Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 1. az események címszavakban HÉTFŐ: Leonyid Brezsnyev beszámolójával megkezdődött az SZKP XXVI. kongresszusa — Francoista tisztek puccskísérlete Mad- ridban KEDD: Kádár János felszólalása a szovjet pártkongresszuson — Reagan amerikai elnök nem zárkózik el a Brezsnyev ajánlotta csúcstalálkozó elől -r II. János Pál pápa Hirohito japán császárnál SZERDA: Az amerikai elnök fogadta a francia külügyminisztert — A spanyol parlament abszolút többséggel jóváhagyta Calvo Sotelo miniszterelnöki megbízatását — Palme volt svéd miniszterelnök iraki—iráni közvetítése ismét eredménytelen volt CSÜTÖRTÖK: Brezsnyev megbeszélést folytatott Fidel Castróval, majd Gustáv Husákkal — Thatcher asszony, brit miniszter- elnök Reagan elnökkel tárgyalt — Teheránban őrizetbe vették a légierők volt főparancsnokát PÉNTEK: Az SZKP XXVI. kongresszusa megkezdte az új ötéves terv vitáját — Kína visszahívta hágai nagykövetét és a holland nagykövetet távozásra szólította fel — Óriási tüntetések Spanyolországban a demokrácia védelmére SZOMBAT: Feszültség az NSZK északi vidékein az atomreaktorok építése elleni tiltakozó megmozdulások nyomán — Véget ért az amerikai—angol csúcstalálkozó egy előre nem tervezett újabb Thatcher—Reagan megbeszéléssel Á hét három kérdése O Milyen visszhangot váltott ki az SZKP XXVI. kongresszusának eddigi menete? Ezekben a napokban — nem túlzás ezt állítani — Moszkván a világ szeme. Az SZKP XXVI. kongresszusának eseményei a világközvélemény középpontjába kerültek, különösen az által, hogy már Leonyid Brezsnyev referátumában történelmi jelentőségű javaslatok hangzottak el. Már most meg lehet jósolni, hogy a szovjet pártkongresszus úgy vonul be a történelembe, mint a Szovjetuniónak a nemzetközi kapcsolatokban új korszak kezdetét előkészítő kezdeményezését meghozó nagy esemény. Máris érezhető ugyanis, hogy a világban nem minden téren fújnak hidegháborús szelek, nem minden térségben várhatók viharok ... S éppen a legfontosabb területen, a kelet nyugati kapcsolatokat meghatározó szovjet—amerikai viszonyban nyílnak új lehetőségek Leonyid Brezsnyev javaslatai nyomán. Egy csúcstalálkozó gondolatát a jelek szerint (és a nyilatkozatok szerint is) Washingtonban komolyan kezdik tanulmányozni. Nyugat-Európában főleg az enyhülés megszilárdítását célzó többi szovjet indítvány talált visszhangra, mindenekelőtt az úgynevezett „bizalomerősítő intézkedésekre” vonatkozó javaslat, amelyet általában a nyugateurópai államok, így például Franciaország számára tett gesztusként, a madridi találkozón előterjesztett francia tervezethez való közeledésként értékelnek. Az SZKP XXVI. kongresz- szusa alkalmat adott a testvérpártok vezetőinek, hogy felszólalásaikban hangot adjanak törekvésüknek: a Szovjetunióval együtt küzdenek a Emelkedik a konvertibilis valuták nem kereskedelmi árfolyama A Magyar Nemzeti Bank közlése szerint március 1-én emelkedik a konvertibilis elszámolású valuták nem kereskedelmi forint-árfolyama. Így a nemzetközi idegenforgalmunkban legjelentősebb valuták közül például egy osztrák schilling árfolyama 1,98 forint, egy NSZK márkáé 14,07 forint, egy USA dolláré 29,57 forint lesz. Ezzel az intézkedéssel tovább csökken a nem kereskedelmi és a kereskedelmi árfolyamok közötti különbség, ami elősegíti a forint egységes árfolyamának megvalósítását. Az eddiginél több forinthoz jutnak a konvertibilis valutát beváltók, például a külföldi turisták és azok a magyar állampolgárok, akik külföldön végeznek munkát, külföldről nyugdíjat, rokoni támogatást, szerzői jogdíjat, előadóművészi díjat, örökséget stb. kapnak. Azoknak a magyar állampolgároknak, akik utazási célra konvertibilis valutát vásárolnak, az árfolyamok emeléséből származó többletköltség mérséklése érdekében március 1-től megszűnik az eddigi 40 százalékos úgynevezett többletvalu- ta-vásárlási illeték, vagyis minden utazással összefüggő konvertibilis elszámolású valutavásárlás esetén egységesen 10 százalék illetéket kell fizetni. A nem kereskedelmi árfolyamok emelésével egyidejűleg a forintban meghatározott valutavásárlási keretek is növekednek, például az egyéni turistáknál 6700 forintról 8500 forintra, a látogató útlevéllel utazóknál 1000 forintról 1300 forintra. Az utazási irodák társasutazásain részt vevők az első három napra félpanziós ellátás esetén összesen 1200 fo- forintért, teljes panzió esetén 900 forintért, a többi napokra napi 300 forintért, illetve 200 forintért vásárolhatnak valutát. Emelkedtek az egyéni turisták részére a devizatartalmú vasúti menetjegyekre és a gépjárműhöz üzemanyag vásárlására megállapított forint keretösszegek is. A megemelt forintkeretek arra is lehetőséget adnak, hogy a kiutazó magyarok — tekintettel a nyugati országokban jelentkező áremelkedésekre — az eddiginél több konvertibilis elszámolású valutát vásárolhassanak. Így például a jelenlegi árfolyamon az egyéni turistautazásnál az eddig vásárolható 3838 osztrák schilling helyett 4282 osztrák schillinget, 542 NSZK márka helyett 603 NSZK márkát, 268 USA dollár • helyett 287 USA dollárt lehet vásárolni. Több valutát vásárolhatnak a gépjárművel utazó turisták üzemanyag céljára, a látogató útlevéllel utazók és az utazási irodák társasutazásain résztvevők is. Az árfolyamok és a valutaellátási intézkedések módosításával kapcsolatban a bankok, valutakiszolgáltató helyek és az utazási irodák adnak részletes tájékoztatást. (MTI) békéért, a társadalmi haladásért. Kádár János is hangsúlyozta, hogy Leonyid Brezsnyev új, nagy horderejű javaslataival teljes mértékben egyetért. AZ MSZMP .Központi Bizottságának első titkára rámutatott arra, hogy a Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot összeköti céljaink és alapvető érdekeink azonossága. Minden erővel a szocialista közösség összefogásának, egységének, együttműködésének erősítésére kell törekedni. Ennek a gondolatnak a jegyében foglalkozott a kongresszuson számos felszólaló-a lengyelországi eseményekkel is. Végül meg kell említeni, hogy a pártkongresszus alkalmát felhasználva számos fontos kétoldalú találkozóra, eszmecserére került sor Moszkvában. Leonyid Brezsnyev elsőnek Fider Castróval találkozott. Megbeszélésük megfelelt annak, hogy a szocialista Kuba helyzete nagy figyelmet érdemel ma, amikor az imperialista törekvések Közép-Amerikában mind veszedelmesebb, mind fenyegetőbb módon jelentkeznek. O Veszélyben volt-e a fiatal spanyol polgári demokrácia a puccskísérlet idején? Ügy látszik: igen ... bár nyilvánvaló, hogy Tejero csendőr alezredes, a spanyol parlament, a Cortez épületébe behatolt Guardia civil egységgel magára maradt, s tulajdonképpen csak Del Bosch altábornagy, a valenciai katonai körzet parancsnoka mozdult még, az, aki kivételes állapotot rendelt el. A napok múltával azonban a spanyol sajtó néhány érdekes és nyugtalanító részletet is közölt: a vezérkari főnök helyettese csatlakozni akart Te- jeróhoz, a puccs forgató- könyve szerint pedig a Madrid melletti páncélos hadosztály egységeinek meg kellett volna szállniok a főváros stratégiai pontjait. Armaday Comyn tábornok, a vezérkari főnök helyettese, valaha épp János Károly király nevelője volt. Egyes hírek szerint a tábornok a puccskísérlet óráiban meg is akart jelenni az uralkodó előtt, de az nem fogadta. Általában megegyeznek a madridi politikai megfigyelők abban, hogy János Károly határozott magatartása húzta keresztül a puccsisták számításait. A király éjszakai rádió- és televízióbeszéde nagyhatású volt és láthatóan visszariasztotta az államcsínytől azokat, akik rokonszenveztek Tejero tervével és tettével. Áz elvetélt puccskísérlet pillanatnyilag megerősítette az új miniszterelnököt Calvo Sotelót, aki meg is kapta az abszolút többséget a parlamentben, de az új kormányfő nem koalíciós kormányt alakított, hanem csak az úgynevezett demokratikus centrumra támaszkodott. A spanyol polgári demokrácia megmenekülését egy francoista jellegű katonai puccs veszélyétől Nyugat- Európa különösen nagy megkönnyebbüléssel fogadta. Spanyolország 1984-től kezdve a Közös Piachoz fog csatlakozni. Ezt követően pedig a madridi jobboldal a NATO-ba való belépést szorgalmazza. O Ismét napirendre kerül Namíbia függetlenségének kérdése? Még élénken a világ emlékezetében élhet,, hogy Géniben az ENSZ égisze alatt nemrég nemzetközi konferencia ült össze, amelynek az lett volna a_ feladata, hogy meghatározza egy délnyugat-afrikai terület, a fajüldöző pretoriai rendszer által bitorolt Namíbia sorsát. A konferencia kudarcba fulladt. Mégis, már az a tény, hogy létrejött, s hogy először sikerült egy asztal mellé ültetni a Dél-afrikai Köztársaság képviselőit és a népi felszabadító szervezet, a SWAPO vezetőit, azt jelezte, hogy megindult egy folyamat... Most az afrikai egységszervezet miniszteri tanácsa foglalkozott újra az üggyel. Ad- disz Abebában az Africa Hall épületében üléseztek az afrikai országok külügyminiszterei. Egységeseknek mutatkoztak abban, hogy sürgessék a pretoriai hatóságok elleni fellépést. Különösen a Dél-afrikai Köztársasággal szembeni már korábban kimondott olajszállítási tilalom betartását. Mert például tételesen felpanaszolták egyesek, hogy a brit—holland Shell társaság öt nagy olajszállító hajója éppen most van úton dél-af- rika felé.. . Pedig a nyugati hatalmak — szavakban — sokszor fejezték ki már egyetértésüket azzal, hogy Namíbiának meg kell adni a függetlenséget, s hogy e végből a fajüldöző pretoriai rendszert tárgyalásokra kell kényszeríteni, ennek viszont az erpbargó, a szállítási tilalom a leghatásosabb eszköze. Ha azonban üzletről van szó, profitról, akkor a legszigorúbb tilalmakat is áthágják. Mindezek ellenére az afrikai egységszervezet miniszteri tanácsában elhangzott az a remény, hogy Namíbia még az idén függetlenné válhat. Ha ez bekövetkeznék, nagyot változnának az erőviszonyok Afrika déli felén. Pálfy József Veesenmayernél... □ telefonkönyvben találtam meg a nevét, Darm- stadtban lakott: Vee- senmayer Edmund dr., Generalvertreter, Rosenhöhweeg 25., 75-161. Nem minden indulat nélkül léptem be a villa nyitva levő kapuján. Veesenmayer, aki az SS brigadenführer rangját is viselte, hazám német megszállása után Hitler tejhatalmú megbízottjaként és rendkívüli követeként működött Budapesten. Ö volt a nemzetgyilkos banda feje. És lám, másfél évtizeddel az események után — 1961-ben — jártam ott — egy. békés parfümügynök. A villa nagy, széles teraszát a ház gazdájának dolgozó szobájától elválasztó több szárnyú üvegajtót is tárva- nyitva találtam. Négy lépcsőfok és már benn is voltam a dolgozószobában. Dr. Edmund Veesenmayer nyugodtan dolgozott, példás rend- szeretetet mutató íróasztalánál.- Éppen milliméterpapírra rajzolt grafikonokat. Indulatosan felnézett: — Hogyan mert bejelentés nélkül belépni a házamba? — Önnek most nincs titkárnője, néni állt módomban bejelenteni magam ... — Akkor is csöngethetett volna! — Nem találtam a csengőt. De elnézést! Azért talán nem lesz akadálya az interjúnak. Ha már ideutaztam Budapestről, az Eichmann- per kapcsán az egykori történtek résztvevőit kutatva .. . Homlokán kidagadtak az erek, álla indulatosan elő- reugrott. Akármilyen óvatosan is fogalmaztam, ki- mondtam az igazságot: ő is részese volt százezrek meggyilkolásának, amelyért Adolf Eichmannt akkoriban vonta felelősségre a jeruzsálemi bíróság. » — Nem nyilatkozom .. ■ képzelem, mit akarnak már megint írni. . . már nagyon rossz tapasztalataim vannak. Az ember mond valamit, az~ tán egészen más jelenik meg... — Mi más? A lényeges tények ismertek, Veesenmayer úr. Mi csak arra lennénk kíváncsiak, hogy ön most hogyan látja ...? — Meglehet, de én akkor sem nyilatkozom. Velem már épp elégszer bántak el. Különben is, az ügy nem az újságok, hanem a bíróság dolga ... — Az ön ügyét már Nürn- bergben tárgyalta a bíróság! Ott Veesenmayert 20 évi börtönre ítélték az amerikai bírák. ítéletükben kimondták, hogy Veesenmayer, mint Magyarország egykori tejhatalmú uralkodója a hivatalos Á Mongol Népi Forradalmi Párt hatvan éve A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága március 1-én táviratban üdvözölte a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságát, a párt megalakulásának 60. évfordulója alkalmából. AMIKOR HATVAN ESZTENDŐVEL ezelőtt, 1921. március 1-én megalakult a Mongol Népi Forradalmi Párt, az ország hivatalosan önálló volt. Ám az 1911-ben alakult Külső-Mongólia két szomszédos nagyhatalom, a cári Oroszország és a kínai birodalom közös befolyási területe volt. Pétervár is, Peking is igyekezett a maga akaratát érvényesíteni a feudális-teokratikus államvezetés, az ország élén álló lámaista-buddhista papi kormányzat felett. A Magyarországnál tizenhatszor nagyobb, de akkoriban alig valamivel több, mint félmillió lakosú országban 1917—18-ban a Nagy Október győzelmét követő hónapokban kommunista csoportok alakultak, közöttük két igen jelentős, Szuhe Bátor és Csolbajszán vezetése alatt. A két csoport 1919—20 telén egyesült és a közös programban a forradalmi párt egyik fontos feladataként jelölte meg az idegen megszállók, a fehérgárdisták és a kínai nacionalisták kiűzését a mongol nép földjéről. Ideiglenes forradalmi kormányt, majd mongol néphadsereget szerveztek, amely a Vörös Hadsereg segítségével 1922 közepére az ország egész területéről kiverte az idegen csapatokat. 1923-ban a főpapi reakció meggyilkoltatta a nép hősét, Szuhe Bátort. 1924. november 26-án a parlament, a népi hurál kikiáltotta a Mongol Népköztársaságot. A mongol kommunisták vezették azt a történelmi küzdelmet, amelynek során az ország, a fejlődés tőkés szakaszát átugorva a korai feudalizmusból a szocializmus építésének útjára lépett. A Mongol Népi Forradalmi Párt áldozatos munkájának hatvan éve alatt a Mongol Népköztársaság a fejletlen, nomád állattenyésztő országból agrár-ipari országgá változott, ahol ma már ipar adja a nemzeti jövedelem 30 százalékát, az ország tagja a szocialista országok gazdasági közösségének. A MAGYAR KOMMUNISTÁK, a magyar nép tisztelettel köszönti a mongol kommunisták pártját megalakulásának 60. évfordulóján és további sikereket kíván a távoli, de hozzánk mégis közel álló mongol népnek. népirtási program politikai vezetője volt. Aztán alig néhány évet ült le belőle, már 1951. december 16-án amnesztiát kapott. De egy cseppet sem volt érte hálás. — Az egy elhamarkodott tárgyalás volt — jelentette ki. — A per idején még nem volt meg a kellő történelmi távlat. Az ügy, ha úgy vesz- szük, tulajdonképpen a történészekre tartozik. 20 —35 esztendőre van szükség, hogy meg lehessen ítélni ezeket a dolgokat.. — Tehát jöjjek vissza 10 esztendő múlva? — Igen, akkor szívesen nyilatkozom. — Attól tartok, hogy ön 10 esztendő múlva sem mer majd beszélni Weesenmayer úr? — Óh, én optimista vagyok! Bizonyos vagyok benne, hogy 10 év múlva már nyugodtan beszélhetünk a régi dolgokról... és különben sincs időm. Én ma szegény ember vagyok, három évtizedes munka után. Egy parfümcégnek vagyok a vezér- képviselője. Sokat kell dolgoznom ... — Talán annyit azért gyűjtött, hogy egy órácskát nekem szentelhet. — Próbálkoztam mégegyszér. — ön 1945-ben és 46-ban egy ideig a magyar rendőrség fogdájában volt. Az akkori jegyzőkönyvek rendelkezésemre állnak. Nek kíván akkori vallomásához valamit hozzátenni Veesenmayer úr? Belül reszketett a dühtől, de sikerült fékeznie magát. Hallgatott. — Emlékszik-e arra, hogy amikor 1945-ben Magyarországra hozták, körülvitték és megmutatták a várost? Emlékszik, Veesenmayer úr a romokra, a rongyos emberek-, re? Ismét sziszegett a dühtől, mint a beszélgetés elején. — Nem, nem emlékszem semmire! Magánzárkában voltam, éheztem. Nagyon le voltam gyengülve. — Valamennyien éheztünk, és nagyon le voltunk gyengülve, Veesenmayer úr. Az egész magyar nép. És itt, Németországban is éheztek az emberek . .. — De. nekem különösen nehezemre esett az éhezés! Erre nem lehetett mit mondani. És most ő törte meg p. csendet. — Ugye, ennyi sérelem után érthető, ha nem vagyok hajlandó ma a nyilvánosság előtt beszélni? — mondta nyomatékkai, s komolyan hitte, hogy elfogadtathatja az álláspontját. — De majd jöjjenek vissza tíz év múlva, akkor készségesen ... Tíz év múlva én nem próbálkoztam, mert az NSZK-ban élő magyarországi háborús bűnösökről írt kollégámmal riportsorozatom miatt vízum nehézségeim támadtak az akkori bonni hatóságoknál. Egyébként is más felé fordult az érdeklődésem. Bokor Péter azonban — mint tudom — hosszan beszélgethetett a magyarországi hóhérral. Csak éppen Veesenmayer kikötötte, hogy az magánbeszélgetés. Se magnetofon, se jegyzetfüzet, még kevésbé kamera. Az egykori teljhatalmú megbízott ismét haladékot kért. Levélváltások következtek, s aztán Veesenmayer végül igent mondott. Csak éppen mielőbb a századunk stábja felkereshette volna őt, meghalt. Rosenhöhweg, Darmstadt villanegyede, ahol a háza állott, nevét azokról a rózsabokrokról kapta, amelyeknek illata betöltötte az egész környéket. Húsz esztendeje, amikor ott jártam, s illatoztak a damstadti rózsák. És én mégis a krematóriumok, az égő városok füstjének rettenetes szagát éreztem. r Pintér István
