Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-03 / 79. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. április 3. A hajdani fogódéban Mimten SZÓID Itöt SZOÜOll Múzeum született Baktalórántházán Baktalórántházán nehéz helyzetbe került a körzeti könyvtár. A hajdani fogadó immár műemlék jellegű épü­lete megrokkant, a könyvtár egyik részét életveszély mi­att be kellett zárni, de e könyvtárosok a többi helyi­ségben dolgoztak, ha nehe­zebb körülmények között is. Az épületet ezután kijaví­tották, de az emeleten lévő könyvtár érintett részében ezután sem lehet könyveket tartani, a padlózat nem bírná el a súlyos könyvespolcokat. Csorna Tiborné, a nagyköz­ségi pártbizottság titkára: — Régi kívánság Baktaló­rántházán és a társközsége­inkben is, hogy a Hazafias Népfront honismereti bizott­sága és az iskola honismerti szakköre által összegyűjtött, illetve összegyűjthető hely- történeti anyag valahol he­lyet kapjon. Nos, ezt oldot­tuk meg. Vincziczki András, a könyv­tár vezetője: — Az baj, ha a kölcsönző­tér fogy egy könyvtárban. Rögtön hozzáteszem: ez nem a gyűjtemény miatt történt. Az épület nem bírná, hogy azt a részt is könyvtárként hasz­náljuk. Olyan lehetőséget kel­lett keresni, hogy a könyv­tár is jól járjon azért. Lénye­gében két helyiségről van szó. Úgy rendeztük be, hogy mindkettőt használni tudjuk. Gyerekeknek, fiataloknak klubfoglalkozásokat, beszél­getéseket rendezhetünk ott. Baktalórántházán nemcsak múzeum született. Arra gyak­ran van példa, hogy a könyv­tárak kiállításokat rendez­nek, de arra ritkán, hogy egy közművelődési könyvtár ál­landó, nem is könyvtári jel­legű gyűjteménynek adjon helyet. Egy bizonyos: a nagy­község gazdagodott, és úgy tűnik a könyvtár is. Képün­kön: Polcrendezők. Harmadi­kára minden kész lesz. (Gaál Béla felvétele) B. G. 1982. szeptember: ötnapos tanítási hét az iskolákban Mindössze néhány hete an­nak, hogy a Minisztertanács határozatot hozott: jövő esz­tendőtől kezdve hazánkban fokozatosan áttérünk a 40 órás munkahétre. Az okta­tás területén, amelyre szin­tén vonatkozik ez a döntés, s amelynek helyzetéről már az előző parlamenti üléssza­kon szólt a művelődési mi­niszter, különleges megoldá­sokat kíván a rövidített munkahét. Előzménynek tekinthető szakasz: a tizenegy napos ta­nítási ciklus bevezetése, amely korántsem volt gon­doktól mentes. Ez mindmáig az általános iskolák „lecké­je”, eltekintve azoktól a kí­sérletre kijelölt középisko­láktól, amelyekben mintegy előkészületi jelzésrendszer­ként tanulmányozták a tizen­egy napos oktatási hét kiha­tásait. A Köznevelés, a Művelő­dési Minisztérium oktatáspo­litikai hetilapja teljes társa­dalmi szinten szándékozik teret adni az 1982 szeptem­berében tervezett ötnapos ta­nítási hét bevezetésével kap­csolatos javaslatoknak, hi­szen az utóbbi évtizedek szin­te legnagyobb vállalkozása lesz az ötnapos tanítási hét megvalósítása. Elképzelhető többféle mód­szer arra, hogy a nemrégiben korszerűsített tananyag ne rövidüljön tovább és hogy a kidolgozott, megújított tan­tervek, tanmenetek se káro­sodjanak. A változatok közül társadalmi méretű konzultá­cióra tarthat igényt például olyan kérdés megítélése: meghosszabbítsák-e június végéig a szorgalmi időt? A hazai tanévbeosztásban korábban évtizedekig az volt a gyakorlat, hogy június vé­génél előbb nem zárták be az iskolakapukat. Elképzel­hető a korábbi tanévkezdés is, hasonlóan jó néhány nyu­gat-európai ország oktatási menetrendjéhez... Vagy: csússzanak-e át délutáni órákra a készségfejlesztő tár­gyak, netán legyen a mainál is több a hetedik és nyolca-' dik tanítási óra, de ne nyúl­jon hosszabbra az iskolaév? E gondolatok megvalósítá­sának máris vannak pártfo­gói és ellenzői. Lényeges, hogy a javaslatok kellő idő­ben jussanak el az intézke­désre hivatott, vezető tes­tületekhez, — a minisztéri­umba, a szakszervezeti köz­pontba, a fővárosi, megyei tanácsok művelődésügyi osz­tályaihoz. Több, mint másfél millió általános és középiskolás di­ák tervezett szabad szombat­járól, ennek pedagógiai vo­natkozásairól sokszor és sok fórumon kell szólni a követ­kező hónapokban. Csak he­lyeselhető, hogy az oktatási tárca nem hirdetett meg ele­ve elrendelt szabályokat, ha­nem megbízik — és bizonyos fokig rá is hagyatkozik a kö­zös bölcsességből kovácsoló­dó javaslatokra, a szakszer­vezet álláspontját is beleért­ve. JÓ? HEH JÓ? Az Építőipari Tudományos Egyesület megyei csoportja a Csőszerelő Vállalat vezető munkatársainak részvételével április 1-én tanácskozást tar­tott, melynek összefoglaló címe: „Szabályozó átkötősza­kaszos egycsöves fűtőberen­dezés hőtechnikai és hidrau­likai kérdései” volt. A szakszerű cím mögött rejlő tartalmat Molnár Péter szakosztályvezető szerint az teszi időszerűvé, hogy a jö­Képzelt (Április 3., péntek.) Kedves Naplóm! Elhatároztam, hogy mostantól naponta megírom, ami a szünetben történik velem, mert a fiúk között olyan is van, aki nem szereti az unalmas szüneteket. Tegnapelőtt még kí­noztak otthon, hogy készültem-e mára? Nevetséges! A felnőttek gyerekebbek nálam. Matekból készültem volna? Kü­lönben is: tanultam történelemből, hogy nincs olyan tanár, aki ilyenkor feleltet­ne. Kikaptam, mert későn jöttem haza. Kár. Fociztunk, pedig apa azt akarta megbeszélni velem, hogy mit szeretnék a szünetben. Nem is tudom. Lehet el­utazom nagymamához, de anya már ve­szekszik, hogy a könyveimet is vigyem. Minek, ha szünet van? Kirándulni se lenne rossz, meg sokat nézni a tévét, meg... Nem is tudom, mert annyi min­dent kellene csinálni. (Április 4., szombat.) Jó nap volt. Anyáéktól kaptam egy irtó klassz távirányítású autót. Ök ilye­nek. Minden ünnepre vesznek valamit. Az autóval játszottam délelőtt. Délután lementem a fiúkhoz. Megbeszéltük, hogy focizunk. Elengedtek, és a fiúk oda vol­tak az irigységtől, mert velem lejött édesapa is, meg akarta nézni, hogy megy nekem a játék. Megkértük, hogy álljon be, de csak bíró akart lenni. Nekem van a legklasszabb édesapám. Mégis az este volt a legszebb. Anya meg apa be­szélgettek, én meg hallgattam őket. Ök már gyerekkorukban ismerték egymást. Én is olyan feleséget veszek majd el, napló Elhunyt Pál Gyula Április első napjának késő estéjén hosszas szen­vedés után 53 éves korá­ban elhunyt Pál Gyula nyíregyházi festőművész. Nemrég a fővárosban, a Műcsarnokban láthatta a közönség legjobb alkotá­sait. Nagy siker volt, az ország művészetszerető közönsége most kezdte megismerni és felfedezni Pál Gyulát. A súlyos be­teg festőt is felvitték a megnyitóra, nyilatkozott a rádióban is. Hangjának ereje, színe azonban arról árulkodott, talán ez lesz az utolsó üzenete. Sajnos, így lett. Azóta még meg­rendezték újabb nyíregy­házi tárlatát^ de a mű­vész állapotáról egyre le­hangolóbb hírek érkeztek a kórházból. Április 2-án vehette volna át ünnepé­lyesen a megyei tanács alkotói díját... ötvenhárom éves volt. Falusi kerékgyártóként in­dult Kállósemjénben, s miután felfedezték tehet­ségét, hihetetlen szorga­lommal látott a tanulás­hoz. Munka mellett szer­zett rajztanári diplomát. Tanított falusi és nyíregy­házi iskolákban, legutóbb a nyíregyházi tanárképző rajz tanszékén a jövő rajz­tanárainak nevelését segí­tette. Csendes, látványosság nélkül munkálkodó, visz- szahúzódó ember volt, aki csak egy-egy kiállításán adta tudtul, hogy óriási energiával alkot. Kemény munkával alakította sajá­tos látásmódját ábrázoló művészetét, melyhez hű is maradt. Az élet árnyéko­sabb oldalán járókat áb­rázolta legszívesebben, a nehéz munkában, szenve­désben megkövült idős parasztasszonyokat, a fa­lu el-eltűnő alakjait. Több éve tartó beteges­kedése ágyhoz kötötte, de nem tette félre az ecsetet. A szenvedés, a betegség­gel kilátástalannak tűnő küzdelem is forrásává vált alkotói munkásságának. És most gazdátlan ma­radt az ecset. De alkqtásgi — a szabolcsi parasztem­berek alakjai, emberarcú öreg házai — itt maradtak nekünk. Üzemi lapokban olvastuk Egycsöves fűtés akit ismerek. Az is lehet, hogy a Már­tát, de ez még a Naplóban is TITOK. (Április 5., vasárnap.) Keveset írok, mert állatkertbe jár­tunk, nagyon fáradt voltam már dél­utánra. Legjobban a medve tetszett, aki táncolt is. És irtó jók voltak a majmok. Elhatároztam, hogy holnaptól tanulok. Már ma is akartam, de lefekszem in­kább. (Április 10., péntek.) Hétfő óta nem írtam, de nem is lett volna időm. Elutaztunk a nagyihoz, apa jött értünk. Olvastam sokat, de a Dzsun­gel könyvéből még maradt ötven oldal, mert megvették nekem a Puskák és ga­lambokat. Csuda jó könyv. Ma elő akar­tam venni a füzeteimet, de nem lehe­tett, mert holnap horgászni megyek apá­val. Anya is jön, és ha jó idő lesz, akkor kint fogunk főzni, igazi bográcsban. (Április 12., vasárnap.) Ma megint keveset írok. Tanultam, mert annyi jó volt a szünetben, hogy most már azt is kell. Szombaton fogtam egy csukát, apa botjával. Megint sokat beszélgettünk, és főztünk is kint a par­ton. Ha nagy leszek mindig kirándulok majd, és elviszem a gyerekeimet, mert ennél nincs jobb. Kár, hogy a képzelt naplót képzelt gyerek írta. Gondoltam közre adom elő­re, meg a szünet előtt, hátha elolvassák a szülök. Bartha Gábor vőben, az eddigi gyakorlat­tal szemben nemcsak a négy szintnél magasabb házgyári és alagútzsalus lakóházak­ban lesz egycsöves fűtési rendszer, hanem az alacso­nyabbakban is. Ezt a változást kétségekkel fogadják a lakások gazdái, de a szakemberek sem egy­értelmű helyesléssel várják az új eljárás bevezetését. Az egyesületi előadás célja ép­pen az volt, hogy szakmai körökben elhintsék, misze­rint az egycsöves rendszer is jó lehet, feltéve, ha a terve­ző, a kivitelező és üzemelte­tő maximálisan betartja az előírásokat. A CSŐSZER Vállalat mér­nökei már kidolgozták a mi­niszteri rendeletnek megfelez lő segédleteket, tervekét, mé­lyek az eddig rengeteg nehéz­séget okozó fűtési forma to­vábbfejlesztését szolgálják. Kétségtelen, hogy az újon­nan épülő házakban az újí­tások már bevezethetők lesz­nek. Azonban köztudott, hogy a hibásnak minősült el­járással lakások tízezrei ké­szültek az utóbbi esztendők­ben. A szakosztályvezető sze­rint, most egy munkabizott­ság vizsgálja szerte az or­szágban, hogy a régi, kevéssé bevájt egycsöves fűtési rend­szert miként lehet kijavíta­ni, a kívánalmakhoz átalakí­tani. (speidl) SZABOLCSI VÍZMŰ A Csongrád megyei Terve­ző Vállalat karcsú, rácsos cső- szerkezetű főtartókat „álmo­dott” a sóstói versenyuszoda fölé 33 méteres áthidalással — olvastuk a lap legújabb számában. Az új ponyva alulról, 10 drótkötél segítsé­gével lesz felfüggesztve a szerkezetre. Újdonság lesz a déli oldalon készülő üvegfal és az elektromos időmérő be­rendezés. A medence körül új térburkolás is készül. MEZŐGÉP Az 1981. évi munkaverseny vállalásairól közöl tájé­koztatót az üzemi lap. A vál­lalat dolgozói elhatározták, hogy csökkentik a gépálláso­kat és célul tűzik, hogy a nagy teljesítményű gépek és berendezések érjék el a 2,1— 2,2 műszakszámot. Csökken­jük a garanciális'•javítások- költségeít1Jés az ezer forintra jutó selejt költségeket. NYÍREGYHÁZI DOHÁNYFERMENTÁLÓ A hamarosan bevezetésre kerülő ötnapos munkahét növeli a termelési kapacitás problémáját, amit fokoz a berendezések elhasználódá­sa — írja Harascsák György. Mindezek együttes hatása­ként elsőrendű fejlesztési cél­juk a nyíregyházi fermentáló berendezések rekonstrukció­jának megvalósítása. Az üzem és berendezései állagának ja­vítása mellett hatékony — mintegy 25—30 százalékos — kapacitásnövelést kívánnak elérni. Emellett a fermentált készáru minőségének további javítását is szeretnék elérni. TANGAZDASÁG A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskolai Tangazdaság és a királyházi Sevcsenkó Szovhoz között már több éve hagyomány a kölcsönös ta­pasztalatcsere-látogatás. Az idén februárban 10 tagú ker­tészbrigád kereste fel a gaz­daságot. Megtekintették a faiskolát, a gyulatanyai tehe­nészetet és az ilonatanyai te­rület gyümölcs- és szőlőül­tetvényeit. Az ilonatanyai „Nagy Sándor” Szocialista Brigád tagjaival közösen részt vettek a metszési mun­kákban, aj «9 őgofe KEMÉV ÉPÍTŐK Vetélkedősorozattal zárult a szakszervezeti bizalmiak és tisztségviselők 1980—81. évi oktatása, közli a lap legutób­bi számában. A vetélkedőso­rozat elődöntőin mintegy 200 bizalmi és tisztségviselő vett részt. A legeredményesebben szereplők május 1-én válla­lati döntőn mérik össze tudá­sukat. A szakszervezeti bi­zottság az első hat helyezet­tet értékfes jutalomban része­síti. Hátulról támadott Ivott és ütött Február 9-én a déli órák­ban a mátészalkai Kossuth étteremben italozott Báki Tibor 33 éves helybeli lakos. Betért ide Imre József is, de mielőtt valamit fogyasztott volna, kiment a vécébe. Báki és Imre egy munka­helyen dolgoztak, és. koráb­ban ott volt nézeteltérés kö­zöttük. Amikor Báki meglát­ta, hogy Imre József kimegy sa kijelentette, hogy a to­vábbi verekedést meg kell akadályozni, megy és telefo­nál a rendőrségnek. A kijárati ajtó felé mentek, itt Imre József ismét Bákiba botlott. Báki a ruhájánál fog­va a földre rántotta, majd többször az arcába rúgott. Imre József a rúgások kö­vetkeztében súlyosan megsé­rült, az orra két helyen is eltört, emiatt sokáig kórház­ban ápolták. A Nyíregyházi Megyei Bí­róság Bákit súlyos testi sér­tés miatt nyolc hónap bör­tönre büntette. Az ítélet jogerős. (k) a vécébe, utánaeredt, s ott a mit sem sejtő Imrét hátul­ról leütötte. Amint Imre állt volna fölfelé, ismét csapott feléje, de nem talált, Imre is elhajolt és Báki a falba verte a kezét. Itt dulakodtak ezután egy darabig, aztán Imre József visszatért az asztaltársaságához. Az asztalnál elmondta, mi történt a vécében, és egy tár-

Next

/
Thumbnails
Contents