Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. április 19. VÁLTOZÓ ÉLETÜNK UTAK Csendes beszélgetés közben mondta, tűnődőn, inkább magának, mint nekünk, Mester Ferenc: „Miért csinál valamit az ember? A mi korosztályunk már nem akar meggazdagodni, van annyink, amennyi kell, de az egész életünk munka volt. Talán bele is pusztulnánk a nyugalomba. Én szeretnék olyan örökséget hagyni a falumnak, ami évtizedekig hat, hosszú időre elindít. Nemcsak a termelőszövetkezetre gondolok, hanem arra is, amiről tudom, hogy azzal egy: Encsencsre, a falumra. Nem mindegy, hogy milyen úton ér el az ember a holnapig...” Vonaton hallottam: „Nincs még egy olyan határ, amilyen most az encsenesi. A termelőszövetkezet minden utat megcsináltatott, minden dűlő nyílegyenes, lepucolt. Bárhogy csinálták, jól csinálták, úgy jár rajta a gép, mintha kövön menne.. Gépkocsival jártuk a határt. Porzott alattunk a simára gyalult homokút. Kétoldalt tavakká hízott tócsák. Vadkacsák szálltak nehéz repüléssel, szárcsák úsztak libasorban. A gépkocsivezetőnk mondta: „Itt a kormos is nehezen ment el, akkora volt a víz. öt—tíz kilométereket kellett kerülni a másik dombig ...” Bent a faluban portalaní- tott kőúton magyarázta tovább: „Nem mindenki örült, hogy a családoknak is fizetni kellett valamennyit az- útért, de nem jár térdig sárban itt ma már senki. Vehetik nyugodtan a gyereküknek az autót...” B. Nagy Lajos, az encsen- csi „Virágzó” Termelőszövetkezet elnökhelyettese: „Így, jóval túl a nyugdíj határán, közel a hetvenedik évhez, az embernek már bőven van mire emlékeznie. Kubikos voltam itt, 1940-ben, a mérnöknek is segítettem a felméréskor. Idősebb ember volt. Tanított, magyarázta a vizek útját, hogy itt van a mi határunkban a vízválasztó, fele víz a Krasznának megy, a többi el, Debrecen felé. Ott voltam akkor is, amikor kiástuk a papírra rajzolt csatornát. Kubikosszemmel méregetem most a megálló vizeket, és ahol lehet, ott nekiállunk ...” Mester Ferenc, a termelő- szövetkezet elnöke: „Szinte hihetetlen, hogy mit ér, talán milliókat ér a tapasztalat. Mindenütt meg kellene keresni azokat az embereket, akik egy fél évszázadra emlékezve tudják, hogy hol mikor volt, honnan merre ment el valamikor a víz. Nekünk idén néhány ásó, néhány gép ezzel a tapasztalattal ért százezreket...” Tócsák között mentünk. I Porzott alattunk az út. Táblákat mutattak, ahol egy hete még csónakon lehetett volna járni. Számolgatták, hogy mennyi földről lehetne még kis költséggel elvezetni a vizet, és képzeletben megrajzolták azt az. árkot, amit kiásni délután már meg is érkeznek az emberek. • — Lehet-e úgy látni a világot, amilyen az holnapra lesz? Ketten mondták rá: — A világot úgy kell szeretni, amilyenné tehetjük. Az elnöki szobában ültünk a hosszú határjárás után. Ok ketten elégedetten, mert szép a határ, úgy mondták, hogy soha ilyen nem volt. A termelőszövetkezet a nagyon nehéz 1980-as gazdasági évben is szolidan nyereséges maradt, és ami ennél több: született erre az évre valami új. — A területünkön sok az erdő, ami nem a miénk. Határosak vagyunk a Nyírlu- gosi Állami Gazdasággal. Történetileg különböző. részben összefüggő birtokokból alakult meg a termelő- szövetkezet. Miről van szó: arról, hogy az útjaink a különböző kisebb területek érdekeltségének feleltek meg, és nem egy korszerű nagyüzemnek. Nálunk zajlik a meliorációs program. Tavaly öt és fél, idén hárommillió forintot költünk erre. Ehhez kapunk támogatást, a felét mi fizetjük. Nos, ennek a programnak a részeként, és ehhez csatlakozva újultak meg az útjaink. Állami támogatás, hozzájárulás, melioráció. Hasonló történik sok helyütt, Encsen- csen azonban ennél több történt: — A maga módján, ha nem is páratlan, de szokatlan lehetőség adódott. Az erdőgazdaságnak is sok gondot okoztak az utak, a nyírlugo- siaknak is. Amire egy gazdaság ereje nem lett volna elég, arra a háromé már igén. Tavaly ősszel/ télen, kora tavasszal volt olyan időszak, amikor a gépekkel nem lehetett rámenni a földekre. Az utakat javítottuk, hiszen azokon is volt, hogy elsüly- lyedt a gép. Encsencsen kiszámították: gazdaságosabb egyszer, hosz- szú időre megjavítani, kialakítani a földutat is, mint „javítgatni”. — Annak nem lett volna sok haszna, hogy betömjünk egy kátyút. Keletkezik helyette a másik. Volt olyan táblánk, ahová tíz—tizenöt kilométeres kerülővel értünk el. Most tizedannyi idő alatt kiérünk. El lehet képzelni, hogy mit fog ez nekünk érni például a dohány betakarításakor ... • Mennyit ér egy jó földút? A számok tanúsága szerint nagyon sokat. Az elnök: — Mi az útrendezéssel 75 kilométernyi földutat tettünk a nagy gépeink számára is járhatóvá. Ez egyben azt is eredményezte, hogy 5 százalékkal nőtt a szántóterületünk. Más: 1979-hez viszonyítva nyolcszázalékos üzemanyag-megtakarítást értünk el. Ez mindennél többet mond. Ugyanilyen számításai vannak az erdő- és az állami gazdaságnak is az érintett területen. A nyolcszázalékos üzemanyag-megtakarítást nemcsak az magyarázza, hogy rövidültek a távolságok, hanem az utak minősége is. Az elnökhelyettes: — Tudjuk, és számolunk is azzal, hogy ezeket az utakat rendszeresen karban kell tartanunk, de ezt a költséget bőven fedezi a fnegtakarítá- sunk. Forintban nekünk, a termelőszövetkezetnek, valutában az országnak. Az elnök: — Arra még nincs pontos adatunk, .hogy mennyit jelent mindez időben, munkaszervezésben, de már érezzük, hogy sokat. Földjeink vannak a penészleki és a nyírbélteki határban. Kövön Nyírbéltek 13 kilométerre van. Most tesszük rendbe, télen-nyáron járhatóvá a két községet ösz- szekötő földutat. Az erdőgazdaság gépei most is dolgoznak rajta. Ez az út két és fél kilométer. Oda-vissza számítva egyetlen jármű több mint húsz kilométerrel megy kevesebbet egyetlen fordulóban. Igazság szerint erre az útra leszünk talán a legbüszkébbek .. . Végigjártuk a készülő földutat. Igaz, nem vezet ki a kőig, vagy száz méterrel odább megtorpan. KPM-rendelet írja elő, hogy ott sárrázót kellene építeni. Erre már nincs egy félmilliójuk a jóra szövetkezőknek. Tűnődtem: szegények vagyunk-e, vagy gazdagok? Forgalmas időszakokban naponta hatvan—száz kocsi is megteszi az Encsencs—Nyírbéltek közötti utat. Hatvannal, százzal szorozva a megtakarított kilométereket kiderül: három-négy év alatt megtérülne egy egyszerűbb szilárd burkolat költsége is. Encsencs kereskedelmi ellátását a Nyírbélteki ÁFÉSZ biztosítja. Munkások járnak Encsencsről a Ganz gyáregységébe, naponta szállíthat itt munkásokat az erdőgazdaság és a termelőszövetkezet. Encsencsre is betérő autóbuszok tesznek meg feleslegesen, naponta többször, óriási kitérőt, ugyanúgy, ahogyan az árut terítő túrázó gépkocsik is. Nemcsak üzemanyagot, gépkopást, időt lehetne megtakarítani itt egyszerre. A két község természetes közelsége, gazdasági egymásrautaltsága „járható közelség”, alig utcahossznyi távolsággá lenne. • Jó mesterség újságot írni. Olykor álmodozhat az ember, de hát a maguk módján hasznosan álmodozók azok is, akik ezt a lehetőséget ilyen közelségbe hozták. Mester Ferenc: — Mi azzal, amit eddig csináltunk, a lehetőségeink határára értünk. Ahogyan a három gazdaság megkereste egymást, úgy megkereshetnék egymást a még érdekeltek. A Nyírbélteki ÁFÉSZ negyvenezer forintot, a nagyközségi tanács társadalmi munkát kínál, de ez még kevés ... B. Nagy Lajos: — Álmodozunk? Igaz, de a most elkészült utak mentén ott a csatorna, és ha most 300 hektárunk van víz alatt, ha csak ennyi, azt ezek a csatornák is teszik. Ha lenne még háromszázezer forintunk, akkor a 300 hektár termő 75 százalékáról is elvezethetnénk a vizet... Ha a KPM, vagy bárki más vállalná a sárrázó építését, akkor, gonosz mondat, de így igaz, nem én gazdagodnék, hanem a két község. Egy igazi úttal pedig a világ lenne gyorsabb ... Járom a határt. Elgondolom, hogy egy jó kiáltás is átérne a másik faluba, ha nem kellene a kövön kerülnie. Lesz-e, aki segít, aki tovább segít ezen? Szegények vagyunk-e, vagy gazdagok? Harsogón zöld a búzavetés. Ki emlékszik rá, hogy hat mázsa rozsot tudott ott a föld? Álmodozni kellett, hogy erre csak emlékezni lehessen, ugyanúgy, ahogyan arra is csak emlékezni lehet talán egyszer, hogy a két falu között ötször ennyi volt az út... Bartha Gábor A tadomány áj vidéki fellegvára Bognár Rezső akadémikus, a DÁB elnökének nyilatkozata lapunknak Április 14-én átadták rendeltetésének Debrecenben a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottsága szé.kházát. A DAB új létesítménye három megye — Hajdú-Bihar, Szabó les-Szatmór és Szolnok — tudományos életének központja lesz. Ebből az alkalomból kértünk tájékoztatást Bognár Rezső akadémikustól, a DAB elnökétől: milyen mértékben javítja az eredményesebb munkálkodás feltételeit az új létesítmény, hogyan vehetik igénybe a székház nyújtotta különböző lehetőségeket a Szabolcsban élő tudományos szakemberek? A 25 milliós székház Az épület építészeti jellemzőiről a DAB elnöke közölte: javarészt előre gyártott házgyári elemekből készült A központi előcsarnok elosztótér, amelyből a négy részre tagolt funkcionális egységek megközelíthetők. A tagolás funkcionális jellegű, egyúttal a kedvező építészeti megjelenést is biztosítja. Felszereltsége: az előadóterem klimatizált, a két kis tanácsterem átalakítás nélkül klimatizállvató. Jelenleg az előadóterem egyszerű hangosítással ellátott, később lehetőség nyílik több nyelvű tolmácsrendszer telepítésére, valamint filmvetítések lebonyolítására is. Kommunikációs lehetőségeket a távbeszélő alközpont és az országos hálózatba bekapcsolt telexberendezés biztosít. Figyelemre méltóak a műszaki adatok is: hasznos alapterülete 1458 négyzetméter, beépített térfogata 7500 köbméter, összberuházási költsége mintegy 25 millió forint. Az elfoglalható helyek száma 290, a székházban lévő helyiségek száma pedig 94. A kistanácstermek előadókká alakíthatók. Az említett 150 fős nagy és a két 60—70 személyt befogadó kis előadón, illetve tanácstermen kívül említést érdemel a könyvtárhelyiség, amely különböző folyóiratok olvasására nyújt lehetőséget. A folyóiratokon kívül szótárak, lexikonok stb. találhatók a könyvtárban. Említésre méltó a klubhelyiség is; a tudományt művelők látókörének bővítése, széles körű információcsere és vitafórum, valamint a tudományos ismeret- terjesztés céljából akadémiai klubot hoztak létre. A DAB feladatköréről Vendégszobákat is magában foglal a székház, a nyolc kényelmesen berendezett, fürdőszobás, kétágyas vendégszobák mellett reggelizőhelyiségnek is igénybe vehető tanácsterem is van. Az elnöki dolgozót, mellette egy újább tárgyalót, a stúdiót szinkrontolmácsfülkékkel, vetítőhelyiséget, irodákat említ még az akadémikus, amelyek együttesen korszerű lehetőséget biztosítanak az itt munkájukat végző kutatóknak, a tudomáíiy embereinek. A DAB feladatköréről dr. Bognár Rezső a következőket mondta: — A Debreceni Akadémiai Bizottság létrehozásának célja az volt, hogy állami és társadalmi erővel összefogjuk, koordináljuk a régióban folyó tudományos tevékenységet. Az ily módon összefogott — s országos szempontból sem jelentéktelen — tudományos erők számára lehetővé kell tenni a gyakorlattal, a termeléssel kapcsolatos és a -társadalmi, gazdásági fejlődéssel összefüggő döntések megalapozásában, véleményezésében való részvételt. A tudományok művelőinek kezdeményezőkészségéről a DAB elnöke a továbbiakban kifejtette: — Ez iménti nem csak az eiyes felkérések teljesítését jelenti, hanem azt is, hogy számos esetben a tudomány képviselőinek kell kezdeményező szerepet vállalni. Kicsit leegyszerűsítve a dolgot: a Debreceni Akadémiai Bizottságnak az a feladata, hogy a területéhez tartozó három megye — Szaboks- Szatmár, Szolnok és Hajdú- Bihar — tudományos kapacitásának egészét úgy fogja össze, illetve úgy kezdeményezzen, hogy a régióban a tudomány iránti igényeket ' maximálisan ki lehessen elégíteni. Tudomány és közélet — Közismert azonban, hogy még regionális tudománypolitikai célkitűzéseket sem lehet izoláltan megvalósítani, ezért állandó feladatunk az országos programok és lehetőségek figyelembevétele, többek között az Akadémia osztályaival, esetenként a minisztériumokkal és az országos főhatóságokkal való kapcsolattartás. Arra a kérdésre, hogyan vehetik igénybe, t.a , három megye kutatói, ..o; érdeklődő szakemberei a DAB-székiiáz által nyújtott lehetőséget, dr. Bognár Rezső így válaszolt: — A székház által nyújtott tárgyi és egyéb lehetőségeket a három megyében tudamá- 7 0 nyos tevékenységet folytatók 0 egyenrangú félként vehetik 3C igénybe. A létesítmény elké- i szülte egyaránt jó lehetősé- 1 geket biztosít valamennyi tudományág művelőjének, felhasználójának és élénk közéleti tevékenységre is alkalmas színhely. Szeretnénk, ha nemcsak a felsőoktatási intézmények oktatói, a tudományos intézetek kutatói tekintenék magukat DAB-tagnak, hanem azok is, akik ipari üzemekben, termelőszövetkezetekben, a politikai élet irányító posztjain, s az élet más -területein igénylik a döntés- hozatal tudományos megalapozását. P. G.
