Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 8. Események címszavakban HÉTFŐ: Megkezdődik az ENSZ-közgyűlés Namíbiával foglalkozó ülésszaka — Az Afrikai Egységszervezet külügyminiszteri értekezlete KEDD: Moszkvában ünnepélyesen véget ér az SZKP XXVI. kongresszusa — Giscard d*Estaing bejelenti, hogy jelölteti magát a közelgő elnökválasztásra — Vita a madridi Európa-találkozón a katonai enyhülés ügyében tervezett konferenciáról — A brit kormányfő Észak-Irországban SZERDA: Szovjet—lengyel csúcstalálkozó, Leonyid Brezsnyev és Stanislaw Kania részvételével — A spanyol szocialisták koalíciós kabinetet javasolnak, huzavona a puccsista főtisztek felelősségre vonása körül CSÜTÖRTÖK: Előterjesztik az Egyesült Államok történetének legmagasabb katonái költségvetés-tervezetét — Üjabb fegyveres harcok Salvadorban, hírek a szélsőjobboldali tisztek államcsíny előkészületeiről PENTEK: Feszültség Dél-Libanonban, Szidon a jobboldali erők heves tüzében — Tanácskozik a lengyel szejm — Átalakították a kínai kormányt SZOMBAT: Az iszlámországok közvetítő bizottságának tevékenysége nyomán, ellentmondó vélemények hangzanak Bagdadból és Teheránból egy közeli tüzszünet kilátásairól A hét három kérdése Gondolkodás, vita, egység O Mit jelent a rekord hadi költségvetés keresz- tülhajszolása az Egyesült Államokban? Egy ország költségvetési tervezete a következő pénzügyi esztendőre általában belpolitikai téma, az illető állam belső ügye. Az amerikai büdzsé előtárgyalá- sai azonban nem maradhattak meg e keretek között: Washingtonban ugyanis az Egyesült Államok történetének eddigi legmagasabb hadiköltsége áll elfogadás előtt. Előreláthatólag meghaladja majd a 230 milliárd dollárt, s menet közben minden bizottság csak megtoldja. Nemsokára tehát napi 650 millió dollárt tesznek ki ráz amerikai katonai kiadások. Caspar Weinberger hadügyminiszter, aki a korábbi republikánus kormányokban mindig a „nagy lefaragó” hírében állt, s a sajtóban ezért kapta a „Bicska Gáspár” gúnynevet, most szinte futószalagon gyártatja az új fegyverkezési programokat; többek között új típusú harckocsik, bombázógépek, rakétákkal felszerelt atom-tengeralattjárók és ugyancsak nukleáris meghajtású repülő- gép-anyahajók szerepelnek a kívánságlistákon, ez utóbbiak egy-egy példánya nem kevesebb, mint hárommilliárd dollárba kerül. Mindez érthetően túlnő egy ország belpolitikáján, akár biztonsági meggondolásain: az egyensúly megbontására tett kísérletek, az egyoldalú előnyszerzésre tett próbálkozások komolyan növelik a nemzetközi feszültséget, veszélyeztetik a kialakult kapcsolatrendszert. Korunk alaptörvénye a kelet—nyugati, vagy atomszinten a szovjet—amerikai hadászati egyensúly, amelyet nem tudtak és nem tudnak megmásítani. Az újabb tízmilliár- dok bevetésével azonban még költségesebbé és veszélyesebbé válik a fegyverkezési verseny; a katonai enyhülés elneíejeződött az SZKP XXVI. kongresszusa. Képünkön: a moszkvai tanácskozás ülésterme. maradása további visszaesésre ítélheti az enyhülés általános folyamatát; s a fegyverkezési gépezet felpergeté- sével „kész helyzetet” igyekeznek teremteni, hogy lehetetlenné váljanak a már aláírt, de még nem ratifikált (lásd SALT), valamint a tárgyalás alatt álló korlátozó megállapodások. Az amerikai magatartás különösen visszatetsző lehet annak fényében, hogy Moszkvából, az SZKP XXVI. kongresszusának szószékéről nyolc újabb, jelentős indítvány hangzott el a katonai enyhülés előmozdítására. Reális, igen gyakorlatias, a nyugati érveket eleve figyelembe vevő javaslatok, amelyek elfogadása kimozdíthatna a jelenlegi holtpontról. Megoldhatnák például az euroraké- ták ügyét, szabályozhatnák az atomtengeralattjáró-versenyt, s kiterjeszthetnék a bizalomépítő intézkedéseket, köztük a hadgyakorlatok és csapatmozgások bejelentését, egész Európára. A konkrét kezdeményezésekkel párhuzamosan elhangzott Brezsnyev felhívása egy csúcstalálkozóra is. Nyugati részről sem tagadhatták Moszkva építő szándékait, az amerikai nyilatkozatok egyelőre az időnyerő kitérés taktikáját alkalmazzák. Csakhogy ezzel a fegyverkezési sebességfokozattal, ha nem is válik lehetetlenné, de megnehezül a tárgyalás. Ismét visszatérve az egyensúlyhoz: a Szovjetunió szeretné ezt a kiegyenlítődést minél elfogadhatóbb, alacsonyabb szinten valóra váltani. Szemléletes példával élve: ha egyszer a mérleg két serpenyője egy-egy tonnával is egyensúlyba kerülhet, minek tíz-tíz, száz-száz vagy ezerezer tonnát helyezni beléjük. .. O Van-e kilátás közeli tűzszünetre Irak és Irán között? Nemsokára fél éve már annak, hogy kirobbant az öböltérség két olaj- országának egymást pusztító, kölcsönösen sok kárt és szenvedést okozó háborúja. Közvetítésekben eddig sem volt hiány, az elmúlt napokban azonban az iszlám konferencia kilenctagú bizottsága próbált eredményre jutni, olyan nagy tekintélyű személyiségek részvételével, mint állam- és kormányfők, s a PFSZ elnöke. Felhívásuk arra szólított, hogy március 12- ig, tehát csütörtökig hallgassanak el a fegyverek, de aligha valószínű ennek níegvaló- sulása. A viták három kérdés körül kristályosodnak ki. Először: a tűzszünet után miként és mennyi idő alatt történjék meg az iráni területen állomásozó iraki erők visszavonása. Másodszor: a határfolyó feletti fennhatóság és más határterületek ügyében melyik szerződés legyen mérvadó: miután öt egyezményt kötöttek a történelem folyamán, s mindegyik esetében az éppen adott erőviszonyok érvényesültek. Harmadszor: Teheránnak van egy olyan követelése is, hogy ítéljék el Bagdadot, mint az agresszió végrehajtóját. Irak viszont Irán szerződésszegésére hivatkozik. A helyzetet bonyolítja, hogy nemcsak a két ország vitázik, hanem a háború kapcsán heves belső ellentétek is kirobbantak. Ügy tűnik tehát a közvetítő tevékenység egyik formája sem lehet „csodaszer”. Ugyanakkor lényeges mozzanat, mert amennyiben mindkét részről fennáll a tárgyalási hajlam, esetleg kölcsönös kifáradás jelentkezik, a közvetítés megkönnyíti a presztízs szempontoktól nem befolyásolt párbeszédet. A javaslatokat egyelőre nem fogadták el, iraki részről óvatosabban nyilatkoztak, iráni részről határozott visszautasítás látszik. A háború végére még egy ideig várni kell — mondják a borúlátók, az első állásfoglalások még nem véglegesek, inkább a későbbi alkuhoz kívánnak jobb feltételeket biztosítani — így a derűlátók. Kinek lesz igaza, az idő döntheti csak el... © Milyen új fejlemények játszódnak Salvadorban? A salvadori alapképlet tulajdonképpen változatlan. Az ország számos pontján fegyveres harcok folynak a gerillaerők és a junta csapatai között, ha ezek mérete nem is éri el a januári nagy offenzíva idejében végbement összecsapásokat. A junta egyrészt erős kezet próbál mutatni, másrészt különböző reformígéretekkel állt elő. Ebben alighanem szerepe van a baloldal erejének, valamint a baloldal iránt megnyilvánuló nemzetközi rokonszenvnek. Közismert például, hogy a salvadori terrort több nyugat-európai ország kormánypártjai, s a szocialista inter- nacionálé is elítélték. Ugyanakkor puccshíresz- telések érkeztek, szélsőjobb- oldali katonai csoportok nyíltan államcsínyre készülődnek. Washington pedig, amely Salvador ügyét, a realitásokat mellőzve, a nemzetközi viták középpontjába állította, érthető dilemmába került. Természetesen szívesen venne egy szalonképesebb szövetségest Közép-Amerikában, de a tapasztalatok alapján tart tőle,-hogy egy erjedés nehezen állítható meg. így azután igyekszik egyszerre két vasat tűzben tartani: a juntát, valamint a még reak- ciósabb tartalék erőket. A héten megtartott egyik szenátusi vizsgálatot az színesítette Washingtonban, hogy Napoleon Duarte, a junta feje telefonon tett „tanúvallomást” és kijelentette: nem kér több amerikai szakértőt. Nyilván azt akarta sugallni, hogy minden rendben, s az Egyesült Államokat nem fenyegeti egy újabb Vietnam. Ám minden jel szerint korántsem biztos, hogy az odairányított amerikaiak számáról ő dönthet... Réti Ervin (Folytatás az 1. oldalról) álok, követhető példaképek. Éppen ezért tartom természetesnek, hogy az esztergályos szakmunkástanulónak a jól dolgozó idős mester a példaképe, akitől a fogásokat elsajátítja, és nem feltétlenül valamelyik világhírű politikus vagy író. Szintén a nemzeti egységet, a nemzeti öntudatot erősítheti, ha mai életünket úgy mutatjuk be, hogy mindenki érezze: korunk is kitermeli azokat az embereket, akik a jövőben hivatkozási alapot jelenthetnek. Az adott szakmában, az élet fejlesztésében elért sikereket — legyen szó munkásról, politikusról, orvosról — mindig el kell ismerni. Ez ad ösztönzést arra, hogy valaki érdemeket, mi több, újabb érdemeket szerezzen, hiszen látja, hogy cselekedetének, mondandójának nem átmeneti, nem pillanatnyi a hatása. — Ha 1945-ben elém tettek volna két papírt, azt mondva, az egyikre írjam le, milyen lesz 35 év múlva a gazdasági helyzetünk, a másikra pedig, hogy milyenek lesznek az emberek, akkor most kiderülne: mind a két vonatkozásban pontatlan a „prognózisom”. Az akkori körülmények között azt gondoltam, hogy mindenki, mindennap legalább háromszor eszik meleg ételt, és jóllakik, és mindenkinek lesz munkaruhája és gálaruhája is, és lesz állása. Fel sem tételeztük volna, hogy a televízió, a távfűtés, a metróépítés mindennapos, megszokott kelléke lesz életünknek. Aztán 1945- ben azt is hittem, hogy har- mincegynéhány év múlva az emberek annyira becsületesek lesznek, hogy azt a fogalmat : börtön, csak régi időkre vonatkoztatva, regényekben fogják olvasni, s a kölcsönös segítés — miként az élőlénynek a levegő — társadalmi alapelv lesz. Mondtam is, hogy ha egyszer majd mindenki elvégezheti az általános iskolát, a középiskolát, akkor mindenki el is végzi azt, s önmagától törekszik a nagyobb tudás megszerzésére. A mai tények azt bizonyítják, hogy a gazdasági szintünk a vártnál sokkal magasabb, az erkölcsi-tudati viszont alacsonyabb. — Ez rögtön programot is ad. A termelési folyamatokban olyasfajta változás megy végbe, amely — az emberi agy gondolatainak realizálásaként korszerű, beprogramozott gépekkel — leegyszerűsíti és könnyíti a munkát. Ugyanakkor az ilyen, látszólag — de csak látszólag — sokkal egyszerűbb feladattal megbízott embertől azt kívánjuk —, s tudjuk ő is azt szeretné, hogy nagyobb műveltsége, magasabb kultúrája legyen. A munkafolyamat tehát látszólag egyszerűbb, az egyszerűbb munkát végző emberrel ^ szembeni társadalmi követélmény viszont nagyobb. Az ellentmondást elemezve azonban kiderül, hogy nincs olyan nagy feszültség, hiszen — vulgarizálva a kérdést — a gomb megnyomásához is tudni kell, mi és miért indul meg a masinában, a kapcsolódó folyamatokban. Meg kell értenünk, hogy a technika fejlődése, a munka változása ki kell hogy bővítse az ember látóterét. A gyorsuló fejlődést követve így egy másik gép kezelését is könnyebben megtanulhatja, egy másik folyamatra nagyobb törés nélkül is átállhat. Alkalmazkodni kell tehát a gazdaság fejlődése okozta változásokhoz, váltásokhoz. Ugyanakkor természetes az is, hogy a termelés korszerűsödése, s nyomában a munkaidő csökkentése, átcsoportosítása, a közlekedés fejlődése időt szabadít fel a tudás további csiszolására, a műveltség gyarapítására. De azt már az egyénnek kell eldöntenie, hogy ezzel a szabad idővel mit kezd, olvasásra, beszélgetésre, társalgásra, esetleg színházi estére szánja. A népfrontnak azonban a jövőben még jobban kell segítenie őt abban, hogy ne csak egyszerűen befogadjon, hanem gondolkodva véleményt alkosson. Az olvasómozgalomban, az olvasókörökben ne kizárólag a szép- irodalmi mű stílusáról, történetéről, hanem a kor társadalmi közegéről, a különböző erők kapcsolatáról, ösz- szeütközéséről vitatkozzon. — Kongresszusra készülődve joggal vetették a szemünkre, hogy első összegezéseinkben a kultúra rendkívül sok területéről szóltunk, ám az úgynevezett vizuális kultúráról nem. Ezzel kapcsolatban is azt tartom a legfontosabbnak, hogy például egy televízióműsor, egy festmény a nézőből, a szemlélőből ne csak „tetszési indexet” váltson ki, az illető meg is tudja mondani : milyen gondolatokat ébresztett benne a mű, erre az embereket — semmiféleképpen sem szájbarágóan — meg kell tanítani. Sőt, úgy vélem, a szép kiválasztásában nagyobb szabadságot, önállóságot kell adni. Egy képzőművészeti példát általánosítva, nem az ötven képből hatot bemutató tárlatvezető szelektálása a követendő —, még ha oly jó ízlést közvetít is —, hanem az alkotások megtekintése utáni kérdezésé, gondolkodásé. A mondanivaló észrevételéhez, a saját látásmód kialakításához segítő kezet lehet nyújtani, amivel azután a művészeti alkotás értékrendbe sorolható. — Mindez ismételten azt erősíti, hogy gondolkodó emberekre van szükségünk. Ez az a fejleszthető képesség, amelynek révén az ember el-' igazodik a világ, a haza, a szűkebb közösség dolgaiban. Ez az a képesség, amely lehetővé teszi a megalapozott világnézet kialakítását. Nem okítanunk kell tehát, hanem beszélgetni, véleményt cserélni úgy, hogy minden résztvevő egyenrangú félnek érezze magát, és annak tartsa a másikat. Az ilyen eszmecserékre a népfrontmozgalomnak a lakóterületen szinte korlátlan a lehetősége. Ezért hívtuk életre a körzeti népfrontbizottságokat, s ezért tartjuk alapvető feladatunknak a jövőben is, hogy mind többen legyenek felkészült, tudatos résztvevői a közéletnek. — Ezekkel a fórumokkal óhatatlanul együtt járnak a viták, — az ideológiaiak is — amelyeket sokan mintegy a nemzeti egységet cáfoló ellenérvként említenek. Erre azt mondhatom, hogy az eltérő nézeteket felvonultató eszmecserék mindenképpen csiszolják az elmét, s alkalmasak a nézetek sokoldalú kifejtésére. Ami pedig a végeredményt illeti: a történelmileg mindössze százéves múltra visszatekintő szocialista eszmében van az az erő, amely a társadalmat, mindinkább az egész világot formálja. Az emberben kell lennie annyi hitnek és tudásnak, hogy védeni tudja ezt az eszmét. S ha jól képviseli, akkor teljesen világos, másra is képes hatni, — mondotta befejezésül Sarlós István. Giscard d’Estaing hivatalosan is bejelentette, hogy indulni kíván az április végén esedékes francia elnökválasztásokon. Képünkön: a francia politikus tv-nyilatkozatban ismerteti döntését — mellette felesége, Anne Aymone. ECO-TROIV AZ AUTÓSOKNAK! ÜZEMANYAGOT TAKARÍT MEG, ha felszereli gépkocsijára az ECO- TRON benzinmegtakarító elektronikát. A készülék alkalmazásával a gépjármű üzemanyagfogyasztása 3—5%-kal CSÖKKEN. Hatásosabb a motorfék, növekszik a fékek és az erőátviteli berendezések élettartama. AZ ELEKTRONIKA ÁRA EGY ÉV ALATT MEGTÉRÜL! A jelenleg már kapható típusok: Eco-Tron KE 1/B Lada 1200—1300-as gépkocsihoz. Eco-Tron KE 1/C Lada 1500—1600-as gépkocsihoz. Eco-Tron KE 1/H Skoda 105—120-as gépkocsihoz. TÖBB TÍPUS MÉG FEJLESZTÉS ALATT ÁLL. FORGALMAZZA A: Villamosipari Szakbolt, NYÍREGYHÁZA, Vasvári Pál út 6. Tel.: 11-547 nr- rawj| I I -fA1 JJ] P M I W A V _____I ■ I I k W A 1____A A
