Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 1. az események címszavakban HÉTFŐ: Leonyid Brezsnyev beszámolójával megkezdődött az SZKP XXVI. kongresszusa — Francoista tisztek puccskísérlete Mad- ridban KEDD: Kádár János felszólalása a szovjet pártkongresszuson — Reagan amerikai elnök nem zárkózik el a Brezsnyev aján­lotta csúcstalálkozó elől -r II. János Pál pápa Hirohito japán császárnál SZERDA: Az amerikai elnök fogadta a francia külügyminisztert — A spanyol parlament abszolút többséggel jóváhagyta Calvo Sotelo miniszterelnöki megbízatását — Palme volt svéd mi­niszterelnök iraki—iráni közvetítése ismét eredménytelen volt CSÜTÖRTÖK: Brezsnyev megbeszélést folytatott Fidel Castróval, majd Gustáv Husákkal — Thatcher asszony, brit miniszter- elnök Reagan elnökkel tárgyalt — Teheránban őrizetbe vet­ték a légierők volt főparancsnokát PÉNTEK: Az SZKP XXVI. kongresszusa megkezdte az új ötéves terv vitáját — Kína visszahívta hágai nagykövetét és a hol­land nagykövetet távozásra szólította fel — Óriási tüntetések Spanyolországban a demokrácia védelmére SZOMBAT: Feszültség az NSZK északi vidékein az atomreaktorok építése elleni tiltakozó megmozdulások nyomán — Véget ért az amerikai—angol csúcstalálkozó egy előre nem tervezett újabb Thatcher—Reagan megbeszéléssel Á hét három kérdése O Milyen visszhangot vál­tott ki az SZKP XXVI. kongresszusának eddigi me­nete? Ezekben a napokban — nem túlzás ezt állítani — Moszkván a világ szeme. Az SZKP XXVI. kongresszusának eseményei a világközvéle­mény középpontjába kerül­tek, különösen az által, hogy már Leonyid Brezsnyev re­ferátumában történelmi je­lentőségű javaslatok hangzot­tak el. Már most meg lehet jósolni, hogy a szovjet párt­kongresszus úgy vonul be a történelembe, mint a Szov­jetuniónak a nemzetközi kap­csolatokban új korszak kez­detét előkészítő kezdeménye­zését meghozó nagy esemény. Máris érezhető ugyanis, hogy a világban nem minden téren fújnak hidegháborús szelek, nem minden térségben várhatók viharok ... S éppen a legfontosabb területen, a kelet nyugati kapcsolatokat meghatározó szovjet—ameri­kai viszonyban nyílnak új lehetőségek Leonyid Brezs­nyev javaslatai nyomán. Egy csúcstalálkozó gondolatát a jelek szerint (és a nyilatko­zatok szerint is) Washington­ban komolyan kezdik tanul­mányozni. Nyugat-Európában főleg az enyhülés megszilár­dítását célzó többi szovjet indítvány talált visszhangra, mindenekelőtt az úgyneve­zett „bizalomerősítő intézke­désekre” vonatkozó javaslat, amelyet általában a nyugat­európai államok, így például Franciaország számára tett gesztusként, a madridi talál­kozón előterjesztett francia tervezethez való közeledés­ként értékelnek. Az SZKP XXVI. kongresz- szusa alkalmat adott a test­vérpártok vezetőinek, hogy felszólalásaikban hangot ad­janak törekvésüknek: a Szov­jetunióval együtt küzdenek a Emelkedik a konvertibilis valuták nem kereskedelmi árfolyama A Magyar Nemzeti Bank közlése szerint március 1-én emelkedik a konvertibilis el­számolású valuták nem keres­kedelmi forint-árfolyama. Így a nemzetközi idegenforgal­munkban legjelentősebb va­luták közül például egy oszt­rák schilling árfolyama 1,98 forint, egy NSZK márkáé 14,07 forint, egy USA dol­láré 29,57 forint lesz. Ezzel az intézkedéssel tovább csök­ken a nem kereskedelmi és a kereskedelmi árfolyamok kö­zötti különbség, ami elősegí­ti a forint egységes árfolya­mának megvalósítását. Az eddiginél több forinthoz jutnak a konvertibilis valu­tát beváltók, például a külföl­di turisták és azok a magyar állampolgárok, akik külföl­dön végeznek munkát, kül­földről nyugdíjat, rokoni tá­mogatást, szerzői jogdíjat, előadóművészi díjat, öröksé­get stb. kapnak. Azoknak a magyar állampolgároknak, akik utazási célra konvertibi­lis valutát vásárolnak, az ár­folyamok emeléséből szárma­zó többletköltség mérséklése érdekében március 1-től meg­szűnik az eddigi 40 százalé­kos úgynevezett többletvalu- ta-vásárlási illeték, vagyis minden utazással összefüggő konvertibilis elszámolású va­lutavásárlás esetén egysége­sen 10 százalék illetéket kell fizetni. A nem kereskedelmi árfo­lyamok emelésével egyidejű­leg a forintban meghatáro­zott valutavásárlási keretek is növekednek, például az egyéni turistáknál 6700 fo­rintról 8500 forintra, a láto­gató útlevéllel utazóknál 1000 forintról 1300 forintra. Az utazási irodák társasuta­zásain részt vevők az első há­rom napra félpanziós ellátás esetén összesen 1200 fo- forintért, teljes panzió esetén 900 forintért, a többi napok­ra napi 300 forintért, illetve 200 forintért vásárolhatnak valutát. Emelkedtek az egyé­ni turisták részére a deviza­tartalmú vasúti menetje­gyekre és a gépjárműhöz üzemanyag vásárlására meg­állapított forint keretössze­gek is. A megemelt forintkeretek arra is lehetőséget adnak, hogy a kiutazó magyarok — tekintettel a nyugati orszá­gokban jelentkező áremelke­désekre — az eddiginél több konvertibilis elszámolású va­lutát vásárolhassanak. Így például a jelenlegi árfolya­mon az egyéni turistautazás­nál az eddig vásárolható 3838 osztrák schilling helyett 4282 osztrák schillinget, 542 NSZK márka helyett 603 NSZK már­kát, 268 USA dollár • helyett 287 USA dollárt lehet vásá­rolni. Több valutát vásárol­hatnak a gépjárművel utazó turisták üzemanyag céljára, a látogató útlevéllel utazók és az utazási irodák társasuta­zásain résztvevők is. Az árfolyamok és a valuta­ellátási intézkedések módosí­tásával kapcsolatban a ban­kok, valutakiszolgáltató he­lyek és az utazási irodák adnak részletes tájékozta­tást. (MTI) békéért, a társadalmi haladá­sért. Kádár János is hangsú­lyozta, hogy Leonyid Brezs­nyev új, nagy horderejű ja­vaslataival teljes mértékben egyetért. AZ MSZMP .Köz­ponti Bizottságának első tit­kára rámutatott arra, hogy a Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot összeköti céljaink és alapvető érdeke­ink azonossága. Minden erő­vel a szocialista közösség összefogásának, egységének, együttműködésének erősítésé­re kell törekedni. Ennek a gondolatnak a je­gyében foglalkozott a kong­resszuson számos felszólaló-a lengyelországi eseményekkel is. Végül meg kell említeni, hogy a pártkongresszus al­kalmát felhasználva számos fontos kétoldalú találkozóra, eszmecserére került sor Moszkvában. Leonyid Brezs­nyev elsőnek Fider Castróval találkozott. Megbeszélésük megfelelt annak, hogy a szo­cialista Kuba helyzete nagy figyelmet érdemel ma, ami­kor az imperialista törekvé­sek Közép-Amerikában mind veszedelmesebb, mind fenye­getőbb módon jelentkeznek. O Veszélyben volt-e a fia­tal spanyol polgári de­mokrácia a puccskísérlet ide­jén? Ügy látszik: igen ... bár nyilvánvaló, hogy Tejero csendőr alezredes, a spanyol parlament, a Cortez épületébe behatolt Guardia civil egy­séggel magára maradt, s tu­lajdonképpen csak Del Bosch altábornagy, a valenciai ka­tonai körzet parancsnoka mozdult még, az, aki kivéte­les állapotot rendelt el. A na­pok múltával azonban a spa­nyol sajtó néhány érdekes és nyugtalanító részletet is kö­zölt: a vezérkari főnök he­lyettese csatlakozni akart Te- jeróhoz, a puccs forgató- könyve szerint pedig a Mad­rid melletti páncélos hadosz­tály egységeinek meg kellett volna szállniok a főváros stratégiai pontjait. Armaday Comyn tábornok, a vezérka­ri főnök helyettese, valaha épp János Károly király ne­velője volt. Egyes hírek sze­rint a tábornok a puccskísér­let óráiban meg is akart je­lenni az uralkodó előtt, de az nem fogadta. Általában megegyeznek a madridi poli­tikai megfigyelők abban, hogy János Károly határozott ma­gatartása húzta keresztül a puccsisták számításait. A ki­rály éjszakai rádió- és tele­vízióbeszéde nagyhatású volt és láthatóan visszariasztotta az államcsínytől azokat, akik rokonszenveztek Tejero ter­vével és tettével. Áz elvetélt puccskísérlet pillanatnyilag megerősítette az új miniszterelnököt Calvo Sotelót, aki meg is kapta az abszolút többséget a parla­mentben, de az új kormány­fő nem koalíciós kormányt alakított, hanem csak az úgy­nevezett demokratikus cent­rumra támaszkodott. A spanyol polgári demok­rácia megmenekülését egy francoista jellegű katonai puccs veszélyétől Nyugat- Európa különösen nagy meg­könnyebbüléssel fogadta. Spa­nyolország 1984-től kezdve a Közös Piachoz fog csatlakoz­ni. Ezt követően pedig a mad­ridi jobboldal a NATO-ba való belépést szorgalmazza. O Ismét napirendre kerül Namíbia függetlenségé­nek kérdése? Még élénken a világ emlé­kezetében élhet,, hogy Géni­ben az ENSZ égisze alatt nemrég nemzetközi konferen­cia ült össze, amelynek az lett volna a_ feladata, hogy meg­határozza egy délnyugat-afri­kai terület, a fajüldöző pre­toriai rendszer által bitorolt Namíbia sorsát. A konferen­cia kudarcba fulladt. Mégis, már az a tény, hogy létrejött, s hogy először sikerült egy asztal mellé ültetni a Dél-af­rikai Köztársaság képviselőit és a népi felszabadító szerve­zet, a SWAPO vezetőit, azt jelezte, hogy megindult egy folyamat... Most az afrikai egységszer­vezet miniszteri tanácsa fog­lalkozott újra az üggyel. Ad- disz Abebában az Africa Hall épületében üléseztek az afri­kai országok külügyminiszte­rei. Egységeseknek mutatkoz­tak abban, hogy sürgessék a pretoriai hatóságok elleni fel­lépést. Különösen a Dél-afri­kai Köztársasággal szembeni már korábban kimondott olajszállítási tilalom betartá­sát. Mert például tételesen felpanaszolták egyesek, hogy a brit—holland Shell társa­ság öt nagy olajszállító hajója éppen most van úton dél-af- rika felé.. . Pedig a nyugati hatalmak — szavakban — sokszor fe­jezték ki már egyetértésüket azzal, hogy Namíbiának meg kell adni a függetlenséget, s hogy e végből a fajüldöző pretoriai rendszert tárgyalá­sokra kell kényszeríteni, en­nek viszont az erpbargó, a szállítási tilalom a leghatáso­sabb eszköze. Ha azonban üz­letről van szó, profitról, akkor a legszigorúbb tilalmakat is áthágják. Mindezek ellenére az afri­kai egységszervezet miniszte­ri tanácsában elhangzott az a remény, hogy Namíbia még az idén függetlenné válhat. Ha ez bekövetkeznék, nagyot változnának az erőviszonyok Afrika déli felén. Pálfy József Veesenmayernél... □ telefonkönyvben talál­tam meg a nevét, Darm- stadtban lakott: Vee- senmayer Edmund dr., Gene­ralvertreter, Rosenhöhweeg 25., 75-161. Nem minden indulat nél­kül léptem be a villa nyitva levő kapuján. Veesenmayer, aki az SS brigadenführer rangját is viselte, hazám né­met megszállása után Hitler tejhatalmú megbízottjaként és rendkívüli követeként mű­ködött Budapesten. Ö volt a nemzetgyilkos banda feje. És lám, másfél évtizeddel az események után — 1961-ben — jártam ott — egy. békés parfümügynök. A villa nagy, széles tera­szát a ház gazdájának dolgo­zó szobájától elválasztó több szárnyú üvegajtót is tárva- nyitva találtam. Négy lépcső­fok és már benn is voltam a dolgozószobában. Dr. Ed­mund Veesenmayer nyugod­tan dolgozott, példás rend- szeretetet mutató íróasztalá­nál.- Éppen milliméterpapírra rajzolt grafikonokat. Indula­tosan felnézett: — Hogyan mert bejelentés nélkül belépni a házamba? — Önnek most nincs tit­kárnője, néni állt módomban bejelenteni magam ... — Akkor is csöngethetett volna! — Nem találtam a csen­gőt. De elnézést! Azért talán nem lesz akadálya az inter­júnak. Ha már ideutaztam Budapestről, az Eichmann- per kapcsán az egykori tör­téntek résztvevőit kutatva .. . Homlokán kidagadtak az erek, álla indulatosan elő- reugrott. Akármilyen óva­tosan is fogalmaztam, ki- mondtam az igazságot: ő is részese volt százezrek meg­gyilkolásának, amelyért Adolf Eichmannt akkoriban vonta felelősségre a jeruzsálemi bí­róság. » — Nem nyilatkozom .. ■ képzelem, mit akarnak már megint írni. . . már nagyon rossz tapasztalataim vannak. Az ember mond valamit, az~ tán egészen más jelenik meg... — Mi más? A lényeges té­nyek ismertek, Veesenmayer úr. Mi csak arra lennénk kí­váncsiak, hogy ön most ho­gyan látja ...? — Meglehet, de én akkor sem nyilatkozom. Velem már épp elégszer bántak el. Kü­lönben is, az ügy nem az új­ságok, hanem a bíróság dol­ga ... — Az ön ügyét már Nürn- bergben tárgyalta a bíróság! Ott Veesenmayert 20 évi börtönre ítélték az amerikai bírák. ítéletükben kimondták, hogy Veesenmayer, mint Ma­gyarország egykori tejhatal­mú uralkodója a hivatalos Á Mongol Népi Forradalmi Párt hatvan éve A Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága március 1-én táviratban üdvö­zölte a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságát, a párt megalakulásának 60. évfordulója alkalmából. AMIKOR HATVAN ESZTENDŐVEL ez­előtt, 1921. március 1-én megalakult a Mon­gol Népi Forradalmi Párt, az ország hivata­losan önálló volt. Ám az 1911-ben alakult Külső-Mongólia két szomszédos nagyhatalom, a cári Oroszország és a kínai birodalom kö­zös befolyási területe volt. Pétervár is, Pe­king is igyekezett a maga akaratát érvénye­síteni a feudális-teokratikus államvezetés, az ország élén álló lámaista-buddhista papi kormányzat felett. A Magyarországnál tizenhatszor nagyobb, de akkoriban alig valamivel több, mint fél­millió lakosú országban 1917—18-ban a Nagy Október győzelmét követő hónapokban kom­munista csoportok alakultak, közöttük két igen jelentős, Szuhe Bátor és Csolbajszán ve­zetése alatt. A két csoport 1919—20 telén egyesült és a közös programban a forradalmi párt egyik fontos feladataként jelölte meg az idegen megszállók, a fehérgárdisták és a kí­nai nacionalisták kiűzését a mongol nép föld­jéről. Ideiglenes forradalmi kormányt, majd mongol néphadsereget szerveztek, amely a Vörös Hadsereg segítségével 1922 közepére az ország egész területéről kiverte az idegen csa­patokat. 1923-ban a főpapi reakció meggyil­koltatta a nép hősét, Szuhe Bátort. 1924. no­vember 26-án a parlament, a népi hurál ki­kiáltotta a Mongol Népköztársaságot. A mongol kommunisták vezették azt a tör­ténelmi küzdelmet, amelynek során az ország, a fejlődés tőkés szakaszát átugorva a korai feudalizmusból a szocializmus építésének út­jára lépett. A Mongol Népi Forradalmi Párt áldozatos munkájának hatvan éve alatt a Mongol Népköztársaság a fejletlen, nomád állattenyésztő országból agrár-ipari ország­gá változott, ahol ma már ipar adja a nem­zeti jövedelem 30 százalékát, az ország tagja a szocialista országok gazdasági közössé­gének. A MAGYAR KOMMUNISTÁK, a magyar nép tisztelettel köszönti a mongol kommunis­ták pártját megalakulásának 60. évforduló­ján és további sikereket kíván a távoli, de hozzánk mégis közel álló mongol népnek. népirtási program politikai vezetője volt. Aztán alig né­hány évet ült le belőle, már 1951. december 16-án am­nesztiát kapott. De egy csep­pet sem volt érte hálás. — Az egy elhamarkodott tárgyalás volt — jelentette ki. — A per idején még nem volt meg a kellő történelmi távlat. Az ügy, ha úgy vesz- szük, tulajdonképpen a tör­ténészekre tartozik. 20 —35 esztendőre van szükség, hogy meg lehessen ítélni ezeket a dolgokat.. — Tehát jöjjek vissza 10 esztendő múlva? — Igen, akkor szívesen nyi­latkozom. — Attól tartok, hogy ön 10 esztendő múlva sem mer majd beszélni Weesenmayer úr? — Óh, én optimista va­gyok! Bizonyos vagyok ben­ne, hogy 10 év múlva már nyugodtan beszélhetünk a ré­gi dolgokról... és különben sincs időm. Én ma szegény ember vagyok, három évtize­des munka után. Egy par­fümcégnek vagyok a vezér- képviselője. Sokat kell dol­goznom ... — Talán annyit azért gyűj­tött, hogy egy órácskát ne­kem szentelhet. — Próbál­koztam mégegyszér. — ön 1945-ben és 46-ban egy ideig a magyar rendőrség fogdájá­ban volt. Az akkori jegyző­könyvek rendelkezésemre állnak. Nek kíván akkori val­lomásához valamit hozzáten­ni Veesenmayer úr? Belül reszketett a dühtől, de sikerült fékeznie magát. Hallgatott. — Emlékszik-e arra, hogy amikor 1945-ben Magyaror­szágra hozták, körülvitték és megmutatták a várost? Em­lékszik, Veesenmayer úr a ro­mokra, a rongyos emberek-, re? Ismét sziszegett a dühtől, mint a beszélgetés elején. — Nem, nem emlékszem semmire! Magánzárkában voltam, éheztem. Nagyon le voltam gyengülve. — Valamennyien éheztünk, és nagyon le voltunk gyen­gülve, Veesenmayer úr. Az egész magyar nép. És itt, Né­metországban is éheztek az emberek . .. — De. nekem különösen ne­hezemre esett az éhezés! Erre nem lehetett mit mon­dani. És most ő törte meg p. csendet. — Ugye, ennyi sérelem után érthető, ha nem vagyok hajlandó ma a nyilvánosság előtt beszélni? — mondta nyomatékkai, s komolyan hit­te, hogy elfogadtathatja az álláspontját. — De majd jöj­jenek vissza tíz év múlva, akkor készségesen ... Tíz év múlva én nem próbál­koztam, mert az NSZK-ban élő magyarországi háborús bű­nösökről írt kollégámmal ri­portsorozatom miatt vízum nehézségeim támadtak az ak­kori bonni hatóságoknál. Egyébként is más felé fordult az érdeklődésem. Bokor Pé­ter azonban — mint tudom — hosszan beszélgethetett a magyarországi hóhérral. Csak éppen Veesenmayer kikötöt­te, hogy az magánbeszélgetés. Se magnetofon, se jegyzetfü­zet, még kevésbé kamera. Az egykori teljhatalmú megbí­zott ismét haladékot kért. Le­vélváltások következtek, s az­tán Veesenmayer végül igent mondott. Csak éppen mielőbb a századunk stábja felkeres­hette volna őt, meghalt. Rosenhöhweg, Darmstadt villanegyede, ahol a háza ál­lott, nevét azokról a rózsa­bokrokról kapta, amelyeknek illata betöltötte az egész kör­nyéket. Húsz esztendeje, ami­kor ott jártam, s illatoztak a damstadti rózsák. És én még­is a krematóriumok, az égő városok füstjének rettenetes szagát éreztem. r Pintér István

Next

/
Thumbnails
Contents