Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
1981. március 8. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Húsz helyett százhúsz Á felvételi — holnap A NAPOKBAN újabb, az valóságos létszámuktól. A oktatást érintő változásról olvashattunk, erről tartottak középiskolások több mint fele szakközépiskolában tanul, sajtótájékoztatót a Művelő- azonban a felvételizőknek Idén 125 ezer négyzetméter ipari hűtőradiátort készítenek NDK- és csehszlovák exportra a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben. (Gaál Béla felvétele) SZABOLCSI NÉPFRONTKÜLDÖTTEK Harminchét szabolcsi küldött képviseli a megye társadalmát a március 14-én és 15-én sorra kerülő népfrontkongresszuson. Van közöttük vasmunkás, gépszerelő, tsz-ágazat- vezető, mezőgazdasági szakmunkás, agrármérnök, pedagógus, orvos, háziasszony, egyházi vezető. Sebők Miklósné Dr. Révész Ferenc Tarpáról a kongresszusra Nem válogat a munkában Közülük hármat kerestünk meg munkahelyükön, hogy néhány villanással bemutassuk* őket. Sebők Miklósnét Nyírmadán, az állami gazdaság Fényes tanyai almatárolójában találtuk meg. A hűtőház csarnokában válogatta az almát több asszonnyal, lánynyal. A kezét a hidegtől és az almásládák okozta sérülésektől gumikesztyű védi. Alatta — mint mondta —, még van egy meleg kesztyű. Nem éppen nőknek való munka ez, könnyű megállapítani. — Nem bizony, de kénytelenek voltunk megszokni, mert nemigen válogathat az ember Nyírmadán olyan munkák között, ami köny- nyebb, vagy neki tetszőbb lenne. Különösen, ha nőkről van szó. — Így kezdte Se- bőkné, nem panaszként említve, amit mond, hanem tényként. Hatvanhárom óta dolgozik az állami gazdaságban. Évekig betanított munkás volt a kertészetben. Hetvenhatban megszületett a második gyermekük, a kislány, akinek nagyon örültek. S hogy a gyes ne csak a gyermekek nevelésével teljen el, beiratkozott a gazdaságban induló szakmunkásképző tanfolyamra. Két télen sikerrel el is végezte. Két évvel ezelőtt gyümölcstermesztő szakmunkásbizonyítványt szerzett. Vajon — ettől jobb lett a munkája? — Igen, és több lett a bérem is. A múlt hónapban például háromezer forintot kerestem. Még van egy kevés munka a hűtőházban, a megmaradt almát minősítjük, válogatjuk. Aztán következik a gyümölcsöskert, a metszés. Ezért nem nagyon rajongok, mert a létrán állni órákig és a metszőollót nyomkodni, fárasztó munka. Nálunk még sajnos, nincs metszőgép. Sebők Miklósné naponta hat kilométert kerékpározik a falu központjában lévő lakásáról a Fényes tanyai hűtőházig és vissza. Otthon még el kell látni a családot. Hatvanhárom éves édesanyját említi, aki nagy segítségére van a főzésben, a ház körüli munkákban, nélküle aligha tudna munkába járni naponta. Férje szintén a gazdaságban dolgozik, gépkezelő. Se- bőkné közösségi munkája eddig többnyire abból állt, hogy szervezte a véradást, járta a házakat, mint vöröskeresztes társadalmi aktivista. Mit mondana el, ha szót kapna a népfrontkongresszuson ? Á doktor üzenőfüzete — Azt, hogy még mindig kevés a nőknek való munka- alkalom falun, így Nyírmadán is. Kérném, hogy tegyék lehetővé, ne csak nyáron, a nagy munkák idején legyen munkaalkalom, hanem télen is, egész évben. Beregdarócon dr. Révész Ferenc állatorvost kerestük, de hiába. Udvarán friss gépkocsinyom mutatta, hogy hiába csöngetünk a takaros szolgálati lakás ajtaján. Aprócska üzenőfüzet is lóg a bejáratnál, hogy a doktor, amikor hazatér, tudja, hol van szükség a segítségre. Márok- papi, Beregsurány sarát dagasztjuk: „Járt itt a doktor úr, mondják, de már elment”. Figyeljenek egy zöld Moszkvics furgont, ahol az van, ott van ő is ... — Reggel öt-hat óra körül kelek. Ilyenkor kezdődik az állatok etetése, a fejés. Ilyenkor tudok találkozni az emberekkel. Tíz-tizenkét órát dolgozom napontá. Nem is tudnék meglenni másként, mondjuk egy irodában. Hetvenötben jöttem ide Nyír- tassról, azóta a tsz állatállománya 1400-ról 2000-re gyarapodott, a tejtermelés pedig megháromszorozódott. Szép munka a mienk. Jó érzéssel mondhatom, hogy sikerült megszüntetni a fertőző elvetélést, a brucellózist. Mégpedig fokozatos szelekcióval, nem kellett az állatállományt lecserélni... Említi dr. Révész Ferenc azt is, hogy a beregi táj, az itt élő emberek vonzása igen erős. ö nem ide valósi születésű, de megszokta és megT essék felöltözni — mondta az orvos az asszonynak —, nincs semmi baj. De azért felírok egy kis nyugtatót. Hány éves a néni? — Hetvenöt. Az orvos felemelte fejét, még egyszer megnézte az egészségtől majd kicsattanó, kissé túltáplálkozott asszonyt. Szívpanasszal kopogott be hozzá kétségbeesetten, de szívének nem volt, talán sohasem volt semmi baja. Vizsgálat közben mondott valamit arról, hogy ő a háládatlan gyermekei miatt szívbeteg. Mert az ura, amíg élt, leste minden gondolatát, ha csak a szíve felé emelte kezét, már szaladt a valeriánával, a pohár vízzel, aztán lefektette, hogy pihenjen, és takarított, főzött helyette. Naményban volt vízügyes, a folyóparton laktak, a férje napközben ötször is hazaszaladt. Az asszony már a fehér széken ült az orvos íróasztala mellett, s majdnem köny- nyes szemmel várta a receptet. — A doktor úr úgy gondolja... — kezdte az asszony, de az orvos rögtön közbevágott: — Nem egészen — mosolygott —, pihennie kell, vigyázni a táplálkozásra, aztán meg nem kell idegeskedni. Két hét múlva újra megvizsBába Mihály Rendelőben gálom... Valami baja van a gyermekeivel ? — kérdezte váratlanul. Az asszony összeszorította a kövér ráncok közé prése- lődött száját. A vastag rúzsréteg hasadékán át sziszegte: — Háládatlanok. — Ö — mondta együttérzően az orvos és kíváncsian előrehajolt. — Hogy mit szenvedtem én miattuk?! — mondta sóhajtva, közben széttárta karját, majd a mellére csapta. — Azt ember alig értheti meg. A fiam miatt összevesztem az anyósommal úgy, hogy harminc évig nem beszéltünk, az uramat sem engedtem el a temetésére. — ó, annyira megbántotta? — Nincs arra szó. Azt mondta: ha nem akar tanulni a fiad, legyen kondás. Kondás? Az én fiam? Hát azért szültem én kínnal, hogy kondás legyen? Mérnök lett, vasúti, Debrecenben. Hát ezért. De már nem az én fiam, mintha a menyem szülte volna. — Ö — mondta az orvos és rágyújtott. — Mindig a menyem pártját fogta. Az meg, ha ott vagyok, azt főz, amit nem szeretek. Az unokákat meg elkergeti tőle, tanulni. Tanulni, az árvákat. Gyötri őket, nozza. Mintha anélkül r m lennének rendes emberek. Képzelje, doktor úr, egyszer összeszólalkoztunk, orvost, orvost, kiáltottam, de a gyalázatos meg se moccant: kutya baja a mamának, csak jódolgában hisztizik, tőlem kapkodhat a szívéhez, engem nem terrorizálhat ezzel, mint az urát, meg a családját. Azt persze meg se hallgatja, hogy milyen beteg a fia! Na, ez persze nem igaz, mert a kórházban is meglátogattam, amikor trombózisa volt. — Trombózisa? A fiának? — így mondta az orvos. De hát mi az az én bajomhoz képest?! Na persze a vejem, meg a lányom sem különb a Deákné vásznánál. Most laktam náluk egy hónapig! Egyetlen anyának sem kívánom! Hogy én mit szenvedek. Éjjelre bezárták az ablakot, nem kaptam levegőt. Kétszer főztek halászlevet. A vejem telezabálta magát, én meg éheztem. Verébnyi csirkét rántottak ki, hogy én azt egyem akkor! Aztán a vejem szó nélkül felállt és bement a másik szobába. A lányom persze pártját fogta, nem szólt rá, hogy ne mozdulj, amíg a mama az asztalnál ül, hanem csak nekem magyarázza, magyarázza, hogy dolgozik, valamit kutat, könyvet ír. Mi hasznom van nekem abból? Ha sérteget. Még éjjel sem hagyott aludni, mert áthallatszott, hogy verte az írógépet. Azt hiszi, ha nekem bundát vesz, ruhát, meg hűtőszekrényt, akkor levesz a lábamról? Hát nem! Hogy én mit szenvedek, doktor úr, ha tudná. De ember ezt aligha értheti meg. Olyan vagyok, mint egy elhagyott árva. ▲ z orvos elnyomta cigarettáját, s rögtön rágyújtott egy másikra. Homlokán hullámzottak a ráncok, mint viharban a búzatáblák. Szeme elsötétedett, mint az ég a viharfelhőtől. Felesége jutott eszébe, a feleségének árvasága, amióta meghalt egyetlen fiúgyermekük tizenöt éves korában. Milyen boldog ez az asszony a maga panaszával, háládatlan gyermekeivel! Teremtőm, .talán legboldogabb e földtekén. Fájdalmát nem lehet megérteni, mert nincs miért fájdalmat éreznie, szenvedését sem, mert nem szenved. Gyermekei, a háládatlanok, a legjobbak, mert élnek és kedvét keresik. Egy pillanatra becsukta szemét és ismét maga előtt látta fiát a boncolóasztalon, összetűzve, vagy inkább összefércelve, tetőtől talpig. Iszonyatos látvány volt. — Doktor úr, maga nem is figyel rám — rebbentette szét gyötrő látomását az asszony szemrehányó hangja. — De, de, csak arra gondoltam, hogy a néninek szanatóriumba kellene mennie. — Megyek. Már megvan a beutalóm. Elintézték ezek a háládatlanok, de milyen nehezen. Jobb erről nem beszélni. Orvosi vizsgálatra kell mennem. Nekem! Mert szerintük én már a halálomon vagyok. Az asszony felállt, biccentett, elment. Az orvos tehetetlenül ejtette le öklét az asztalra, s az ajtóra meredt. Jakab Andrásné szerette Bereget, ahol igazibb az öröm, mert többet kell érte fáradozni. Az állatorvostól felvilágosító szót is várnak az emberek, hisz nemcsak a tsz állatállományát vigyázza, hanem a három község háztáji állatait is gyógyítja. Volt-e érdekes esete? — kérdeztük. — Igen, egy alkalommal egy vándorcirkusz pónilovát kellett meggyógyítani. Kóli- kás volt, a szegény. Komolyabbra fordítva a szót, azt kérdeztük, mi foglalkoztatja, mint itt élő, beregivé vált patriótát... — Igen lassan, vontatottan halad Bereg tájkörzetté nyilvánítása. Erről egy népfrontfórumon is szívesen beszélnék. Gyönyörű legelők, rétek, ligetek, erdők, ősgyepek maradtak meg eredeti mivoltukban. És gazdag állatvilág. A kemizálás, a további művelési folyamatok veszélyeztetik az ősi növényi kultúrát és állatvilágot. Pontot kellene már tenni az ügy végére, amíg nem késő. Meglátni a Parlamentet Tarpán fiatal háziasszony, Jakab Andrásné kongresszusi küldöttel, Kölcsey utca 34. sz. alatti házukban beszélgettünk. A konyhában, mert így megkérdezhettük, a meglepődését oldani akarván, mit főz ma ebédre... — Ma csak fasírozottat — szabadkozott Jakabné. Igyekezett is elterelni magáról a szót, inkább a férjét említette, aki a Tiszán, a tanyahajón dolgozik, karbantartó. Munkahelye változó, a Tisza, a Szamos, ahol éppen szükség van az ügyes kézre. Magáról annyit mond; amikor az iskolából kimaradt, Szegeden próbált szerencsét, ahová az egyik nővére ment férjhez. A kendergyárban volt segédmunkás. Ott ment férjhez, született egy gyerekük is, majd elváltak. — Főleg az édesapám biztatására jöttem haza. Itthon jóra fordult az életem. Megismertem a férjem, összeházasodtunk, azóta született egy gyermekünk is. Minden jó lenne, csak a munkám nem akar jól alakulni. Mikor hazajöttem, tsz-tag lettem. Tavasztól őszig a kertészetben dolgozom, mint betanított munkás. Télen viszont nincs állandó munkám, és ez zavar, én is szeretnék keresni... Búcsúzáskor előkerül a kongresszusi meghívó is ... örül, hogy a Parlamentet megláthatja belülről is, ott lesz majd a küldöttek fogadása ... — Először féltem elvállalni. Azt gondoltam, a férjem is neheztelni fog, de nem így történt. Menjek nyugodtan, majd ő ellátja addig a gyermekeket — mondta. Bizony, ez is kell ahhoz, hogy a háziasszonyküldött jól érezze magát a fővárosban ... Páll Géza
