Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

1981. március 1. VÁLTOZÓ ÉLETÜNK „...ekképp nevelkedtem...44 „Munka, s ütleg között ekképp nevelkedtem, részesültem nagyon kevés örömökben.” A táblára felírt idézetről kérdez a tanárnő: Hogyan nevelkedett Kukorica Jancsi? Hogyan ábrázolja Petőfi a szegények sorsát? Az ötödikesek feleletei szépek, szabályosak, jól értékelhetők. Felismerik a költői jel­zőt, a hasonlatot. De nem tudják pontosan megfogalmazni: mi a szegénység. A fiatal tanárnő mesélni kezd. Édesany­járól, aki 13 éves korában iskola helyett már napszámba járt kapálni. Édesapjáról, akinek néha csak a nagyobb lánytest­vérek kinőtt cipője jutott. Ha magassarkú volt, akkor az. A gyerekeknek ez nagyon tetszik, hahotáznak. Talán el sem hiszik. Ettől már egy világ választja el őket... — Az iskolai nevelőmunka szabályozott, megfelelő esz­közök és képzett pedagógu­sok segítségével valósul meg — foglalja össze a legfonto­sabb feladatokat Toldi Gyula, a nyíregyházi 6. számú iskola igazgatója. Nevelőmunkánk legfőbb célja, hogy az általá­nos iskolában stabil alapot adjunk a gyermekeknek a változó világ befogadására: például a gondolkozás képes­ségének, az önművelés igé­nyének, vagy a tanulni meg­tanulás képességének kialakí­tása. Képessé kell tennünk gyermekeinket arra, hogy a körülöttünk lévő világ esemé­nyeit feldolgozzák, az infor­mációáradatból választani tudjanak jót és hasznosat, s meg tudják különböztetni, mi az, amit nem szabad elfogad­ni, sőt, el kell utasítani. Az általános iskolai neve­lés területei a következők: ér­telmi, világnézeti, erkölcsi-po- litikai-közösségi, politechni­kai, esztétikai nevelés, illet­ve az egészséges életmódra nevelés. Mindezek a nevelési területek át meg áthatják a különféle tanórákat, az órá­kon túli foglalkozásokat, a napközis programokat. A leg­többet az osztályfőnöki órá­kon szerepelnek napirenden nevelési kérdések. • Ma már tipikus családmo­dell, hogy mindkét szülő dol­gozik. Érdemes összevetni az idő osztódását: mennyit tölt a gyermek az iskolában, s mennyit a családdal, illetve másutt; hol milyen hatások érik, amiket a még nyílt szel­lem gyorsan felfog és utánoz­ni próbál. — Divatos manapság arról beszélni — folytatja Toldi Gyula, — hogy egyre fegyel­mezetlenebbek, neveletlenek a gyerekek, amiért az iskola a felelős, mert állítólag elmu­lasztotta megnevelni a gyere­keket. Mi felvesszük ezt a „labdát”, nem akarjuk to­vábbdobni. De valamit azért le kell szögezni, s remélem ezzel mindenki egyetért: az általános iskola nem nevel fegyelmezetlenségre, tisztelet­lenségre. Statisztikailag ki­mutathatóan nőtt az agresz- szív gyerekek száma, a ban- dázás. Az utca, a lépcsőház, a park, a családot rettegésben tartó apuka, egyszóval a kör­nyezet ugyanúgy hat, mint az iskola. Az a tapasztalatunk, hogy ahol az iskola és a csa­lád összhangja teljes, ott nincs semmi problémánk. De ahol az iskolának arra kell koncentrálnia, hogy a gyer­meket iskolán kívül érő rossz hatásokat ellensúlyozza, ott rendszeres a fegyelmezetlen­ség. Példák az iskola gyakorla­tából: Az egyik nevelőt szin­te kidobta az a gyermekét egyedül nevelő anya, akit csa­ládlátogatáson akartak fi­gyelmeztetni: a kisfiú do­hányzik. „Ne avatkozzon be­le, azt csinál a fiam, amit akar...” Őszi mezőgazdasági gyakor­laton pálinkásüveggel jelent meg egy csapat fiú. Amikor felelősségre vonták őket, el­mondták, honnan vették a példát. Az egyik üzemi kol­lektívánál volt divat, hogy beosztották a napokat, mikor ki viszi a butykpst. Cigaretta, alkoholfogyasz­tás, ragasztózás — mind is­meretes a tanárok előtt. A szabályok kimondják: a ta­nulónak az iskolán kívüli ma­gatartásáért is az iskolában kell felelnie. Mit tehet a ta­nár? Legfeljebb beír az el­lenőrzőbe. — Harminc évvel ezelőtt kezdtem tanítani — emléke­zik Vasas Józsefné tanárnő, a 6. számú iskola pártszerveze­tének titkára. Könnyebb volt akkor. Azért is, mert nem volt annyi kommunikációs eszköz, ami most lejáratja a pedagó­gusokat. Általában eléggé ne­gatív figuraként ábrázolják a pedagógust irodalmi, színpadi művekben. A felnőttek sem tisztelik annyira, mint régen, de a pedagógusnak a gyere­kek előtt sincs tekintélye. Az igazsághoz tartozik, hogy nevelési feladatok ellá­tására alig készítenek fel a pedagógusképző intézetek, szemben az oktatás tantárgyi módszertani követelményei­vel. Pedig a pedagógus leg­alább annyira nevelő is, mint amennyire tanár. Miköz­ben a tantárgyát előadja, ne­vel a fegyelmezettségével, időbeosztásával, szép magyar beszédével, még az öltözéké­vel is. Észrevétlenül ezek is növelik, vagy csökkentik a te­kintélyét. — Megdöbbentő, mi min­den kerül nálunk a szemétbe a sok finom tízóraiból — mondja egy nevelő a megye- székhely egyik iskolájában. — Pedig napközis ellátást is kapnak. Hol van itt a takaré­kos életszemlélet? Tessék megnézni azokat a ruhacso­dákat, amiket a gyerekek vi­selnek. ötödiktől kvarcóra a menő, matematikaórára zsebszámológép, kéri a gye­rek, mert másnak is van. Miért pont az én gyermekem legyen alább való? — kérdi a szülő és megveszi. Zsebpénz számolatlanul, a pénz értéke nem számít. Ugyanakkor a gyerekek nem tudják, meny­nyit dolgoznak szüleik azért a pénzért, nem érzik a felelős­ségüket, hiányos a családban a munka értékének tudatosí­tása, s magának a munkának a megszerettetése. A fáradt szülő a gyereket arra „tanít­ja”: dolgozni rossz, a főnököm egy bunkó. A munkahelyről szóló beszámolók többnyire kiábrándítók. Még iskolás a gyerek, de máris irtózik a munka gondolatától. • — A legtöbb gyerek az első példaképet nevelői közül vá­lasztja — mondja Toldi Gyu­la, a felméréseket összegezve. — A második helyen ismert, híres személyiségek állnak: focisták, színészek, vagy iro­dalmi művek hősei. Szomo­rúan kevés példa jön a csa­ládból. A legritkább esetben fordul elő, hogy a gyerek a szüleire szeretne hasonlítani, azért mert... Hogyan, milyen eszközökkel méri az általános iskola a nevelés eredményének pozi­tív, vagy negatív állomásait? Dicséret és elmarasztalás for­málhatja a személyiséget. A nevelési — neveltségi szint mérése a magatartásra és a szorgalomra adott osztályza­tok és minősítések szolgál­nak. A 6. számú iskolában többlépcsős ez az értékelés: a gyerekek először magukat vizsgálják, aztán egymásról mondanak véleményt, gyako­rolva a demokratizmus fóru­mait, majd a tanár osztályza­ta következik. Az igazgató így összegez: — Iskolánkban a tanulók 80—85 százaléka példás, il­letve jó magatartású. Ez na­gyon szép, de ha arra gondo­lunk, hogy a felnőttek között inkább többnek kellene vál­tozó érdemjegyet adni — ami közepesnek számít — mint példásat és jót, akkor már gondolkodásra késztet. Az egyik megyebéli általá­nos iskolában az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a fél év alatt, illetve a fél év vé­gén adott dicséretek és elma­rasztalások sorrendje telje­sen megváltozott. Például a hetedik osztályban a félévi beírások között volt egy di­cséret, és 86 elmarasztalás. Az iskolai átlag: minden dicsé­retre 6 elmarasztalás. És mi­re lezárták a naplókat, ki tudja, milyen okból, ez az arány kettő ez egéhez meg­fordult a dicséretek javára. Mert az iskoláktól azt kíván­ják a felsőbb szervek, hogy a nevelőmunkát pozitívan dór kumentálják: ne az elretten­tő, hanem inkább a példamu­tató eszközökkel fegyelmez­zék a tanulókat. Szép, szép, de hová vezet ez a liberaliz­mus? Mire jó, ha szemet hu­nyunk? Csak arra, hogy az osztálynapló szemérmesen hallgat... „A jó közösségi gyermek jellemzője a kollektivitás: a közösségi érzés és magatar­tás. A serdülő válogat a rá­irányuló hatások között: el­fogadja, vagy elutasítja azo­kat. Egyre inkább törekszik önmaga nevelésére, önneve­lésének irányait eszményei szabják meg. Bővülő ismere­tei és tapasztalatai alapján megméri önmagát és társait, megbírálja a vele érintkező felnőtteket, mérlegeli korunk­nak szavakban és életgyakor­latban kifejeződő igényeit. (A 8. osztály osztályfőnöki óráira ajánlott témakörök gy ű j teményéből.) Toldi Gyula így fogalmazott: „Sohasem volt annyira szembetűnő a körülöttünk lévő világ változása, mint nap­jainkban. Ehhez kapcsolódik az általános iskolai nevelés alapvető célja, hogy erre az örökké mozgó világra és a szo­cialista társadalomban való helytállásra előkészítsük a mi gyermekeinket. Közöttük vannak azok is jó néhányan, akik várhatóan szembekerülnek majd a társadalommal, velünk. De köztük vannak azok is, akik majd megírják: „...ekképp nevelkedtem...” Baraksó Erzsébet MOST 15 EVE VIDÉKÉN ELŐSZÖR NYÍREGYHÁZÁN INDULT MEG AZ ORVOSFÖLDRAJZI MUNKA. A KORUNKRA JELLEMZŐ DINAMIKUS FEJLŐDÉS TETTE SZÜKSÉGESSÉ, EGYBEN LEHETŐSÉGET IS ADOTT A KÜLÖNBÖZŐ SZAKTUDOMÁNYOK KÖZÖTTI KÖLCSÖNHATÁS KIBON­TAKOZÁSÁRA ÉS VIZSGÁLÓDÁSI KÖRÉVEL AZ ÜJ TUDOMÁNYOK KI­ALAKULÁSÁRA. AZ ORVOSFÖLDRAJZ RÉGI, DE MINT SZERVEZETT TU­DOMÁNY ÉS SZOLGÁLTATÁS, CJKELETC. EGY CSENDES JUBILEUM Szabolcs és az orvssföllrajz „Az orvosföldrajz: az or­vostudomány, a biológia és a geographia határterületi szak­ága, amely számos segédtu- tománnyal feladatának tekin­ti, hogy az egészség és a be­tegség területi eloszlását és ezeknek földrajzi okait, ok és okozati összefüggéseit vizsgál­ja, megkeresse a komplex földrajzi burok dominens té­nyezőit és ezekből következ­tetéseket, törvényszerűsége­ket állapítson meg a köz- egészségügy számára.” Ennek értelmezéséhez szer­kesztettem egy orvosföldraj­zi vizsgálati modellt. Ez szem­léletesen tükrözi a bonyo­lult összefüggéseket. A kü­lönböző meghatározások mind megegyeznek abban, hogy az orvos földrajz fel­adatának tekinti a földrajzi környezet és az abban élő ember kölcsönhatásainak ku­tatását. (Lásd ezt az orvos­földrajzi modellt a Földrajz­tanítás 1980. 2. szám 56. ol­dalán.) Természeti és társadalmi tényezők Először is a komplex föld­rajzi burok értelmezéséről ejtsünk néhány szót. Ebbe tar­tozik a levegő-, víz-, kőzet-, talaj-, élő- és a társadalmi (szocio) burok vagy szféra is. Ezeknek egymással való bo­nyolult összefüggései eredmé­nyezik a komplex hatást. Te­hát meg kell állapítani, hogy a természeti és a társadalmi tényezők (fizikai, biológiai, szociális „klíma”) különféle elemeinek milyen hatása van egy adott terület lakosságá­nak egészségi állapotára. Az egyes megbetegedések kelet­kezésére és lefolyására is ha­tással vannak. Az orvosföld­rajz nemcsak a betegségekkel foglalkozik, de éppen a meg­előzés szolgálatában segít a különböző gyógyhelyek feltá­rásában is. Az orvosföldrajz a fentiek miatt is szoros kapcsolatban á'll — az egészségügyön belül — a higiénével. Erre egy cikkben (Term. Vil.) dr. Dési és dr. Erdős is rámutatott. A modern higiéné a földrajzi (környezeti) tényezőket egy­mással szoros összefüggésben vizsgálja, itt pedig már sem­mi szín alatt sem nélkülözhe­ti a földrajzot és a biológiát. Nem nélkülözheti, mert- a földrajzi környezettel, annak harmóniájával vagy diszhar­móniájával a kapcsolat elke­rülhetetlen. Természetesen azt is mondhatjuk, hogy en­nek harmóniájától függ az ember egészsége. i ■ I rr • r r Az időjárás és az ember A legfontosabb életfeltéte­lek: levegő, víz, talaj, a fény (sugárzások) és a biotikus té­nyezők, amelyeket összefog­lalóan ökológiai faktoroknak nevezünk. Az ökoszisztéma az ökológiailag definált komp­lex rendszer, amelyet a tö­meg, energia és információ jellemez. Ebben a rendszer­ben élünk. Az emberi szer­vezet és e létfeltételeket szol­gáltató külső környezet (komplex földrajzi burok) te­hát együttesen alkot elvá­laszthatatlan egységet. Minden beteget és beteg­séget ennek tudatában kell fogadnunk. Ennek a szemlé­letmódnak az elfogadása és elsajátítása különösen az egészségügyi szakember szá­mára szükséges. A megelőzés, de a gyógyítás miatt is ismerni kell mind­azon erőket, földrajzi ténye­zőket, amelyek a mindenkori dinamikus egyensúlyt bizto­sítják, illetve befolyásolják. Ebben leglényegesebb ismerni a természeti földrajzi ténye­zőket. Tehát a földrajz nem azonos azzal, hogy X. Y. vá­ros hol van? Nem lehet le­szűkíteni a topográfiára. A klasszikus értelmezésű leíróföldrajz helyett, e tudo­mányágban a betegségek egy­szerű regisztrálásán és térké­pezésén túl a földrajzi okok megállapítását várjuk a mo­dern orvosföldrajztól. A ter­mészeti környezetnek vannak stabil tényezői, amelyek a Föld történetében lényegesen nem változtak: így a napál­landó, a nehézségi erő, a lég­kör összetétele, a földkéreg domborzata, a klímaviszo­nyok, az elektromágneses su­gárzások stb. Ezek a ténye­zők határozták meg és ha­tározzák meg a fajfejlődés feltételeit. Másik fontos tényezői a periodikusan változó környe­zeti tényezők. A Föld mozgá­sa következtében jelentkez­nek az évszakok, a forgás kö­vetkeztében pedig a nappalok és az éjszakák váltakozásai. A légkör viszonyainak napi és szezonális ingadozásai, az időjárási frontok szerepe gyakran érződik az emberi szervezetben. Ezt az orvos­földrajzon belül viszonylag önálló tudományág, az orvos­meteorológia vizsgálja. Az utóbb említett tényezőknek a hatása mutatkozik meg az élőlények életritmusában. Munkahelyi környezet A természetes környezet té­nyezőin túl az ember társa­dalmi tevékenységéből szár­mazó mesterséges környezet (munkahelyi légkör, ennek civilizációs foka stb.) mind jelentős hatással vannak az emberre. Ezek lehetnek hasz­nosak, de gyakorta komoly ártalmakat is okozhatnak. (Egyértelműen hasznos lehet az üdülés, bár ha egy beteget nem megfelelő helyre irányí­tunk, akkor ez is lehet káros. Ezért kell az egészségügyiek­nek jól ismerni a tájakat és azok hatásait. Ártalmas le­het a mikroklíma, a munka­végzés, világítás, fűtés, táp­lálkozás, vegyszerek stb.) Az ember által alakított anyag, megváltoztatott biosz­féra visszahat az emberre. Környezetvédelem—ember­védelem, ezt joggal állítjuk. Az állandóan változó környe­zeti feltételekkel szemben az emberi szervezet csak rend­kívül hatékony szabályozó mechanizmus segítségével tud egyensúlyban maradni. Tehát olyan vizsgálatokat kell az orvosföldrajznak vé­gezni, amellyel ki tudja mu­tatni az egyes tájon a be­tegséggel való összefüggést, illetve kiszűri a domináló környezeti tényezőt, vagy e tényezők hatását. Ilyen orvosföldrajzi vizs­gálatról olvashatunk például a „Magyar Onkológia” 1977. 21. 1. számában (Szegő—Jár- my—Vargha: A bőrrák és a dohánytermesztés összefüggé­se Szabolcs-Szatmárban). Az orvosföldrajzi következteté­sek megállapításával hasznos lehet az egészségnevelés szá­mára is. A negatív jelensé­gek jelzésével is könnyíti az egészségügyi munkát. A cikk elején jelzett 15 év nem nagy idő, nem ad okot ünneplésre, de egy pillanatra megállhatunk és röviden em­lékezhetünk az eddigi tevé­kenységre. A következőkből — dióhéjban csak — remélem kitűnik, hogy főleg az orvo­sok, de a földrajzosok is mél­tók erre. A szabolcsi orvos­földrajzi konferencia szék­helye volt Nyíregyházán a tanárképző főiskola. Az I. or­szágos konferenciát említem meg, ahol Dr. Réti E. kandi­dátus, az ülés elnöke zársza­vában hangsúlyozta, hogy e színvonalas konferencia sike­res főpróbája volt az 1971-ben tartandó orvosföldrajzi (UGI) nemzetközi tudományos ülés­szaknak. (Ez olvasható a Földrajzi Közlemények 1970. 3. 272 old.) Selye professzor érdeklődik A szabolcsi szakemberek munkáinak eredményeit az évente egyszer megjelenő „Geographia Medica” angol nyelven több esetben közöl­te. Megemlítem Fazekas Ár­pád dr-t és munkatársait, akik a tiszamogyorósi síkvi­déki golyva endémiás vizs­gálatairól írtak, ösztönzőleg hatott a munkásságra, hogy iránta dr. Selye János, a- Montreálban élő híres pro­fesszor (stressz elmélet, to­vábbá pajzsmirigy kutató) is érdeklődött. Dr. Kádár László debreceni egyetemi földrajz­professzor: „Tájak, népek, be­tegségek” című témával vett részt a szabolcsi orvosföldraj­zi konferencián. Előadását közölte a Szabolcs-Szatmári Szemle. A Geographia Medica közölte még Csiszár G., Papp I. , Béres J., Durucz I., Len­gyel Á., Vargha L. Gy., Bod­nár L., Márton M., Gaál L., Pawlik L., Balogh A., Jármy J. és Szegő L. munkáit. Ne­kem ezekről van tudomásom, illetve a rendelkezésemre álló kiadványokban az ő munká­jukkal találkoztam. Meg kell említenem, hogy az 1971. évi nemzetközi kongresszuson két szabolcsi téma került meg­hívás folytán előadásra. Népi gyógyászat, gyógynövények Az egyik előadó dr. Du­rucz István (akkor) témája: „A lakáshányad £s a szülők jövedelmének hatasa a test­hossz növekedésére.” A másik témát dr. Vargha László Gyula adta elő, amit közö­sen készítettek dr. Lengyel Ádám docenssel, címe: „A népi gyógyászat és a gyógynö­vények földrajza Észak- és Kelet-Magyarországon.” Egyik kanadai földrajzos ér­deklődését annyira felkeltet­te, hogy a helyszínen dr. Réti Endrétől elkérte az előadás szövegét. Ügy hiszem ezek meggyőznek bennünket arról, hogy érdemes e kevésbé mű­velt területről most megem­lékezni. Dr. Vargha László KM VASÁRNAPI MELLÉKLET O

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents