Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-23 / 94. szám

1981. április 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kényszerpályán ? ár-már kínosan cseng­tek egybe a monda­tok: „Eredetileg nem erre a pályára készültem.” Találkozhatunk ilyen kije­lentésekkel a kelleténél ta­lán gyakrabban is, de a Szakma Kiváló Tanulója versenyek legjobbjainak szá­jából nagyon meglepően hangzottak. A hallott, az ol­vasott tényekre, a szakmun­kástanulók pályaválasztását taglaló szociológiai mun­kák megállapításaira rímel­tek beszélgető pártnereim szavai, mégis váratlanul ér­tek. A pályaválasztás előtt álló leendő szakmunkástanulók — vizsgálatok megállapítot­ták — különböznek abban, hogy mennyire ismerik, sze­retik a választott szakmát, mennyire van összhangban a majdani megélhetést adó pálya az egyéni képességek­kel. Míg legnépesebb cso­portjuk eredeti elképzelés szerint, a családdal egyet­értésben választ szakmát, a többiek valamilyen külső hatásnak engedve kötnek ki a szakmunkásképzőkben. Köztük á szakképzetlen családok gyerekei, akik mindenáron szakmát sze­retnének tanulni, de kör­nyezetük nem tudja őket megfelelően irányítani a pá­lyaválasztásban. A kisze­melt szakma nincs arány­ban felkészültségükkel, ezért végül a korábbi választott­nál nehezebb, alacso­nyabb presztízsűre kerül­nek. Ugyancsak elképzelé­seik ellenére a „hiányszak­mákban” kötnek ki a sze­gényebb parasztcsaládok gyerekei. A „kényszerpá­lyára”, a szakmunkáskép­zőkbe kerülők egy része pe­dig sikertelenül próbált a középiskolába jutni. Mint például az a szak­munkástanulók országos versenyén szépen szereplő kötő-hurkoló szakmunkás­lány, aki először óvónőkép­zőbe jelentkezett, de hely­hiány miatt nem vették fel. Nem tagadta: szíve mélyén továbbra is vonzódik az óvónői pályához, és ha al­kalom adódik ... Vagy az életpályáját tudatosan kitű­ző, szintén frissen szaba­dult esztergályos, aki már szakmunkástanulóként si­keresen felvételizett a ka­tonai főiskolára. Tanárai is­merik, becsülik képességeit, szeretnék, ha a szakmában maradna. De ő hajthatatla- nul készül a katonai pályá­ra, mert úgy érzi, ott való­síthatja meg igazán önma­gát. Megalapozatlan lenne a példák alapján az a követ­keztetés, hogy a szakmai versenyek győzteseinek többsége annak idején kény­szermegoldásból ment szak­munkásképzőbe és képessé­geinek, többlettudásának megméretésére szolgált csu­pán jó alkalmul a megyei, az országos vetélkedő. Te­hát pótcselekvés lenne a plusz megterhelést jelentő felkészülés, pusztán a „mire vagyok képes” öncélúsága vezette a versenyen indult beszélgető partnereimet? S az eredményesen szereplők közül valamennyien más pályák felé kacsintgatnak? Aligha. Ha ezt állítanánk, ezzel egyben azoknak a tanulók­nak az érdemeit is lekicsi­nyítenénk, akik pályájukra évek óta tudatosan készül­nek, akik minden alkalmat megragadtak, hogy a szak­mai fogásokat még tanórán túl is gyakorolják, és akik közül sokan szintén megér­demelten vehették át a ki­váló tanulóknak járó jutal­makat □ kkor miért tartjuk fon­tosnak, hogy azok­ról szóljunk, akik kényszerűségből kerültek az egyes szakmákba, és bár­mennyire is megszerették, érzik, máshol többet tudná­nak nyújtani? Azért, mert ez ismét figyelmeztet a pá­lyaismertetési és pályirányí- tási munka fontosságára. Másrészt több körültekin­téssel kell fogadni azokat a munkába álló szakmunkáso­kat, akik nem eléggé meg­alapozottan választottak pá­lyát. Nehogy az első kudar­cok után leálljanak, csak kénytelen-kelletlen dolgoz­zanak, és mindig újabb pót- cselekvésekben hajszolják a sikert. Reszler Gábor Két évtized gyümölcse Vasutasok elismerése A Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezetben szovjet megrendelésre nagyméretű aktatáská­kat készítenek. (Elek Emil felvétele) Reklamál a boltos Raktározás — gondokkal Kora hajnali csípős tavaszi szél csapkodja a kő- hoznak: főleg édességeket, zeli iroda nyitva felejtett ablakait, öt óra. Csupán Erre nincs bocsánat. Még egy ember áll az utcán: Rusin Mihály éjjeliőr. De ő egyszer-kétszer előfordul és sem az ablakokat figyeli. A Búza téri ABC előtt vi­gyázza az úttestre pakolt tejet, kenyeret. A szél nagy port kavar: fújja, fújja egyenest a rekeszekbe rakott árura. Az aszfalton hószín patakocska csörgedez. Az alig kezdődő szoci­alista brigádmozgalom 1960- ban hamar „gyökeret eresz­tett”, a nyírbátori vasutasok körében. Ennek az időszak­nak első elismerő dokumen­tuma 1965-ről árulkodik. Az állomásfőnök Kiss János tu­lajdonában van, aki mint fi­atal forgalmi szolgálattevő volt tagja a Sziklai Sándor Szocialista Brigádnak. De az alapító tagok közül megta­láljuk még a váltókezelői to­ronyban Kiss Antalt, az áru­pénztárban Gurcsó Istvánt és szinte mindenütt Szarka Lászlót. Gurcsó István keres­kedelmi hivatalnok: — A bri­gádmunkáért kapott pénz fo­galma ebben az időben még ismeretlen volt, ha tettünk — és tettünk is — azt min­denkor meggyőződéssel, az ügyért tettük. — Ezt a szemléletet sike­rült átmenteni — szól közbe Szarka László, aki a hivatás- tudat igazi példája lehet a fi­atalok szemében. Ha kell for­galmista, raktárnok, áru­pénztáros és állomásfőnök is. A szakmai munka szerete- tén kívül ezek az emberek jócskán vállaltak a társadalmi munkából is magukra. Szarka László az állomás és a hoz­zá tartozó kis szolgálati he­lyi szakszervezeti titkára is volt az összevonásig. Közben nem feledkeztek meg az ön­képzésről sem, elsősorban politikai ismereteiket gyara­pították. 1975-től új fejezet kezdődött a brigád életében. A természetes változások kö­vetkeztében új tagok jöttek és a mai napig ebben az ösz- szetételben dolgoznak: Vadon Zoltán brigádvezető, Gurcsó István, Hadházi Sándor, Bá­nyai Miklós, Kiss Antal, Szarka László, Verdes Jó­zsef és Zum János. Az elődök által járt utat és a bevált módszert folytatják tovább a fiatalok is. Minden évben ott vannak a város legjobb kollektívái között, építenek járdát, parkot, taka­rítják az iskolát és a mun­kahelyet. __ De nemcsak egymásra vol­tak jó hatással, az állomás másik két szocialista brigád­ja is egyre jobban felnő a fel­adatokhoz, s mint mondták, őket pedig még nagyobb fel­adatok elvégzésére sarkalja ez a nemes vetélkedés. Az elmúlt öt év tevékeny­ségük legszebb időszaka —, vallják valamennyien. A min­dennapi munka mellett egyé­ni sikereket is értek el — szakvizsgákat szereztek, tiszt­képzőt végeztek — melyben feltétlenül ott van a tenni- akarás a kollektíváért. A bronz, ezüst, és arany foko­zatú kitüntetések után a MÁV Kiváló Brigádja kitün­tető cím elnyerése mutatja az elismerést. Zsoldos Barnabás Nem szép, szürkés... Pár tejeszacskó kiszakadt — mutat a fehér erecskére Hell Ferenc áruházvezető-he- lyettes. — Naponta ezer-ezer- kétszáz liter tejet kapunk, ebből 10—15 liter ha kifo­lyik. Nincs nagy gond vele: visszaküldjük a feladónak. A Nyíregyházi ÁFÉSZ ABC-jében arra kerestünk választ: mikor, s miért kell a boltosnak reklamálnia.. De egyelőre nincs idő beszélge­tésre: egymást érik a szállít­mányok. Varga Istvánná reszortfe­lelős fél 6-tól nyitásig meg­állás nélkül rámol, számol. Míg főnöke tételesen, ő da­rabra veszi át a kenyeret, péksüteményt. Időközben megérkezett a tőkehús is. Hollósi Imre ra­kodó egy negyed marhát hoz a raktárba. Bámulatos ereje van: könnyedén emeli váll­ra a 80 kilós terhet. Hell Fe­renc már a számlát pecséte­li, mikor maréknyi dióbéllel szalad hozzá Horváth József - né reszortfelelős a zöldség­gyümölcs raktárból. Nem szép az áru: szürkés, törött. Nem veszik át a kistermelő­től. Hit rejt a konténer? Több ezer cikk sorakozik az ABC pultjain, a rágógumitól a férfiingeken át a televízió­ig. Az üzletnek félszáznál is több a szállitója. Ezek közül némelyik naponta kétszer is megfordul a Búza téren. — Ekkora készletnél és for­galomnál szinte elkerülhetet­len, hogy ne legyen vitánk néha a szállítókkal — vála­szol délben, szusszanásnyi időben Hell Ferenc. — Leg­több baj a Füszérttel van, de ez érthető, hiszen mennyiség­ben és választékban egyaránt ő a legnagyobb partnerünk. A Füszért konténerben szál­lít. Az épület előtt rakják le a hatalmas fémtartályokat, az átvétel utólag történik. — Feltétel: a bizalom — beszél a konténeres szállítás­ról az áruházvezető-helyettes. Rozsdásan érkezett a kerékpár — A napokban például egy konténer és még 2 tétel áru bennmaradt a Füszért raktá­raiban. Utólag reklamáltunk, s másnap ki is küldték a hi­ányzó cikkeket. Gyakran le­járt szavatosságú termékeket nem fogadjuk el többé a kon­téneres szállítást. A hibás, sérült árukról, a többlet vagy hiányos szállítá­sokról egyaránt jegyzőkönyv készül. Pár hete 8 férfikerék­párról írtak egy bejegyzést: rozsdásan érkeztek. Árusítá­sukhoz árengedményt adott a gyár. A Kelet-Szövker. Vál­lalatnak azért küldtek vissza 128 üveg bort, mert szavatos­sági időn belül megzavaroso- dott. A nyíregyházi Vasvill. var­rógépszállítmányával az volt a baj, hogy nem megfelelő zsinórt csomagoltak hozzá. Egy hétig tartott, míg meg­érkezett a masinához való jó tartozék. Addig vissza kel­lett tartani a gépel. — Ilyenkor rákényszerü­lünk a tartós raktározásra, pedig alig van hely — mutat körbe a zsúfolt hátsó traktu­son Bácskái Béla áruházveze­tő-helyettes. — Ráadásul csak meghatározott értékű készle­tet tarthatunk. A március 31-i felméréskor 12 és fél millió forint értékű árunk le­hetett. A túllépésért bírságot rónak az ÁFÉSZ-ra, amit a szövetkezet rendszerint to­vább hárít az üzlet dolgozói­ra. Megoldatlan a készlete­zés. A gyár nemigen raktá­roz, hiszen annyit termel, amennyire megrendelést kap. A nagykereskedelmi vállala­toknak pedig szintén megha­tározott készletük lehet. A vevőt persze elsősorban az érdekli, hogy amire szüksége van, azt találja is meg a boltban. Ha nem kapja meg, szóvá teszi. A vevők panaszainak termé­szetesen nem örülnek az ABC-ben. S hogy ezt elke­rüljék, ha kell, előbb az áruház reklamál. S úgy tű­nik eredményesen, hiszen sokan szeretik a Búza téri üzletet. Csak az első negyedévben 33 millió 400 ezer forint értékű árut vittünk innen haza. Házi Zsuzsa Kukorica SZOKTÁK MONDANI: Szabolcs-Szatmár megye nem tartozik a nagy kuko­ricatermelő tájegységek kö­zé. Mégis az ország keleti részében hagyománya van a kukoricának. Nem vélet­len, mivel itt van a leg­több szarvasmarha, juh és jelentős a sertéstenyésztés is. Ezért alakult az is ki, hogy a gazdaságok mellett a tsz-tagok legtöbbje a ház­táji földjén is kukoricát termel. Ebben az esztendőben kü­lönösen jelentős szerepet kap a kukorica. Pótolnia kell a tavalyról elmaradt és takarmánynak szánt őszi kalászosokat, a búzát és ár­pát. Nagyon sok mezőgaz­dasági nagyüzem a kedve­zőtlen időjárás miatt az el nem vetett kalászosok he­lyén kukoricát termel. Így a megyében az ez évi termő- terület — a silókukoricával együtt — eléri a százezer hektárt. A kukorica mellett a nap­raforgó sem a homokos nyírségi és a kötöttebb szatmári, beregi talaj növé­nye. Több gazdaságban alig négy-öt mázsát termeszte­nek hektáronként, s előfor­dult már az egy-két mázsás hozam is. Igaz, az állam do­tálja a napraforgó-termesz­tést, azonban ez nem min­den esetben jó üzlet a gaz­daságoknak, de a népgazda­ságnak sem. Ezt ismerték fel Beregdarócon, ahol a hét-nyolc mázsás naprafor­gó helyett inkább kukoricát termesztenek. Hogy miért? Nem szabad, hogy csökken­jen a szemes termény meny- nyisége, mert az kihat az állattenyésztésre. Ilyen cél­zattal fordult a MÉM is a gazdaságokhoz, amikor a nagyobb arányú szemes ter­mény termesztésére serken­tette a nagyüzemeket. A beregdaróciak jól látták meg, van mit keresniük a kukoricán. Arról nem is be­szélve, hogy a Barátság Termelőszövetkezet hatal­mas állatállománnyal ren­delkezik, így biztosítaniuk kell gz abrakszükségletet is BIZONYÁRA A TERME­LŐSZÖVETKEZETEK nagy része a tervezettől több ku­koricát vet az idén. Ezt nemcsak az őszi, hanem részben a tavaszi elmaradás is indokolja. A tavaszi ár­pát a vizesebb részeken nem tudták maradéktalanul el­vetni. Ezek helyére április végén, májusban szintén ku­korica kerül. A nagyobb területhez pedig korai, jó termőképességű vetőmagot biztosít a termeltető és ér­tékesítő vállalat. Ezzel együtt még hatékonyabban kapcsolódhat be Szabolcs- Szatmár az országosan meg­hirdetett gabona-hús prog­ramba. Mert hús formában már többet ér a takarmány- gabona. Sípos Béla ajkát kettémetsző seb­hely groteszkké teszi örömét. Miki egyébként élénk, mozgékony, jön és megy, beszél, ráadá­sul önállóan eszik. a kórház folyosóján. Odáig ment barátsá­gunk, hogy elhatároz­tam, veszek valamit, egy apró játékot a fi­úcskának, akinek — MIKI Ennyit Mikiről és jöjjön a történet. Mondtam: Mikiben volt valami megejtő, s ez az érzésem csak fo­kozódott, amikor bána­tából, a fájdalom fa­kasztotta sírásából si­került felráznom, oly­annyira, hogy később már hármasban — egyik oldalon a lá­nyommal, a másikon Mikivel — sétálgattunk egyedül a kórteremben fekvő, mandulaműtétre váró gyerekek közül — semmije sem volt. Másnap vettem is ne­ki egy mozdonyt gumi­ból, amolyan jópofa, nyűhetetlen darabot. Az öröm, szemének felcsil­lanása feledhetetlen. Még evés közben sem vált meg a játékától: míg keze a kanállal volt elfoglalva, a moz­donyt combjai közt szo­rongatta. Mondom, barátsá­gunk zavartalan volt, mígnem eljött a bú­csú pillanata és én el­követtem a nagy hibát. — Szervusz Miki — simítottam a fejére —, én most elmegyek, te pedig légy'jó gyerek. A gyerek szeméből ekkor törtek elő a könnyek. Egyik kezé­vel a mozdonyt szorí­totta, a másikkal a ke­zemet fogta. Feleségem értette meg hamarabb a hely­zetet. — Visszajön még, ne sírj — mutatott rám. Kimentem, vissza is jöttem, de már csak in­tettem a gyereknek. Később tudtam meg, míg kint voltam, Miki senkire, semmire sem figyelt, csak az ajtót nézte mereven. Ütban hazafelé, míg leányom kétnapi kór­házi életéről szóló él­ménybeszámolóját hall­gattam, jutott eszembe, Mikivel szemben jóvá­tehetetlen hibát követ­tem el. Azzal a Miki­vel szemben, aki meg­fogalmazni ugyan nem tudja, de életének tíz­egynéhány hónapja alatt többet vesztett, többet élt át, mint más, évtizedek alatt. Kezet nyújtottam neki, egy kis kapaszkodót, amit néhány óra múltán el­vettem tőle. Megsebez­tem, pedig úgy vágyott egy kis szeretetre. S. Z. A kórterem félre­eső ágyán ült Miki. Ült és élénken figyelt minden­re, ami körülötte tör­tént. Sírásra csak ak­kor görbült a szája, amikor injekciót ka­pott, csípősét, fájót. Ilyenkor sírt egy sort. Ismeretségünk is így kezdődött: ő sírt, én vigasztaltam, éspedig sikerrel. Mielőtt közös kis történetünket elmesél­ném, néhány szót Miki­ről. Állami gondozott, s ha jól figyeltem, mindössze tizenöt hó­napos. Nyúlszájjal, s ami általában ezzel jár, farkastorokkal műtöt­ték, nem először lakó­ja a kórháznak. Szeme beszédes, okos, mosolya pedig megejtő, noha az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents