Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
1981. március 1. o „Minden emberben van tehetség“ Nyíregyházi beszélgetés dr. Czeizel Endre genetikussal Dr. Czeizel Endre a két nagysikerű televíziós sorozat után röpke hónapok alatt milliók ismerőse, szakterülete a genetika pedig milliók témája lett. A Humán- genetikai Laboratórium vezetője, az orvostudományok doktora, a Vasas egykori futballistája a tudomány egy olyan kapuját tárta szélesre a közvélemény előtt, amelyen korábban még csak bekukucskálni sem mert illetéktelen. Dr. Czeizel Endre a TIT Bessenyei György szabadegyetem meghívásának eleget téve a napokban Nyíregyházán nagysikerű előadást tartott. — Mielőtt még bárki arra gondolna, hogy hiba, elírás történt a fenti mondatban, kérem, beszéljen arról az időszakról, amikor a sport állt élete középpontjában. — Szívesen teszem, márcsak azért is, mert felejthetetlen évek voltak ezek — kezdte a beszélgetést. — Lehet hogy meglepő, de én mindig futballista akartam lenni. Ilovszky Rudolf, Jeckl István, Lőrincz Emil keze alatt jártam végig a szokásos futballista szamárlétrát a piros-kékeknél, a kölyök III-tól az ifi I-ig minden csapatban játszottam. Középhátvédként kezdtem, de hamar előrevittek csatárnak. Mathesz, Kaszás játszott abban a csapatban. Jó kis gárda volt! Aztán eljött az ifikor vége, s én rá- éreztem: nem lesz belőlem világrengető futballista. Kétszeres ifjúsági válogatottként búcsúztam a Vasastól. Bár a kosárlabdát a focinál is jobban műveltem, a BVSC hívó szavára mégis nemet mondtam. Következett az egyetemi felvételi, s tudtam: az orvosi pályára nem lehet „félállásban” készülni. Szívszorító válaszút elé kerültem, de a tudat legmélyén már eldőlt a sorsom. — Gondolom, azért maradt valami kapcsolat a sporttal, a labdarúgással? — A tudomány olyan, mint az egérfogó. Aki egyszer beledugta a fejét, az egyáltalán nem, vagy csak nehezen tudja kihúzni onnan... Azt követően, hogy „beleszédültem” a genetikába, a tv-ben csak a híradót és a futballmeccseket nézem. Az aktív sportot mostanában gyerekeim varázsolják az életembe. Nagyon büszke vagyok arra, hogy három gyerekem közül Barbara lányom többszörös országos bajnok atlétikában, Balázs fiam pedig a vitorlázásban jeleskedik, s legutóbb az „Év ifjúsági sportolói” között szavazatot kapott. Nagyon szorítok a sikereikért. — Minden bizonnyal nem hiába, mert a hírek szerint tehetségesek. Apropó, doktor úr ... Mi a tehetség valójában? — A tehetség létrejöttének biológiai alapja: a szerencsés génkombináció véletlenszerűen jelentkezik nemzet, osztály, fajta, kaszt és családi korlátoktól függetlenül. Ez persze így önmagában nagyon száraz, szakszerűen hangzik. Egy kép talán közérthetőbbé teszi. Az egészet úgy kell elképzelni, hogy amikor megszületünk, kromoszómáinkban, génjeinkben egy nagyon vastag könyv van, ebben pedig egy regény. A könyvből életünk során néhány száz oldalt olvashatunk fel csupán ... Hogy mit, az a velünk született adottságoktól függ. Az, hogy mennyit, mikor és hogyan olvashatunk fel, már a körülmények minőségének függvénye. Minden emberben van tehetség, nincs olyan gyerek, akiben ne szunnyadna ennek valamilyen fajtája. A tehetség megvalósulásának választóvize, hogy az alany és a vele foglalkozók összmunkája felszínre hozza ezt vagy sem. Michelangelótól egyszer megkérdezték: hogyan tud ilyen varázslatosan szép szobrokat készíteni ? A mester azt mondta, nincs ebben semmi csoda, semmi ördöngösség. A kőben már benne van a szobor, a szobrászon múlik, hogy ki tudja e csalogatni onnan. — Egyes megállapítások szerint minden generációban van három százalék kivételes adottságúnak minősíthető egyén. ' Ennek a kiemelkedése, kiválasztódása törvény- szerű, vagy esetleges? — Ez a három százalék minden generációban fellelhető, akikben benne van a potenciális képesség ahhoz, hogy magasan az átlag fölé emelkedjenek. Már csak azért is furcsállom azt a sokszor hangoztatott tételt, mi szerint Puskás vagy Erkel csak egy volt. Abban a generációban, ahol az aranycsapat kapitánya- futballozott és abban is, ahol a nagy zenei tehetség alkotott, volt még néhány Puskás és Erkel képességű ember, csak éppen különböző okok miatt egyáltalán nem, vagy teljesen más területen bontakoztatták ki adottságaikat. — Napjainkban sokat vitatott, tárgyalt téma az öröklődés kérdése. Menynyiben valószínű, hogy a kiemelkedő képességű szülőknek hasonló adottságokkal bíró utódai lesznek? — A tehetség öröklődésében két modellt különítünk el. Az egyik, amikor a családban több generáción keresztül érzékelhető a kiváló adottsá- gúak jelentkezése. Említhetem a Ferenczy családot, a Szentgyörgyi családot vagy a sport területéről a Gerevich és a Németh családokat is. A másik, amikor minden előzmény nélkül váratlanul tör neki az égnek egy Shakespeare, vagy Petőfi méretű tehetség. E két szélsőségesnek mondható modell között számtalan változat lehet. A valószínűségre vonatkozóan csak az adott egyén családfája, valamint körülményeinek tüzetes vizsgálata után lehet érdemleges választ adni. — A potenciális, örökletes adottságok és a lehetőségek feltételezett megléte már nem követel további feltételeket a kiválóság felé vezető úton? — Dehogynem ... Ahhoz, hogy valaki tudós legyen, nem elég nagyon okosnak lenni! Ahhoz személyiség szükségeltetik. Döntő tényező a kreativitásnak, az úgynevezett alkotókészségnek a megléte. ! * — Előadását „A hu? I mángenetika jelene és I I jövője” címmel tartotta. \ J Hol áll ma a szakterüle- 1 ■ te? — A „lombikbébi” megszületése csak tudományunk egyik sikere volt. Ma már megoldódott az ondó- és pe- tesejt-„bankok” léte. Lehetőség van mesterséges megtermékenyítésre, s még a többszörös ikermagzatok „előállítása” is elérhető akár természetes körülmények között akár mesterséges megtermékenyítés útján. Több olyan módszer birtokában vagyunk, amellyel a magzatok méhen belüli fejlődése -biztonságosabbá tehető, illetve befolyásolható. Az utód nemének előzetes és tudatos meghatározása is a megoldás küszöbére érkezett. A mi célunk ma is a betegségek és a kedvezőtlen állapotok: a meddőségek, koraszületések és örökletes ártalmak megelőzése, illetve ártalmas körülményeinek korlátozása. Ügy érzem, büszkék lehetünk tudományunk haladására és eredményeire. — Teljesen nyugodtak lehetünk tehát jelenünk, jövőnk miatt? — Korántsem! A tudomány fejlesztésében a legmeghatározóbb erő ma sem az emberi élet védelme, hanem éppen annak a kioltása, vagyis a fegyverkezési hajsza. Szentgyörgyi Albert szerint az emberiség egész története alatt a tudományos kutatásra fordított összegek csak 1/5-ét teszik ki a jelenleg egyetlen év alatt fegyverkezésre költött pénznek... — Ezek szerint ön csak több alapfeltétel biztosításában látja az emberi örökléstan zavartalan és eredményes fejlődését? — Igen. Három pontba tudnám foglalni, hogy milyen feltételeket kell biztosítani az örökléstan zavartalan és eredményes fejlődéséhez. 1. Az örökletes ártalmak különböző szintű megelőzési lehetőségeinek összehangolása és kiaknázása. 2. A különböző típusú örökletes betegségek előfordulási gyakoriságának meghatározása, majd a kutatás koncentrálása a közegészségügyileg legfontosabbak megoldására. 3. A magyar népesség örökletes sajátosságainak ismeretében, a hazai lehetőségeket figyelembe véve kell rövid távú és távlati konkrét tudományos feladatokat meghatározni. — A humángenetika I jövőjét illetően: terveik I I között milyen szerep jút I az örökletes adottságok " " fejlesztésének? — Nagyon fontos! A humángenetikus két dolgot biztosan tud. Az egyik: az ember örökletes adottságait még alig ismerjük. A másik: az adottságokat befolyásolni genetikai módszerekkel nagyon nehéz és talán nem is érdemes. Az előbbire egy rövid példát is mondok. Jelenleg mintegy 60 ezer gén létezésével számolunk, de közülük csak 3 ezerről tudunk valamit, pontosan azonban csak alig 250- et ismerünk. Génjeinknek tehát csupán elenyésző részét ismerjük, így az örökletes adottságokból keveset tudunk. Ezért lényeges génjeink és „társadalmi hasznuk” megismerése. — Számomra mindig rejtély volt: hogyan tud egyszemélyben kutató, \ genetikai tanácsadó, ismeretterjesztő is lenni, amikor többen egy szakterületet sem képesek átfogni? — Örülök, hogy ezt is megkérdezte, mert sokrétű munkámat néhány szakember már nem veszi jó néven. Nos, én úgy érzem, tehetség kérdése az egész. Ez egy ördögi kör, s az embernek nem árt, ha nem csak a saját profiljában mozog otthonosan. Itt volt például a végtagreakció. Megtaláltuk az okát és természetes, hogy most szeretném elmondani, de ezt csak akkor tudom megvalósítani, ha az érintett valamennyi területet ismerem alfától az ómegáig. — Befejezésül engedjen meg egy sokakat , érintő kérdést: lesz-e folytatása az „Öröklődés titkai” és a „Születésünk titkai" című sorozatoknak? — Lesz. Áprilistól kerül bemutatásra a tíz részből álló „Jövőnk titkai” című sorozat, amely az említett másik kettőnek a folytatása. Nyolc rész felvételei már befejeződtek, míg a további kettőt a televíziónézők kérdései alapján állítjuk majd össze. Nikoláj Roznov (Bulgária) metszete: Párizsi óváros- JENE JÓZSEF: Tőrkarú fák dalolnak Eszembe jutnak a nevek, Hegyek vonulatán a zöld fenyvesek, kialudt tűzhányó kráterek, hegyek oldalában a repedések. Visszhangzik hétszer a völgy tisztán, tőrkarú fák dalolnak, a völgyben házak menetelnek, feszületet visz az út. Együtt megy az egész táj. Integet, erdők lombja alatt, kék-bogár emberek. Apám is köztük van, megismerem. Mondani kellene valamit. Mondani egy országnyi síkságot, (ehhez szokott szemünk) a kanálisban megáradt a víz, de a kis híd még megvan a kerti kapunál, ahol nemrég mosolygó-lombú almafákon alma csilingelt, ha vendég érkezett. De mire ezt végiggondoltam, november-arcuk elveszett, elolvadt a ködben. S mire a késői nap felfénylett, messze jártak. Hulltak a levelek, — mint őseim — de még késő délelőttön, a fák között, zöld árnyék, a kanális túlsó partjának ütközött. NAGY ISTVÁN ATTILA: Szerelem Elment, elment az én párom, világgá ment egy fűszálon. (Mezőségi népdal) Messze futó utak sátorába öltött haragos ruhát magára, kicsi arca estére megázott, szemében elrejtette a lángot, de hold-homloka remegve fénylett, szél haját odaadta az éjnek, mosolyát a kelő sugaraknak, derekát a mohó pillanatnak. Reggelre virágot hajtott értem: álltam előtte, s csak néztem, néztem. Az ismert, energikus mozdulat: Czeizel doktor a nyíregyházi tanárképző főiskolán Pauwlik György KM VASÁRNAPI MELLÉKLET'
