április elején rendszerint már folyik a munka a házi vetemé­nyeskertekben. A gondos kertész már ősszel megtrágyázta és fel­ásta a tavalyi ágyasakat, össze­gyűjtötte és komposztálta a szer­ves hulladékokat. Ez az őszi mun­ka biztos alapja az idei termés­nek. GONDOS ELŐKÉSZÍTÉS — BIZTOS EREDMÉNY Most a kerti szerszámok közül a gereblyének jut a főszerep. Az ősszel hantosán felásott talajt a tél fagya „megdolgozta”, nekünk tehát csak az a feladatunk, hogy egyenletesen sima felületűvé ge­reblyézzük el a kialakított zöld- ségágyások és virágágyak föld­jét. Ennek különösen nagy jelen­tősége van ott, ahol nincs lehető­ség bőséges öntözésre, mert az elsimított talaj jóval kevesebb vizet párologtat el, tehát jobban megőrzi a télen tárolt nedvessé­get. Alapos mérlegeléssel kell meg­állapítani a zöldségfélék sor- és tőtávolságát. A ritka növényál­lomány nem használja ki eléggé a területet, a túl sűrű állományú növények viszont rosszul fejlőd­nek, keveset teremnek, köztük a kártevők és betegségek gyorsab­ban elterjednek és nagyobb ká­rokat okoznak. A túl sűrű vetés azért is előnytelen, mert paza­rolja a vetőmagot, hiszen a kike­lés után a növényeket meg kell ritkítani, különben egymástól képtelenek kifejlődni. Pontosan be kell tartani az egyes növények vetési és palán- tázási idejét. Túl korai vetés ese­tén a kelés vontatott lesz és a növények idő előtt elöregednek. A túl későn vetett növényeknek viszont nem áll elegendő idő a rendelkezésükre ahhoz, hogy ki­fejlődjenek és bőséges termést érleljenek. ÜGYELJÜNK A VETÉS MÉLYSÉGÉRE A jól előkészített talajon cél­szerű zsinórral kijelölni a sorok helyét, majd kis kapával kihúzni a vetőbarázdát. A kistermelők gyakran követik el azt a hibát, hogy a vetőmagot sekélyen szór­Időszerű teendők a kiskertekben Rajzik az almalevél-törpemoly! Almaültetvényeinkben a 70-es évek végén jelentkezett kártevő­ként az almalevél-törpemoly (Nepticula malella Stt.). Ez a faj Európa-szerte ismert, egyes or­szágokban (Bulgária, Jugoszlá­via, Ausztria stb.) már több mint 20 éve problémát okoz. Hazánk­ban a zalai almásokban 1974-től okoz erős fertőzöttséget. Me­gyénkben Tiszavasvári és Nagy- szekeres környékén gyakori. A lepke igen apró, kifeszített szárnyakkal mindössze 4—5 mm. Elülső szárnya barnásfekete, a szárny második harmadának vé­gén haránt irányú fehér sáv van. Tojása a levél fonákán található, szabad szemmel nem látható. Ap­ró, lábatlan, sárga színű lárvája a levéllemezben él. Kezdetben az akna alig látható, később a lár­va növekedésével az átmérője növekszik, s egyre szélesedő kí­gyó alakú járatot készít a levél színének epidermisze alatt. A lár­va ürüléke fekete vonalként tet­szik át a felső epidermiszen. Az elhagyott akna gyakran ezüstfe­hér csillogású. Hossza a lárva kifejlődése után 3—5 cm. Bábja sárga színű kokonban a talajban telel, s április elején már repül­nek az apró lepkék. Az időjárási­tól függően 3—4 nemzedéke lehet. Erősen fertőzött levélen 35—50 akna is található, ezzel megszün­teti az asszimilációs felületet. Tö­meges elszaporodása esetén az ellene való védekezés nem köny- nyü feladat. A lárvák rejtett éle­tet élnek, még a szisztemikus készítményekkel (Bi 58 EC) sem tudunk teljes sikert elérni elle­nük. Leginkább sebezhetőek lep­ke állapotban. Ezért a rajzás- csúcs idején DDVP hatóanyagú készítményekkel (Unifosz 50 EC, Fekama DDVP 50 — 0,15) taná­csos permetezni. A permetezést lehetőleg szélcsendes időben, 15 C° feletti hőmérsékleten vé­gezzük. Fertőzött kertekben nyár folyamán az egyéb rovarkárte­vők elleni védekezéshez az alma­levél-törpemoly ellen is ható ké­szítményeket alkalmazzuk (Bi 58 EC,. Unifosz 50 EC). Molnár Józsefné dr. megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás Előzzük meg a körtelevólbolhák kártételét Az 1980-as évben a körteültet­vényekben rendkívül erős körte- levélbolha-kártételek voltak. Kü­lönösen az intenzív növekedési erélyű körtefajtákon (Diel, Har­dy) tapasztalhattunk súlyos ká­rokat. A hirtelen felszaporodott és nagy egyedszámú körtelevél- bolhák közül az 5—6 nemzedékes közönséges körtelevélbolha (Psyl- la pyri) és az egy generációs nagy körtelevélbolha (Psylla py- risuga) volt a legjelentősebb. A levélbolhák a körte leveleit és hajtásait károsítják. A fiatal levelek befűződnek, deformálód­nak és fejlődésükben megállnak. A lárvák szívogatása nyomán a levelek kisebbek maradnak, sú­lyosabb esetben lehullanak és így a hajtásnövekedés megáll. A zsenge gyümölcs a károsítás ha­tására kisebb-nagyobb mértékben deformálódik. A Lőségesen termelt mézharmat a telepek helyén és annak köze­lében a levelet, a hajtást és a gyümölcsöt egyaránt bevonja, s a rajtuk megtelepedő korompe­nész nyomán a kárkép még fel­tűnőbbe válik: a gyümölcs mi­nősége romlik, kereskedelmi ér­téke csökken. Az erősen fertő­zött, korompenészes fák fekete színe már messziről észrevehető. Virágzás előtt kezdődik meg a lárvák kelése, színük zöldessár­ga, testük lapos. Fejlődésük elő­rehaladtával színük is sötétedik. Nimfáik (ivaréretlen alakjaik) szárnycsökevényeket viselnek. Imágóik (ivarérett alakjaik) jól fejlett, szürkés árnyalatú szár­nyakkal rendelkeznek. A nyár5 HORGÁSZOKNAK Hetven mázsa busa a császárszállási horgásztóból A közelmúltban szóbeszéd tár­gya volt horgászikörökiben, hogy lehalászták a császárszállási hor­gásztatra!. Egyes „jólértesüttek” úgy vélték: gálád (merényletet követtek el a horgászok: ellen, akik kifizették az éves területi engedélyeik 400 forintos árát és lám — a horgászidény kezdetén ikihalásszák előlük a leendő zsák­mányt. Szerkesztőségünkig is el­értek ezek a sirámok, bizonyít­ván, hogy néhány békétlenkedő is hangulatot tud rontani — a tájékozatlanok körében. Mi hát az igazság? Köztudott a horgászok .között — legalábbis annak kellene lennie —, hogy a Magyar Horgászok Országos Szö­vetsége (MOHOSZ) megyei inté­ző bizottságának saját kezelésű vize egy 70 hektáros víztározó CsászárszálLásan. Az IB titkára, Ignéczi Gyula az év elején ép­pen rovatunknak nyilatkozta: „A császárszállási tóban jelen­leg körülbelül 75 mázsa ponty és 25 mázsa amúr várja az idén a horgászokat. Kb. 200 mázsa busa is van benne a további gazdálko­dáshoz.” Nos, az utóbbiakról, a busákról van szó. Az egyesületi gazdálko­dás eredményessége érdekében ésszerű, hogy a horgászzsák­mánynak való halak mellett min­den horgászkezelésű vízben ne­veljenek úgynevezett piaci halat is (ha az könnyen kihalászható és nem befolyásolja károsan a ví­ziélet biológiai egyensúlyát). Ez a hal a busa, amely — egy-két ritka kivételtől eltekintve — hor- gászmódszenekkel nem fogható. Ez a növényevő (moszatevő) hal­fajta jól hasznosul a hor^szvi- zekben, nem zavarja a horgász­ható halak fejlődését — és ami a fő: keresett cikk a piacon, jó árat fizetnek érte. Tehát lehető­séget ad arra, hogy lehalászása és értékesítése után az árából újabb horgászható halak kerülhes­senek a tóba. Badarság lenne te­hát azt hinni, hogy a horgászok által választott vezetőik éppen a horgászok érdekei ellen cseleked­nének és a zsákmányukat halász­nák el az orruk elől. Ellenkező­leg: éppen a fogási lehetőségeket növelik meg a lehalászott busák árából vásárolt és telepített pontymennyiséggel! Ezért döntött hát úgy a megyei IB, hogy hivatásos halászok irá­nyításával és néhány lelkes hor­gász közreműködésével kihalász- sza a császárszállási tározóból a busákat. A lehalászás március végén megtörtént. Képünkön lát­ható egy ladikra való busa a le­halászás 70 mázsányi zsákmá­nyából. Az értékesítés után és a lehalászási költségek leszámításá­val kb. ugyanilyen mennyiségű ponty kerül majd a horgásztóba, megnövelve ezzel a horgászok fo­gási esélyeit. A lehalászás során hálóba akadt pontyot, amurt, csukát, kárászt természetesen hiánytalanul visz- szabették a vízbe. A gravitációs vízleeresztés esetében óhatatlan, hogy néhány „lusta” hal nem igyekszik a lefolyó vízzel együtt a mélyebb „halágy” felé vonulni, hanem „lefekszik” a sárban. És ha a halászatot követő elárasztás is lassú, akkor néháRy lefulladás is elkerülhetetlen. De hiszen 2—3 mázsa halveszteség csak az „ara­tás” szinte velejáró „szemveszte­sége”. Természetesen a lehalászás so­rán mód nyílt a tó halállományá­nak bizonyos szemrevételezésére is. Mint Sigér Imre IB-tag, a Magyar Horgász megyei tudósító­ja felvételei is bizonyítják: akad a tározóban szép zsákmányolmi- való.* Bal oldali képünk mutatja, mekkora csukák „táncoltatják meg” a‘horgászt. Jobbról: Igné­czi Gyula, a megyei IB titkára egy jó „hármas” csuka és egy szép, horogérett „tükrös” társa­ságában. Nem rövidültek meg tehát az éves horgászterületi engedélyért 400 forintokat fizető horgászok. Ellenkezőleg: még szebb zsák­mány várja őket a megyei IB császárszáLLási tározójában, (p) Szúnyog ellen: élesztő? A „Magyar Horgász” a „Fisch und Fang” című német horgász- lap egyik cikkét ismerteti, amely érdekes szúnyogriasztó módszer kipróbálását ajánlja. S. Fuchsberger német sportnorgász szerint 1—2 deka élesztő elfogyasztása — fél nappal a horgászat megkezdése előtt — elriasztja az ember közeléből a tavasztól őszig szinte min­dig támadó, gyötrő szúnyogokat. A riasztó hatást azzal magyaráz­zák a különleges módszer alkalmazói, hogy az élesztőben nagy mennyiségű B-vitamin van, melynek egy része az izzadsággal távo­zik a szervezetből és ennek illata tartja távol a kellemetlenkedő ro­varokat. Fuchsberger szerint a módszer bevált, csalódástól nem kell tartani. Miután a horgászok már most, kora tavasszal a saját bőrükön tapasztalták, hogy kellemetlen „horgászpartnereink” bizony feléb­redtek már, mód van a kipróbálásra! KISTERMELÖK-KISKERTEK ják el. Arra kell ügyelni, hogy az apró magvak fölött legalább 20 mm, a nagyobb magvak fölött pedig 50—60 mim vastagságú föld­réteg legyen; így a magvak fo­lyamatosan nedves talajrétegbe kerülnék, biztosan és gyorsan ki- :síráznak és fejlődésnek indul­taik. A hidegtűrö zöldségfélék (bor­só, mák, saláta, petrezselyem, sárgarépa, pasztinák, retek, hagy­ma. cékla) magját már március közepén elvetették, de még most sincs késő. A meleglgényes zöld­ségfélék (bab, uborka, főzőtök, patisszon, cukkini, dinnye, cse­megekukorica) magvetésével ne siessünk. Ezeket a tavaszi fagyra érzé­keny zöldségféléket csak akkor szabad elvetni, amikor a nagyobb fagyveszély elmúlt, tehát április második felében. Ugyancsak áp­rilis derekán, végén vessük el az egynyári virágok magvait is. EDZETT PALÄNTÄT ÜLTESSÜNK Szép számmal vannak olyan zöklségnövényeink és virágaink, amelyeket nem célszerű állandó helyűkre vetni, mert a vegetá­ciójuk későn Indul meg és mire kifej lödnek, már nem volna elég idejűik termésük beérleléséhez, virágpompájuik kiteljesítéséhez. Az ilyen növények vegetációs idejét úgy hosszabbíthatjuk meg, hogy a palántáikat védett körül­mények között (üvegházban, me­legágyban, fóliasátorban) nevel­jük elő és a fejlett palántákat csa/k akkor ültetjük ki a szabad földre, amikor az Időjárás már megbízhatóan melegre fordul. Csak egészséges, edzett palántát érdemes vásárolni, amely elviseli a szabadföldi, sanyarúbb körül­ményeket, a szárazabb levegőt, a közvetlen napsütést, a szelet és a hűvös éjszakákat is. A kevésbé meleglgényes zöld­ségfélék (fejes káposzta, karalábé kelkáposzta, saláta) -palántán máris kiültethetjük. Április vé­gén ültessük ki a korai paradi­csom palántáit. Előfordulhat ugyan, hogy ezek a májusi fa­gyok következtében elfagynak, de még pótolni lehet új palánták ül­tetésével. Ha viszont átvészelik a íagyosszenteket, akkor biztosan korán szüretelhetjük a piros pa­radicsomokat. A melegigényes zöldségfélék (paprika, uborka, tojásgyümölcs, zeller) palántáit csak a fagyve­szély elmúltával érdemes kiültet­ni. A GYORS NÖVEKEDÉS ÉRDEKÉBEN A zöldségfélék sikeres terme­lésének egyik alapvető feltétele az, hogy lendületessé tegyük a kezdeti fejlődésüket. Ezért igen fontos, hogy bőven ellássuk a fiatal növényeket nitrogénnel; már a kelés idején, illetve palán­tázáskor szórjunk ki négyzetmé­terenként 50—60 gramm nitro­géntartalmú műtrágyát (pétisó, ammóniumnitrát) és azonnal dol­gozzuk be a talajba. A betegségek és a kártevők el­len a leghatásosabb védekezés a megelőzés. A talajban élő kárte­vők (cserebogárpajor, lótücsök, drótféreg) ellen már a vetés, il­letve a palántázás idején szór­junk ki és keverjünk a talajba négyzetméterenként 3—5 gramm Basudint oagy Galitiont, a levél- testvek ellen pedig már akkor permetezzünk, amikor az első kártevők megjelenését észleljük. Dr. Bálint György dő, erdősáv szegélyez. A nőstény imágók tojásaikat különböző vegyes haszonfák (tölgy, akác stb.) törzseire rak­ják. A tojáscsomókat sűrű, vilá­gosbarna, taplószerü szőrcsomó borítja. Szomorú tapasztalatunk, hogy erős fertőzés esetén a tojás­rakás helye a fent említett gyü­mölcsfák törzse is lehet. Az áprilisban tömegesen kikelő apró, szőrös, fekete hernyók fő­leg a szél segítségével jutnak el a kerteket szegélyező fasávokból gyümölcsfáinkra. A lárvák, me­lyek a kártételt okozzák, hátu­kon teljesen kifejlett állapotban jellegzetes, egymás után elhe­lyezkedő 4 pár kék és 6 pár pi­ros szemölcsöt viselnek.' A káro­sítás első szakaszában a pattanó rügyeket odvasítják, majd a ve­getáció előrehaladtával a levele­ket karéjozzák, erős fertőzés ese­tén tarrágást okozva. A károsí­tás következményei: a fák fejlő­dési ütemének csökkenése, ter­méscsökkenés, a fagyérzékenység növekedése, s egyéb kártevők (pl. szúbogarak) megjelenése. A kártevő elleni hatékony vé­dekezés első feladata a tojáscso­mók felderítése a kertekben, s ezenkívül ki kell terjednie a gyü­mölcsösöket szegélyező fákra is. A tojáscsomók megsemmisítését mechanikai úton végezzük, kapa­rással. Az eltávolított tojáscso­mókat azonnal meg kell semmi­síteni. A vegetációban a kelő, il­letve a már károsító hernyók el­len a következő készítmények használatát javasoljuk: Ditrifon 50 WP 0,2°/o-os, Fiiból E 0,2%-os, Unitron 40 EC 0,2%-os és Satox 20 WSC 9,5%-os töménységben kijuttatva. A felsorolt készítmé­nyek jó hatékonysággal, főleg a tömeges lárvakelés időszakában fiatal hernyók ellen alkalmazha­tók eredményesen. A hatékony védekezés érdekében célszerű és ajánlott a tojáscsomók figyelése április hónapban, a tömeges lár­vakelés időpontjának megállapí­tása céljából, a védekezés opti­mális időpontban történő elvég­zése érdekében. Sipos László megyei növényvédelmi es aerokémiai állomás alak — a téli alakhoz viszonyít­va — kisebb termetű (2,5—2,9 mm nagyságú) és világosabb árnya­latú. Az évente fejlődő 5—6 nem­zedékük összefolyik. Az áttelelő egyedek szeptemberre fejlődnek ki, majd telelőre vonulnak. Az áttelelő nemzedék egyedei hatásosan gyéríthetők a rügypat­tanás előtti 1,5%-os Novendával vagy háromévenként 5%-os Gyü­mölcsfaolaj E-vel. A vegetációs időszakban 0,1%-os Bi 58 vagy 0,1%-os Unifosz, vagy 0,15%-os Anthio 33 EC megfelelő védelmet biztosít. A vegetációs időszak elején 0,6—0,8 liter/hektár dózissal, Chi- netrin 25 EC-vel permetezzünk, mert a hatóanyagok (piretroidok) alacsony hőmérsékleten is kellő hatást nyújtanak. A piretroidok fő előnye, hogy melegvérűekre gyakorlatilag nem toxikusak. Nem halmozódnak fel, és bomlástermékeik sem toxiku­sak, így felhasználásuk a kör­nyezetre nem jelent veszélyt! Rendkívül aktívak (a körülmé­nyektől függően 10—14 napig tel­jes védő hatást nyújtanak a ro­varokkal szemben), még az el­lenálló rovarokat is elpusztítják. Mivel a piretroidok kontakt idegmérgek, ezért a felhasználás során jól porlasztó, kis cseppmé- retet előállító szórófejeket kell használni. A Chinetrin 25 EC nem pusz­títja el az atkákat, de elpusztít­ja az atkák hasznos rovarpara­zitáit, ezért számítani keli az at­kák elszaporodására! Dr. Széles Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents