Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-06 / 55. szám

Hazaérkezett az MSZMP küldöttsége !■ Ünnepélyes fogadtatás Záhonyban Már nyárra készítik a gyermekszandálokat a Minőségi Cipőgyár csengeri üzemében. Csütörtökön hazaérkezett Moszkvából a Magyar Szo- ciaüsta Munkáspárt küldött­sége, amely Kádár János ve­zetésével részt vett a Szov­jetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusán. A pártküldöttség — amely­nek tagjai: Lázár György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke, Gye- nes András, a Központi Bi­zottság titkára, Berecz Já­nos, a KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője — az esti órákban érkezett meg Budapest Keleti-pályaudva­rára. A delegáció fogadására megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke^ Aczél György, a Minisztertanácséi-' nökhelyettese. Ott voltak a Központi Bizottság titkárai, a Minisztertanács több tagja és Valerij Muszatov, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vetségének ideiglenes ügyvi­vője. A Moszkvából különvona- ton érkező delegációt Zá­honyban a kora délutáni órákban az átrakókörzet dol­gozóinak és a vasutasváros lakóinak több száz fős töme­ge fogadta lelkes tapssal. Fia­talok virággal kedveskedtek a vonatból kilépő Kádár Já­nosnak és a küldöttség többi tagjának, majd Tar Imre, a megyei pártbizottság első tit­kára és Pénzes János, a me­gyei tanács elnöke üdvözölték a hazánk területére érkezett vendégeket. Tar Imre a következő sza­vakkal fordult Kádár János­hoz: — Szabolcs-Szatmár me­gye párttagsága, egész lakos­sága körében nagyfokú ér­deklődés nyilvánult meg az SZKP XXVI. kongresszusá­nak munkája iránt Nagyra értékeljük, hogy e tanácsko­zás a nemzetközi élet és a szovjet társadalom valameny- nyi kérdésében maradandót alkotott. Megyénk lakossága úgy véli, hogy a magyar párt­küldöttség munkája, a szovjet emberekkel való találkozásai jelentősen hozzájárultak párt­jaink és népeink barátsága, együttműködése további el­mélyítéséhez. Az OVH és megyénk vezetőinek Kádár elvtárs megköszönte a fogadására megjelentek fi­gyelmességét Ragyogóan sü­tött a nap, s derűsen megje­gyezte: a küldöttség tagjai a télből a tavaszba érkeztek. Elmondta: nagyszerű kong­resszus, a kommunista és munkásmozgalom világtalál­kozója is volt egyúttal ez a tanácskozás, hiszen 123 dele­gáció vett részt a munkájá­ban. A mozgalom egységét is demonstrálta a XXVI. kong­resszus, amelyen sok alkalom nyílt kicserélni a tapasztala­tokat. Nekünk, magyaroknak különösen jólesett, ahogyan a Központi Bizottság beszá­molójában Leonyid Brezs- nyev elvtárs a magyar mező- gazdaság eredményeiről szólt. Ez számunkra nagy dolog és további jó munkára kötelez bennünket. Azt is jelenti, hogy még nagyobb gondot fordítsunk az erős, közös gaz­dálkodáson alapuló háztáji termelésre. Rigó Zoltán, a MÁV Záho­nyi Üzemigazgatóságának ve­zetője elmondta Kádár elv­társnak, hogy az SZKP XXVI. kongresszusának tiszteletére született záhonyi munkafel­ajánlás jelentős eredménye­ket hozott. A verseny a csapi vasutasokkal a kongresszust követően is folytatódik mind­két ország hasznára. Az MSZMP-küldöttség fo­gadására megjelentek jó utat, jó munkát kívántak Kádár elvtársnak és a delegáció tag­jainak. Kádár elvtárs a kö­vetkezőkben köszönte meg a jókívánságokat: „Lesz mit dolgozni. Két hétig voltunk távol és itthon sok munka vár ránk, hogy a mi kongresszu­sunk által meghatározott fel­adatoknak maradéktalanul eleget tudjunk tenni”. A vízgazdálkodásban öt év alatt elért eredményeket ér­tékelték és a VI. ötéves terv feladatait vitatták meg terv­egyeztető tárgyalásukon csü­törtökön Nyíregyházán, a me­gyei pártbizottságon Sza­bolcs-Szatmár megye és az Országos Vízügyi Hivatal ve­zetői. A megyei tárgyalóde­legáció munkájában részt vett Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára és Pénzes János megyei tanács­elnök, az OVH szakemberei­nek küldöttségét Breinieh Miklós, a hivatal első elnök- helyettese vezette. A megye vezetői elmond­ták, hogy az V. ötéves terv­ben kiemelt feladatnak te­kintették a vízműágazat fej­lesztését. A tervidőszak ele­jén egy és negyedmilliárd fo­rintot szántak az ivóvízkapa­citás, a vízhálózat, a szenny­víztisztító-kapacitás és a -há­lózat fejlesztésére, a felhasz­nálás azonban ennél lényege­sen magasabb volt. Ennek eredménye, hogy a tervezett 27 település helyett 42 tele­pülés kapott vízmüvet, s 1980 végére a megye lakóinak 52 százaléka kapott jó ivóvizet, A vízműtermelő kapacitás napi 36 ezer köbméterrel emelkedett, s 638 kilométer vízvezeték épült. A tervezett 225 helyett 255 millió forint jutott a szenny­víztisztító-kapacitás növelé­sére, de így sem sikerült a tervezett napi 24 ezer köb­méter bővítést megvalósítani. A szennyvízcsatorna-hálózat hossza 138 kilométerrel növe­kedett, ám a lakásoknak így is mindössze 12,2 százalékát tudták a hálózatba kötni. Szóltak a múlt évi hatalmas belvízről, amely 1570 lakást rongált meg, s 85 milliós kárt okozott a közintézmé­nyekben. A VI. ötéves terv fejleszté­si céljai között újabb nyolc nagyközség vízművesítése szerepel, s egyre égetőbb gond Felső-Szabolcs, vala­mint a Tisza—Szamos köz vízrendezésének megoldása. Az előzetes tárgyalások alap­ján a várható pénzügyi lehe­tőségek a megkezdett beru­házások befejezésére, a lakó­telepi közművek építésére. Nyíregyháza vízmüvének fej­lesztésére, a kiemelt telepü­lések ellátására, a nagyközsé­gek vízművesítésére és az egészségtelen vizű kisebb te­lepülések vízellátásának meg­valósítására nyújtanak fede­zetet. Az Országos Vízügyi Hiva­tal első elnökhelyettese elis­meréssel szólt az ágazat V. ötéves tervi eredményeiről, egyetértett azzal, hogy befe­jeződjék Nyíregyháza regio­nális vízmüvének első üteme és megkezdődjék a második ütem megvalósítása. Támoga­tást ígért a társulati művek építésének felgyorsításához, valamint Nyíregyháza szenny­víztisztító telepének elkészí­téséhez. A VI. ötéves tervben a tanácsoknak és a vízügyi igazgatóságnak továbbra is együtt kell működni a me­lioráció, a belterületi vízren­dezés összehangolásán, a fo­lyók és csatornák befogadó- képességének javításán, hogy ebben a tervidőszakban már jóval kevesebb legyen a bel­víz által okozott kár. Napirenden: magyar—lengyei gazdasági kapcsolatok — Hulladék- és másodnyersanyagok hasznosítása —A veszteséges vállalatokra vonatkozó rendszabályok Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Meghallgat­ta és jóváhagyólag tudomá­sul vette Marjai József mi­niszterelnök-helyettes beszá­molóját a magyar—lengyel gazdasági együttműködési ál­landó bizottság, valamint a magyar—csehszlovák gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési vegyes bi­zottság ülésszakáról. Ugyan­csak tudomásul vette Falu­végi Lajos miniszterelnök­helyettes beszámolóját prá­gai és pozsonyi útjáról. Elfo­gadta Borbándi János mi­niszterelnök-helyettes jelen­tését a magyar—vietnami, a magyar—laoszi, a magyar— kambodzsai gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködési bizottságok ülésszaká­ról. A kormány elfogadta az Országos Tervhivatal elnöké­nek jelentését az 1980. évi népgazdasági terv teljesíté­sének tapasztalatairól, s meg­szabta az irányító szervek to­vábbi feladatait az eredmé­nyesebb és kiegyensúlyozot­tabb fejlődés elősegítésére. A Minisztertanács jóvá­hagyta a Gazdasági Bizott­ság tájékoztatóját a VI. öt­éves terv hulladék- és má­sodnyersanyag-hasznosítási programjáról. A program azt irányozza elő, hogy 1985-re a másodlagos anyagfelhaszná­lás megkétszereződjék, s ér­tékében közelítse meg az évi 12 milliárd forintot A felada­tok megoldására az érdekelt szervek részletes intézkedési tervet dolgoznak ki. A kormány elfogadta a veszteséges, alaphiányos vál­lalatok helyzetének rendezé­sére vonatkozó jogszabályo­kat. Az új szabályozás növeli a vállalatok lehetőségeit, hogy elsősorban saját ere­jükből, indokolt esetben az illetékes bank segítségével pótolják átmeneti hiányaikat Ahol tartósak a veszteségek, ott külön eljárás — szaná­lás — keretében kell megál­lapítani a felelősséget és át­szervezni a termelést A Minisztertanács határo­zott a Kiváló és az Érdemes Művész kitüntető címek ez évi adományozásáról. tervegyeztető tanácskozása ■ ■ ösztönzés E gyik üzemünk párt- álapszervezetében a bérekről és az áremelkedésekről beszél­gettünk. Nem ok nélkül: két óra alatt fél tucatnyi álláspontot vitattunk meg. Volt, aki az automatikus pótlékokat tartotta volna megoldásnak, másvalaki azt mondta: ne keverjük össze a bérezést a szociál­politikával! Mindenkikap­jon a régi elv szerint, amit sokszor bizony megsér­tünk: a végzett munka, a teljesítmény alapján. Hi­szen nemcsak az a feladat, hogy az emelkedő közös energia és alapanyagszám­lákat kiegyenlítsük, hanem végre gazdaságosabban dolgozzunk. S mi legyen akkor-a bé­rekkel? Ami egyedül cél­ravezető az egyénnek, tár­sadalomnak, vállalatnak egyaránt: igazodjanak a társadalmilag hasznos eredményhez, differenciá­lódjanak. A megszokott és belénk- ivódott gyakorlat okán — „mindenre” ki kell terjed­ni a bérezés felelőssegé­nek. Arra, hogy a több gyermekes ember gondja­in segítsen és természete­sen arra is, hogy ösztö­nözzön. Továbbá: ne sért­se a kollektív szellemet, ne keltsen feszültséget munkatárs és munkatárs, vezető és vezetett között... Bizony, az ösztönzés — miért tagadnánk? — leg­többször a sorrendben nem az első, hanem az utolsó, legalábbis a hátsó helyek egyikét foglalja el. És ez az a pont, ahol ér­demes valamit eldönteni. Tartható-e, elfogadható-e mai helyzetünkben ez a besorolás, ez a rangsor? Tudva és pontosan meg­mérve az egymással ellent­mondó követelményeket, a teljesítményre való ösz­tönzés mellett kell dönte­ni — a bérezésben, míg a méltányosságnak a szocia­lizmusban háttérbe nem szorítható követelményét a szociálpolitika kategó­riájában szükséges kielé­gíteni. Nem érdektelen bérezés helyett teljesítményhez igazodó bérezést, elosztást mondani. Amikor a VI. ötéves terv szerény élet- szinvonal-életkörülmény előirányzatait vizsgáljuk; jó tudni: ez átlagos, tár­sadalmi méretű számítási érték. Mögötte — szükség­szerűen — jelentős különb­ségekkel számolunk, még­pedig a végzett munka, a nemzeti jövedelemhez va­ló hozzájárulás szerint. Másként fogalmazva: a legjobbakat, a gyorsan fej­lődőket, nagy értékeket létrehozó vállalatokat, embereket, nagyobb ré­szesedés illeti meg a jö­vedelmekből. Többet kell keresnie annak, vállalaton belül, iparágak között, de még brigádban is, aki töb­bet tesz mindannyiunk asztalára, mert hiszen ez­zel nemcsak ő, hanem mindenki többet nyer! AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA íXXXVIII. évfolyam, 55. szám ARA: 1,40 FORINT 1981. március 6., péntek MA !/■■■■ ■■ I ■■ I _ Koromporkolt az óvodában (2. oldal) Munkakönyv kétszázért? (3. oldal) Folytatják a program megvalósítását Vízműfejlesztés, vízrendezés Magyarország Kádár János a záhonyi pályaudvaron. (Elek Emil felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents