Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-23 / 94. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. április 23. Napi külpolitikai kommentár Döntsön Namíbia! N ew Yorkban összeült a Biztonsági Tanács jelentette be hivatalosan az ENSZ szóvivője és megkezdődött a Namíbia-vi- ta. Az East River partján levő üvegpalotában már nagyon sokszor folyt vita Namíbiáról. Mi több: határozat is sok született. Az Egyesült Nemzetek Szervezete fennállása óta sok sikert könyvelhet el. Namíbia nem tartozik közéjük. Erről azonban nem a világszervezet tehet. A téma jelentősége azonnal világos, ha egy pillantást vetünk a térképre. A fekete kontinens stratégiailag rendkívüli fontosságú déli részén két, majdnem egyenlő, impozáns méretű „foltot” látunk. Az egyik a Dél-afrikai Köztársaság, a földkerekség ásványi kincsekben egyik leggazdagabb térsége, amely fajüldöző rezsimjével és rendkívül erős hadseregével immár az egyetlen „fehér bástya” Afrikában. A másik, szorosan mellette, a kontinens délnyugati végében Délnyugat-Afrika, más nevén Namíbia, amelyről az átlagos újságolvasó is tudja, hogy „a Dél-afrikai Köztársasághoz tartozik”. Gyakorlatilag ez igaz, de jogilag egyáltalán nem. Ezt a tíz magyarországnyi, kincsekben ugyancsak nagyon gazdag területet a pretoriai rezsim törvénytelenül tartja megszállva — 1915 óta. A jogtalan bekebelezés tehát akkor kezdődött, amikor a Dél-afrikai Köztársaság — Dél-afrikai Unió néven — dominiumként a brit birodalom része volt. A namíbiai fehérek életszínvonala a legmagasabbak közé tartozik — hála az ország gazdagságának és természetesen a filléres fekete munkaerőnek. A fehér kisebbség jelentős része német, soraiban sok a második világháború után odaszokott háborús bűnös. így érthető az a fantasztikus tény, hogy több mint három és fél évtizeddel a német fasizmus veresége után Wind'hoekban, Namíbia fővárosában Göring strasse (!) létezik... Az ENSZ-közgyűlés Namíbia ügyében már többször hozott szankciót Pretoria ellen. Mind eredménytelen maradt, mert a nyugati nagyhatalmak gazdasági, politikai és stratégiai okbklból — gondoljunk csak a kulcs- fontosságú simonstowni haditengerészeti támaszpontra — elszabotálták e határozatokat. st két lényeges rende- ' , 5 zési terv van szőnyeftaSfeti gen. Az egyik éppen az öt nyugati hatalomé (USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada, NSZK). A terv lényege a Namíbiában ENSZ- keretek között végrehajtandó választás és ez eddig rendben is lenne. Csakhogy — mint várható volt — Pretoriának még ez sem tetszik: nemet mondott rá. Arra pedig az „ötök” mondtak nemet, hogy segítsenek az afrikaiaknak rákényszeríteni az apartheid rezsimet a Namíbiából való kivonulásra. A szocialista országok álláspontja azonos az el nem kötelezett országok algíri konferenciájának határozatával. Eszerint Namíbia jövőjéről az ország népének és e nép képviseleti szervének, a SWAPO-nak, a délnyugat-afrikai politikai szervezetnek Losonczi Pál Baranyában (Folytatás az 1. oldalról) eredményeként teljesen eltűnik a régi, bűzös bőrgyár. Az elmúlt öt évben 110 millió forintot fordítottak környezetvédelemre. A bővített, korszerűsített üzemi óvodában ma már minden kismama gyermekének jut hely. Losonczi Pál délután Pécs legfiatalabb városrészébe látogatott el, Lvov-Kertváros- ba, amely a szovjet testvér- város nevét viseli. Az új negyed — amint arról Németh Lajos, a városi tanács elnök- helyettese tájékoztatta a vendégeket — ma már harmincezer embernek ad otthont és ez a szám a következő évtizedek lakásépítkezése nyomán megduplázódik. A városrész szívében épülő nevelési központot Szilágyi János igazgató mutatta be. Ezután a város nyugati felében emelkedő huszonöt emeletes toronyház bemutató termében tájékoztatót hallgatott meg az Elnöki Tanács elnöke Pécs történelmi belvárosának rekonstrukciójáról. Erdélyi Zoltán Ybl-díjas építész, a Dél-dunántúli Tervező Vállalat igazgatóhelyettese elmondta, hogy a középkori fallal határolt kilencvenkét hektárnyi területen Magyar- ország legnagyobb védett történelmi belvárosa fekszik. Több évtizedre terjedő program keretében felújítják az itt található középületeket és a lakóházakat, ennek során javítják a lakások komfort- fokozatát és határozottan kifejezésre juttatják a belváros műemléki jellegét. Losonczi Pál és kísérete rövid sétát tett a belvárosban. A program a Pécsi Állami Gazdaságban zárult. Cser László igazgató arról tájékoztatta az Elnöki Tanács elnökét, hogy a tízezer hektáron gazdálkodó mezőgazdasági üzem mind nagyobb részt vállal Pécs ellátásában. A város alatt levő kihasználatlan pincékben például gombatermelésre rendezkedtek be és innen már az idén 170—180 tonna termés kerül piacra. Az egyik gombapincét meg is szemlélték a vendégek. A Pécs közelében lévő Üszögpusztán, ahol sport- és kirándulóközpontot hozott létre a gazdaság, lovasbemutatót láthatott Losonczi Pál és kísérete, majd megtekintették a múlt évben helyreállított barokk kastélyt, amely most szállodaként működik. kell döntenie. Harmat Endre Havannában tartotta X. ülésszakát a magyar—kubai gazdasági és együttműködési bizottság. A képen: a tanácskozás résztvevői. (Kelet-Magyarország telefotó) Háború és gazdasági fejlesztés Az iraki—iráni háború az elmúlt hónap során álló háborúvá változott, s ritkán olvasható hádijelentés nagyobb szabású ütközetről vagy támadó hadműveletről. Április elején ugyan felélénkült a légiháború, iraki csapatok tüzérségi és rakétatámadást intéztek több iráni város — Ahwas, Dizful stb — ellen, az iráni légierő pedig Kirkuk városát és több támaszpontot támadott, mégis számos jel utal arra, hogy mindkét fél a korábbinál sokkal alacsonyabb szintre korlátozza hadműveleti tevékenységét. A már több mint fél éve tartó háború költségeit mindkét félnél együttesen ló—15 milliárd dollár összegre becsülik a szakértők. Irak, a most kidolgozott 1981—1985-ös fejlesztési terv alapján öt év alatt összesen 75 milliárd dollár értékben valósítja még beruházási programját. Felépül — a tervek szerint — 350 ezer lakás, beindul egy nagyszabású egészségügyi és oktatási program, növelik a közszükségleti cikkek gyártását és importját, egyáltalán az egész terv a lakosság szükségleteinek jobb kielégítését célozza. Irán — a túszügy lezárása után — mintegy 30 országba (szocialista, tőkés és fejlődő egyaránt) indított jó- szolgálati küldöttséget a kapcsolatok felvétele érdekében. Felújították az olajexportot, s a tervek szerint 1981-ben naponta közel 1 millió barrel (7,218 barrel = 1 tonna) mennyiségben szállítanak olajat kereskedelmi partnereiknek. A legnagyobb vásárlók sorában Japánt (napi 175 ezer barrel), Nagy-Britanniát (175 ezer), Spanyolországot (150 ezer), Indiát (125 ezer) továbbá Törökországot, Dél- Koreát és Romániát (60—60 ezer) találjuk. A külkapcsolatok felújítása azt eredményezheti, hogy Franciaország részt vállal egy atomerőmű megvalósításában, a Szovjetunió gyárak építésében, s házgyári elemekből építendő lakások összeszerelésében, az NSZK pedig a Perzsa-öböl mentén épülő földgázüzem berendezéseinek szállításában. A gazdaság megerősítésére egyéb komoly beruházásokat is terveznek. Elsősorban az 1980- ban visszaesett mezőgazdasági termelés fokozására (ezt 425 millió dollár hitelnyújtásával kívánják elérni), a bányászat és a kitermelő ipar fejlesztésére (300 millió dollárt ruháznak be egy új kohóüzembe, mely évi 100 ezer tonna ón, illetve ólom előállítására alkalmas, s hazai érc- tartalékokra épül), valamint lakásépítésre. 1981-ben 1 milliárd dollárt költenek a _ kU kötők fejlesztésére és utak építésére. A nagyszabású program pénzügyi alapjait a túszügy rendezése után felszabaduló, nyugati bankokban elhelyezett letétek, vaMunkatársunk jelenti Párizsból (2.) fl kampányirodákban lamint a felújított olajexport- 1981-bén közel 20 milliárd ból származó jövedelem — dollár — biztosítja. sa a munkanélküliség felszámolására, a fogyasztási adó növelése. Chirac kampány- irodájának ablakai a Diadalívre néznek. Ez számára ma- legföljebb biztatás, de aligha jelkép. A francia főváros legelegánsabb negyedében, az elnöki rezidencia közelében, a Champs Elysée egyik mellékutcájában található az állampolgárjelölt, Giscard kampányirodája. Itt minden maximálisan elegáns, éppúgy, mint M. Philippes, aki készségesen kísér el a naponta sorra kerülő sajtótájékoztatóra. Itt hangzanak el sorra- rendre azok az érvek, amelyek az elnök mellett szólnak. Külön hangsúlyt kap, milyen jelentős a nyugdíjak nemrég végrehajtott rendezése, ami még az infláció támadását is kibírta. Említik az öregeknek juttatott más szociális kedvezményeket. Hatalmas teret kapnak a gazdasági elképzelések, ezek között is egy, az NSZK-val közösen végrehajtandó hatalmas beruházás, ami lényegesen enyhít majd a munkanélküliségen, s amit még jobban exponálnak : meghozza a prope- ritást. Hogy kinek, nem kétséges. Ehhez csupán egy mondat az elnöktől, aki az államosításokról a következőket mondta: „Je suis resolu- ment hostile aux nationalisations!” „Határozottan ellenséges érzülettel viseltetem az államosítás iránt.” Giscard sem érezheti magát nyeregben, bár stábja ezt tagadja. De gondolja végig — magyarázzák a francia politikai élet szakértői —, mi van akkor, ha a baloldal mégis valamiféle egyezségre jut? Mi történik, ha olyan meglepetés születik, mint az amerikai elnökválasztáson? A többi jelöltre szavazó, aki most mínusz, biztosan plusz lesz a második fordulóban? Spekulációk hosszú sora születik nap mint nap. A közvélemény-kutatás szinte naponta bocsátja ki a különböző környezetben végzett vizsgálatok eredményét. Ezek lényege: csak Giscard és Mitterrand összecsapását sugallják május 10-én. Következik: Randevú a Massénán. Bürget Lajos Bausset úr bizakodó. Chirac szemén Mitterrand szemfedője. (A szerző felvételei) Zsongító tavasz szökött be Párizsiba a Szent Mihály útján. Ki tud ellenállni a párizsi utca, a bouleverd, az avenue varázsának? Letábó- roztam a Cluny kávéház teraszán, szemben a régi monostor romijaival. A diáknegyed, a Quartier Latin elevenen nyüzsgő forgataga legföljebb azt engedi dolgozni, aki már éveket töltött itt. Vagy azt sem. Az egyetemről," a Sorbonne-rói kitóduló diáksereg, az egymás sarkába lépő turisták, a szüntelen autósorok önmagukban is programot jelentenek. A garcon hozza a kávét, s mellé a számlát. Nézem, s újra megállapítom: Párizs bizony nagyon drága város. Pár éve még a felébe került az „express”. Igen, az árak. S már megint a mostani elnökválasztásnál vagyunk, melynek egyik fő témája az infláció. Ez ébreszt rá a kötelességre, s indulok a Boulevard Saint Germainen, a Solferino utca felé. Itt magasodik a Becsületrend székháza, az 5. szám alatt lakott a viszavonuiltság éveiben De Gaulle, s pont ezzel a házzal átellenben van most a szocialisták, pontosabban Mitterrand választási kampányirodája. Az eligazítóban három ipari televízió pásztázza az utcát, s követi nyomon a belépőt. Aztán a hangulat vidámabb lesz, csinos fiatal nő veszi át a kalauz szerepét. Pár perc csupán, s máris egy fiatal nő, Brigitte Godet vesz pártfogásba. És jóllehet a házat éppen megszállta a televízió, árad az információ szóban, írásiban. — Nem kétséges, a második fordulóban a harc Mitte- rand és Giscard d'Estaing között dől el. Hogy képes lenne-e egyedül gyakorolni Mitterand a hatalmat? Nem, arról, hogy kommunisták is tárcát kapjanak a kormányban, jelenleg szó sem lehet! Ügy véljük, egy „kegyelmi állapot” szükséges a győzelem után, hogy az elnök felmérje a helyzetet, tárgyaljon a munkaadókkal és a szakszervezetekkel. Az eddigi többséggel természetesen nem lehet kormányozni. Az elnökválasztás után — így a kampányirodában — fel kell oszlatni a parlamentet, s új képviselő-választást kiírni. És itt elérkeztünk a jelenlegi szakasz legizgalmasabb részéhez. Április 26-án, az első fordulót senki nem tudja megnyerni. Május 10-én, a másodikra ketten maradnak. Mitterrand kutyaszorítóban van. Kommunista miniszterekről nem akar hallani, az FKP viszont attól teszi függővé támogatását a második fordulóban, hogy sikerül-e baloldali uniót létrehozni. Ha a szocialista jelölt elutasítja az FKP javaslatát, könnyen vereséget szenvedhet. Ha elfogadja, akkor éppen azokat csapja be, akik a kommunisták ellenében szeretnék őt elnöknek. Semmivel sem könnyebb a másik önbizalommal teli jelölt, Chirac helyzete sem. A gaulleista színekben induló párizsi polgármester szóvivője, Philippe Bausset úr ugyan derülátó, de nem illuzionista. — Az összes jelölt közül Chirac a legdinamikusabb, ami maga a gaulleizmus. Igaz, a többi jelölt egyszerűen nem vesz róla tudomást, a hallgatás összeesküvésével akarják lehetetlen helyzetbe hozni. Az esélyek azonban egyre jobbak. Ez köszönhető annak is, hogy a gazdaságpolitikában, a bérek és a foglalkoztatás terén a legreálisabbak a mi javaslataink. De igen fontos a program külpolitikai része is. A franciák érdeklődőek, s főleg Európa sorsa iránt felelősséget éreznek. Ma Franciaországnak nincs olyan tekintélye, mint De Gaulle és Pompidou idején. Az enyhülés megköveteli a szilárdságot, ezért is helytelenítjük az elnök és Brezsnyev varsói találkozását. Hogy Chirac kire szavazna a második fordulóban, ha nem jut tovább? Nos, erről nem esett szó, s marad a találgatás. Olyan verzió is felröppent párizsi külpolitikai körökben, hogy Mitterrandot is támogathatja, akiivel egyébként közeli külpolitikai nézeteket vall. Esélyeit ugyanakkor rontja, hogy gazdaságpolitikája amerikai ih- letettségű, s lényege az állami kiadások lefaragása, akis- és középvállalatok támogató
