Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-03 / 79. szám
1981. április 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Az emberen múlik K isebb volt az egyen- lősdi, jobban széthúzódott a mezőny — állítják egyes szakemberek, amikor a megye gazdálkodásáról esik szó. Mindez legjobban a termelés, az elért nyereség változásából mérhető le. Igaz ugyan, hogy az iparban és az építőiparban csak egyetlen egység, az Ibrányi Építőipari Szövetkezet zárta veszteséggel az évet, azonban előfordult, hogy a korábban kiugró eredményt produkálók tavaly a gyengébbek közé kerültek és viszont. Megemlíthető, hogy a húsipari vállalatnál, a kisvárdai baromfifeldolgozónál mintegy 30 százalékkal nőtt a termelés. A kereskedelmi vállalatok nyeresége a korábbinak duplájára emelkedett. A jó vagy a gyengébb eredmény okainak feltárása már szinte mindenütt megtörtént. Különösen a mezőgazdaságban lehet hivatkozni az időjárás adta nehézségekre, hogy többletmunkával is csak kisebb eredményt értek el. Öe például ennek tudható a dohányfermentáló vállalatnál is a termelés csökkenése. Másutt, mint az Alkaloidánál, a Kisvárdai Szeszipari Vállalatnál a gyengébb export okozott nehézségeket. A nehezebb gazdálkodási feltételekre sok helyütt jó előre számítottak. Csakhogy a reagálás eltérő volt. íme egy idézet a Pénzügyiíünisztérium Bevételi Igazgatóságának értékeléséből: „Jól szervezett, megfelelő vezetésű gazdálkodóknál tapasztaltuk, hogy a jelentkező költségnövekedésekre gyorsan cselekedtek, míg a veszteséges üzemekben csak ritkán került sor intézkedésre.” Ami ezeknél a soroknál elgondolkodtató, az a vezetés felelőssége. A mostani nehéz év után köny- nyen kiderült, hogy azok, akik időben ébredtek, akik nemcsak' beszéltek, hanem cselekedtek is, legalább csökkentették a veszteségeket. A most szanálásra kerülő termelőszövetkezeteknél nyilván megteszik a javaslatot a vezetők cseréjére ott, ahol ilyen emberi hibával is találkoztak. Mert szerencsére nem ez a jellemző, inkább a dicséretre méltó igyekezet volt túlsúlyban, A gazdasági élet egyre inkább az eredmények alapján ítél. Nem kell félnie annak ettől az ítélettől, aki megtett mindent az eredményekért. Vis?ont az eredménytelenség rossz bizonyítványa világosan megmutatja azt is, hogy kevés a szépért hangzó beszéd, többet jelent az, hogy egy adott üzemben mit tudnak letenni a szőkébb és tágabb közösség asztalára. Lányi Botond Háztájiban megéri G yarapodnak a termelőszövetkezetekben a mezőgazda- sági árutermelő szakcsoportok, s jelenleg húsz ilyen működik a szövetkezeteken belül — hangzott el a megállapítás nemrég egy megyei értekezleten. Ez a folyamat mindenképpen kedvező, hiszen a kisárutermelés kiegészítője a nagyüzeminek. A mezőgazdasági nagyüzemektől pedig azt várják, hogy a legkorszerűbb technológiával jó minőségű és nagy mennyiségü'árut állítsanak elő. Igen ám, csakhogy egyes termékek termelése eleve gazdaságtalan nagyüzemi keretek között, ezért nem is foglalkoznak velük a gazdaságok. S itt lép be a háztáji gazdaságok előnyös hatása, mert egy bizonyos fokig hiánypótló szerepet töltenek be. Hogy ez mennyire így van, azt jelzi az a tény is, hogy a megye mezőgazdasági termelési értékének 45 százalékát a háztáji gazdaságok adják, főként a nagyüzemekben nem termelt áruféleségekből. Így már nem vonható kétségbe, milyen fontos szerepet játszanak az ellátásban a kistermelő gazdaságok. Leginkább a zöldség és gyümölcs termelésére, valamint sertés-, nyúl-, galamb-, baromfitenyésztésre alakulnak szakcsoportok. Ezek a háztáji gazdaságok termeléséhez szükséges anyagok és eszközök beszerzését segítik, de előnyösen hatnak az új technológiák bevezetésére is. Egyre inkább lehetővé válik az is, hogy a kistermelés jobban elkülönüljön a nagyüzemitől, ami nagyobb önállóságot jelent. A termelőszövetkezeti szakcsoportok alakulása annál is inkább örvendetes, ^.pagrfcijaz a forrna a tsz- mozgalomban nem rendel-, kezik h agyományokkal, ÁFÉSZ-vonalon nagyóbb a tradíciója. Mit jelent egyáltalán szakcsoporttagnak lenni ? A beszerzés, a termelés és az értékesítés terén is nagyobbak a lehetőségek, mint a hagyományosan gazdálkodó háztáji gazdaságoknak. Több termelő- szövetkezet például brojlercsirke tenyésztésére alakít szakcsoportot a kisvárdai baromfi-feldolgozó körzetében. Ezeknek a gazdálkodóknak biztos piacot jelent a feldolgozó. Persze más területen is van lehetőség ilyen jellegű kooperációs szakcsoportok alakítására, csak fel kell kutatni a lehetőségeket. Sipos Béla Sajtolóműhely Hyírbélteken Tovább bővül a Ganz Műszer Művek nyírbélteki gyáregysége. Májusban egy présműhelyt helyeznek üzembe, hogy az újonnan gyártásba vett VDO műszerek egyes részeit helyben készítsék. A nyírbéltekiek közül 1980 májusa óta többen voltak betá- nuló tanfolyamon a közlekedési műszergyárban, ahol hasonló sajtológépek működnek. Januártól már Nyírbél- teken megindult a gyártás 11 emberrel. Az új présműhelyt az átalakított alkatrészcsarnokban helyezték el. Budapestről 20—21 féle alkatrész gyártását hozták le, májustól 21 dolgozóval folyik ármunka. Kitüntetett szabolcsiak Kiváló Vasutas Oklevéllel Érdemes volt dolgozni — viccelhették néhány évvel ezelőtt Czomba Sándor lakatost Eperjeske átrakó pályaudvaron, mert Érdemes Vasutas kitüntetést kapott. Akkor, a Fényeslitkén tartott ünnepségen ismerősök százai tapsoltak neki. Március végén újabb meghívó invitálta, ezúttal a minisztériumba. Ismét kitüntetést vett át: Kiváló Vasutas az elnevezése. Negyedszázados munka elismerése a kitüntetés. Amikor kezdte, Záhonyban, akkor a gépesítés első hírnökei voltak a daruk. Ahhoz, hogy mindig biztonságosan dolgozzanak, kellettek a karbantartók. Ezek egyike volt Czomba Sándor. Aztán, amikor közel egy évtizede felépült a korszerű eperjeskei pályaudvar, akkor a munkájával már bizonyított lakatos-csoportvezetőt kérték fel: legyen az itt szervezendő javítócsoport vezetője. — Eleinte ugyan nem akartam kijönni, de most már nem cserélném mással — jegyzi meg. — Javítjuk a darukat, a megfogó berendezéseket, a markolókat. Ezek éjjel-nappal üzemelnek, és rajtunk múlik, hogy minél kevesebbet álljanak meg. A 22 tagú csoportra tartozik a kis- és középjavítások elvégzése, a rendszeres és váratlan karbantartás egyaránt. — Van egy pár idősebb dolgozó. A kényesebb dolgokat, a hajtómű szerelését, a csapágy illesztését inkább rájuk bízom — folytatja. — Melléjük áll egy fiatal, hogy ő is megtanulja a fogásokat. Egyébként' akármilyen úják rezekr>a daluk, elégiegy főjavítás, amikor mindent apróra szétszedünk, s akkor megismerjük a működését. Czomba Sándornak nemcsak a gépeket, hanem az embereket is ismernie kell. A gépesített rakodási főnökség műhelyében szakszervezeti főbizalmi-helyettes, évek óta elégedettek munkatársai ezzel a beosztásával. Erről mondja: — Nincsenek nagy vitáink. Addig tárgyalunk, amíg közös nevezőre jutunk a vezetőkkel és a dolgozókkal. A karbantartók munkabeosztása eltér a vasúti munkarendtől. Naponta nyolc órát dolgoznak. — Ezért fárasztó a bejárás — jegyzi meg. — Reggel fél hatkor indulok Varsánygyü- réből és este hatra érek haza. Pedig a ház körül, a kertben is akad elég munka. A feleségem Naményba, az írógépgyárba jár dolgozni, így otthon sokat segít az anyósom. A fiamnak pedig az egész család drukkol. Az idén érettségizik a mátészalkai szakközépiskolában és minden vágya, hogy bejusson a miskolci műszaki egyetemre. Elvegyültem a vásárlók között, úgy figyeltem percekig Máté Annát. Fürgén kezelte a kasszát, majd mikor már nem állt senki a pénztár előtt, kulcsra zárta a fiókot, szaladt a pulthoz. Hozzáértően mérte, vágta a szép kelméket. Annának hosszú volt az útja a gimnáziumtól az iparcikk kiskereskedelmi vállalat, nyíregyházi, Dózsa György utcai méteráruboltjáig. — Nem szerettem tanulni. Azaz általánosban még egyetemre készülődtem. De a Vasvári gimnáziumban hamar kiderült, hogy nem vagyok alkalmas rá. Elképesztően gyenge osztályba jártam. A közösség jó volt, viszont csak a bukott ember lehetett haver. Én második után maradtam ki. Utólag hallottam, hogy a 40-ből Aki hajnalban kél. Markáns, barna arc, kemény kézfogás. Szováti Sándoron, a hodászi Béke Termelőszövetkezet növénytermesztési brigádvezetőjén nemigen látszik a kor, pedig már hatvanhét esztendős. S még mindig a köz szolgálatában. Igaz, hivatalosan három hónapja már nyugdíjas, de a munkája ma sem változott sokat. Hajnalban kél, későn fekszik. Mint húsz-huszonöt évvel ezelőtt. — Pontosan harminc esztendeje alakítottuk meg a faluban a mostani szövetkezet elődjét az Úttörőt, s már akkor is brigádvezető voltam. Én feleltem a növény- termesztésért. A falu legelesettebbjei, az egykori zsellérek hozták létre 1951-ben azt a csoportot. A felszabadulás előtt csak néhányuknak volt két-három holdjuk, a többség nincstelen agrárproletár volt. Aztán hat év múlva, a földosztáskor kapott földeken közösen kezdtek gazdálkodni. Igaz, döcögve indultak az első hónapok, de egykettőre egyenesbe jöttek. Még az 56-os események sem zavarták meg a munkát. — Akkorra már egészen tisztességes eredményeket értünk el, megízleltük a közös munka gyümölcsét. Higgye el, megváltás volt nekünk a szövetkezet. Szegény apám, három holdon gazdálkodott annak idején, öten voltunk testvérek, gondolhatja, hogyan kezdtük mi fiatalok az életet. Végigharcoltam én is a II. világháborút, két évig voltam hadifogságban. Már ott sokat gondolkoztam, mi legyen az otthoni szegény ember útja. A szövetkezet volt a legbiztatóbb. S nem csalódtunk, a mostani eredmények bennünket igazolnak. Az apjától örökölt kevéske földön tanultakat külföldi utakon is gyarapíthatta. Már mint brigádvezető járt a Szovjetunióban, Bulgáriában, az NDK-ban, a tsz küldte, nézzen szét a szomszédban is, hogyan dolgoznak a barátok. Megrakott tarisznyával tért haza Hodászra, ahol húsz éve egyre-másra épülnek a szebbnél szebb házak. — Dolgos nép lakik itt, nemigen kell nógatni munkára az embereket. Majd minden ház udvarán almafa, nekem is van vagy ötven. Egyetlen mondat még szováti Sándor portréjához: fel- szabadulásunk évfordulóján több évtizedes, kimagasló szövetkezeti munkájának elismeréseképpen a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. a pultnál összesen 8-an tettek érettségi vizsgát az osztályból. Anna 17 évesen lett elsős a kereskedelmi szakmunkás- képzőben. — Éppen le tudtam volna érettségizni, de minek? Hogy utána segédmunkás legyek? Irodába se nagyon akaród- zott beülni, ezért döntöttem a. szakmunkásképző mellett. Az eladónő azóta is tanul. Miután megkapta a szakmunkás-bizonyítványt, beiratkozott a kereskedelmi szakközépiskolába. Már negyedikes. Máté Anna — bár sok-sok hányódás árán — de végül megtalálta a helyét. Két éve alapszervezeti KISZ-titkár, tavaly óta párttag. A mozgalmi munkából is a nehezebbet vállalta: a hálózati fiatalok összefogása lett a feladata. — Nagyon elbizonytalanodtam, amikor megválasztottak titkárnak. Hiszen a tagságot — 30 embert-— 17 helyről kell egy-egy rendezvényre összeszednem. A szétszórtság nagyon megnehezíti a munkát. A két év alatt tartottunk már reggel 8-kor, majd délután fél 5-kor taggyűléseket. Most a délután 2 órával kísérletezünk. A másik nagy gond, hogy a rendezvényekre sem jár el mindenki. Az a szerencse, hogy kialakult egy 10—15 tagú aktív mag, akikre mindig lehet számítani. A többieket is megnyertük. Látják, hogy a vezetőség akar és tesz valamit, s ez jobban megmozgatja a lustábbakat is. — Most anyák napjára készülünk. Akár tavaly, az idén is műsort adunk ez alkalomból a sóstói szociális otthonban. Anna lelkes mozgalmi munkáját tavaly azzal ismerte el a vállalati pártszervezet, hogy a most 22 éves eladónőt tagjai sorába választotta. Az idén a hármas tavaszünnep: a forradalmi ifjúsági napok alkalmából megkapta a KISZ KB dicsérő oklevelét. Munkaalkalmat teremteni Míg a megyei tanács munkaügyi osztályvezetői tisztjébe emelkedett Juhász Gábor, nem csak a „szamárlétra” lépcsőfokait járta meg, hanem ott volt mindenütt, ahol a megye új arcát formálták. Amikor az ipari osztályon dolgozott, az ipar telepítésében, a kisüzemek életrehívá- sában munkálkodott. Az építési osztályon dolgozván, az új gyárépületek felhúzása körül szorgoskodott, ma pedig, amikor a munkaügyi osztály élén ált gondja van arra, hogy legyeit aki az alig felnőtt ipar otthonainak falai között dolgozzék. Eddig azonban meglehetősen hosszú volt az út. A cSen- gerújfalúi fiú először Nyir- bogdányba került, majd a háború végén már Nyíregyházán tanult. Itt is érettségizett, aztán útja Pestre, a számviteli főiskolára vezetett, ahol tanulmányai végére 1956-ban tett pontot. — Hazajöttem. Azonnal a megyei tanácshoz, az ipari osztályhoz hívtak, azonban az volt a kérésem, mielőtt beülök a hivatalba, hadd dolgozzam a gyakorlatban is. Három évet lehúzott a húsipari vállalatnál, s csak azután tett eleget á hívásnak. Az ipari osztályon a csoportvezetőségig vitte, az építési osztályról osztályvezető-helyettesként ment el 1970-ben a politikai főiskolára, s amikor innét visszatért, került mostani helyére. — Végig kísérhettem a megye fejlődését. Részem volt abban, hogy nyolcvan- ezer embernek, közöttük harmincezer nőnek teremtettünk munkaalkalmat. Ez idő alatt megváltozott az elvándorlás nagysága is. Most azonban újabb, nehéz feladat vár ránk. Megint ott tartunk, hogy a munkaerő-feltöltés megállt, holott felesleges munkáskezünk még mindig van. Eddig az extenzív fejlesztéssel könnyebb volt a megoldás, azonban ma már, nem elég csak foglalkoztatni, mert a hatékonyság lépett az előtérbe. Juhász Gábor 1957 óta párttag. Egy főiskolás lánya és egy gimnazista fia van. Amikor az eddig sikeres életút összetevőiről faggatom, ezt mondja: — Apámtól a „bulldog” természetet, anyámtól a higgadtságot örököltem. Volt az életemben olyan időszak, amikor, ha a feleségem nem áll mellettem, aligha jutok egyről a kettőre. És az is teljesen egyértelmű, hogy a munkatársaim nélkül sem mehettem volna semmire. Sokat köszönhetek annak, hogy jó ideig szakszervezeti titkár voltam, mert így ott lehettem a vezetői megbeszéléseken, és sok mindent lestem el a jó vezetői stílusból. Juhász Gábort a megyei tanács vb munkaügyi osztályának vezetőjét a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.
