Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-05 / 54. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 5. Szovjet és lengyel vezeték találkozéja Moszkvában Madrid, puccskísérlet után Kommentár h alagít vége? Olof Palme volt svéd mi­niszterelnök, az ENSZ főtit­kárának különmegbízottja háromszor kísérletezett köz­vetítéssel Bagdadban és Te­heránban, de a háború to­vább folyt. Most viszont, mintha halvány remény mu­tatkoznék a múlt év ősze óta tartó ellenségeskedés beszün­tetésére. Igaz, derűlátásra alkalmat nyújtó megnyilatkozások ed­dig nem hangzottak el sem Teheránban, sem Bagdadban. Ilyen tekintélyes küldöttség sem igyekezett elsimítani a nézeteltéréseket, mint a mos­tani. Az iszlám konferencia nevében ugyanis a bangla­desi, a gambiai, a guineai és a pakisztáni elnök, magas rangú malaysiai, szenegáli és török tisztségviselők és a PFSZ képviseletében Jasszer Arafat folytat eszmecserét a szemben álló felekkel. Baniszadr államfő elnökle­tével közben ülést tartott az Iráni Legfelsőbb Nemzetvé­delmi Tanács. Megvitatták Arafat beszámolóját a jószol­gálati küldöttség eddigi mun­kájáról. Talán kedvező jelnek te­kinthető, hogy a szaúdi rádió jól értesült forrásokra hivat­kozva már nyilvánosságra hozta a jószolgálati küldött­ség állítólagos javaslatát. Eszerint a szemben álló fele­ket szétválasztanák, majd mindkét állam kölcsönös ígé­retet tenne, hogy nem avat­kozik a másik belügyeibe és lemond az erőszakos terület- szerzésről. Reális feltételekről van te­hát szó. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy hat hónap után mintha látni vélnénk az alagút végét. Szerdán Moszkvában, a Kremlben került sör a szov­jet és a lengyel vezetők ba­ráti találkozójára. Szovjet részről a találkozón részt vett Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnöke, Jurij Andropov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Állam­biztonsági Bizottságának el­nöke, Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, Mihail Szuszlov, a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Nyikolaj Tyiho- nov, a Politikai Bizottság tagja, miniszterelnök, Dmit­rij Vsztyinov, a Politikai Bi­zottság tagja, honvédelmi mi­niszter, valamint Konsztan- tyin Ruszakov, a KB titkára. Lengyel részről részt vett a találkozón Stanislaw Kania, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Wojciech Jaru­zelski, a LEMP KB Politikai Ronald Reagan amerikai elnök kedden a CBS tv-nek nyilatkozott. Arról beszélt, hogy a csúcstalálkozó meg­tartásának szemszögéből ked­vező lenne, ha a Szovjetunió jelezné, hogy kész mérsékelni állítólagos „agresszív politi­káját” és „valóban tagja akar lenni a békeszerető országok táborának”. Példaként Afga­nisztánt hozta fel, de hozzá­Bizottságának tagja, minisz­terelnök és honvédelmi mi­niszter, Andrzej Zahinski, a PB tagja, a katowicei vajda­sági pártbizottság első titká­ra, Emil Wojtaszek, a PB póttagja, a KB titkára, vala­mint Kazimierz Olszewski, a Lengyel Népköztársaság moszkvai nagykövete. A találkozóról kiadott köz­lemény szerint a lengyel ve­zetők tájékoztatást adtak az ország helyzetéről, azokról az intézkedésekről, amelyeket a lengyel nép szocialista vív­mányait veszélyeztető súlyos fenyegetés elhárítására foga­natosítottak. A Lengyel Egye­sült Munkáspárt és a Lengyel Népköztársaság kormánya — a LEMP Központi Bizottsága VIII. plénuma határozatainak megfelelően — a munkás- osztályra, a dolgozókra, a tár­sadalom minden öntudatos erejére támaszkodva állhata­tos küzdelemben eléri az anarchia és a zűrzavar teljes megszüntetését, a szocialista rendszer megszilárdítását. tette: nem úgy gondolja, hogy a csúcstalálkozó előfel­tételeként a Szovjetuniónak ki kellene vonnia csapatait a szomszédos országból. Az amerikai elnök tagadta, hogy első sajtóértekezletén „szándékosan” akarta volna sértegetni a Szovjetuniót. Mindazonáltal gyakorlatilag most is megismételte ugyan­azokat a kitételeket. A kudarcba fulladt katonai puccs nemcsak Madridban, hanem világszerte megdöb­benést keltett. A puccskísér­let előtt a kormánypárt, a Demokratikus Centrum Unió (UCD) különböző frakcióinak súlyos viszálykodása állott a figyelem középpontjában. Ezek a frakciók végül is ki­egyeztek és így került sor a spanyol banktőke bizalmát élvező Leopoldo Calvo Sotel- kormányfői megbízatására A miniszterelnök az első bizal­mi szavazáson, ahol abszolút többségre lett volna szükség, kudarcot vallott. A második, immár csak egyszerű többsé­get igénylő és ezért sikerrel kecsegtető bizalmi szavazást szakították félbe a parlament épületébe berontó csendőrök. Érthető, hogy az elvetélt katonai puccs utóhatásai a politikai eseményeket jófor­mán háttérbe szorították. An­nál is inkább, mert kiderült, hogy sokkal szerteágazóbb és nagyobbszabású katonai ösz- szeesküvésről volt szó, mint azt a csendőrkülönítmények fellépésének kritikus óráiban sejteni lehetett. Az a tény, hogy letartóztatták Armada tábornokot, a spanyol katonai arisztokrácia egyik vezető tagját, a puccskísérlet mély gyökereit tárta fel. Hiszen Armada még Franco idejében a jelenlegi uralkodó, János Károly nevelője, utóbb ta­nácsadója volt és ez év janu­árjában nevezték ki a spa­nyol hadsereg helyettes ve­zérkari főnökévé. Így a képviselőház „felsza­badítása” után is tartó drá­mai események sodrában szinte észrevétlenül szavazta meg a parlament Leopoldo Calvo Sotelo kormányának a bizalmat. A spanyol válság ezzel azonban távolról sem ért véget. Az új kabinetből hiányzik Gutierrez Mellado tábornok, aki esztendőkön ke­resztül a katonai kérdésekért felelős miniszterelnök-helyet­tes posztját töltötte be a had­sereg alkotmányhű főtiszti csoportjának vezető képvise­lőjeként. Kimaradása jelezte, hogy a puccs után az ország vezetése még mindig úgy vé­li: igen erős a hadseregben az elégedetlenség és Gutier­rez Mellado tábornok hiva­talban hagyása ingerelné eze­ket a tiszti köröket. Hasonló óvatosságról val­lott a válság óráiban sorsdön­tő és igen pozitív szerepet játszó uralkodó, János Ká­roly beszéde, amelyet a zara- gozai katonai akadémián tar­tott. Ismételten intette a had­sereget az alkotmány betar­tására, de hangoztatta azt is, hogy helytelen lenne az ese­ményekért minden felelőssé­get a hadseregbe hárítani. Mindez azt mutatja, hogy rendkívül kényes és óvatos politikai időszakra számítha­tunk Spanyolországban. Nagy kérdés, hogy mennyire mé­lyen lehet feltárni a katonai összesküvés teljes hátterét Milliók vonultak fel ország­szerte az alkotmány védelmé­ben. (Fotó: AP—MTI) Calvo Sotelo új kormánya az első minisztertanács után ki­adott nyilatkozatban kötele­zettséget vállalt a vizsgálat következetes lefolytatására. Ezzel csaknem egy időben milliókat megmozgató tömeg- tüntetések zajlottak az egész országban az alkotmány vé­delmében. Ezeken minden parlamenti párt hívei részt vettek, beleértve a kormány jobboldali ellenzékét is. A tüntetések végén a pártok kö­zös nyilatkozatban ugyancsak a puccskísérlet végrehajtói­nak — sőt felbujtóinak és .- dezőinek ->- a teljes felderíté­sét és megbüntetését követ > ték. Kérdéses persze, hogy ez a továbbra is feszült légkörben mennyire lesz lehetséges. Megvalósításának első felté­tele minden bizonnyal az len­ne, hogy a Baszkföld szepara­tista fegyveres terrorosztagait rákényszerítsék akcióik be­szüntetésére, miután ezek ál­landó ürügyet adnak a kato­nák ellenakcióihoz. Spanyolországban jelenleg nincs napirenden az egypárti kisebbségi kormány átalakí­tása és felváltása egy széle­sebb körű kabinettel. A leg­nagyobb ellenzéki párt, a szocialisták felajánlották a puccs után, hogy hozzanak létre kétpárti, UCD szocialis­ta koalíciót. Kétségkívül óriási előnye lenne, ha a je­lenlegi kisebbségi, egypárti kabinet helyett egy széles né­pi támogatást élvező kor­mány irányítaná az országot. Nyilvánvaló azonban: a po­litikusokat óvatosságra inti az, hogy miként reagálna a koalíció megalakítására a még mindig nyugtalan had­sereg. így — a drámai kato­nai puccsot követő napok ese­ményei is erre utalnak — a közeljövőben a Calvo Sotelo által vezetett, a korábbinál jobboldalibb polgári kormány kezében marad az irányítás. (— i — e) Gy. D. Kárpátontúli levél N agy volt a tavalyi termés a V. I. Lenin nevét viselő, kárpátontú­li „Barátság” kertben — hektá­ronként átlag 216 mázsa (a tervezett 162 mázsával szemben). Ezzel a kerté­szek messze túlteljesítették az SZKP XXVI. kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségeket. A nagy teljesítményű vontatók még novemberben is szállították a felvevő­helyekre a gyönyörű almákkal megra­kott pótkocsikat. Innen a gyümölcs to­vábbi útja Moszkva, Leningrád, Kijev üzleteibe vezetett... Ez volt a kert huszadik termése. 1960-ban telepítették az almafákat a szovjet és a magyar kertészek a SZU és MNK államhatárának mindkét ol­dalán, V. I. Lenin születésének 90. év­fordulója alkalmából. Ezért is nevezték el a kertet a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátságának tiszte­letére. Ezt a kezdeményezést L. I. Brezs­nyev és Kádár János magasan értékel­ték a Kárpátontúl és Szabolcs-Szatmár testvérmegyék dolgozóinak küldött üdvözletükbe/!. A „Barátság” kertje az internacio­nalista nevelés igaz iskolapéldája. A kertészek életében nagy esemény az évenként megrendezett „szüreti ün­nepség”. Ekkor a testvérmegyék dol­gozói együtt szedik a termést, megbe­szélik a szocialista munkaverseny eredményeit és tapasztalatait. A ver­senyt 1980-ban a kárpátontúli kerté­szek nyerték, 1979-ben a magyar kol­légáik. A tavalyi ünnep különösen izgal­mas volt, hiszen egybeesett V. I. Lenin születésének 110. évfordulójával. Az ünnepi nagygyűlésre egybegyűlt dol­gozók összegezték az eltelt húsz év munkájának eredményeit. Ez idő alatt a kert megnőtt és megerősödött, terü­lete lényegesen bővült. Három évvel ezelőtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából új intenzív művelésű almakertet telepí­tettek 60 hektáros területen. Jelenleg a „Barátság” kertjének területe csak a szovjet oldalon meghaladja a 210 hektárt. A szovjet—magyar barátság kertje az újítók magasiskolája lett. Csak az utóbbi két év alatt itt 180 brigádveze­tőt képeztek ki. A szakemberek szá­mára rendszeresen tartanak előadáso­kat, tudományos technikai konferen­ciákat rendeznek. Eredményesen fejlődik a két ba­ráti ország dolgozóinak együttműködé­se. Együttesen kidolgozták a gyümölcs­fák betegség és kórokozó elleni védel­Terézia mének rendszerét. A rendszer gyakor­lati alkalmazása lehetővé tette, hogy a termés 80%-át első osztályú minősítés­sel adják át. A szovjet—magyar barátság jelen­tős mértékben hozzájárult a kárpáton­túli kertészet fejlődéséhez. Felhasznál­va a magyar barátok tapasztalatait, a kárpátontúli kertészek intenzív kerte­ket telepítettek a nagyszöllősi, bereg­szászi és munkácsi szovhozokban és kolhozokban, több mint 3 ezer hektár összterületen. 1978—79-ben a kertek minden hektárja 2,5 ezer rubel tiszta hasznot hozott a gazdaságoknak. A gyümölcsfák részleges metszésének be­vezetése, amelyet a magyar kertészek­től vettek át, 12 mázsa hektáronkénti termésnövekményt eredményezett. Az SZKP XXVI. kongresszusának tiszteletére szervezett szocialista mun­kaverseny győztesei között találjuk Terézia Petrast, az Ukrán SZSZK Leg­felsőbb Tanácsának küldöttét, a Becsü­letrend lovagját. Az általa vezetett if­júsági brigád a vállalt 215 mázsa he­lyett 233 mázsa gyümölcsöt takarított be egy hektárról. Terézia — alacsony, energikus asz- szony. Hamar megtalálja az emberek­kel a közös nyelvet, ezért nem vélet­len, hogy a kertészeti brigád fiataljai vezetőjükké választották. A földiek egyöntetű véleménye szerint Terézia mindenütt az elsők között van: a mun­kában, a társadalmi életben. — Már gyermekkoromban is arról álmodtam, hogy szép, nagy kerteket fogok gondozni, — meséli Terézia. Emlékszem, a legnagyobb élményeim közé tartozott, amikor apámnak segí­tettem, gondoztam a ház körüli alma­fákat. Még az iskolában sok könyvet olvastam a kertészetről, órákig bámul­tam a gyönyörű almafákat. A helyi nyolcosztályos iskola elvég­zése után Terézia habozás nélkül úgy döntött, hogy kertész lesz, és elmegy dolgozni a „Barátság” kertjébe. Úgy alakult, hogy a kertészet Petraséknál családi szakmává vált. Nyugdíjazásu­kig itt dolgoztak a szülők. Ma a bri­gádban dolgoznak Terézia húga, Irina és fiútestvére, Fjodor. Mindannyian szeretik hivatásukat, elismert meste­kertje rei a szakmának. A gyümölcsfametszés területi versenyén Irina nagy csatában lett első. Az elmúlt esztendőkben ezt a címet nyerte el idősebb testvére, Te­rézia. Nem volt könnyű az ifjúsági bri­gádnak elérni ezeket a kiemelkedő eredményeket. Hiszen a gyümölcsfá­kat nagyon körültekintően és gondosan kell ápolni. Időben kell trágyázni, met­szeni a fákat. Nem kevésbé fontos az állandó továbbképzés, hogy lépést tud­janak tartani az idővel, és szigorú tu­dományos alapokon tudjanak dolgoz­ni. Ebben Terézia készségesen segít fiatal kollégáinak. Otthon jelentős szakkönyvtára van, a könyveket az egész brigád olvassa. A brigád vezető munkanapja feszí­tett program szerint zajlik. Csak cso­dálkozni lehet azon, hogyan tud min­denütt jelenlenni. El kell vinnie két gyermekét az óvodába, elvégezni a házi munkát. De- nem hagyhatja ki a kertészeti Iskola foglalkozásait sem. Terézia férje gépkocsivezető, előfordul, hogy hetekig nem tartózkodik otthon. De mennyire örömteliek azok a napok, amikor együtt van a család. Ilyenkor könnyebb — férjével megosztják a te­endőket. Nagy figyelmet fordít Terézia kép­viselői munkájára is. A földiek tud­ják: ha Petras megígér valamit — meglesz. Tevékenységéért hálásak a távolabbi tanyák lakói, ahova Terézia közbenjárása után már autóbuszjára­tot vezettek be. A kisközség lakóinak gyermekei már az új óvodába járnak, az öreg nyugdíjasok új lakást kaptak. A környék lakói kétszej választották meg őt az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsának küldöttjévé. Terézia és társai már a következő, XI. ötéves terv feladatait vitatják meg. A kert rekonstrukció előtt áll 150 hek­táron át kell majd ültetni a fákat egy új intenzív termesztési technológia be­vezetése érdekében. A szakemberek azt tartják, hogy ez lehetőséget nyújt 400 mázsáig növelni az egy hektárról leszedhető termést. J. Baranov APN Reagan nyilatkozata a csúcstalálkozóról Antonio Tejero alezredes, a parlamentet megszálló géppisz- tolyos csendőrök vezetője, még magabiztos a szónoki emel­vényen.

Next

/
Thumbnails
Contents