Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-18 / 91. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. április 18. 'KUJmtTZAMS 0®Q0@0 Miniinterjú a művészeti hetekről Harmincezres közönség Elkészült a gyorsmérleg a nyíregyházi művészeti hetek rendezvénysorozatáról. Tóth Lászlótól, a VMK igazgató­jától arról érdeklődtünk, hogyan értékeli az idei prog­ramot? — A művészeti hetek nem pusztán a VMK rendezvénye volt, hiszen a város vala­mennyi kulturális, illetve nagyobb oktatási intézmé­nye részt vett a szervezés­ben. Megítélésem szerint Nyíregyháza lakói a bőség zavarával találták szembe magukat, mert naponta át­lagosan legalább három ren­dezvény között választhattak, örvendetes, hogy a progra­mokat területileg sikerült jól elhelyezni, így nemcsak a szokványhelyeken voltak kul­turális események. A VMK és intézményei által szerve­zett 30 rendezvény látogatói­nak számát 13—14 ezerre becsüljük, az egész esemény- sorozat programjain pedig összesen harmincezres kö­zönség fordult meg. Ez a szám önmagában imponáló, ám a rendezvények tükré­Oláh Gábor- emlékkiállítás Nyugtalan vidéki kü­lönc, költőnek talán kö­vetkezetlen, de mindenfé­leképpen tehetséges és eredeti Oláh Gábor, kinek emlékkiállításával a szü­lőváros Debrecen tiszteleg száz éve született fia előtt. A konfliskocsis és a ke­nyérdagasztó asszony fia, aki óriási energiával vé­gezte iskoláit, az egyete­met, jelentős életművet hagyott hátra. A Déri Mú­zeum kupolacsarnokában megrendezett új bemutató az író, költő, újságíró éle­tének dokumentumait gyűjti majdnem teljes cso­korba. ben vizsgálva alatta marad a vártnak. Főképp az élvo­nalbeli fővárosi amatőr szín­játszó együttesek műsorai iránt volt kisebb az érdek­lődés. Amellett többségében ismert arcokat látni a kultu­rális rendezvényeken, mi több új érdeklődőre számí­tottunk. A rendezvénysoro­zatról az volt az általános vélemény, hogy többnyire magas színvonalúak voltak, méltó közönségsikerrel. Milyen volt az üzemi kul­turális programok visszhang- ja? — Az idei munkásműve­lődési hetek egyik jellemző­je, hogy nem a művelődési házba invitáltuk az érdeklő­dőket az üzemekből, hanem bevittük az üzembe a szóra­kozási, művelődési lehetősé­get. A másik pedig, hogy nem korlátoztuk a programot egy­hónapos időre, tehát jelen­leg is tart. A legnagyobb si­kere a szomszédolásnak volt, ebből is kiderül, hogy a szo­cialista brigádok tagjai ér­deklődnek egymás munkája, élete iránt. Mi volt a legnagyobb kö­zönségsiker? — Tizenhárom üzemben tartott bemutatót és vásárt a díszítőművészeti stúdió, ez volt a munkásművelődési hetek és egyben a művészeti hetek legsikeresebb, legna­gyobb érdeklődéssel kísért rendezvénye. S hadd mond­jam el végül, hogy azt sze­retnénk, ha a művészeti he­tek eseményeit „prolongál­hatnánk”, azaz a továbbiak­ban is folyamatosan szervez­zük a rangos kulturális prog­ramokat. Amatőr együttesek bemutatója Szombaton kilenc órától a nagykállói művelődési házban az amatőr művé­szeti csoportok adnak egy­másnak randevút. Járási vetélkedőn mérik össze tu­dásukat a különböző mű­fajok képviselői. Az egész napos kulturális rendez­I vénysorozat este a hús­véti bállal ér véget. A megyei könyvtár előadótermében mutatkozott be április 16-án Szász Pál fotókiállításával. A csengeri születésű fo­tós mintegy negyven fekete-fehér és színes felvételén a változó, formálódó falvak, a beregi táj és az ott élő embe­rek arcai tűnnek fel. A kiállításon is látható kép címe „Parasztház Beregben”. Vajda-bokoriak a rádióban Immár hagyományosan ötödször rendezték meg a múlt hét végén a Magyar Rá­dió nemzetiségi népzenei fesztiválját Békéscsabán. Bé­kés megye, hazánkban az egyetlen, amelynek területén mind a négy nemzetiség, — délszláv, német, román, szlo­vák — más-más arányban együtt él. 1972 óta a Magyar Rádió a fesztiválok rendezé­sével egyrészt arra törekszik, hogy a rádió országos nyilvá­nossága előtt szereplési lehe­tőséget adjon a nemzetisé­gieknek legjobb hagyomány- őrző, hagyományápoló éne­kes, hangszeres együttesek, szólisták bemutatására, más­részt, hogy a rádióhallgatók széles táborával mindjobban megismertesse a hazai hor- vát, szerb, szlovén, német, ro­mán és szlovák néphagyo­mányt. Szabolcs-Szatmár megyé­ből most először vett részt nemzetiségi művészeti csoport. A Nyíregyháza-Vajda-bo- kori tirpák népdalkor a fesz­tiválon sikeresen szerepelt a szlovák esten, helyi gyűjtésű tirpák dalokkal. Hangszalag­ra felvett műsorukat május 3-án, vasárnap a Petőfi rádió sugározza. Egy mondatban — A Sóstón, a Blaha Lujza sétányon lévő napközis tá­borban az egyhónapos mű­vésztelepi alkotó munka ide­jén is látogatható az éremki­állítás ... — Húsvétvasárnap is ját­szik a városi Stúdiószínpad: a nyíregyházi Szabolcs presz- szóban ezúttal is megtekint­hető a Bérgyilkosok című He- mingway-feldolgozás... — Féner Tamás fotómű­vész Tükörrepülés című kiál­lítása a VMK Lenin téri kiál­lítótermében május 3-áig te­kinthető meg, hétfő kivételé­vel naponta 9—19 óra kö­zött ... I Reflex együttes Született: Miskolcon, 1980. február 1-én. Tagjai: Bárdos István (ének) Báthory László (gitár), Balogh József (dob), Csonka Zsolt (billentyűsök), Kolozsi . György (basszusgi­tár). Az új hullám jegyeinek felhasználásával feszes rit­musú kemény rock zenét ját­szanak. Legutóbb a főváros­ban a Közgáz-Rock-Reflek- tor-on arattak nagy sikert. Májusban a Hobo Blues Band társaságában a sóstói ifjúsá­gi parkban mutatkoznak be, azt követően pedig a megye több városában is fellépnek. „Terített asztal" a vadasparkban Megszépült a játéksor — i pórul járt páva — Botanikus kert készül A fű már zöld, lassan a fák is kibontják érett bimbóikat Sóstón. Gyönyörű az idén a tavasz. A kultúrparkban több, mint három és fél ezren örül­tek a pompás időnek, az éle­dő természetnek április 4-én és 5-én, az idény első .két napján. Meglepetéssel fogadta most is a látogatókat a vadaspark. Épült egy nagy alapterületű madárház — ötféle galamb és tíz fácán otthona — és né­hány karám a túlszaporodott állatoknak: dámoknak, muf­lonoknak, őzeknek. Ma már 106 lakója van a parknak. A 17 fajta vad — szarvastól a vadmacskáig — jól érzi ma­gát sóstói otthonában. Az őzsuták, fácánok, pávák, nyu­szik szabadon kószálhatnak a területen. A szárnyasok néha- néha túlrepülnek a -kerítésen, de visszatérnek mindig. Hi­szen odabenn „terített asztal” várja őket. (Egyikük, egy pá­va csúnyán pórul járt: vala­ki kitépte díszes tolláit...) Az állatok táplálása egy hónapban 15 ezer forintba kerül. A lucernát és lóherét termelőszövetkezetektől, a sárgarépát, káposztát a ZÖLDÉRT-től vásárolják. A terményforgalmi vállalat za­bot, árpát, kukoricát szállít. A róka, vadmacska és medve pedig naponta több kiló húst is fogyaszt. A két mackó nagyon válo­gatós. Télen rengeteget pi­hentek, de nekik nincs szük­ségük arra, hogy — élelem híján heteket, hónapokat aludjanak át. Enni minden nap kijöttek a házikójukból. Reggel mézes kenyérrel trak- tálják őket. Míg tartott a hi­deg, almát csemegéztek, sár­garépát pedig azóta is állan­dóan kapnak. Délben, pont­ban egy órakor szolgálják fel nekik az 5 kiló húsból ké­szült frissen főtt levest sok zöldséggel ízesítve. A szépen gondozott park­ban jólesik a séta. A vadre­gényes erdő kóborlásra csá­bít — de ha letapossuk a föl­det ezzel elzárjuk a csapadék útját, s rövidebb lesz a fák élete. Erre az idényre is megszé­pültek a vidámpark játékai. A régi, elavult dobálós já­téksor eltűnt. A nyerőjátékok —-mint a célbadobálós — egy fedett pavilonban született újjá. A 150 ezer forint költ­séggel emelt nagyablakos épületben kondicionáló ter­met is berendeznek: e célra már vásároltak 2 teljesít­ményt mérő kerékpárt. Üj helyre költözött a gyer­mekautópálya. Egy sziklaker­tet fut körül, melybe sokféle virágot telepítenek. A Felső-Tisza-vidéki Víz­ügyi Igazgatóság segítségével egy mini botanikus kert létre­hozását is tervezik a vadas­park mögötti területen. Ha a talajviszonyok megfelelőek, lesz itt egy kis tó, körülötte pedig megyénk teljes növény­világát felsorakoztató terüle­tet alakítanak ki. A vadas- és vidámpark — akár tavaly — szombaton délután 2-től 6-ig, ünnep- és vasárnap délelőtt 10-től 18 óráig tart nyitva. Hétközna­pokon csoportosan várják az érdeklődőket. Ha a csoportok előre bejelentik érkezésüket, kísérőt is kapnak a sétához. A kultúrpark népszerűségét bizonyítja, hogy az idén Nyír­egyháza csaknem minden óvodájából elhozták ide az apróságokat. (h) ÉRETTSÉGI ÓTA TÖRTÉNT... „Nem sikerült a felvételi“ Lassan egy éve, hogy a munkás hétköznapokat kós­tolgatják azok a fiatalok, akik tavaly ilyenkor még a kö­zépiskolák padjait koptatták. Közülük sokan megpróbálták az egyetemi, vagy főiskolai felvételit — és mint mindig, most is sokan csalódtak. Le­mondtak a diplomáról, vagy újra próbálkoznak? Vajon milyen érzésekkel dolgoznak ezek a fiatalok? Erről fag­gattunk három tavaly vég­zett diákot. Érettségivel szakmunkásképzőbe Balogh Erzsébet, a nyíregy­házi Kölcsey gimnázium volt tanulója Szegedre, az élelmi- szer-ipári főiskolára jelent­kezett. — Éreztem, hogy nem si­került jól a felvételi, de azért reménykedtem. Mikor meg­kaptam a vastag borítékot, nagyon elkenődtem. Az érett­ségi mellé a gimiben nem kaptunk szakmát. Nem tud­tam, mit kezdjek magammal. Végül a konzervgyárban he­lyezkedtem el. Drobni Csilla, aki a köz- gazdasági szakközépiskolában végzett, sokkal könnyebb helyzetben volt, mint Erzsi. Mikor megtudta, hogy a számviteli főiskolán elutasí­tották, még válogathatott is a munkahelyek között. A húsipari vállalatnál lett anyagkönyvelő. Egy másik, tavaly végzett kölcseys diák: Bakos Zoltán érettségivel a zsebében szak­munkástanuló lett. Kevés pontot vitt a középiskolából, így sejtette, hogy a felvételin nem terem számára babér. — Válaszút elé kerültem. Vagy segédmunkás leszek — mint több osztálytársam —, és újra jelentkezem. De ha nem vesznek fel ismét... In- káb fényképésztanuló let­tem a 107-esben. Tiniből csoportvezető Hármójuk közül Csilla még a középiskolában, a szakmai gyakorlatok alkalmából ké­pet kapott arról, milyen is egy munkahely. Zoli félig még mindig diák: egy hétig iskolában van, egy hétig dol­gozik. Erzsi számára viszont teljesen új világ volt a mun­kahely. Ráadásul váratlanul nehéz feladattal bízták meg: — Alig dolgoztam két na­pig, mikor kineveztek cso­portvezetőnek. Negyven­negyvenöt idénymunkás ke­rült az irányításom alá: fő­leg nyugdíjasok. Nem volt könnyű fegyelmet tartani, megszerezni a bizalmukat, elérni, hogy hallgassanak rám. De a végére megked­veltek. Ha szóltam, hogy sze­retnék mondani valamit, né­ha csöndben várták a szavai­mat. A két lány úgy határozott, hogy az idén újra megpró­bálják a felvételit. Szorgal­masan tanulnak, előkészítőre járnak. '— Most sikerülnie kell! — szól Erzsi határozottan. — Persze arra is gondolok, hogy esetleg mégsem vesznek fel — bizonytalanodik el a hang­ja. — Nem tudom, hogy jö­vőre is nekivághatnék-e a főiskolának. Csilla most is szerencsé­sebb: Fotóriporter, vagy reklámfotós — Ha újra elutasítanak, ígéretet kaptam, hogy akkor véglegesítenek a jelenlegi munkakörömben. A tanulás­ról egyébként nem mondok Az első útja a kocsmába vezetett január 23-án Kóka Miklós 37 éves érpataki gép­kezelőnek, mikor debreceni munkahelyéről falujába ér­kezett a busszal. Később ha­zament, megv^csorázott, de ismét visszatért a kocsmába. Nyolc óra tájban odament hozzá Batai János, aki ismer­te Kókát, de nem voltak kö­szönő viszonyban. Az ittas Batai minden ok nélkül Ró­kába kötött, végül kölcsönö­sen sértegették egymást, lök­dösődtek, míg a mellettük álldogáló Árnyas László rá­juk nem szólt, hogy hagyják már abba. Batai ekkor úgy meglökte Árnyast, hogy az leült a földre. Kóka nem akarván kelle­metlenséget, a fiával együtt hazament. Bosszantotta azon­ban az oktalan kötözködés és elhatározta, hogy emiatt Ba- tait felelősségre vonja. Ismét a kocsmához indult, pórázon vezetve farkaskutyáját, s magával vitt egy szekercét is. A kocsma előtt várakozott, a fiát pedig beküldte csokolá­dét venni. le. M;ndenképpen el szeret­ném végezni a főiskolát. Hármójuk közül talán Zoli a legszerencsésebb: — „Beleszerettem” a fotó­zásba. Édesanyám is fényké­pész, de eddig valahogy nem tűnt fel mennyire érdekes, szép ez a foglalkozás. És nagy lehetőségeket kínál. Lehet akár fotóriporter, vagy mondjuk reklámfotós. Tizen­három évig tanultam néme­tet: jó lenne azt a tudást is hasznosítani. Sőt változatla­nul érdekel a jog. Nem tu­dom, hogy véigül melyik mel­lett döntök. ★ Erzsi, Csilla, Zoli elmond­ta, hogy nem volt nehéz a felvételi. Kicsit több tanu­lással biztosan sikerül. Ami az elhelyezkedést illeti, a gimnazisták itt — szakma hí­ján — bizony lépéshátrány­ban vannak. Sokan közülük hónapokig csak tengtek-leng- tek. Mások viszont egyből megtalálták a helyüket, s mint például Zoli szakmun­kástanulók lettek. Házi Zsuzsa ■ ■■ Batai és társasága hama­rosan hazafelé indult. Kóka követte őket. A tsz-iroda kö­zelében utolérte Bataiékat, és sértően szólt Batai után. Ba­tai még erősebben válaszolt. Ekkor Kóka elengedte a kutyáját, de az nem Bataira támadt. Batai Kóka felé lé­pett, bár a kutyát nézte. Ezt a pillanatot ragadta meg Kó­ka, és szekercéjét a haragosa felé hajította. A szekerce Batait halánté­kon találta, és ő összeesett, Kóka pedig elszaladt a hely­színről. Batait kórházba vit­ték, mert nyílt koponyatörést és agyzúzódást szenvedett, potenciális életveszélybe ke­rült, de a gondos ápolás kö- vetkezetében egy hónap múl­va meggyógyult. A Nyíregyházi Megyei Bí­róság dr. Rajka Sándor taná­csa Kókát életveszélyt okozó testi sértés miatt két év és hat hónap börtönre büntette, továbbá két évre eltiltota a közügyektől. Az ítélet nem jogerős. (k)

Next

/
Thumbnails
Contents