Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
1981. április 4. o Hárommillió villanymotor Ungváron születik a tervidőszak gyáróriása Nem mindennapi terv megvalósítására fogott össze egy KGST-egyesülés keretében a szovjet és csehszlovák partner. Uzshorodon és a Belorusz SZSZK-beli Luninecben, részben a csehszlovák Micha- lovcén és Milovicén egy-egy villanymotor gyárat építenek. A gépsorok, a futószalagok, egyéb berendezések és az anyagok jelentős részének szállításából minden KGST- állam ki fogja venni a részét. Az egységesített típusú villanymotorok zöme pedig majd ezeknek az államoknak a szükségleteit fogja kielégíteni. Az Uzshorodon 18,8 hektárnyi területen épülő gyár 3 millió 0,25 -kilowattól 100 kilowattig terjedő kapacitású villanymotort fog gyártani évente a testvéri üzemekkel kooperálva. Ennek a népes motorcsaládnak a tagjait kisméretű villamos készülékekbe, háztartási vegyipari gépekbe fogják beépíteni. A szalagokról minden három és fél másodpercben kerül majd le egy villanymotor. A technológiával kellene előállítani a 3 millió villanymotort, ahhoz 11—12 ezer munkásra lenne szükség. Az új gyárban ezt a nagy terjedelmű programot háromezer munkás fogja megvalósítani. Miben különbözik a gyártástechnológia a maitól? Vezető helyet kap a számítógépes irányítás. Nem csak a munkaigényes műveleteket bízzuk az automatákra és a gépekre, hanem a monoton és fárasztó műveleteket is. Az alkatrészek, a megmunkálandó anyagok automatikus vezérléssel jutnak el az ugyancsak automatizált raktárból a szereldék futószalagjaira. Egyedülálló az a megoldás is, hogy egyes üzemrészek és termelési részlegek munkájának irányítása kis méretű számítógépek segítségével fog történni, amelyeknek adatait a gyár számítóközpontja dolgozza majd fel. Sok robotunk is lesz. Gyárunkban a mestertől, az üzemvezetőtől vagy más szakemberektől mindenekelőtt a munkaszervezést, a feltételeket fogják számon kérni. Az indításig a szükséges szakembereket is kiképzik a gyár számára. A jövő év elején a gyár szakiskolájában megkezdődik 300 fiatal oktatása. Ezen kívül a Szovjetunió városaiban működő rokonvállalatok is részt vesznek a leendő munkások betanításában. Szluk András vezető tervezőmérnök A kongresszusi küldött Hajdú Gizellát nem nehéz megtalálni. A berehovói kerületi Győzelem Kolhoz udvarát járta. — Minden érdekli az embert — mondja a csoportvezető. — Tudni akarom, mi történt a gazdaságban, amíg Moszkvában voltam. Tájékozódása a kolhoz dolgaiban sajátos párbeszéddé válik: tőle is kérdeznek. Beszélgető partnerei tudni szeretnék, milyen volt az útja, milyenek az SZKP XXVI. kongresszusa küldöttének a benyomásai. A szobában az asztalra kerül minden, ami a kommunisták országos fórumának részvevője magával hozott Moszkvából : könyvek, fényképek, emléktárgyak. — Ezek a tárgyak mindig hazánk fővárosára fognak emlékeztetni. De az élmény, amiben részem volt, ezek nélkül is kitörölhetelenül bennem él majd. Számomra roppant felemelő volt és marad, hogy ott lehettem a Kongresszusi Palotában. — A kongresszuson — s nemcsak a szónoki emelvényről, hanem a szünetekben folytatott beszélgetések során is — sok szó esett az agráripari komplexum fejlesztésével kapcsolatos tennivalókról — mondja. A népgazdaság fejlesztésének fő irányai például kihangsúlyozták, hogy „az állattenyésztést falun a legfontosabb munkarészlegnek kell tekinteni.” Mindannyian úgy véltük, ennek az ágazatnak a fejlesztése nem lehet csupán a fejők és gondozók meg a szakemberek feladata. Nekünk, növénytermesztőknek, kell megteremteni az alapot ahhoz, hogy a tej- és hústermelés színvonala állandóan emelkedjen. Rajtunk múlik, milyen lesz a takarmánybázis, amely az állattenyésztés alapját képezi. Ezért kell az eddigieknél is többet tennünk. A Győzelem Kolhoz minden részlegén beindultak már a tavaszi munkák. Az őszi vetések nagyobb részén befejeződött a fejtrágyázás. Ezekben a napokban a legtöbb erőt a szerves trágya kihordására összpontosítják. Rövidesen megkezdik a földek előkészítését a burgonya és a ta- kormányrépa alá. — Tavaly nagyon kedvezőtlen volt az időjárás. Lehet, hogy az idén sem lesz köny- nyebb dolgunk. Éppen ezért úgy vélem, minden eddiginél fegyelmezettebben kell dolgoznunk. Brezsnyev elvtárs hangsúlyozta: a nemzeti vagyont csakis munkával lehet gyarapítani, s a társadalom csak azt oszthatja el, amit megtermelt! Engem ezek a szavak fogtak meg leginkább a kommunisták országos fórumán. Én erre hívom fel mindazok figyelmét, akikkel találkozom, s akikkel a kongresszusról, annak munkájáról beszélgetek — mondja Hajdú Gizella. Hazatérése óta még nagyobb a csoportvezető nép- serűsége. Mindenki megállítja, ő szívesen elegyedik beszédbe mindenkivel. Mert van mit mondania, hiszen egy olyan fórum munkájában vett részt, amely egész életünk menetére befolyást gyakorol az elkövetkező években. Balogh Balázs A napokban érkezett haza Moszkvából a Kárpátontúli Állami Érdemes Népi Énekkar, amely résztvevője volt az SZKP XXVI. kongresszusa küldötteinek tiszteletére rendezett nagyszabású ünnepi hangversenynek. Balogh Klárával, az USZSZK kiváló művészével, az együttes koreográfusával ebből az alkalomból készítettünk interjút. * — A hangversenyt a televízió jóvoltából idehaza is láthattuk. De résztvevőinek minden bizonnyal a kamera által nem közvetített élményei is voltak... — Természetesen, hiszen azt a nagyfokú izgalmat csak az láthatta, aki a színfalak mögött figyelte meg a fellépni készülőket. Szinte mindannyian úgy éreztük magunkat, mintha először kellene bizonyítanunk, s nem hosszú évek tapasztalata, munkája lenne a hátunk mögött. Hiába tudtuk mindannyian, hogy nem csúszhat be hiba, hiszen oly sokat gyakoroltuk a műsor minden egyes részletét, mégsem voltunk képesek leküzdeni lámpalázunkat, amíg csak fel nem csendült a hangverseny végén a tapsvihar. — Milyen szerepet kapott a műsor összeállításánál Balogh Klára koreográfus? — Nekem a Bereznyanka című kárpátontúli népi tánc rövidített változatának a betanítása volt a feladatom. Ezt a mieink a Virszkij együttes tagjaival vitték színpadra. De ezenkívül is akadt még elfoglaltságom. Többek között például engem bíztak meg a nagyszabású kompozíció nyitányának és fináléjának az elkészítésével, ami már azért sem volt könnyű feladat, mivel egyszerre közel 400 embert kellett mozgatni a színpadon, mégpedig oly módon, Maradandó élmények a Kárpátontúli énekkar szereplése Moszkvában hogy a kellő hatás se maradjon el. Ügy érzem azonban, ez teljes mértékben sikerült. Legalábbis a fogadtatásból ítélve erre lehet következtetni. — Moszkvában már köztársaságunk legjobb együtteseivel együtt Ukrajna hivatásos művészetét képviselték. — Itt a fent említett együttesekkel a „Közösségben az erőnk” című koreográfiái kompozíciót készítettük elő bemutatásra. Ez szintén ^különböző népi táncokra és dalokra épült. Az összeállításban képet akartunk adni köztársaságunk gazdag, sokszínű népművészetéről, de szólni szerettünk volna jelenünkről is. Arról, hogy készek vagyunk mindenkor a kommunista pártunk által kitűzött feladatok maradéktalan teljesítésére. — A kongresszus küldöttei részére adott hangverseny feledhetetlen élményein kívül bizonyára más emlékeket is őriznek. — Sok helyütt megfordultunk. Jártunk a Kremlben, a különböző múzeumokban, láttuk az olimpiai falut, az impozáns sportlétesítményeket, sőt felléptünk a TIT országos szervezetének központi előadótermében megrendezett ukrán művészeti bemutatón is. Ezen a Drobojka című táncunkat mutattuk be. Nagy örömünkre szolgált, hogy a Virszkij együttes is kárpátontúli népi táncot, mégpedig az általam feldolgozott Berez- nyankát mutatta be a közönségnek osztatlan sikerrel. Ily módon azt kell mondanom, hogy a tánc nyelvén is elmondhattunk valamit arról, milyen gazdag, sokszínű és kimeríthetetlen területünk népművészete, és hogyan élünk, dolgozunk mi, kárpá- tontúliak a szovjet népek hatalmas, internacionalista családjában. De egészében véve feledhetetlen élmény marad számunkra a kongresszus valamennyi napja. A próbák, a fellépések, a különböző találkozók, az ünnepi pompába öltözött Moszkva és a moszkvaiak egyaránt feledhetetlen napokkal gazdagítottak bennünket. Erdélyi Gábor Kárpátontúl egyik korszerű nagyüzeme a Mukacsevói Műszergyár, mely a világ számos országába szállít termékeiből. Képünkön: Az egyik szerelőszalag. (Foto: Kovács Alfréd) A főorvos M i minden fér bele egy napba, egy órába, egy percbe! Ez motoszkál a fejemben, míg Maskarinec József kandidátussal, az ungvári kórház orr, fül és gégészeti osztályának vezető orvosával beszélgetek. A beszélgetés közben rekonstruálni próbáljuk, mi mindent csinált már aznap. — Nehezek voltak az operációk, vagy rutinesetek? — Négy műtét volt. Három rutinosnak is mondható — kapcsol szavaimra —, a negyedik elég bonyolult. A felső szájüreget kellett felnyitni, hogy kiküszöböljük egy krónikus gyulladás következményeit. De.nem is ez okozta a komplikációt. A beteg egy idősebb asszony, akinek magas a vérnyomása és szívpanaszai is vannak. — Az operáció lefolyása? — Minden rendben ment — bólint elégedetten. — Az operációt természetesen a páciens alapos előkészítése előzte meg. Tízezer operációban vett részt, ezekből hétezret közvetlenül ő Végzett. Egy eset különösen mélyen az emlékezetébe vésődött — Súlyos állapotban került hozzánk egy fiatal munkásnő. Tályogra gyanakodtunk a kisagy táján. Egy egész csoport vett részt az operációban. Felnyitottuk a hátsó koponyaüreget, akkor váratlan komplikáció állott elő — bekövetkezett a klinikai halál. Két napig — megszakítás nélkül — küzdöttek a beteg életéért — és megmentették. Negyedévenként most is bejár a kórházba ellenőrzésre. Egészséges, munkaképes, életvidám. Jó érzés ezt látni? Az orvos arca felragyog. Minden szónál ékesebb válasz ez. Megértem: nincs nagyobb elégtétel annál, mint egészségesnek látni a halál torkából kiragadott embert. Aki tudja, milyen tekintélynek örvend, szakmai körökben és a betegek közt egyaránt, el sem hinné: alig több mint húszéves orvosi praxisra tekint csak vissza. 1960- ban vette át a tyacsevói fiatalember a diplomát az Uzs- horodi Állami Egyetem akkor még meglehetősen szerényen felszerelt orvosi karán. Példája is meggyőzően mutatja: nem minden múlik a modern előadótermeken, a legújabb berendezésen. Pályafutása kezdetén, amikor a berehovói kórházban dolgozott, évekig nem volt szabadsága. A moszkvai, le- ningrádi, kijevi klinikákat járta, magánszorgalomból tovább képezte magát a választott szűkebb szakmában. Különösen egy probléma érdekelte: hogyan lehet visszaadni a hallást azoknak, akik valamilyen gyulladásos betegség folytán elvesztették azt. Ez irányú érdeklődését sok sikeres operáció koronázta. És ebből a témakörből írta és védte meg kandidátusi disz- szertációját is 1971-ben. Problémák? Ügy látszik, neuralgikus pontot érintettem. Szenvedélyesen bizonygatja, hogy a szűkebb szakmája még nem foglalta el az Őt megillető helyet a kórházi gyakorlatban. Fél órát kértem a beszélgetésre, s már egy óra is eltelt. Lusztig Károly Ezt az oldalt testvérlapunk, a Szovjetunió Kárpátontúli területén megjelenő Kárpáti Igaz Szó munkatársai állították össze hazánk felszabadulásának 36. évfordulója alkalmából. Szmericska A Szvaljavai Erdőkombinát legújabb bútorgarnitúrája a Szmericska. Az, hogy sikeresen indították a Szmericska — a Fenyőfácska —. sorozat- gyártását a kárpátontúli bútorasztalosok, egyik első jelentős hozzájárulásuk a tizenegyedik ötéves terv helyi feladatainak megvalósításához. Miben különbözik a Szmericska a korábban is gyártott, a bútorüzletekben szinte egy óráig sem álló szekrénysoroktól? — Üj párnázott heverő, új konstrukciójú székek, módosított szekrénysorok alkotja a 139. számú garnitúrát — mondja Gelb Béla, az Ukrajnai Bútor- tervezői Intézet mukacsevói fiókintézetének munkatársa, aki egyes technológiai műveletek pontosítása, módosítása végett érkezett Szvaljavára. — Amint látják — kapcsolódik a beszélgetésbe Hnatyiv Teodor, az erdőkombinát igazgatóhelyettese —, itt a kiállitóte- remben látható a régi és az új készletünk. A szekrénysorra új díszítőelemek kerültek, a 16 ajtó helyett már huszonegyet számolhatunk össze. A Szmericska jobban variálható... Megtudjuk, hogy egy új garnitúra sorozatgyártásának elsajátítása mintegy másfél hónapot vesz igénybe és csupán a tervdokumentáció súlya meghaladja a két kilogrammot. Az indulásnál minden alkotóelemre — és ezekből száz és száz van — olykor 5—6 sablont is kellett készíteni. — Ezzel a feladattal Germanovics Károly birkózott meg határidőre és kifogástalanul — állapítja meg a főtechnológus. — Az ő sablonjai szerint készültek el az első mintapéldányok, s most is előrerajzolt, kivágott mintáival dolgoznak a Szmericska alkotói — mintegy másfél ezren. Lázár Omeljánnal, az 5. számú üzemrész főtechnológusával próbáljuk végigkísérni a Szmericska útját az előkészítő részlegtől a készáruraktárig. Velünk tart Osztrovka Fe- gyir, a műszaki ellenőrző osztály munkatársa is. De a bútorgyártók selejtmen- tesen dolgoznak, így aztán Osztrovka elvtársnak kevés dolga akad. Zákány Iván asztalos és társa, Hartaver Lajos munkahelye mellett kezdenek kialakulni a garnitúra variálható elemei. Mindkét munkás a szakma mestere. Ok a bútorgyártók idősebb generációjának képviselői. Elérünk a készáruraktárig. Kára Jan raktáros veszi át a gondosan becsomagolt, színárnyalatok szerint összeválogatott garnitúrákat. Kovács Va- szil komszomolista vil- lanytargonca-kezelő mintegy tízpercenként visz át a csomagolóból egy-egy készletet. Közben a raktár másik végében már folyik a vasúti teherkocsik és a bútorüzletek gépkocsijainak rakodása. — Később exportra is készül Szmericska — tájékoztat Kára elvtárs. — 2000 garnitúrát szállítunk majd Magyarországra... Márkus Csaba KM ÜNNEPI MELLÉKLET
