Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-12 / 60. szám
1981. március 12. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Kihelyezésre váró kocasüldők Á nagy-és kisüzem kapcsolata a sertéstenyésztésben Fejlődő szakcsoportok Az áfészek keretében működő mezőgazdasági szakcsoportoknak több évtizedes múltja van. Már a mezőgazdaság szocialista átszervezése előtt is nagy számban működtek egyszerűbb társulások, amelyekben a résztvevő termelők — gazdálkodásuk egyéni jellegének megtartása mellett — valamely meghatározott termelési cél érdekében szövetkeztek. Az együttműködés tartalma az ötvenes években igen változatos és sokrétű volt, attól függően, hogy a gazdasági cél egy-egy akció keretében vagy folyamatos együttműködés során valósult meg. Szezonális jellegűek voltak például a géphasználati társulások, melyek a közösség által bérelt nagy gépekkel segítették a tagok egyéni kezelésében levő földterületen a talajmunkák elvégzését. Állandó együttműködésre társultak hegyközségekben a szőlőtermelők: közös oltványbeszerzésre, az utak, kutak, garádok, kerítések megóvására. A mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása után a szakcsoportok látszólag vesztettek jelentőségükből. Azonban rövid időn belül beigazolódott, hogy számos területen továbbra is jelentős és szükséges a termelők önkéntes, egyszerűbb formában történő társulása. A 65—70-és években egyre- másra jöttek létre szakcsoportok az áfészek és .a Mészöv segítségével. A 70-es évek elején már ötvennél több szakcsoport működött. A következő években további fejlődés következett be, elsősorban a munkaigényes és a háztáji gazdasággal összefüggő termelési ágazatokban, mint a méhészet, a nyulászat, a kertvédelem és a baromfitartás ágazatai. Az áfészek megyei szövetségének elnöksége és az áfészek igazgatóságai nagy figyelemmel és hozzáértéssel segítették a szakcsoportokat. Testületi üléseken tárgyalták meg a 28/1972-es és az ezt módosító 32/1977-es miniszter- tanácsi határozatokból adódó, sajátosan megyei szakcsoporti tennivalókat, meghatározva az áfészek feladatait, a szakcsoportok fejlődésének irányát. Ennek nyomán a megyei közös alapból több éven át 2 millió forint támogatást adtak a szakcsoportok anyagi és eszközellátásának fejlesztésére, amit nem kellett visszafizetni. A szakcsoportszervező munka az áfészek fontos tagérdekeltségű feladata lett, amelyet legfőbb okmányuk, az alapszabály is kifejezésre juttat. A szakcsoportok számszerű fejlődése, gazdaságos tevékenységük előmozdítása az áfészek mindennapos tennivalója. Mindezek eredménye, hogy a megyében működő szakcsoportok mozgalma az elmúlt öt esztendőben jelentősen fejlődött. Számuk 1975 óta az akkori 128-ról 151-re, taglétszámuk 10 és fél ezerről több mint 15 ezerre nőtt. Különösen jelentős a közös értékesítés előrelépése. Az 1975-ös, közel 87 milliós értékesítési összeg 1980-ra csaknem elérte a 180 millió forintot. A szakcsoportok közös alapja a felmért öt évben megháromszorozódott, közel 9 millió forintra nőtt. Az áfészek tagjai közül egyre többen növelik háztáji termelésük hatásfokát a mezőgazdasági szakcsoportokba való tömörüléssel, mert tudják, hogy az áfészek mindenben támogatják őket. Az áfészek taglétszámának 10 százaléka már a szakcsoportok tagja, az áfészek felvásárlási forgalmának 24 százalékát a szakcsoportok állítják elő. A VI. ötéves terv időszakában fontos, hogy a bogyós és csonthéjas gyümölcsöket, vetőmagvakat, gyógynövényt termelő szakcsoportok, a kertvédelmi, galambtenyésztő és egyéb kisállatokat nevelő szakcsoportok taglétszáma és gazdasági eredménye növekedjék. Jelenleg 13 kertészeti és állattartó szakcsoport működik. A nagy létszámú szakcsoportok esetében az áfészeknél önálló előadó foglalkozik tevékenységük segítésével, több helyütt az áfészek tehergépkocsit üzemeltetnek a szakcsoportok áruinak szállítására. A szakcsoportok tavaszi zárszámadásainak eredményeit kellő támogatás segítette elő, amelyre ezentúl még inkább számíthatnak. Mikulás András Mészöv A kisárutermelésmek ma egyik stabil része a sertéstenyésztés. Már évekkel ezelőtt megszűnt az ágazati munkát kisérő legnagyobb gond a rapszodikusság. Volt idő, amikor évenként változott a tartás, a tenyésztés és az áruhústermelés mértéke. Az ingadozás nagyságára jellemző, hogy koronként felére csökkent a kocaállomány, a hízásra fogott süldők száma, máskor az előző csobban kapják az állatokat a kistermelők. Az 1000 forintos kedvezmény jó hatással volt. Tapasztaljuk, hogy az előző év hasonló időszakához mérten többen vásárolnak, vásárolnának anyaállatot. Egyébként a kocasüldők árát az állatforgalmi megelőlegezi, a kistermelő a szerződés szerint részletekben főként süldővel vagy hízott sertéssel törleszt. — Természetesen. Tudom, hogy a mi példánk csak megközelítően lehet minta, de alapul vehető a számításnál. Itt a telepen az egy kocára jutó termelési érték 70 734 forint, a tiszta nyereség egy koca után 8976 forint volt a múlt évben. Ugyanez, sőt ennél jobb eredmények a kisgazdaságokban is elérhetők. Azért mondom, hogy jobb, mert a kisgazdaságokat nem terheli egy sor olyan költség, ami a nagyüzemeknél megvan. — A nyereséges gazdálkodásihoz jó alapanyagra, biztonságos tartástechnológiára van szükség. Megkapják ezt a kisgazdaságok? — Ugyanolyan tenyészállatokat adunk a kisgazdaságoknak, amilyenekkel mi is termelünk. A tartástechnológiát szaktanácsadással isim értetjük. A Fehérgyarmati SERKÖV nagy kapacitású takarmánykeverő üzemmel rendelkezik Tavaly 14 ezer 660 tonna különböző tápot állítottak elő. Mi jutott ebből vajon a háztáji gazdaságokba? Táp a kistermelőknek — Több mint amennyit mi felhasználtunk. A saját etetéshez, hizlaláshoz igénybevett takarmány 4500—5000 tonna volt. A többit nagyrészt a kistermelők jószágainak ellátására szállítottuk. A takarmány-ellőállítással nincs gond, hiszen keverőüzemünk kapacitása 25 ezer tonna, ez ma még nincs kihasználva. A fehérgyarmati beszélgetés a vállalat és a kisüzemek kapcsolatának lehetséges továbbfejlesztésével fejeződött be. Már a közeljövőben megvalósítható elképzelés, hogy a vállalat nem csak kocasüldőket, de hízlalási alapanyagot is ad majd a háztájiba. Ehhez azonban a saját állomány nagyarányú felfejlesztése szükséges, amelyet a telep rekonstrukciója után az idei évre és 1982-re terveznek. Kihelyezésre váró kocasüldők a fehérgyarmati SERKÖV telephelyén. évihez viszonyítva az áLlomány (tartás és hizlalás) megduplázódott. Az ösztönző tényezők Az ingadozások magyarázata egyszerű: szembetűnően érvényesült a kereslet és kínálat törvénye. Ha kevés volt és drága a takarmány, nem volt kifizetődő .a kocatartás, a hizlalás, csőikként a választási malacok, süldők iránti kereslet. Még nagyobb bajnak számított, hogy a tartás, hizlalás nagyobb költségeit nem követte a felvásárlási ár emelkedése, nem volt ami ösztönözze a kistermelőt saját szükségletén kívül az árutermelésre. Lejátszódott ennek a fordítottja is. Olcsóbb lett a takarmány (sok termett), nőtt a süldők iránt a kereslet, érdemes volt kocát tartani. Mindez a múlté. Köszönhető ez jórészt a nagyüzemi sertéstenyésztés fejlődésének, korszerűsödésének, a háztáji és kisáru- termelés fokozott támogatásának, a felvásárlási árak ösztönző hatásának. A háztáji állattartás sokirányú támogatásából kiemelkedő a hízóalapanyag- és a takarmány ellátás folyamatossága. Ehhez párosul az állami támogatás (dotációban), valamint a fel- vásárlási árak olyan szabályozása, amely az érdekeltséget soha nem csökkenti. Bázisüzem Fehérgyarmaton Mennyire van hatással egy körzet kisárutermelésére a nagyüzem? Ezt a Fehérgyarmati SERKÖV tevékenysége is példázza. A szakosított sertéstenyésztő telep 1974 tavaszán kezdte meg munkáját, attól kezdve növekvő mértékben egyik bázisüzeme a háztáji és kisárutermelésnek. Erről a vállalat igazgatója így nyilatkozott: — Évente 400—500 vemhes kocát adunk át a környező községek kisgazdaságainak. Ezenkívül szerződésünk van a Győri AlLat- forgalmi és Húsipari Vállalattal is, oda idén 1600 tenyészkocasül- dőt szállítunk; ennek egy része szintén a háztáji termelésbe kerül. A vömheskocasüldőket itt a megyében szintén az állatforgalmi és húsipari vállalat közreműködésével adjuk a kisgazdaságoknak. — Hogyan és mennyiért adják? — Az elmúlt évben egy kocasüldő ára 5900 forint volt. Most állami dotációval ennél jóval olKifizetődik a kocatartás A kedvezmény, legyen az bármekkora, a kisárutermelőt kocatartásra, sertés hizlalásra csak akkor ösztönzi, ha abból jövedelme, nyeresége származik. A kistermelő számol. Számoljunk mi is. Kifizetődő kocát tartani? Seres Ernő Kisgépek a kertben Mire számíthatnak a termelők? Jó hír a kistermelőknek: a tavaszi szezonban kifogástalan ellátásban részesülnek. Ezt ígérik a vegyianyag- és gépforgalmazó vállalatok, valamint a vetőmagboltok. Országosan a Robi elnevezésű motoros kapából nagy készletet jeleznek, hordozható motoros permetezőből 6400 darabot, háti motoros permetezőből 3700-at kínálnak majd eladásra. Mit kínálnak és ígérnek Sza- bolcs-Szatmárban? — kérdeztük a megye egyik legnagyobb kereskedelmi vállalatánál, az AGRO- KER-nél. Az ajánlat tetszetős. A már emú't^tt Robi (rotációs kapa), a kiskert-talajművelés univerzális gépe olasz—magyar kooperációs termék. Eddig 63-at adA traktor alapára 90 780 forint, a tartozékok (munkagépek) plusz 70—80 ezer forintba kerülnek. Talaj művelésre tehát marad a Robi, illetve az a lehetőség, hogy ma már kistermelők is vásárolhatnak T—16-os, illetve T—25-ös szovjet gyártmányú erőgépeket. A vásárlás alapfeltétele, hogy bérmunkát a kistermelők 25 lóerős (20 kW) gépekkel nem végezhetnek. Egyébként a T—16 és T—25-ös traktorok zöldségkultú- rá£? gyümölcsösök sorközműve- lésére, talajművelésére, permetezésre, kerti szállításra a megfelelő adapterekkel kiválóan alkalmasak. A T—16-os traktor ára 96 200 forint, a T—25-ös 122 ezer 200 forintba kerül. A T—25-ös szovjet gyártmányú erőgép. HORGÁSZOKNAK A tiszai területi engedélyekről Horgászrovattmkban korábban közöltük, hogy a nyíregyházi Alkotmány Halászati Termelőszövetkezet a tavalyi 200 forintról 400 forintra emelte fel a természetes vizeire érvényes horgász területi engedélyek árát. Nem lehet azt mondani, hogy, ez az intézkedés a horgászoknak örömet* szerzett. Sőt, olyan szóbeszéd kapott lábra, hogy a szövetkezet a területi engedélyek árát nem a horgászok által látogatott vizek halasítására fordítja. Ezért kerestük fel Földvári Jánost, a htsz elnökét, aki a következőket nyilatkozta: — örülök a lehetőségnek, hogy a megyei lap horgászrovatában adhatok választ a horgászengedélyek árával és a halászati szőr vetkezetünk halasítási tevékenységével kapcsolatos kérdésekre. — A területi engedélyek árának felemelése nem nyíregyházi „jelenség”, a halászati szövetkezetek országszerte többet kérnek az idei éves jegyekért, mint tavaly. Ezek a gazdálkodó, halhúst termelő egységek is a népgazdaság szerves részei és a gazdálkodást, a piacot befolyásoló különféle tényezőket ők sem kerülhetik ki. A horgászoknak, akik valameny- nyien dolgozó emberek is, minden bizonnyal nem kell ezt részletesen magyarázgatni. Horgászat 3000 hektáron — 1977 decemberében jelent meg az Elnöki Tanács törvény- erejű rendelete a halászatról és horgászatról. Ezt követte a MÉM rendelete az említett törvény végrehajtásáról. Mindenkinek módjában van ezeket tanulmányozni a Magyar Közlöny 1977. decemberi 94. számában. Az irányadó rendeletek szerint az állam halászati jogát szövetkezetünknek engedte át a Tiszán Záhonytól Tiszabodig és a Tisza holtágain — egyes kivételekkel — valamint a Keleti főcsatornán és más csatornákon. Ezek a természetes vizek mintegy háromezer hektárt tesznek ki, többszáz kilométeren. Ekkora hatalmas vízterületen kap jogot a horgász arra, hogy 400 forintért — a tilalmi időket kivéve — egy évig horgásszon. Ezeket a vizeket szinte átengedtük a horgászoknak, hiszen azokon az ősi módszerekkel dolgozó néhány halász munkájának inkább romantikája van, mint látványos eredménye. A szövetkezetünkben 1980-ban megtermelt 8200 mázsányi halból mindössze 455 mázsát adtak a természetes vízi halászok, ami még a hat százalékot sem éri el. Fizetésüknek is csak a felét keresték meg az élő vízen, a másik felét halastavainkon és tározóinkon végzett munkájukkal érték, el. Halhústermelő munkánk válójában a 190 hektárt kitevő halastavainkon és 204 hektárnyi belterjes vizünkön folyik. Az árbevétel egy százaléka —* Tavaly mintegy 2000 területi engedélyt adtunk a horgászoknak, ami az akkori 200 forintos árat véve: 400 ezer forint bevételt jelentett. Több. mint 49 milliós árbevételünknek még az egy százalékát sem érte el ez az ösz- szeg, tehát megmosolyogni való az a horgász szóbeszéd. hogy szövetkezetünket a horgászok tartják el. — A horgász területi engedélyek árának megállapításáról még annyit szeretnék megemlíteni, hogy az ide VQ^atkozó halászati jogszabályok értelmében a hisznek az ötvenkét elkészítendő halászati üzemtervébe kell azt beépíteni. Az üzemterv jóváhagyására pedig a területileg illetékes megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya jogosult, mint hatósági szerv. — A területi engedélyek árának megállapításánál két szempontot vettünk figyelembe. Az egyik a horgászok által íafogott évi halmennyiség egy főre eső átlaga, a másik pedig a szövetkezetünk által kitermelt hal 1 kg-ra eső önköltsége. — A megye horgászegyesületei — mint azt a legutóbbi horgász- rovat is közölte — a fogási eredménynaplókon „bevallott” adatok szerint 17 kilós egy főre eső fogást összesítettek átlagosan. Ezen belül a htsz-vizeken (a Tisza és holtágai) összesen 224 mázsa halat fogtak. A szövetkezetünk által kitermelt 1 kg hal önköltsége a természetes vizekben — figyelembe véve a közgazda- sági szabályzó rendszerben foglaltakat — 31 forint volt. — Az említett adatokból és számokból következtetni lehet arra, hogy szövetkezetünk miért emelte fel a területi engedélyek árát. 12 vagon kihelyezett hal N — A halasítás mértékéről szólva Nel kell mondanom, hogy ezt is a már említett halászati üzemtervben rögzítjük. A szövetkezetünk kezelésében lévő természetes vizekbe úgy belterjes, mint külterjes vonatkozásban évi viszonylatban mintegy 12 vagon tenyész- halat és ivadékot helyezünk ki. — A horgászrovatban elhangzottak olyan vélemények is, hogy a htsz-ek nem hívják meg a horgászegyesületeket a halasításhoz, valamint hogy a htsz-ek a területi engedélyek árának 60 százalékát nem fordítják halasításra. Ezzel kapcsolatban csak any- nyit: a halászati törvény a horgászok jelenlétét a halasításnál — nem írja elő, valamint azt sem, hogy a horgászok pénzét milyen mértékben fordítsuk halasításra. Vizeinket a törvények szerint akkor is halasítanunk kell, ha szövetkezetünknek a területi engedélyek után semmiféle bevéte nem származna. A halasításnál az említett illetékes hatóság van jelen, miután jóváhagyta a halasítás v mértékét is tartalmazó üzemtervünket. — A horgászok között akadnak jó néhányan, akik egy-két órás kapás nélküli üldögélés után hamar kijelentik: „nincs is ebben a vízben hal!” Pedig az igazi, tapasztalt horgász tudja, hogy az eredményhez türelem, helyismertet, sok-sok megfigyelés, a halak szokásainak, természetének ismerete kell. Egy példát: néhány vendégünknek megengedtük tavaly, hogy a császárszállási halastavunkon kísérleti horgászatot folytassanak. Napok múlva eredmény nélkül tértek vissza, a szokásos kérdéssel: „Van egyáltalán hal abban a tóban?” Nos, abból a tóból hektáronként csaknem húsz mázsa halat vettünk ki. Vendégeink a horgaikat szinte a halak hátára dobták . . . A népgazdasági célokkal összhangban — Ami a halászok és a horgászok viszonyát illeti: múlóban van a régmúltba nyúló halászhorgász ellentét. Sok horgász él őszinte barátságban a halászokkal, akik tanácsaikkal szívesen segítik őket. Felsőbb szinten is együttműködésre törekszünk, szövetségünk is erre hívta fel legutóbb a figyelmüket. Eddig is szívesen adtunk át holtágakat horgászkezelésbe, jó minőségű halivadékkal is szolgáltunk, ha megkerestek bennünket. A továbbiakban is jó lenne, ha a horgászok segítenének jelzéseikkel a víztisztaság, a környezet .védelmében, vagy az orvhalászok elleni fellépéssel, akik ellen küzdeni szövetkezetünknek nincs elég ereje. Szerintem a horgászhalász kapcsolatok kizárólag a kölcsönös előnyök alapján fejlődhetnek tovább. Figyelembe véve, amit a halászati törvény első helyen említ: A halászatnak, a halgazdálkodásnak és a dolgozók pihenését szolgáló horgászátnak a társadalom érdekeivel és a népgazdaság céljaival összhangban kell fejlődnie, (pj.) A cseresznye- és meggyfák ápolása Tavaszi készülődés a kertbarátklubokban A Hazafias Népfront kebelében működő kertbarátok és kis- tenyésztők társadalmi szövetségének munkatársai az elmúlt napokban a ramocsaházi, a nagydobosi, a baktalórántházi és a balkányi kertbarátklubok esti foglalkozásain vettek részt — erről számol be Varga Ferenc levelezőnk. A Hazafias Népfront megyei bizottsága részéről Nyéki Bálint, dr. Széles Csaba, a kertbarátok és kistenyésztők megyei szövetségének elnöke, Varga Ferenc szervező titkár és Szilvássy József, az AGROKER gazdasági igazgatója tartott előadásokat az idei munkákra való felkészülésről és válaszolt a résztvevők kérdéseire. Az AGROKER szakkiadvá^ nyai is segítették a tagság tájékozódását. Nagydoboson és Baktalóránthá- zán a klubok szép múltra tekinthetnek vissza, Ramocsajiázán és Balkányban viszont még csak most alakultak meg a klubok és tagjaik örültek a tavaszi kert- művelő és növényvédő munkálatokkal kapcsolatos tájékoztatásnak. Hiszen mind magasabbak a minőségi követelmények, különösen a gyümölcs (almafélék) és a zöldség vonatkozásában, az eredményeket pedig csakis szakszerű kertműveléssel és növény- védelemmel érhetik el. Az egyszerű közösségi forma összetartó ereje, egymás tapasztalatainak ismerete, a nagyüzemek és az ÁFÉSZ-ek támogatása segíti céljaik megvalósulását. tak el, és érkezik még 364. Az ára (13 600 forint) — ahhoz képest, hogy mi mindent tud — elfogadható. Evekig keresett és sokszor hiánycikk volt a japán motoros permetező. 1979-ben csak 407. 1980-ban 408 jutott a megyének. Most 1500-at igazoltak vissza, tehát várható az igények teljes kielégítése, annál is inkább, mert más típusú permetezőgépekből szintén a korábbiaknál nagyobb darabszám érkezik. A 942 forintos háti permetezőkből például eddig 350-et értékesített az AGROKER, de folyamatosan 1600 érkezik. Természetesen most is van olyan géptípus, amiért óriási a sorban állás. A TZ. 4K—14—/B kistraktorból 1979-ben csak 37-et, 1980-ban már 61-et kapott a vállalat. Ez évben 50 gép leszállítását jelezték. Ilyen szűk keret mellett az igény kielégítésére a vásárlási szándék bejelentésétől számítva két évig kell várni, pedig nem olcsó gépről van szó. A háztáji és házikertek, hobbitelkek gépellátása az idén valóban javult, annál is inkább, mert nem csupán az AGROKER értékesíti az említett munkaeszközöket, sok azonos típusú gép beszerezhető a Hermes, a Vasvill és a Szöváru üzletekben is. Meg kell még említeni: miután rendelet van arra, hogy 20 ezer- forinton aluli gépvásárlás a mezőgazdasági üzemeknél nem jelent beruházást, a tsz-ek a háztáji ágazat gépesítését a Robi- kapákkal is fejleszthetik. Ez annál inkább hasznos lenne, mert a házaknál lévő kertek, zártkertek talajművelése a lovak számának csökkentésével egyre nehezebb, körülményesebb. Néhány Robival egy-egy község házikertjeinek teljes művelését bárhol elvégezhetik. Fejlődést jelentene a háztáji termelésben, a háztáji ágazat erősítésében, hogy ahol van rá keret, a gépesítést T— 16-os és T—25-ös traktorokkal erősítenék. (S. E.) Sokan igénytelen gyümölcsfának tartják a meggyet és a cseresznyét, de ha bő termést várunk fáinktól, akkor tudnunk kell, hogy a téli nyugalmi állapotban e fák is- igénylik az ápolást. Nyugalmi állapotban a mo- nilia, a gnomóniás levélfoltosság, a kaliforniai pajzstetü és a kéregmoly áttelelő alakjainak gyérítése miatt nélkülözhetetlen a mechanikai védekezési eljárások elvégzése. A monilia fertőzési lehetősége lényegesen csökkenthető, ha a fákról a gyümölcsmúmiákat, a száraz virágokat és beteg vesszőket levágjuk és megsemmisítjük. Ugyanígy el kell távolítanunk — különösen a meggyfák esetében — a gnomóniás betegség következtében elpusztult, elszáradt és fán maradt leveleket is. Ha a fák csúcsi részén kaliforniai pajzstetűtől fertőzött, telelő lárvákkal borított, száradó vesz- szőket észlelünk, úgy vágjuk le azokat. Érdemes a kéregkaparást is elvégezni, mert a kaliforniai pajzstetvek mellett az egyéb áttelelő károsítókat is elpusztíthatjuk. Ne feledkezzünk meg a seb- zési felületek szakszerű — SAN- TAR sebkezelő pasztával végzett — ápolásáról sem. Noha a megelőző (preventív) kezelésnek igen nagy jelentőségük van, mégis szükség van a károsítok nagy hatékonyságú vegyszerekkel való irtására is. A rügypattanás ^előtti, tél végi permetezés lemósásszerűen — téli higítású mészkénlével — a lehető legjobb hatású a kaliforniai pajzstetü áttelelő lárvái ellen. A mészkénlének gyérítő hatása van a levéllikasztó betegséggel szemben is. A téli higítású mészkénlének ezenkívül a fekete cseresznye levéltetűvel szemben is van egy bizonyos védő hatása. Réz hatóanyagú — 0,3%-os réz- oxiklorid 50 WP — kemikáliával akkor permetezzünk, ha a monilia és a levéllikasztó betegség a múlt évben erősen sanyargatta fáinkat. Dr. Széles Csaba i ivariig KISTERMELŐK-KISKERTEK i nyilatkozik a Alkotmány HTSz elnöke
