Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-09 / 83. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. április 9. Házak kívül, házak belül (1.) Falak forradalma — ÜGY VOLT, HOGY TÉLBEN CSAK REGGEL MEN­TÜNK KI. AKKOR ELVÉGEZTÜK, AMI MUNKA VOLT, BEHORDTUK A TÜZELŐT, BEHOZTUK AMI KELLETT. AKKOR MÉG „CSIKÓS” SPÓR VOLT A KONYHÁBAN. ABBAN FÜTÖTTÜNK, A SZOBAAJTÖT CSAK ESTE NYI­TOTTUK MEG. A KONYHA AJTAJÁRA EGY POKRÖCOT AKASZTOTTUNK, HOGY NE JÁRJON A HUZAT. CSUT­KÁVAL, GALLYAL FÜTÖTTÜNK, AMI AKADT. AZ OLYAN TŰZ VOLT, HOGY MINDIG MELLETTE KEL­LETT ÜLNI. SÖTÉT NAPOKON MÉG A LÁMPÁNK IS A TŰZHELY VOLT .. (Nyírbélteki idős asszony gyermekkori emlékéből.) Falusi lakás 1981. Közhe­lyes igazság: lakásainkat az életformánk alakítja, de igaz ennek a pandantja is: laká­saink alakítanak az életfor­mánkon. Az, hogy milyenek ma egy község lakásviszonyai, adat arról, ahogyan élünk, az, hogy ezek a lakások mi­lyenek belülről, tehát az, aho­gyan ezeket a lakásokat hasz­nálni tudjuk. Jelzés arról, hogy mennyire vagyunk ké­pesek az anyagi, tárgyi lehe­tőségeink biztosította színvo­nalon élni. Megjeleni az emelet badulás után, aztán töretlen nagy lendülettel a hatvanas évek elejétől tart napjainkig. És hogy mit értek a falak forradalma kifejezés alatt? Húsz év alatt itt kicserélő­dött a falu. Régi ház alig maradt, ami maradt, azokat is átalakították, kibővítet­ték ... A falu 800 telkén 902 lakás van. öt évvel ezelőtt 866 volt. Ebből egyszobás öt évvel ez­előtt 356, jelenleg 188. Nőtt a kétszobás és az ennél na­gyobb lakások aránya. A komfortos lakásQk száma je­lenleg 288, ez iragydfcb rész­ben teljes komfortot, a leg­újabban épült házakban köz­ponti fűtést is jelent. Nyírbéltek, a nagyközség, ahonnét ennek a riportnak a túlnyomó részét gyűjtöttem, négyezer lelkesnél valamivel kisebb. Csik Mihály, a tanács elnöke: — Itt voltam gyerek is. Kö­vetkezésképpen ismerem egy kicsit azt a falut is, ahol a Zelenák gyerekek felnőttek, ahol a hatvanhétéves Maris­ka néni kislány volt. Itt, az elmúlt öt évben többet fejlő­dött a község, mint azelőtt évtizedekig. A falak forra­dalma azonban korábban kez­dődött, nem sokkal a felsza­Az ingázó hazahozta... Tulipán Miklós, a tanács vb-titkára: — A lakásállomány össze­tételén valamennyit ront, hogy párhuzamosan a cigány­telep felszámolásával épül sok „C”-lakás is. Ezek közül több kétszobásra tervezett részben készül el, úgy, hogy az építkezés majd folytatha­tó legyen. Vert falu és Vályog­házak már nem épülnek, meg­Szabadság a zenében Nem jelentéktelen az a hagyományt őrző hangverseny, melyet minden év tavaszán a nyíregyházi szocialista brigá­doknak tartanak. A napokban a megyei művelődési központ rendezte a „Szabadság a zenében” című ünnepi hangversenyt a nyíregyházi tanárképző főiskolán. A zene tudja a legdrámaibb módon kifejezni az emberi érzelmeket. Ezt ragadták meg a „szabadító operák” szerzői, amikor a szabadság eszméjét énekelték meg. A Szabolcsi szimfonikus zenekar előadásában elhangzott Erkel- és Rossi- ni-nyitányok ezt a szabadságeszmét tükröző forradalmi ze­nét tolmácsolták. A Hunyadi-nyitány a magyar történelmi idők gyászos és dicsőséges múltjába vezetett el. A Teli Vil- mos-nyitány egy hős nép békés és harcos életét tárta fel. Kodály Háry János szvittjéből az Intermezzo a délceg ma­gyar verbunkostáncot, Hacsaturján Kardtánca az örmények tüzes, vitézi táncát jelenítették meg. Utolsó számként részleteket hallottunk Alexandrov: Poéma Ukrajnáról című kantátájából. Ezt az ukrán népdalt felhasz­náló, hazaszeretettől lelkes hangulatú hatásos művet a Nyír­egyházi egyesített vegyes kar és a Szabolcsi szimfonikus ze­nekar adta elő Tréfás György operaénekes közreműködésé­vel. Az együtteseket Kováts Zoltán karmester a tőle megszo­kott gondossággal és lendülettel vezényelte. Az előadókat méltán ünnepelte a hallgatóság forrró tapsokkal. (V. S.) Terményhombárok a mátészalkai Szatmári Múzeumban. A fa hombárok mellett a legújabb a lápi világon használatos gyékényből font embermagasságú hombár. (E. E. felv.) jelentek viszont a faluban az emeletes családi házak. Üj szín a mi általunk épített 16 lakás, ezek már bérház, illet­ne lakótelep jellegűek. Nyirbélteken ugyanaz tör­tént és történik, ami más községeinkben is. A falu húsz év alatt „kicserélődött”. A több száz ingázó nemcsak az iparban megkeresett fizetésé­nek egy részét hozta haza, hanem mindazt, amit az or­szág más, nemegyszer sze­rencsésebb, gazdagabb vidé­kein tapasztalt, látott. Az in­gázók között sok az építő­iparban dolgozó. Akár szak­mát tanultak ott, akár nem, megismerkedtek az új anya­gokkal, új építési formákkal. És legalább olyan jelentős ez is, akár a munkásszállón is megismerkedtek a komfort kényelmével. Lehet sajnálkozni azon, hogy e nagyon gyors változás közben zöld utat kaptak a jel­legtelen típustervek, hogy eL dobáltunk, vagy elfelejtettünk sok jót is, amit a hagyomá­nyos parasztépítkezés évszá­zadok alatt megteremtett. Falut a házairól ma megis­merni lehetetlen, a falak for­radalma a hagyományos ér­tékek átmentéséhez nem ha­gyott időt. de megteremtette egy másféle élet feltételeit. Ház vagy porta? Nyolcszáz telek, kilencszáz lakás. Nagyobb telkeken, a telkek megosztása nélkül épült ház a gyereknek, né­hány megmaradt régi házban találni két lakást. Írtam fen­tebb: az új házak egyformák, vagy nagyon hasonlók. A porták nem. Jó részükön megmaradtak a régi gazda­sági épületek: Ezek szinte se­hol sem újak. Toldozva-fol- tozva szolgálnak még, de a legtöbb helyen nem is költe­nek rájuk, mondván, ha ösz- szedőléssel fenyeget az is­tálló. akkor lemondanak a jó­szágtartásról. Épülnek vi­szont, mintegy a hagyomá­nyos életforma igényeként, a gazdasági épületet is pótlan­dó nyári konyhák, és az új házak természetes részeként garázsok. Van, ahol a nyári konyhában élnek is, van, ahol csak főznek, van, ahol kora tavasszal csirkéket nevelnek. A garázsokban sem áll min­denütt autó, de az autók ára gyűlik a száradó dohánypóré- kon. A porta része a virágoskert, ez kötelező, rangjelzése a ke­rítés. Beton alappal, olykor míves lakatosmunkával, más­kor giccsparádéba illő ízlés­telenséggel. Olykor falvédők csókolódzó galambpárja is ki­szökött a kiskapura, és tyúk­ként terpeszkedik a vasrózsák között. Bartha Gábor (Folytatjuk) Mozdulatlanná dermedt ha­lott madarak, fényes vázákba szerkesztett pompázó virágok, szelídarcú, tengermélyszemű asszonyok, mozsarak, lámpák, darálók, köpülők emlékké va­rázsolt valósága, fém és fa hangszerekbe szorított ritmus és muzsika, éggel és homok­kal egyszerre hullámzó ten­ger, s fény, csupa fény kö­szönti a szemlélőt Józsa Já­nos festőművész olajfestmé­nyein a nyíregyházi Benczúr- teremben. Hazai és nemzet­közi díjak és sikerek, egyéni, s gyűjteményes kiállítások után, grafikai lapok, illuszt­rációk, plasztikák és rekesz­zománcok mesterségpróbáló, utat kereső eredményes gya­korlata után a nyíregyházi tárlaton teljesen új, mostaná­ban festett táblaképekkel je­lentkezik a művész, nagyon is rendteremtő, szintetizáló igénnyel. Lenyűgöző intenzitással te­remtette meg ennek a kiállí­tásnak az anyagát. S miköz­ben kifestette magából az ösz- szesűrűsödött élményt, szak­mai ' biztonsága, tisztasága úgy ragyogott fel, hogy a mesterség szigorú törvényeibe kapaszkodott. Kompozíciói tiszták, zártak, akár a tenger hullámzó vizé­vel kapcsolja össze az eget, a homokot, a homoktörőket, a parti fákat, akár a halott ma­dár lehajló nyakívére felel­teti a hangszer körkörös rit­musát. S e komponálás része a mozgás és stabilitás dina­mikájából felépült képdimen­zió, hiszen még a csendéle­tek, portrék mögül is ki- kivillan az ablakban, sarok­ban, fényíven objektiválódó tágasság. A zártságban is a tér érdekli, a végesben is a végtelen. Józsa képeinek talán leg­szebb, s legizgalmasabb tar­talma az emlékeket rend­szerező, minden élménykört átszövő, felnagyított, az idő törvényeit kereső, azt legyőz­ni akaró hit és erő, dac és makacsság. Józsa harmóniát kereső mű­vész. Kompozícióiban, színei­ben, tárgyaiban nem a vad meghökkentés vezeti, hanem az az egy irányba ható művé­szi törekvés, hogy a szépség, tiszta harmónia rendjében vezessen bennünket, nézőket. Ezért érdekli — foglalkoztat- . ja annyira a zene, a hangsze­rek, a muzsikáló asszony, de ez a zeneimádat, minden rit­musban harmóniát kereső emberi szépségakarat formál­ja fájdalmas szemű asszonya­it, a ruhák redőit is. Ez ját­szik a csendéleteken, az elhe­lyezett tárgyak ritmusában, a halak villanó pikkelyein, a kukoricacsuhén, a mérleg bil­lenő serpenyőin, a tenger fö­lött úszó gyűrött falevélfel­hőkön. Józsa szeret élni, s az élet elemeit kutatja keresi, az em­berszabású, mert belülről fa­kadó élményt, örül a női testnek és szemnek, örül egy tyúkot gyermekként dajkáló asszonyi mozdulatnak, a nesz- szebári halászok halfűzéré- nek. örül a szépségnek, ta­lán azért van képein oly nagy szerepe a fénynek anélkül, hogy a nap akár egyszer is feltűnne. Festményein nem lenne ne­héz észrevenni, s felmutatni Józsa Jáms harmóniája Az utolsó (?) kívánság.. Elégtételt kért... na el. Ügyfelünket nagyra becsü­löm, mert váLLaiva az ittas veze­tés büntetőjogi követelményeit is, édesapja — a vádbeli időpontban — utolsó kívánságá/nak látszó ké­rését teljesítette.” Fura ügyvédi vélemény, külö­nösen ^ámi a nagyrabecsülést il­leti. Nincs jogom, s nincs rá okom, hogy kétségbe vonjam: ügyfelének édesapja valóban be­teg volt, de mint mostanra ki­derült, azért — szerencsére — nem volt akkori kívánsága az utolsó. Az pedig enyhén szólva érthetetlen, hogy ha valaki végső búcsúra akarja a szülői házba vinni testvérét, minek viszi ma­gával az útra két segédmunkását? Az ügyvéd feladata a bíróságok és a hatóságok jogszolgáltatási tevékenységének elősegítése, to­vábbá, hogy az ügyfeleknek jogi segítséget nyújtson és a szocia­lista törvényesség érdekében lel­kiismeretes munkával támogassa ügyfele jogainak érvényesítését. Am ez nem jelenti, nem is je­lentheti, hogy a védő a vádlottak pádjára került személy ártatlan­ságát akarja kimondatni, s utána velünk egy trükkel majdnem szentté is avattatni. Balogh József a koltoi tartalmakat, a gon- dolati-filozófiai rendet sem. Az említett időélmény ugyan­is mély gyökerű, a felnőtt kor delelőjére érkezett férfi szá­madást tészen előttünk. Még­is: a filozófiát zárjuk ki most, zárjuk ki a verset is, a fes­tészet nyelve ez alkalommal önmagában érthető, tiszta, vi­lágos beszéd. Mert mindany- nyiunké, embereké, akik pad­láson kutatjuk nagyanyánk köpülőjét, otthoni kertből hozzuk a virágmagvakat, hogy ugyanaz a széplegény- kisasszonycipő nőjön a be­tonerkélyek kalitkáiban, mint gyerekkorunk kertjében va­laha. így vibrál bennünk is anyánk és asszonyunk arca, így nézzük a mérleget, ame­lyen életünk billeg. Józsa ké­pei valóságos, belső emberi érzelmekből fakadt vallomá­sok, ezért is festi meg újra és újra ugyanazt az élményt: keresi a meglogaimazas vég­legességét. Korábbi kritikusai alkotá­sairól írva expresszionizmus- ról, konstruktivizmusról, né­ha szürrealizmusról beszél­tek. Nekem nagyon jó önma­gában véve a realizmus szó is, valahogyan ebben az ér­telemben, ahogyan most Jó­zsa fogalmaz. Mert ismeri a világot, az embert, önmagát, szándéka, vállalása világos és értékkoordinátái tiszták. A kialakult művész biztonsága sugárzik belőle. S ez a bizton­sága kiinduló alap az emberi felelős hithez, cselekvéshez. Bényei József (A nagy érdeklődésre való tekintettel a kiállítást a Kép­csarnok nyíregyházi Benczúr- termében április 15-ig meg­hosszabbították.) Józsa János: ABLAKBAN. „Mozdonyt vennénk..." Kéz alól, primőrhöz — A kérdés az volt, hogy mennyibe kerül kéz alatt egy ócska mozdony ... A mondat nem pontosan így hangzott el, de tény, hogy a tunyogmatolcsi Zalka Mát« Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet eladó mozdonyt ke­resett. A történet nem szok­ványos, jóllehet a benne búj­tatott különös illik a hétköz­napjainkhoz. A MÁV régi gőzmozdonyai lassan minden pályáról kiszo­rulnak, nincs többé szükség rájuk, a darabolóba kerül­nek. A termelőszövetkezet elnö­ke: — Előrebocsátom: nem mozdonyt veszünk, hanem két, még hosszú ideig műkö­dőképes kazánt. A szövetke­zetünkben hagyományai van­nak a zöldségtermesztésnek, korábban is besegítettünk például Fehérgyarmat ellátá­sába. Az ágazatot szeretnénk fejleszteni. Jó kapcsolataink vannak a Tiszalöki Faipari Vállalattal, nekünk is van fű­részüzemünk, ahol ládaeleme­ket, szerszámnyeleket, par­kettát készítünk. Tiszalökön és Tisaavasváriban láttuk, hogy régi mozdony kazánokat használnak fűtésre, energia- termelésre. Ez adta az ötle­tet. Ott faipari hulladékot használnak fűtésre. Hulladék nálunk is van, az így ter­melt energiával fólia- és üvegházakat fűthetünk. — Primőrtermeléshez? — A Zöldért vállalattal fo­gunk össze, 5000 négyzetmé­terre növeljük a fűthető üvegház- és fóliasátor-terüle­tünket. — Piac a primőrnek? — A Zöldért. — Mikor dolgoznak újra a mozdonyok ? — Hamarosan. Idén hozzá­kezdünk a telep kialakításá­hoz. (bartha) Meglepő elégtételt kért a na­pákban Lapunktól dr. Bónis Atti­la kisvárdai ügyvéd egy véden­ce érdekében. Az előzmény any- nyi volt, hogy március 27-én egy bírósági hír látott lapunkban napvilágot, amely azt adta hírül, hogy Balogh István 39 éves mán- doki kőműves kisiparos elbújt az őt igazoltatná szándékozó rendőrök elől, de sikerült vérvételre elő- á Ili tani, s a bíróság ittas jármű- vezetés miatt megbüntette. A hír ennyi volt, az ügyvéd le­vele jóval hoszabb, amelyben ne­hezményezte, hogy az olvasókat tévesen tájékoztattuk. Erre csu­pán annyit: a tájékoztatás min­den szava pontos volt. Nehezmé­nyezte továbbá, hogy nem utalt az újságcikk ,,az ügy szempont­jából döntő motívumra”, ami a cselekmény elkövetését motiválta és amit az ügyvéd szerint min­den ember elé példaként kellene állítani ,.a/ egyre kevésbé ta­pasztalható szülő iránti szeretet miatt”. A bíróság előtt ugyanis Balogh elmondta: édesapja váratlanul megbetegedett, s az volt a kíván­sága, hívják oda testvéreit is Balogh nem akart vezetni, dt ügy vélték, ez a papa utolsó kí­vánsága, így kocsiba ült. bál előzőleg ivott. Feltehetően ezt hiányolta as ügyvéd az újságban megjeleni hírből, meg még egyebet is, meri a hozzánk küldött bírósági ítélet­ben aláhúzta, hogy védence mun­kája ellen eddig kifogás nem me­rült fel, teljesíti állammal szem­beni kötelezettségét is, szóvá mintaember, csak ittasan vezeteti és megpróbált elszökni a rend­őrök elől. Aztán meg felháborodott. Nem a büntetéstől, hanem, hogy meg­írtuk. „Ügyfelünk mélységesen fel van háborodva — írja az ügy­véd —, az ügybőd csupán kira­gadott negatívumok közlése mi­att, amivel magam is teljes mér­tékben egyetértek, mert hasonlc esetben feltehetően kevésbé kö­rültekintően magam is gondolko­dás nélkül ugyanígy jártam vol-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents