Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
1981. április 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Életközeiben Mondják, és biztosan így van, hogy élnek a világban szerencsés sorsú népek, ahol úgymond századnyi évtizedek teremtettek demokráciát, hogy vannak fejlett jogérzékű népek. Nem tudom, hogy aki kívülről lát minket, mit gondol rólunk, de harmincegynéhány év is történelem. Szociológusok hadserege is kevés lenne ahhoz, hogy megvallassuk egy nemzet jogérzékét, hogy valami jelzést adhassunk annak szükséges változásairól. Magamat viszont vizsgáztathatom. ★ Az olajlábazatú presszó falát mossa az asszony. Sietség nélkül, rátartian, mint aki tudja a módját, és azt is, hogy ezt ő tudja, a munkájába bele se szólhat senki. ötpercenként megkérdezi tőlünk a pontos időt. Rézműves Angyalka az emberét várja ezen a péntek estén is. Pestről jön az ember, a buszt lesi, négyezer forint felett hoz, nagy a kísértés. — Féléve vettük a mosógépet. Egy fizetésből. A házba is megy a részlet... Most azt mondták, hogy öt éve van egy építkezésen az ember, és akkor csak ötszáz forintot kell elsőbe fizetni, mert hogy van rá biztosíték ... Biztosíték? Emberi rang, az, hogy az ember dolgozik. Jog? A mosógép, meg a televízió. Egyszerű összeadás ez. — Nekem is kellene egy állandó hely, de nem tudok írást... Bánat? Az, de őszinte bánat, és mert a gyerekek közül aki akkora, az már mind tanul, jog is. Rézműves Angyalka akkurátus mozdulatokkal mossa a falat. — Amit így kapok, azt elteszem... A harmadik szavam lenne a kötelesség. írást tudni se kell, hogy Angyalka értse: . — A munkámért még meg sem szóltak ... Emberi jog ez az álmodozáshoz. ★ Hat év mérlegét hallom: — Semmink sem volt, egy albérleten kívül. A lakást már korábban kértem. Szövetkezetit adtak. Én akkor azt mondtam, hogy visszahozom a társadalmon, ha nekem fizetni kellett. Berendezkedtünk, a kocsit tavaly vettem, mert ha kiváltom az ipart, akkor kell a kocsi... Van egy telkem is, oda építeni kellene, de kérdem én: miből? Nekem semmit nem adtak ingyen... Indulattal fogalmazott szemrehányás. — A cégnél is azért mondtam fel. Minek hajtsam én ki magam nappal? Egy szombat-vasárnap megkeresek annyit, mint az egész héten ... Jog? Lám, alig harmincévesen indulattá fogalmazódhat a „jár nekem’'. Kötelesség? — Apám, engem abból ítélnek meg, hogy mim van és nem abból, hogy mit csinálok, hogyan melózom. Falu. A téeszszervezések idején bolondnak mondták itt, aki termelőszövetkezetet akart. És mondták a falu ellenségének is. A vándor kedvű sívó homokon nem is született termelőszövetkezet. — Nincs igazság — mondja az ötvenévesnek látszó negyvenéves férfi. — Ha én megbetegszem, mi lesz velem? Miért jár nekem kevesebb, mint másnak? Házat épít éppen a fiának. — Adok annyit az államnak adóban, terményben, hogy nekem is kijárna a nyugdíj. Tíz éve szerződök dohányt. Miért nem munka- viszony az? Kemény mondatok. Fürdőszobáját irigylem, szakmát tanult fiát szeretem, homokkal birkózó hangya szorgalmát tisztelem. — Nekem ez az ország nem adott semmit... A földet a család negyvenöt után kapta, nincs műtrágya, vegyszer, per- metlé, amit szerződött terméke után meg ne kapna, nincs kiügyeskedhető forint, amit a szerződött jószágok után fel ne venne: csak „jár nekem”-ben számol. Adókban nem. Ugyanabban a faluban* számolunk és kiderül, hogy ma már tucatjával járnak el onnan éjjeliőrnek, portásnak. Középkorú, életerős emberek, mert gondosan kiszámítják, hogy a nyugdíjért elszöszmötölnek valahol egy hetet, hogy a következő héten rabszolgái legyenek a maguk földjének. És keserűen mesélik, hogy a gyereknek hiába építettek házat, másképpen akar élni, mint ők. Hiába akarom bizonygatni, hogy jog ez is: a gyerekeink joga, hogy választhatnak életmódot maguknak. És hiába emlékszünk egyformán rá, hogy volt padlást lesöprő, a száraz kenyeret is tisztelő falu, nem is olyan régen. A nem emlékezés is jog, vagy annak tűnik. És a kötelesség ? Talán az emlékezés lehetne. Bartha Gábor Üj Nyíregyháza. (Gaál Béla felvétele) Töretlen fejlődés jellemezte 1978-lg a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalatot. A termelés állandóan nőtt, bővült a géppark, így a csúcsban 372 millió forintot érő termelést értek el. Két műszakban akár 300 ezer tonna aszfalt gyártására is képesek voltak. A berendezések az idén is megvannak, a munkások képzettsége inkább nőtt, mint csökkent, mégis szerényebb lehetőségekkel számolnak. A terv mindössze 306 milliós termelést tűz ki célul, s a megrendelések alapján jó, ha 160 ezer tonna aszfaltot gyártanak. Siránkozás helyett — Nem siránkozunk a szép napok felett, amikor bőven volt megrendelésünk, hanem inkább igyekezünk a mai viszonyokhoz alkalmazkodni — fogalmaz Ojtozi János igazgató. Tegyük hozzá mindjárt bevezetőben, hogy a vállalaton kívüli okok késztetik a KÉV- et, hogy kisebb termeléssel számoljon. S ráadásul ez nemcsak erre az esztendőre jellemző, hanem több évig ilyen helyzet várható. Az útépítések dandárja ugyanis lezajlott a megyében. Kisebb valamivel az igény is, de sokkal kisebb a lehetőség, hogy új bekötő- és összekötő utak épüljenek, főútvonalakat korszerűsítsenek. — Csakhogy vannak határaink, amitől a munka függ — kapcsolódik a beszélgetésbe Gaál Imre főmérnök. — ß tikodojev csúnya volt. — Na és — mondták az emberek —, csúnya, viszont bizonyára okos. De Bikodojev buta volt. — Na és — mondták az emberek —, buta, viszont bizonyára jószívű. De Bikodojev fukar volt. — Na és — mondták az emberek —, fukar, viszont bizonyára szórakoztató. De Bikodojev unalmas volt. — Na és — mondták az emberek —, unalmas, viszont bizonyára boldog. De Bikodojev nem tartotta magát boldognak. — Na és — mondták az emberek —, nem boldog, viszont bizonyára jó állása van. És csakugyan: a csúnya, ostoba, fukar, unalmas és boldogtalan BikoGrigorij Pruszlin: Mit mondanak az emberek dojev az egyik tudományos kutatóintézet laboratóriumában dolgozik vezető beosztásban. Ricsagov szép volt. — Na és — mondták az emberek —, szép, de bizonyára buta. De Ricsagov okos volt. — Na és — mondták az emberek —, okos, de bizonyára fukar. De Ricsagov jószívű volt. — Na és — mondták az emberek —, jószívű, de bizonyára unalmas. De Ricsagov nagyon szórakoztató volt. — Na és — mondták az emberek —, na és, szórakoztatónak szórakoztató, de lehet, hogy boldogtalan. De Ricsagov boldognak tartotta magát. — Tegyük fel, hogy boldog — mondták az emberek —, de hogy boldogul az életben? 4 szép, okos, jószívű, szórakoztató és boldog Ricsagov tudományos segédmunkatársként dolgozik Bikodojev laboratóriumában. Már hét éve, és semmi perspektíva előtte. — Na látja — mondták az emberek —, mi megmondtuk! Juhász László fordítása Tessék kezdeményezni... Az orosi keverőtelepünkön vagy 60 tonna aszfaltot gyártunk egy óra alatt, vagy semmit. A fehérgyarmati telepen szintén hasonló a helyzet. Ezért az üzemeltetést úgy oldjuk meg, hogy öt napon keresztül, egy műszakban dolgoznak a keverőtelepek, s közben olyan tartalékunk van, hogy időlegesen akár kétszeres mennyiséget ' is gyárthatunk. A rugalmasság leginkább a munkaszervezésben nyilvánul meg. Úgy ütemezik a nagyobb feladatokat, hogy mellette a kisebbeket is elvégezzék. Napjainkban például a 49-es úton, Ököritófülpösnél végeznek nagyobb burkolatmegerősítést. Mellette Ko- csordon 14 sárrázót építettek, aszfaltoztak. — Változott a munkák ösz- szetétele, s ez eleve meghatározza, milyen lehetőségeink vannak — folytatja az igazgató. Szőnyeg és gép Az útépítők munkájának felét ma is az állami úthálózat korszerűsítése, fenntartása adja a KPM Közúti Igazgatósága megrendelése alapján. Azonban a tunyogmatol- csi Szamos-híd hamarosan megépül, elkészül a nyíregyházi átkelő szakasz a 4-es úton, s utána hasonló nagy megrendeléssel egyelőre nem számolhatnak. — A termelékenység szempontjából igen jó nekünk az is, ha aszfaltszőnyegezést kémek a meglévő utakra — jegyzi meg a főmérnök. — Ezzel a nagy értékű gépeket is kihasználjuk. A megrendelések változása szintén alkalmazkodásra készteti a vállalatot. A tanácsi megrendelések zöme például kisebb munkákból tevődik össze. Ahhoz, hogy ezt nyereségesen végezzék, elég egy példa: a tenácsi kezelésben 48 híd és áteresz javítását, karbantartását vállalták, s ezért összesen 2,4 millió forintot kapnak. — Hh ’. kelj versenyezünk más építő vállalatokkal, vállaljuk egy teljes munka elvégzését — magyarázza a vállalati álláspontot Ojtozi János. Ennek nyomán vállalták el a nyírbátori TÜZÉP-telep teljes megépítését. A nyíregyházi kiskörút északi szakaszának építését szintén kompletten vállalják. Újdonság, hogy a meglévő gépekkel bekapcsolódnak a szennyvíz- és csapadékvíz-hálózat építésébe, a vízrendezési munkákba is. Teljes önállóság A Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat helyzete más módon is változott az év elején. Január 1-től megszűnt az Útépítő Tröszt, így a vállalat teljes önállósággal gazdálkodhat. — A legfőbb törekvésünk az, hogy azt a szellemi, szak-’ mai bázist, ami nálunk kialakult, egy nagyobb mértékű útépítés idejére is fenntartsuk — összegzi befejezésként Ojtozi János igazgató. Lányi Botond Fogadás A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalatnál lassan már hagyomány, hogy a szakmunkástanulókat az utolsó hónapokban brigádokba osztják, s a jól tanulók és jól dolgozók az utolsó félévben szakmunkásbért kapnak. Több szempontból is hasznos ez az intézkedés. A brigádokban az idősebb szakik között már tanulókorban megkezdődik a fiatalok munkássá válása. Az elméleti felkészítésüket jól kiegészíti a brigádban eltöltött néhány hónap. Érzelmileg-is kötődnek . ezek a fiatalok a jó hírű vasas üzemhez. Azért is, mert a kialakult hagyománynak megfelelően a szakmunkás-bizonyítványukat az iskola igazgatójától a vállalat területén veszik át, ahol a vállalat igazgatója szertartásszerűen szakmunkássá fogadja őket. A hasonló jó példákból többet is tudnánk felsorolni. A SZÁÉV- nél is hagyománnyá vált az ünnepélyes fogadtatás. Több ez mint formális ünnepség, hiszen folytatása is van. A lehető legtöbb kezdő szakmunkás mellé patro- nánst állítanak a tapasztaltabb szakmunkások közül. A KISZ-szervezet is megkeresi a kezdőket és nem csupán a tagszervezés miatt, hanem segítségét, érdekképviseletét is felajánlja. A kezdeti fogadásokkal, a látványos ünnepségekkel nincs vége mindennek, nem feledkeznek meg később sem a fiatalokról. A vállalati KISZ- bizottság rendszeres időközönként középvezetők, sőt vezetők jelenlétében napirendre tűzi a kezdők helyzetét. F igyelemre méltó, hogy megyénkben egyre több szakmunkástanuló tagja a szakszervezetnek. A HVDSZ-hez 1600, a ME- DOSZ-hoz 730, a vasasszakszervezethez 500 tanuló tartozik. Ezek a fiatalok már szervezett dolgozóként állnak munkába első munkahelyükön. A kezdők fogadása és beilleszkedése egyaránt kihat emberre, gyárra. (nábrádi) A Szabolcs megyei Tejipari Vállalat az utóbbi években számos új szaküzletet nyitott. Képünk a nyíregyházi Zrínyi Ilona utcai szakboltban készült. (Elek Emil felv. )
