Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-01 / 77. szám
1981. április 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Üresjárat Üdítő és elgondolkoztató volt a fiatal művezető felszólalása a sok általános igazságot kinyilatkoztató között. Gondolatai nyomán friss levegő, kritikusabb légkör áramlott be. Figyelt mindenki, s együttgondolkozásra késztette Sz. ®y. pályakezdő üzemmérnök a KlSZ-küldött- gyűlést egyik vállalatunknál. Mit is mondott a küldött? Nagyjából a következőket: „Az az autóbusz, amellyel mi jövünk munkába, naponta fölöslegesen 12 kilométert fut. Mindezt azért, mert a gépkocsi vezetője I. községbe való, ahonnan üresen indult az autóbusz. De ugyanez a busz visszamegy I.-be tíz perccel később, hogy fölvegye az onnan munkába járó dolgozókat.” Ki érti ezt? Sz. Gy. azt kérdezte, miért van szükség még egyszer ugyanannak az útnak a megtételére? Derültség kísérte szavait. Elmondta, hogy erről tájékoztatta az illetékes vezetőket is. Egyikük akkor megjegyezte Sz. Gy.-nek: „Nem ért maga ehhez. Különben is hamarosan átszervezés lesz, várja ki türelmesen a megoldást.” Egy hónap telt el az eset óta. Az autóbusz azóta is 12 kilométert fut üresjáratban. Miért tette szóvá az esetet Sz. Gy., aki T. községből jár be Nyíregyházára dolgozni? „Azért, mert engem is érint közvetlenül. Mindennap reggel fél 5-kor kelek és este fél 7-kor érkezem haza. De nem emiatt szóltam elsősorban, hanem azért, mert a felesleges kilométerek és üzemanyag, amelyek így elpocsékolódnak, másutt hatékonyan felhasználhatók lennének.” Egy fiatal üzemmérnököt lekezeltek. Ez sértette legjobban SZ. ®y.-t. Bántotta az önérzetét az elutasítás... A KISZ KB kongresszusi levele is arra ösztönzi a fiatalokat, ne rejtsék véka alá véleményüket, szóljanak bátran, ha visszásságot észlelnek. Javaslataikkal, észrevételeikkel segítsék a jobb megoldásokat. Valójában ez nyert visszauta- sitást. Jó szándék vezette a fiatal mérnököt. Tanácskozás után megkérdeztem az egyik KISZ-vezetőt Sz. Gy. felszólalásáról. Csak annyit jegyzett meg belőle, valóban hamarosan megoldódik a probléma, új járatmenetrendet vezetnek be a vállalatnál. Számára fel sem tűnt, hogy Sz. Sy.-t, a fiatal mérnököt lekezelték, észrevételét semmibe vették. Ez is elgondolkod» tató. (fk.) Körlevél Sok olvasót meglephetett a nyilatkozat, amely lapunkban szó szerint így jelent meg: „Megyei bizottságunk tavaly kiadott egy körlevelet az alapszervezeteknek. Ebben azt kértük, hogy a dolgozók ne fogadjanak el borravalót és egy csepp italt sem.” A He- lyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete rhe- gyei bizottságának titkárától való a nyilatkozat. Szolgáltató vállalatok és költségvetési üzemek tartoznak a szakszervezethez. Vagyis olyan dolgozók, akik naponta közvetlenül a lakosságnak végzik munkájukat. Lehet-e kérni tőlük, hogy ne fogadjanak el borravalót és hogy ne igyanak? Nem lehet, de mégis lehet. Nem lehet, mert-a borravalót a lakosság kérés nélkül, gyakran még a munka megkezdése előtt leplezett kézmozdulattal zsebükbe csúsztatja. A szeszes italt meg egyenesen tálcán kínálják az IKSZV és a költségvetési üzemek dolgozóinak. Meglepett a szak- szervezeti vezető kijelentése, amely szerint újabban a kukás edényeket cipelők és az utcaseprők is kapnak csúszópénzt. Tisztelem e két foglalkozás képviselőit, ha jólés csúszópénz nélkül látják el feladataikat. De gyakran nem így... És furcsa ellentmondás, hogy éppen a rossz munkájuk miatt kapnak csúszópénzt. Több háztulajdonos és lakó ugyanis így lép hozzájuk némi papírpénzzel: „Legalább az én kukáimat ürítsék rendszeresen, legalább az én házam előtt seperjenek”. őszintén szólva nem hiszek a körlevél eredményességében. Az autószerelők, az utcaseprők, a kőművesek és más szakemberek szintén a piacról élnek és hogy is ne fogadnák el a drága italt, ha szép szóval, tálcán kínálják nekik? Inkább a lakosságtól kellene kérni, hogy szokjon le a pénzcsúsztatásról, meg az italkínálásról. Hogy ez is eredményes lehet, arra csak egy példát hozok fel. Pár nappal ezelőtt a VAGÉP autószervizében mesélte nem rég még vezető beosztásban dolgozó, most nyugdíjas ismerősöm : „Tavaly rosszul csinálták meg a kocsimat, nem is vettem át. De nem borravalóval bírtam a szerelőket jobb munkára, hanem feljelentettem őket a műszakvezetőnél. Azóta sem kapnak tőlem borravalót, de mindig kifogástalanul mossák és javítják kocsimat”. íme egy lehetséges recept: feljelenteni, bepanaszolni a rosszul dolgozókat. És a feljelentés nem a feljelentőnek kerül pénzébe... (n) A kisvárdai öntödei Vállalat ebben az évben 450 ezer négyzetméter öt- és tízelemes öntöttvas radiátort gyárt. Major Sándor ötelemes radiátortestet tömbösít. (Jávor L. felv.) _______________________________________________ Tárcsázással készíti elő Tóth Ferenc a talajt, olajretek vetéséhez, a nyírtassi Dózsa Termelőszövetkezetben. (Jávor L. felv.) VÍZBEN ÁLL A HATÁR „Az ember nem adja fel...“ Víz, víz, víz ... Az éltető elem most az ember ellen fordul. Pedig hogy áhítoznak a mezőgazdászok tavasszal, meg nyáron az eső, a víz után, s amikor van, kárt okoz. Csakhogy ez a mostani víz ezer és ezer hektárokat borít el, megemeli a talaj vízszintjét, s ezzel lehetetlenné teszi a munkavégzést. Pedig munka bőven akad ilyenkor tavasz- szal, akár szántás, akár vetés. S hogy mit lehet a vízzel csinálni? Levezetni a táblákról, csatornákba kényszeríteni, s utána, csak nagysokára elkezdeni a talajmunkát. Három méter magasból A gégényi határban, a Rózsás táblában szánt Nagy József a K—701-ével. Alig egy negyedórája kezdte el a tenyérnyi tábla forgatását, s már majd a felénél tart. Ez a föld szemmagasságból jónak néz ki, csak itt-ott csillan meg a napfény a nedves talajon. Vajon milyen lehet a traktormonstrum vezetőnyergéből? Nem kell kétszer szólni Nagy Józsefnek, máris a fülke ablakán keresztül, három méter magasból figyelhetem a gép munkáját, no meg a talajt is. Innen teljesen más. — Muszáj végezni a szántást, mert nagyon elmaradunk. Mit gondol, hogyan néz ki a többi tábla? Ez még istenes. Itt nincs is vízfolt, az eke is könnyen forgatja a földet, hiszen ez homok. A többire rá sem lehet menni. Egy félóra múlva befejezem ezt a táblát, utána kereshetek egy újabb darabot. A tsz területének legalább a háromnegyede vizes. — Hogyan tovább? — Ide a tervek szerint burgonya kerül. De ez még hagyján. Előkészítjük a talajt, jöhet az ültetőgép. Máshol bizony még ez a nagy gép is elakad. Akkor jön a segítség, kihúzzuk egymást, s folytatjuk. Legközelebb hátha nem akadunk el. Mert kikerüljük a nagyobb vizeket, de a kicsiket nem. Aztán ki tudja milyen mélyen ázott fel az a kicsi. Csináljuk, mert csinálni kell. Nem lehet parlagon hagyni a földet. A vetésről meg május előtt szó sem lehet. A hatalmas erőgép hat ekefejjel küszködik. Ideális körülmények között njtolckilenc vassal is vígan forgatja a jó nyírségi földet. Ha befejezi Nagy József a Rózsás tábla szántását, s belekezd egy kötöttebb szántásába, két ekefejjel is könnyíti a gép munkáját. — Másképp nem megy. Az ember megalkuszik a körülményekkel, de nem adja fel. Ismét a biztos talajról figyelem a traktor munkáját, s fülemben cseng a traktorosok hangja: végezzük, mert az idő sürget. Két hét napsütés Nem kedvezőbb a helyzet a szomszédos dombrádi termelőszövetkezet földjén sem. A hatezer hektáros terület háromnegyedét borítja ki- sebb-nagyobb víz. Nap, mint nap negyven, negyvenötén dolgoznak a víz levezetésén, szivattyúkat üzemeltetnek, csatornát ásnak, s mindezzel csak gyérítik a belvizet. — Tavaly az 1500 hektár kalászosnak csak a felét vetettük el — mondja Harsányt Sándor elnökhelyettes. — Hogy mi lesz? Ettől nehezebbet mostanság nem lehet kérdezni egy mezőgazdásztól. Az év elején a tervünket már a vizes területekhez készítettük. Mindenből kevesebbet terveztünk, mint tavaly. Ügy néz ki, még a csökkentett tervet sem tudjuk maradéktalanul végrehajtani. Húsz, ötven, száz hektárral mindenből kevesebbet vetünk. Nyakunkon a szántás is, hiszen ősszel a négyezer hektár helyett négyszázat végezhettuhk. Így mi most tavasszal kezdjük el az őszi mélyszántást. Mert június, júliusban mit tudunk már vetni? Dombrádon a Tisza március 18-án tetőzött 781 centiméterrel. Azóta úgy két méterrel apadt a víz szintje, de ez azt jelenti, hogy megemelkedett a talajvíz, s majd csak két hét múlva kezd csökkenni. Napsütéses időben pontosan ez a két hét kell a dombrádi földeknek, hogy elbírják a traktorokat. Gólya a határban Útban hazafelé a nyírpazo- nyi termelőszövetkezet földjén, egy lankásabb terület magaslatán porzik a homok a vetőgép után. Mellette pedig, alig ötven méterre egy jókora vízfolt közepén két gólya kutatja az eleségnek- válót. Talán jó hírnöknek bizonyulnak ... Sipos Béla Lapátos emberek, tonnákat markoló darukezelők, kram- pácsra görnyedő pályamunkások, nyakkendős mozdony- vezetők, mérnökök, széles és keskeny vagonok alkotta vonatok, kuszának tűnő világában eligazodni tudó forgalmisták vannak közöttük. Maguk közé vettek tsz-tagokat, és magukhoz emeltek seregnyi gyereket. A Magyar— Szovjet Baráti Társaság záhonyi tagcsoportja tízéves tevékenységét hat címszóval próbáljuk jellemezni: embereket közelit egymáshoz, házasságkötésig is elvezet, világnyelvet tanít, kultúrát terjeszt, gazdasági haszna van, a jövő nemzedékének nevelését szolgálja. * EMBEREKET KÖZELÍT EGYMÁSHOZ és nemzeteket is. Ahol a keletre tartó Duna hirtelen délre szánja magát, ott van Stúrovo. A csehszlovák városkában részben magyar, részben csehszlovák vasutasok teljesítenek szolgálatot. A szobival közös határállomás MSZBT-tagcso- portjának tagjai nemrégen Záhonyba jöttek, innen tovább vonatoztak Csapra, majd Ungvárra. Három ország vasutasai terelték egy vágányra gondolataikat, még szakmai tanácsokat is „tettek” egymás útitáskájába. A záhonyi tagcsoport ügyvezető elnöke Jakab Gyula oktató tiszt. Fiókja tetején őrzi a stúrovóiak nemrég keltezett Á sínek mentén baráti invitálását. A csapi és az ungvári vasutasokkal nem csupán munkakapcsolatot tartanak. A legutóbbi nőnapon például a csapi nőbizottság képviselői jöttek át Záhonyba és együtt ünnepeltek. Hagyomány már, hogy minden évben a vasutasváros legjobb szocialista brigádjának néhány tagja a KPM közreműködésével Moszkvába utazik jutalomból. A munkaverseny-felelős Gyuricska Jánosné. Azt mondja, a közös munka is közelebb hozza egymáshoz az embereket. Az évenkénti közös kommunista szombatokon együtt rakják az árut vagonból vagonba. Könnyebb és szebb a munkájuk, amikor a vasutastelepen lévő barátságpark fáit, növényeit ápol^A HÁZASSÁGKÖTÉS volt a végállomása jó néhány személyes barátságnak, közös munkának. A Tisza hídja, meg az a sok-sok sínpár a két országot köti össze, az MSZBT és az SZMBT tagjai közül sokan életüket kötötték egymáshoz. Csáki Jenőné a területi szakszervezeti bizottság munkatársa kapásból tudna vagy húsz kapcsolatot felsorolni, amely túlnőtt a barátságon és házassághoz vezetett. Az ő öccse is a Szovjetunióba nősült. VILÁGNYELVET TANÍT, pontosabban világnyelv elsajátításához, fejlesztéséhez is hozzásegít a tagcsoport. Az általa szervezett, legutóbbi nyelvtanfolyamra hatvanan jelentkeztek. Nemcsak vasutasok. Volt köztük pénzügyőr, rendőr és háztartásbeli. Országra szóló sikert ért el Szűcs Ilona bérszámfejtő: tavalyelőtt a KPM által szervezett orosz nyelvi vetélkedőt megnyerte. A kisvárdai gimnáziumban rakta le a nyelvtudás alapjait, de a vasutasok is hozzásegítették ahhoz, hogy tavaly középfokon tett állami nyelvvizsgát. * KULTÚRÁT IS TERJESZT az MSZBT. Négy-öt féle képes folyóirat hozza még közelebb Záhonyhoz a Szovjetuniót. A határállomás kultúrtermében rendszeresek a kiállítások, a tablótárlatok. A Munkásmozgalmi Múzeum, valamint a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának rendszeres meglátogatása is a tudás és az élmények gyarapodását szolgálja. A vasutas fiatalok és a záhonyi úttörők gyakran műsorral kedveskednek vendéglátóiknak. Nemrégiben az MSZBT művészeti és kulturális együttese szórakoztatta a záhonyiakat. A komszomolisták kul- túrcsapata legutóbb márciusban járt itt. * GAZDASÁGI HASZNA IS VAN a kapcsolatoknak. Közismert, hogy a két határállomás vasutasai állandó munkaversenyben vannak egymással. Nem formális ez a verseny, hanem előmozdítója az egyre növekvő szállítási feladatok teljesítésének. Két éve a KISZ-esek és a komszomolisták is munkaversenyben állnak egymással. * A JÖVÖ NEMZEDÉKÉNEK NEVELÉSÉT is szolgálja a tagcsoport. A záhonyi iskola úttörői az orosz szak- tanteremben tanulják a nyeleiéi:. Az iskola folyosóján állandó kiállítás látható ezzel a címmel: A Szovjetunió ma. Tóth Lászlóné az iskola igazgatójának helyettese orosz szakos tanár, elnökségi tag a vasutas tagcsoportban: „A hazafias nevelésben, a helyes világnézet kialakításában is segít az MSZBT. Tervezzük, hogy hamarosan rendszeres kapcsolatot alakítunk ki pionírokkal. Ha majd itt lesznek, nemcsak Záhonyt, a megyét is bemutatjuk a szovjet kispajtásoknak.” Nábrádi Lajos
