Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-05 / 54. szám

1981. március 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A nők szerepe Szabolcsban Változások Geszteréden Beszélgetés Szabó Annával, az SZMT nőbizottságának vezetőjével Tisztelet a munkának — Nem szokatlan ma már megyénkben sem, hogy nő áll a munkapad mellett, irányít bonyolult gépet, vezet válla­lati osztályt, részt vesz a közéletben. Több, mint 150 ezer szakszervezeti tag van megyénkben, s közöttük 70 ezer nő — mondta Szabó An­na, az SZMT nőbizottságának vezetője, akivel a szakszerve­zetek nőpolitikái munkájáról beszélgettünk. — Ma már a puszta számok is bizonyítják, hogy a lányok, asszonyok ko­moly mértékben veszik ki ré­szüket a megye feladatainak megvalósításából, s szerepük növekszik is: az elmúlt öt év­ben például tízezerrel nőtt a dolgozó nők száma a megyé­ben. A lányok, asszonyok többsége felelősséggel áll helyt a munkában, a közélet­ben, bár jelentős terhek há­rulnak rájuk a családban és a gyermeknevelésben is. Mit tehet a szakszervezet a nők érdekében? — Felhívhatja a figyelmet a sajátos gondok megoldásá­ra, napirenden tarthatja a nők érdekében hozott intéz­kedések megvalósítását. De ha a szakszervezet bármelyik fontos feladatát nézzük is — mozgósító, nevelő, tudatfor­máló, érdekképviseleti vagy érdekvédelmi tennivalók —, még mindig bőven van lehe­tőség a női egyenjogúság gya­korlatban történő jobb meg­valósítására, a nők egyénisé­gének kiteljesítésére. Hogyan valósítják meg ezt az alapszervezetekben, nőbi­zottságokban? — Főként azzal, hogy nem általánosságban tárgyalunk a nőpolitikái kérdésekről, ha­nem egy-egy terület sajátos­ságainak figyelembevételével. Most például arra készülünk, hogy Záhonyban a bejáró, műszakba járó, s legtöbbször még az otthoni kertekben is dolgozó nők életét, munkáját ismerjük meg, s teszünk ja­vaslatokat. Alapszervezete­inknek, helyi nőbizottsága­inknak is azt ajánljuk, hogy a helyi tapasztalatok ismere­tében valós gondokat, konk­rétan tárgyaljanak, s mindig adjanak javaslatokat a meg­oldásra. Szerintem kulcsszerepben a bizalmi van, ő az, aki mindennap ta­lálkozik a munkaterületén dolgozókkal, akinek beleszó­lása van béremelésbe, juta­lomba, javasolhat továbbkép­zést, ajánlhat közéleti tiszt­ségre. Ha a bizalmi jól isme­ri és akar is tenni a nőpoliti­ka megvalósításáért, nagyon sok múlik rajta, tehát őket szeretnénk megnyerni. A szakszervezet különösen sokat segíthet a nőknek a szociális ellátás révén. Milyen lehetőségeik vannak? — A megye ipari üzemei­nek többsége fiatal, a szociá­lis ellátás létesítményei eze­ken a helyeken jók. A leg­jobb hasznosításukat szeret­nénk elérni. Ha van üzemét­keztetés, az otthoni második műszakot már könnyíteni tudjuk. Néhány vállalatnál már van lehetőség, hogy az ételt haza is vigyék, tehát az egész családra a gyárban főz­nek. Az üzemi büfék egy ré­sze már nemcsak tízóraira valót, üdítőt, kávét árul, ha­nem az egész bevásárlást in­tézi : reggel megrendeli az árut a dolgozó, munka után becsomagolva megkapja,, te­hát mentesíteni lehet a bevá­sárlás gondjaitól, időt takarít meg. A lakás juttatásokból, üdülő jegyekből a nők ará­nyosan részesülnek. A szakszervezet a közélet egyik legfontosabb iskolája. Be tudják-e vonni a nőket az aktív mozgalmi munkába? — Sok nőt be tudunk von­ni, de sokkal többet szeret­nénk. Az egyik alapvető te­rületen, a szocialista brigá­dokban öt év alatt ötezerrel nőtt a nők száma. A bizalmi testületekben 4000 férfi mel­lett 3800 nő tevékenykedik, a vállalati szakszervezeti bi­zottságok munkájában 1300 férfi mellett csaknem ezer nő is részt vesz, a 300 szb-titkár között száz nő van. Több, mint 27 ezer nő vett részt az utóbbi öt évben a különböző politikai képzésekben. A szá­mokkal csak azt szeretném bizonyítani, hogy bontakozik a nők közéletisége, de ez fő­leg a saját munkahelyen jel­lemző. Mit mondanak azok a lá­nyok, asszonyok, akik már gazdasági vagy társadalmi vezető tisztségekben dolgoz­nak, mi lehet az ok? — A nők nagy része a szü­lés, gyermeknevelés idősza­kában a munkahelyi élet szempontjából is legteljesít- ményképesebb éveit veszíti el. Három-öt évet behozni csak a legjobbaknak, a külö­nösen nagy akaraterővel ren­delkezőknek lehet. A vezetői munka állandó jelenlétet, sokszor munkaidőn túli el­foglaltságokat jelent. A fér­fiak nagy többségére nem ró plusz terheket, ha története­sen beteg a gyermek, mert természetes, hogy az édes­anya marad otthon. A csalá­dot a vezető beosztásban dol­gozó asszonyoknak ugyanúgy el kell látni, mintha átlagos elfoglaltsága lenne csupán. De a munkahelyeken általá­ban több gondot kellene for­dítani a tehetséges nők veze­tő munkára történő felkészí­tésére. Mit tart ma szakszervezeti szempontból a nőpolitika leg­fontosabb tennivalóinak? — Nem elsősorban anyagi természetűeket, hanem a szemlélet alakítását. Még mindig nagyon nehéz elérni, hogy a nőpolitikát ne vala­milyen külön feladatnak te­kintsék, hanem a napi és a helyi politika része legyen, amelynek megvalósításáért az illető munkahely vezetője a felelős. Nagyobb gondot kel­lene fordítani a jelenleg gyesen lévő tízezer kisma­mára, akikkel a kapcsolat sokszor nagyon formális. Több szív, bátorítás kellene, hogy a határozatokban, jog­szabályokban megfogalmazot­tak természetes módon vál­janak valóra. M. S. «— Amíg szelei a pipa és én itt vagyok, addig nincs baj Geszteréden. — Tsz-tag bátyám? — Az lennék, nyugdíjas, vagy mi. Nézze, a kezem rossz. Baj érte. A közösben már csak keveset dolgoztam, de azért érdekel, amit itt mondanak. Major Dénes, az elnök sok jót mondott az emelvényről. Többek között: „1980-ban az összes bevétel 196 millió fo­rint volt, az összes ráfordítási költség 179 millió forint. A nyereség 17 millió.” Hát így gazdálkodott a nagykállói Virágzó Föld Ter­melőszövetkezet, három falu határában, a geszterédi homo­kon is. Most ennek a község­nek a vendége vagyok. Ünnep van itt. Kiöltözőn, aki jön Vagyont érő a sok női bun­da, férfi prémgalléros télika­bát, kucsma, rámás csizma. Szépen kiöltözött mind, aki jött. A „ház” megtelt. Álló­hely számomra csak a kályha mellé húzódó öregek mellett jut. Beszélgettünk. — Nem sok a járadék — mondja az ősz hajú, nyílt te­kintetű ember —, de arra elég, amire kell, sóra, cukor­ra, lisztre, kására. — Más jövedelem nincs? — De, a háztáji. Jószág is akad. Én még lovat is tartok. Amíg bírja a motor, miért ne. Még csak 71 éves vagyok. — Jobb a termelőszövetke­zetben, mint volt két éve a szakszövetkezetben ? — Az is más, ez is más. Amíg hagyják dolgozni az embert, nem élhet kifogással itt senki. A terem zsong. Zsörtölődés is vegyül a csendes, halk sza­vakba. Nem fér be minden­ki. Aztán kigyulpak a jupi- terlámpák. Amatőr filmesek készítenek felvételeket. Aho­gyan szólásra emelkedik az emelvényen az első ember, le­kerülnek a fejekről a kucs­mák és kalapok. Ilyen a mun­kának kijáró tisztességadás. Nem tudom eldönteni, nem is lehet, hogy a beszámolóból ki mit jegyzett meg. Jóma­gam csak a gazdálkodásra jel­lemző számokat, miszerint a majd kétszázmilliót 616 em­ber termelte, az alma 8 mil­liós nyereséget adott, az ex­portarány kiemelkedően nagy volt. Hozott nyereséget a pénztárba a több bús, a gabo­na, a dohány, egyszóval si­keres volt az év. Volt értelme Aki járt már zárszámadá­son, tudja, ha van miről be­szélni, hosszan tartó az ese­mény. Geszteréden küldöttvá­lasztás, tervtárgyalás is igé­nyelte az időt, a türelmet. Én jártam, keltem. Megkérdez­tem egy fiatalembertől, Buj­dosó Lászlótól, neki mi dolga van a szövetkezetben. Mond­ta: gépirányító. — Itt 18 erőgépünk van, 1300 hektár a geszterédi ha­tár, elég is lenne ennyi gép, de tavaly kevésnek bizonyult. Sok volt a rádolgozás. Hiszen tudja. Az eső, aztán a nyári, őszi betakarítás. Nem kívá­nom még egyszer. — Maradt szántatlan föld? — Tenyérnyi sem. Ha ne­hezen is, de azért mindennel időben végeztünk. — Mit szól a beszámoló­hoz? — Ez a valóság. Hajtottunk, küzdöttünk, volt értelme. A nagykállói Virágzó Föld 23 millió forint munkabért fizetett tagjainak az elmúlt évben. Amikor végignéztem a község főutcáján, önkénte­lenül is azt mérlegeltem, van-e külső jele a házakhoz áramló millióknak? . — Azt mondta az elvtárs, hogy Geszteréd gazdag köz­ség? Ezt bizony nem tagad­juk. Nincs még egy telepü­lés a környéken, amelyik ilyen rendezett lenne, ame­lyiken ennyire meglátszana a változás. — Milyen változás? Volt a helyiségben öt-hat korosabb ember. Az, aki a pálinkáspoharat kínálta, mondta: — Olyan községházánk volt, hogy egy putri is különb most. Képzelje el, milyen le­hetett a cselédek háza. Ahány ház... A háztájira terelődött a szó. Geszteréden mindenki dohányt termel. Ahány ház, annyi a dohánypajta. Dohá­nyos a falu apraja-nagyja és bizony jól jövedelmez. — 860 tagja van itt a tsz- nek — beleértve a nyugdíja­sokat, járadékosokat — ezek­nek mindnek jár a háztáji és 99 százalékuk dohányt ter­meszt. — Mi pénz származhat eb­ből? — Kinek hogyan, 30—40 ezer forint sok. Függ az idő­járástól, a munkától. A zárszámadásnak vége lett. Volt, aki hazaindult, má­sok tanyáztak, beszélgettek a művelődési ház környékén. Néztem az arcokra simuló gondtalanságot. Két éve lát­tam ennek az ellenkezőjét is. Frissiben, azután, hogy a szakszövetkezetből tsz lett, almahámozó asszonyokkal be­szélgettem. Egy idősebb né­ni kért: „Mondja meg igaz lelkére, jó lesz ez nekünk?” Akkor valami biztatót mond­tam. Örülök, hogy munkájuk­kal igazoltak. Seres Ernő A levél ugyan Bethlen Istvánnak volt szánva, de a földbirtokos nem is­merte őt jól. Annál jobban Gömbös Gyulát. Tehát ezt oda küldte, Göm­bösnek. A levélcsomóból előbukkan az a rövid kísérőszöveg, amellyel a ké­sőbbi miniszterelnök az akkorihoz el- , küldte a szabolcsi úrpanaszt,: (Dátum: 1930. szeptember'16.) „Igen Tisztelt Barátom! Szomjas Gusztáv barátom leveléből a másolat­Titkos iratok ban mellékelt részt azzal a kéréssel van szerencsém neked megküldeni, hogy méltóztassál mérlegelni, nem kel- lene-e a szocialista-kommunista ké­szülődésekkel szemben olyan refor­mokhoz nyúlni, amelyek radikálisak, de preventive hatnak. Mély tiszteletem nyilvánításával vagyok készséges hí­ved Gömbös Gyula.” Hogy a levél, a másolattal együtt az akkori belügyminiszterhez jutott,, azt bizonyítja a levélcsomó következő da­rabja, melyet az 1926-tól 1931-ig bel- ügyminiszterkedő Scitovszki Béla írt a miniszterelnökének, azaz Bethlen Ist­vánnak, mégpedig most ötven éve, 1931. január 19-én. Olvassuk csak: „A dadai alsó járás egyes községei­ben évekre visszamenőleg voltak ész­lelhetők a földművesmunkások és nap­számosok körében bizonyos mozgoló­dások ... Ez a mozgalom leginkább Polgár községben nyilvánul meg, melynek mintegy 11 000 lakosa közül a legna­gyobb rész teljesen vagyontalan ... A mostani nehéz gazdasági viszo­nyok között a lakosság nem tudja megszerezni a megélhetéséhez szüksé­ges anyagiakat... Tiszalökön és Tiszaőrsön túlnyomóan kőműves segédek a folyó (múlt) év szeptember 7-én engedéllyel nyilvános táncmulatságot tartottak, ahol részt vett a munkásdalárda is és ezek éjjel tényleg dallal üdvözölték Tompos End­re kommunista űzelmeiért elcsapott és bírói úton elítélt volt szolgabírót, aki a dalárda vezetőjével együtt szolgálta annak idején a kommunizmus érdeke­it vezetőszerepben .. . Sajnos, számolnunk kell azzal, hogy a súlyos gazdasági viszonyok, a mun­kanélküliség és az aránytalanul magas kamatterhek a vidéki földmunkássá­got, sőt, a gazdaközöriség egy részét is baloldali szélsőségbe hajtják, annál is inkább, mert az agitáció kétségtelen jelei már sokfelé mutatkoznak. Vett jelentés szerint a külföldről, leg Franciaországból hazatérő munká­sok között képzett agitátorok is lesz­nek, kiknek célja az itteni elégedetlen­ség fokozása. Ennek megakadályozása, illetve megtorlása céljából a rendőri intézke- ■ dések — úgy generális rendelkezések, mint konkrét rendeletek formájában megtétettek.. . Fogadd, kegyelmes uram, őszinte tiszteletem kifejezését, mellyel vagyok igaz híved, Szcitovszky Béla. A belügyminiszter tájékoztatása bár sem ő, sem a címzett miniszterel­nök nem maradtak már sokáig hiva­talban —, elég pontos. Csak az a kár, hogy nem a nyilvánosságot tájékoztat­ta a parasztság helyzetéről Alsó-sza bolcgban, hanem titokban írt. Ezt a mulasztást most, ötven év . múlva igyekszünk helyrehozni. Érdé- S mes emlékeznünk ná, mert lefekvés közben, az ágya mellett ez intézkedé­sek hatására végzett a csendőrgolyó Nyíregyháza egyik legderekabb mun-^-j kásával, Soltész Mihállyal egy év múl- \ va. G. N. Z. „Amíg szelei a pipa...” „Itt mindenki dohányt ter­mel ...” Növényvédelmi előadás A MAE növényvédelmi és agrokémiai szakosztály ren­dezésében 1981. március 6-án, de. 9 órakor dr. Nagy Bálint MÉM növényvédelmi és ag­rokémiai főosztály vezetője „Növényvédelmi, talajerő-gaz­dálkodási és meliorációs fel­adatok a VI. ötéves tervben" címmel tart előadást. Az elő­adás helye: megyei növény- védelmi és agrokémiai ál­lomás Nyíregyháza, Kótaji út 33. „£n még lovat is tartok ...” Bunda a nénikén E lőkerültek a levéltárban Beth­len Istvánnak, Magyarország hirhedett miniszterelnökének úgynevezett titkos iratai is. Érdekes, számunkra, szabolcsiaknak különösen érdekes adatok bukkannak elő ben­nük. Itt vannak például mindjárt an­nak a kedves éjjeli szerenádnak a kö­vetkezményei, melyet az akkor meg­erősödött és a mai Soltész Mihály ut­cában megnyílt Szociáldemokrata Pártház helyiségeiben gyakorló mun­kásdalárda adott egyik elvtársának, Tompos Endrének 1930. szeptember 7-én Tiszalökön. De idézzük a levelet, amelyet erről Szomjas Gusztáv „tit­kos, bizalmas” felirattal juttatott el .Bethlen Istvánhoz: „ ... Tiszalökön valami kőmíves mu­latság volt. Nyíregyházáról kijött egy ifjúmunkás-dalárda. Este ezek szere­nádot adtak Tompos Endre elcsapott szolgabírónak, aki a kommün alatt ve­zérük volt, majd négy évi börtönt ka­pott. Ez az úr a rabló kommunisták élén állt — írja a földbirtokos —. Fel­vetettem az eszmét, hogy legalább a jobb elemeket (a harminc holdon felü­li kisgazdákat?) szervezzük be a Gaz­daszövetségbe, hogy tudjuk, hányán vagyunk és kire támaszkodhatunk. Meg is indítottam a mozgalmat, két gyűlésen, Nyíregyházán és Szentmihá- tyon.” *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents