Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
1981. március 1. o Az egykori szabadiskola igazgatója Cili táncol, bohóckodik, éneke/ A 70 éves Berky Nándor Kedvenceiik filmen és színpadon Esztergályos Cecília civilben Annak az épületnek a helyén, ahol most a Kelet-Ma- gyarország szerkesztősége is van, állott azelőtt a Glovicz- ky-féle műterem. A fiatalabbak nem emlékezhetnek rá, a középkorúak pedig talán elfelejtették, hogy mintegy tíz éven át itt volt az akkor kisszámú szabolcsi művészek közös műterme. Erre az üvegfalú, emeleti néhány kis helyiségre ma már némileg meg- hatódottan lehet visszagondolnunk. Az akkori viszonyok között nehezen induló, sok lelkesedéssel, ábrándokkal szőtt tervek csak évekkel később váltak valóra, de ez az épület volt a megyei képző- művészeti élet bölcsője. Berky Nándor is itt dolgozott. Bár idegenben született, Nyíregyházán nőtt fel s innen került a főiskolára. Ekkor már alkotó művész volt, a temetőben több síremléke még ma is áll, de az ugyanakkor készült szép, aranyeozinmázas kerámiáit ma már nem találni. Budapesten Pátzay Pál és Bory Jenő voltak a mesterei. Szép sikereket ért el, de 1946-ban annyi más művészhez hasonlóan ő is otthagyta a háború utáni fővárost. A legjobb pillanatban tért haza. ősz Dénessel megalakították a Szabadiskolát, melynek nemsokára azután igazgatója lett. Tanítványai közül, akik közvetlenül tőle indultak el, kettőt kell kiemelni: Nagy Sándor szobrászművészt, az Örökváltság — emlékoszlop alkotóját és Pál Gyulát. Ez utóbbi azért meglepő, mert a festőművészek általában Diószegit vallják mesterüknek. Visszatérve a Zrínyi Ilona utcai műteremhez, itt születtek Berky Nándor legszebb kisplasztikái. Csak néhány közülük: Aratás, Dinnyés, a kis Esze Tamás, a Harmad- osztályú utas, a Mártír-emlékmű tervezete, Pipacsos lány, Zsuzsi. Még sokan emlékezhetnek rájuk. Nyíregyházán lévő számos köztéri alkotása is itt készült, mint a színház előcsarnokában lévő Bessenyei-portré, a Krúdy- és Kossuth-plakettek a Vöröshadsereg útján, az Irodaház két pannója, a Szabolcs étterem domborműve, a Móricz Zsigmond mozi előcsarnokában a Felszabadulás és Mó- ricz-portré és a Vasvári Pál- dombormű a hasonló nevű gimnázium falán. 1960 végén Debrecenbe költözött. Nagy művészetpolitikai terveinek megvalósítását és továbbvitelét már mások végezték. A napokban Kisvárdán kiállított 27 szobor dióhéjban utal a művész pályájára. Legkorábbi szobra, a „Marokszedő” közvetlenül a főiskola elvégzése után készült. Hallatlanul finom rezdülésektől vibrál ez a nagyobb méretű alkotása. Egy elbűvölő leány- portréjáról pedig a nézőnek az a gondolata támad, hogy Támaszkodó (Elek E. felv.) Marokszedő lány ennyi belső kultúra, ami ezen az arcon ragyog, talán nemcsak ma nem létezik, hanem a művész valójában csak úgy álmodta. Expresszív hajlamának „Don Quijote” a legZenélő frappánsabb kifejezője. A „Mosónő” József Attila ihletésű, Nyíregyházán még „A mama” volt a címe. Az „Anyaság” a legszebb Berky-kis- plasztikák közé tartozik. Szimbolikus figura, benne a sima .felületek csavarásával nemcsak egy eredeti kompozí- ciós megoldást talált a művész, de ugyanakkor valami mélyen megindító atmoszférával is tudja körülvenni. A debreceni utolsó húsz év termése abból a szempontból is érdekes, hogy miként alakult a művész felfogása. Csak a leglényegesebbre lehet kitérni: a mintázás biztossága, a lírai kiteljesedés megmaradt legfőbb kvalitásainak. Formailag a lehetőség határáig egyszerűsödött, a következésképpen a kristályosán tiszta formákkal a művek hangulata is átlátszóbb, légiesebb lett. A „Tél”: két szépen ívelt kúpforma két kendőbe bugyolált női figura, a „Gém” a hortobágyi madárvilág méltóságteljesen kecses képviselője, a vonalak és mozdulatok szépségének megtestesítője, amint éppen szárnyait bontja. De a többi művéhez is lehetne hasonló megjegyzéseket fűzni. A kisvárdai művelődési központ ötlete szerencsésnek mondható, nagy hiányt pótolt, megelőzte a megyeszékhelyet és a múzeumokat. Köszöntése a 70 éves mesternek, akinek sokat köszönhet a város és a megye képzőművészeti élete, s akinek a művészete ma is olyan megkapó és eleven, mint amikor még a Zrínyi Ilona utcán dolgozott. Koroknay Gyula Már a pólyában is gyakran kirúgott a hámból, és előbb tanult meg bukfencezni, fejen állni, fél kézzel egyensúlyozni, mint két lábon járni. 1. Ebadta kölyke volt, de — szerencsére — kislány. Szülei nem gátolták izgé- konyságában, sőt! Táncolni taníttatták, majd elvitték az Állami Ballettintézetbe; ahol nyomban felfigyeltek rá és „simán” felvették a növendékek közé. Kitűnőre diplomázott és még azon az őszön a Pécsi Nemzeti Színház Euró- pa-hírű balettegyüttesének tagja lett. Három évig táncolt a Pécsi Balettben, főként modern kompozíciókban kapott főszerepet. Esztergályos Cecília — mert róla van szó — talán még ma Pécsett ropná a táncot, ha nem szól közbe a véletlen, egy fiatal filmrendező: Szabó István alakjában. Szabó meglátta Cilikét a színpadon és nyomban szerződtette „Te” című kisfilmjének főszerepére. A film és Cili egycsapás- ra meghódította a közönséget és a szigorú kritikusokat, nemcsak itthon, hanem külföldön is. A „Te” sorra nyerte a nagydíjakat a cannes-i, a tours-i és több más nemzetközi fesztiválon, Cilit pedig elhalmozták a hazai filmrendezők munkával. — Három éven keresztül pendliztem Pécs és Budapest, a balettszínpad és a filmgyár között — mondja. — Végül kettő közül a harmadikat választottam: felvételre jelentkeztem a Színművészeti Főis- kilára. Nem dicsekvésként mondom, de itt is kitűnő eredménnyel végeztem, majd a Thália Színházhoz szerződd tem és azóta is itt dolgozom. Esztergályos Cecília a Thá- liában alig tíz év alatt negyvenhét színdarabban alakított karakterfigurákat és főszerepeket. Délelőtt próbákon vesz részt, este szinte mindennap játszik, s ha futja még idejéből, nyakába veszi az országot „Apropódium” című önálló műsorával. Mindezek mellett gyakran hívják forgatni a filmgyárba, a televízióba. — Melyek voltak a legemlékezetesebb színpadi sikerei? — Hadd említsem előbb az elsőket és a legkedvesebbeket: Móricz Zsigmond: „Csibe” című színművének címszerepét és Bródy Sándor „Dadá"-ját. Nagyon szerettem a Petruskát, a Kalevalát — ez utóbbival vendégszerepeltünk Finnországban és az előadást átvette a Finn Televízió is — a Ramajánát és az utóbbi feladataim közül "a „Bal négyes páholyt”, amelyben Fedák Sári alakját idéztem meg a színpadon. — És a tánc? A balettintézetben és a Pécsett töltött éveknek nagyon sokat köszönhetek. Elsősorban a könnyed színpadi mozgást, hiszen a színésznek a testével is alakítani kell. Megőriztem hajlékonyságomat, és így gyakran bíznak rám prózai szerepeimben is táncos-akrobatikus „betéteket”. Minden reggel tornával kezdem a napot, délutánonként pedig énekórára járok. Mert ez is hozzátartozik a színész felkészültségéhez. Emellett rendszeresen úszom és egyetlen percet sem lopok el alvásadagomból, inkább lemondok a magánéletről, a privát szórakozásokról. Dehát valamit — valamiért! — Film? — Most kerül a közönség elé kettő is! A „Boldog születésnapot Marylin”, melyet Szörényi Rezső rendezett és a finn—magyar közös produk- sióban készült „Vámmentes házasság”. Ez utóbbit Zsombolyai János rendezte. Hadd tegyem hozzá: életem legszebb heteit töltöttem a nyáron Finnországban, ahol a „Vámmentes házasság” külső felvételeit forgattuk. — A Thália Kabaré legutóbbi műsorában séokatlan szerepkörben: bohócként láthattuk. — Nincs ebben semmi különös. Imádom a cirkuszt, tisztelem és nagyra becsülöm az artistaművészetet. Magam is szeretek olykor kimázolt képpel, buggyos nadrágban, csónakcipőben csetleni-bot- lani, bukfencezni a színpadon, és — gyerekközönségnek játszani! — Most milyen feladatok várják? — A Thália Színházban viszonylag kicsi, de hálás szerepet kaptam Kassák Lajoß „Egy ember élete” című művének dramatizált változatában. S türelmetlenül várom, hogy elkészüljön új stúdió- színpadunk. A Thália Színház ugyanis megkapta azt a szomszédos épületet a Nagymező utcában, ahol annakidején, a két világháború közötti évtizedekben híres éjszakai szórakozóhely, az Arizona működött. A szükséges átalakítások után remélhetőleg tavasszal birtokba vehetjük a helyiséget. Elsőként — hódolva a hely emlékének — az Arizona történetéről szóló műsort mutatunk be. Miss Arizonát, a két világháború közötti Magyarország éjszakai életének koronázatlan királynőjét én alakítom, férjemet, a műsorok rendezőjét és a korszak népszerű zeneszerzőjét: Rozsnyai Kálmánt pedig Rátonyi Róbert. A szerző: Szilágyi György. Már olvastam a darabot: parádés alakítás lehetősége vár itt G. T. Sóstii raüvészvendégíink tárlata a fővárosban Olykor az út mellett találkozni feldarabolt nyárfával, kivágták, de a rönkök még hajtanak, élnek. Valahogy ilyen makacsul még mindig hajt, érleli termését a régi sóstói művésztelep, mikor hét éven át festőket látott vendégül a város. Velimir Petrov 1973-ban volt vendégünk, s most, nyolc év múlva a Bolgár Kultúrában február 24-én nyílott kiállítása. Jólesett látni annyi idő után a nagy darab ruszei festőművészt a kései híradóban a képernyőn. Nyíregyházán még sokan emlékezhetnek rá. Jólesett látni bemutatott műveit is. Mikor a Szeréna-lakban dolgozott, akkor is így festett. Mint sok bolgár művész, olyan mese- és álomközi hangulatban ő is transzponálja a világot egy különös, bűvös varázsba. Színei erőteljesek, majdnem hogy vadak, vonalai kuszák, expresszívek. Nem egy képe van a megyeszékhelyen különböző intézményeknél. A csarodai templom őt is megragadta. Ezekben a napokban ezeket most jobban meg fogják nézni. A híradóban nagyon , jó volt hallani, hogy nem feledkezett rólunk. Nem felejtette el annyi év után, hogy Nyíregyházán egyszer művésztelepen volt. Kedves Velimir, mi sem feljtettünk el... Koroknay Gyula KM VASÁRNAPI MELLÉKLET A lliavvata című színm en (MTI Fotó — KS)
