Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
PAPP LAJOS: í Kolenda Utazzunk el! itt csak a gondok, kedvesem; az asztalon nem fér tőlük a vasárnap, szaporodnak, nem kérnek engedelmet, bejöttek ajtón-ablakon: szél jár a repedésekben, a falban pattog az idő, roppan a holnap, a padló réseiben ők sustorognak egyre, s túl a reteszen hangoskodó adósság dörömböl-hadonászik; meg ne lássanak! hunyd be most szemed: felemelkedünk, fogy a felleg, áttör fentről a fény, a csönd jégpáncélját zöld fűszálak, nyilak verik át egyszerre, lehanyatlik; lovunk a szél! kapaszkodj a vállamban; kapál-nyihog, eljött az ideje, tudja, ! várt gyermekkorunktól mostanáig: csillaghajó-táltos, útja sugáregyenes, rázkódik, tűzre áll, magasba szökken, kéken lobogó szemében acél-tükör a nap, kívánságunk teljesedik! a szabadság gyermeköröm-körtánc: a nehézkedő félelmet ledobtuk, zuhan, egyre kisebb; nem félünk akaszkodó aszattól, tüskös huzakodástól, sercegő-vizes gyávaság itt nem kerülget, holló-kétkedések homlokunkra nem vetülnek, gyűlölet kés-ingája nem leng arcunk előtt, nem húz le a mély, elnyelő ólomtenger; az emlékezet folyóvize tejfehér: felhőfátyol lebbeff, a tavasz vizeinél együtt voltunk akkor, és tiszták, és tiszták; fűzfákra függesztett gitárok feletted, s mondtam akkor: szeretlek, távol énekeltek, ugyanakkor: szép vagy, a beszéded kedves, az én szerelmesem enyém és én az övé; két emlőd vadkecskék, liliomok közt legelnek, fordítsd el szemeid! megzavarnak engem; szédülök s elveszek sugaras ítéletedben, balkezem a fejed alatt, jobb karommal megölellek, derekadból virág hajt ki, virág-rét, virág-felleg: halhatatlan az álom, ölelj! repüljünk tovább, valahol megtalálom mind, ami múlandó ébrenlétünkben elveszett: í az utca démon-erdő, ördög-vihogás tolong, kirakat-falak közt fillér-vágyakat csörgetek, csöndült a nap és elgurult; most hazamegyek, gondok nyűgét-koloncát vinnem egyre nehezebb, í s valami megint kevesebb: kapaszkodj a vállamban, álmom kulcsa nálad van, feszülő homlokomnak elárulta homlokod, s huhoghat kint a holnap, megmaradsz, amint én álmodban megmaradtam vigyázónak: emlékeink lüktetnek a falakban, I ölelésünk-ölelésük az otthon; ötkor délután jössz a munkából, a gyerekek jönnek az iskolából, megjövök fáradt estének a mából, I cipőmet-bajaimat kioldom; üt-mutat az óra: járunk törető körön, s a magunk-cséplő úton, kipergő magvak útján, életünk kimért körén botladozva, köszönöm ezt a megtartó csapdát, körülvevő hűséget; köszönöm fogságomat, szép asszony-eszességed: ének kerülget, engedd kezemre szállni. Az asszonyoknak bölcső e föld. S a gödör kis gyermekágy. Szülnek bele gyereket. A mezők száradó pelenkák. A szélben, csöpp rékliben kicsinyük rugdalózik játszva. Fürdetik pocsolós levegőben. ' Játéknak van kies akácfa. Fölöttük a dróton lebegő ég, röpdöső ingecske integet. S az árokban, járókában nevelnek virgonc életet. A kit vers költői, Papp Lajos és SerfőzS Simon, a Mis. kolcon megjelenő Napjaink című folyóirat szerkesztői ma, vasárnap délelőtt 10 órakor a Szabolcs-száUó presszójában rendezendő irodalmi matiné vendégei. Valaki képletesen élő történelem- könyvnek nevezte dr. Székely Miklós, kisvárdai ügyvédet, a munkaközösség vezetőjét. Olyan embernek, aki sejtjeiben, idegszálaiban őrzi a közelmúlt történelem egy-egy fájdalmas, máskor felemelő mozzanatát. Nem volt történelmi események hőse, nem fűződnek nevéhez rendkívüli tettek, de amit átélt és legjobb lelkiismerete szerint véghezvitt, megérdemli a kortársak figyelmét... Honnan indult a pátrohai szatócs fia? Hogyan szabott számára rendhagyó élet- utat a történelem? Heten voltak testvérek, ő negyedikként született. Szorgalmas tanuló volt, az elemi iskola után a közeli kisvárdai Bessenyei gimnáziumban folytatta <a tanulást. Harminckettőben sikeres érettségi vizsgát tett. Előtte állt az út, hogy kiemelkedjen és megtegye az első lépéseket a diploma felé. — Eredetileg^ orvos szerettem volna lenni, de ekkor már érvénvhen volt a faji megkülönböztetést szentesítő törvény, így választottam a jogi egyetemet, amelynél még akkor nem zártak el minden utat a bejutáshoz. Debrecenben lettem joghallgató, harminchatban avattak doktorrá. De az államvizsgán még át kellett élnem egy eléggé kellemetlen epizódot... Az történt — meséli —, hogy egy erősen jobboldali beállítottságú profesz- szor két olyan fasiszta elmélettel foglalkozó könyvet kért tőle számon, amit ő nem olvasott. Már egyetemista korában tagja lett ugyanis a baloldali diákcsoportosulásnak. A professzor, akit kegyelmes úrnak kellett szólítani, megbuktatta. Az utóvizsgán engedte át, azzal a sokatmondó megjegyzéssel: „Vallja be, magában van egy kis magyar beütés, nem százszázalékos zsidó...” — Harminchat június 30-án avattak jogi doktorrá. Hazajöttem. Kisvárdán A közelmúltban bemutatott tv-soro- zat után Bujtor István — alias Sándor Mátyás —, népszerűsége ugrásszerűen megnőtt. Fényképek, autogramkérők ezrei halmozzák el kívánságaikkal és a szerelmes vallomásokat papírra vetők tábora is napról napra gyarapszik. Az utóbbi időben csak az NSZK-ból közel 60 ezer levelet kézbesített címére a posta, de tekintélyes a Franciaországból, Ausztriából, Svájcból és Olaszországból érkező küldemények száma is, a honiakról nem is beszélve. A népszerűséghullám csúcsára jutott Bujtor István a napokban feleségével, Petényi Eszter hegedűművésszel nagy sikerű önálló esten találkozott a nyíregyházi közönséggel. — Milyen érzés az érdeklődés középpontjában állni? — Végtelenül kellemes, csak tudni kell, hogy ez múló állapot. Olyan mint a jóllakottság érzése. O — Apropó. Igaz, hogy a Sándor Mátyás forgatása előtt az olasz producer szigorú feltételekhez, pontosabban megadott testsúlyhoz kötötte a szerződést? — Igaz. Claudio Biondi azt mondta, hogy csak akkor enyém a főszerep, ha tíz kilót lefogyok. — Gondolom ez nem volt könnyű egy Gundel- unoka számára? — Nem ám! De lefogytam! — Ismeretes, hogy soha nem használ dublőrt. A francia—olasz—magyar —NSZK koprodukcióban készült film forgatása közben viszont életveszélybe került... — Az tény, hogy veszélyben forgott az életem, de nem azért, mert a Hvar szigeti forgatás közben a 18 méter magas sziklafalról én ugrottam a tengerbe és nem egy dublőr. Az történt, hogy egyszer jót vacsoráztam kagylóból, ami, mint később kiderült, rossz volt. A légcsövem ödémás lett, összeszűkült, és nem kaptam levegőt. Ha egy negyedSZABOLCS-SZATMÁRI EMBEREK fiz ügyvéd élstiskolája lettem ügyvédjelölt, ahogy régen mondták, ügyvédbojtár. Pátroháról jártam be a principális úrhoz, aztán negyvenben dr. Erőss János nyíregyházi ügyvédnél folytattam, aki baloldali ellenzéki értelmiségnek számított már abban az időben. Ö lett később, a felszabadulás után a megye főispánja. Nála találkoztam Bajcsy-Zsilinszky Endrével. Érdekességként említi, hogy a mostani utolsó napokig jó ismeretség fűzte Tatár Józsi bácsihoz, Bajcsy-Zsilinszky egyik legjobb korteséhez, aki Tiszakere- csenyben élt. Visszakanyarodva a vérzivataros negyvenes évekhez, azzal folytatja: tíz évig volt ügyvédjelölt, mert a faji megkülönböztetés miatt nem tehetetf ügyvédi vizsgát. Negyvenkettőben be kellett vonulnia katonának. A munkaszolgálatosokhoz osztották be, aknát szedtek a Brjanszki erdő közelében. Teljesen véletlen, hogy életben maradt. Hazaküld- ték, hogy itthon 1944 áprilisában őt és szüleit, testvéreit elindítsák a haláltáborokba, ahonnan 45 szeptemberében jött haza. — Talán az önfegyelmemnek köszönhetem, hogy nem haltam bele a nélkülözésbe. Később pedig nem ettem halálra magam. Sok társam sajnos, a tábor felszabadulása után valósággal belefulladt a kondérba. Vagy a legyengült szervezet nem bírta elviselni a hirtelen és nagy megterhelést, az ételt... Itthon sok munka várt ránk, én is tagja lettem a nemzeti bizottságnak, már korábban a kommunista pártnak. Jártam a községeket gyalog, szekéren, biciklin. Vizsgáltam a földosztással kapcsolatos panaszokat, aztán a B-listázási ügyeket. Közben negyvenhatban megnősültem ... Neveket említ a hőskorszakból, akikkel együtt szervezték a pártot, a választásokat, a bontakozó közigazgatást, a közellátási. Az ötvenes évek elején szinte minden átmenet és előzmény nélkül őt is jócskán megérintette a személyi kultusz vihara. Mint megbízhatatlan értelmiségit, aki ráadásul ügyvéd — akik a túlzó felfogás szerint a múltban kivétel nélkül a népnyúzókat szolgálták —, elbocsátották állásából. Kizárták a pártból, államosították a házát. — Nehéz idő volt. Nem tudtam egykönnyen beletörődni, hogy kizártak a pártból, félreállítottak. Fellebbeztem a Központi Ellenőrző Bizottsághoz, sőt a kongresszushoz is. Nem vettek vissza. Fájt, de lassan magamhoz kellett térni. Sokan jól ismertek Kisvárdán és a környéken, tudták, hogy érdemtelenül jártak el velem. Az egyik járási vezető jóvoltából visszakaptam a lakásomat is. Lassan rendeződtek a dolgok... Székely Miklós ügyvéd nem hasonlott meg, nem zárkózott el a közért való munkálkodástól. Ö alapította meg 1954- ben a kisvárdai ügyvédi munkaközösséget, s bár már 67 éves, egyik legfürgébb munkása a jogi életnek. Harminc éve tanácstag, a megyei népfrontbizottságnak is hosszú ideje hasznos és tevékeny tagja. Boldogan mondja, hogy bár alaposan próbára tette az élet, soha nem volt beteg, ma is jól alszik és frissen ébred. — Szeretem ezt a várost, ezt a környéket. Itt éltem le az eddigi életemet. Amit tudtam, tettem is azért, hogy változzon itt a világ. Az egyik legnagyobb elégtétel, megnyugvás az volt számomra, amikor megkaptam a párttagoknak járó 25 éves jubileumi emléklapot. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy később amikor kérték, hogy lépjek be a pártba, én azt válaszoltam, hogy én soha nem léptem ki a pártból, így nem is kérhetem újra a felvételemet. Én pártkönyv nélkül is kommunista emberhez hasonlóan élek és dolgozom. Ezt isínerték el a jubileumi emléklappal, ami meglehet másoknak csak egy díszes papír, nekem sokkal több annál. Naponta sok ember ügyes-bajos dolgait intézi, mint ügyvéd. Közvetlenül tapasztalja az emberi gondolkodásban zajló változásokat, mert a perek, viták szálai mindig az emberben gyökereznek. Ez év július 1-én negyvenöt éve lesz, hogy bejegyezték az ügyvédi kamarába, s azóta — ahogy mondja — nem tette ki a lábát a megyéből. Több mint huszonöt éve az ügyvédi munkaközösség vezetője. Pihenő óráiban szeret olvasni, s mint élő szemtanú és szenvedő alany a háborús dokumentum és művészi irodalom köti le a legjobban. S hogyan lesz később? — Van egy lányom, ügyvéd Pesten. Valószínű, hogy hozzáköltözködünk majd a feleségemmel, mert rokon nincs a közelben. De még addig van idő, és jócskán vannak elintézésre váró ügyek, válaszra váró emberek, akiken segíteni kell — mondja búcsúzóul. Páll Géza BUJTOR alias Sándor Mátyás órával később kapom az injekciót, már késő... — Ez a nemzetközi so- rozat tovább emelte az ázsióját... — Hiszem, hogy igen. Az NSZK-ból mindenesetre rögvest kínáltak egy 40 ezer márkás főszerepet, de nem tudtam vállalni. Ekkor folytak ugyanis a „Pogány Madonna” felvételei. — Februárban a XIII. magyar filmszemlén került bemutatásra ez a film, melynek érdekessége, hogy nem csupán a főszereplője, de a filmnovella, illetve a forgatókönyv írója is ön volt. Milyen volt a fogadtatás? KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. március 8. — Ez égy kommersz film, így a közönségnél osztatlan sikert aratott. A kritikusok véleménye már korántsem volt ennyire kedvező. — Miről szól ez a krimi? — Csak nagyon röviden: Ötvös Csöpi, a tihanyi rendőrség állandó lefokozás alatt álló tagja az apátságból ellopott Pogány Madonna szobor, elrablóinak nyomába ered. Lesz motorcsónakos és autós üldözés, karambol és négy hatalmas nagy verekedés, majd Csöpi egy robogó rendőrautóból felmászik egy helikopter kötélhágcsójára és leereszkedik az üldözött autóra. Mindezt én igyekszem bemutatni — némi trükkel megspékelve. A nézők májusban láthatják a fűmet. — A Vígszínházban műsoron lévő „Kakukk- fészek”-en kívül nem igen láthatja a publikum színházi előadásban. Miért? — Jobban érzem magam a filmgyárban, mint az egyre ellentmondásosabb színházi világban. — Filmgyári színésznek lenni a gyakorlatban mit jelent? —r Teljes művészi szabadságot. O — Vagyis? — Vagyis, hogy a színész visszaadhat szerepet, ha úgy érzi: nem neki való. Nem kell agyonhajszolnia magát: délelőtt próba, este előadás, délelőtt próba, este előadás... Mert azzal is tönkre lehet valakit tenni, ha „agyonjátszatják”. Egy idő után olyan gépnek érzi magát a színész, hogy beleroppan. És akkor elvész számára a játék öröme. Ha pedig nem találja gyönyörűségnek a pályát: kész tragédia. f~\ — Milyen feladatok megvalósításán dolgozik most? — Szőnyi G. Sándor két tv-filmjének felvétele után újabb forgatókönyvírás köt le, amely a magyar Piedone-nak, a Pogány Madonnának lesz a folytatása. A címe: Nyár a pánikban. Nemes- kürty István a Budapest filmstúdió vezetője már megvette. Pauwlik György SERFÖZÖ SIMON: Bölcső
